Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-20 / 116. szám
1993. május 20., csütörtök MEGYEI KÖRKÉP Rögös utak Gyulán Öt éve talonba téve Ha aszfalt helyett indulattal is lefedhető lenne egy előkészített útalap, máris megoldódna a gyulai Batthyány utcának a Mátyás király és Hársfa utca közötti szakaszán élők gondja. Öt éve kiváló minőségben, saját erejükből elkészítették az útalapot, járdaszegélyt építettek köré, s azóta jó gazda módjára karbantartják. Az akkori tanács ígérete szerint hamarosan aszfaltszőnyeggel kellett volna leteríteni a közutat. A tanács azonban túlértékelte lehetőségeit, s mi tagadás, ígérete megszegésével visszaélt a polgárok bizalmával. Olvasóink írják — Az itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. II. Erzsébet erdélyi rokonsága Az erdőszentgyörgyi református templom sírboltjának fekete márványtábláját két címer díszíti: az egyik a Rhédey grófoké, a másik Nagy-Britannia királyi címere. Hogyan került egymás metlé ebben a kis eldugott erdélyi falucskában ez a két címer? A történet: az erdőszentgyörgyi Rhédeyek Aha Sámueltől származtatták magukat. Egyik ősük, Rhédey Ferenc II. Rákóczi György után lett Erdély fejedelme 1657-ben. A mi történetünk főszereplője azonban nem ő, hanem Claudina grófkisasszony, aki 1812-ben született. Egy udvari bálon megismerkedett Württemberg Sándor herceggel, Károly württembergi fejedelem unoka- öccsével. A fiatalok egymásba szerettek, de a házasságot mindkét család rangon alulinak tartotta. így aztán a frigy csak az öreg Rhédey László halála után köttetett meg. Pár év múlva Rhédey Claudina balesetben meghalt. Erdőszentgyörgyön temették el a családi sírboltban. Három gyermekük közül Ferencről tudjuk, hogy magyar huszár, később Teck hercege lett és feleségül vette Cambridge hercegnőjét. Victoria Mary nevű leánygyermekük nőül ment György Walesi herceghez, s így 1910-ben Nagy- Britannia és India trónjára került. Az ő unokája II. Erzsébet, aki tehát Rhédey Claudinában a szépanyját tisztelheti. Mary királyné nem feledkezett meg nagyanyjáról. 1935-ben újjáépíttette az erdőszentgyörgyi református templomot, nagyanyja sírja fölé pedig emlékkövet emeltetett, amelyen a következő angol—magyar felirat olvasható: In Memory of Claudine Countess Rhedey, Countess Hohenstein, Wife of H.R.N. Alexander Duke of Württemberg. — Died 1841. Erected by Her granddaughter: Victoria Mary Princess of Wales Rhédey Claudina grófnő, hohensteini grófnő, Sándor württembergi herceg ő királyi fensége hitvesének emlékére. — Meghalt 1841-ben. Emeltette unokája: Victoria Mary walesi hercegnő. Szász Péter, Mezőberény Kulturális alapítvány Vésztón Templomfelújítás Mezőberényben a helyi I. és II. kerületi evangélikus egyház pályázatot nyújtott be a megyei közgyűlésnek a két templom és az imaház felújítására. A város képviselő-testülete is támogatja a két egyház pályázati kérelmét. Méhkeréki gáztársulás A méhkerékiek már régóta törik a fejüket, hogy hogyan lehetne az eddiginél több gázt behozni a községbe, hogy a fóliasátrak fűtése is megoldódjon. A napokban több mint 100 méhkeréki érdekelt gáztársulást hozott létre. A tagok személyenként 20 ezer forintot fizettek be, s az így befolyt összegből megkezdhetik a község gázhálózatának bővítését. Négysávos út Dr. Futaki Géza országgyűlési képviselő és Máté András, a közúti igazgatóság békéscsabai igazgatója a napokban tartott megbeszélésükön áttekintették a román—magyar határszakaszon rendszeresen kialakuló többnapos várakozási kényszer okait. Az igazgató tájékoztatást adott az 1993-ban végrehajtandófejlesztésekről, melyek megnövelik a gyulai határ áteresztő- képességét. A tervek szerint 1993-ban a határ előtti szakasz 4 sávra bővül, s ha lesz pénz, akkor a kamionsávot is meghosszabbítják. Futaki Géza megítélése szerint a román vámszervek nagyban hozzá tudnának járulni a várakozási idő csökkentéséhez. E téren a Külügyminisztériumnak van teendője. Gonoszság A kislány úszni akart a csabai strandon, levette szemüvegét, belehajtotta a törülközője sarkába, s beugrott a medencébe. Nemsokára kijött a vízből, és sírva állapította meg, se törülköző, se szemüveg. A kislány szinte vak a kilencdioptriás szemüveg nélkül, s talán haza sem tud menni, ha nincs nála a kontaktlencséje. Az édesapa felháborodva ment vissza a strandra és egyben reménykedve is, hátha valami „jótét lélek” leadta a számára használhatatlan szemüveget. A történet cinikus csattanója még őt is meglepte. A két műanyag szemüveglencsét, amely a víz felszínén úszott, kihalászták, és át tudták adni az édesapának. „Csak” a keretet és a törülközőt lopták el. Az eset megdöbbentő. A lelki lealacsonyodás- nak olyan fokát mutatja, amitől már megborzad az ember. Ez után elképzelni is félek, mi jöhet még... B.S.E. A Batthyány utcaiak az idén tavasszal meghallották, hogy a város képviselő-testülete eldöntötte, mely utcák aszfaltozására kerülhet sor. Olaj volt a tűzre, amikor kiderült, hogy a testület a sokkal elhanyagoltabb Hársfa utcát — külön költséggel — teszi alkalmassá az aszfaltterítésre, az ő kis utcájuk pedig várhatja a szebb időket. Nem az 1988-ban még szép summának számító, családonkénti 12 ezer forintot, az 1200 órányi ingyenmunkát sajnálják, hanem a be- csapottság érzete, a tehetetlen düh keseríti meg életüket. — Bementem a városházára Csatlós Tamáshoz — mondta Adresin Konstantin, az utcabeliek megbízottja. —Tőle tudtuk meg a rossz hírt. Komlódi Elekhez, a polgármesteri hivatal városfejlesztési és környezetvédelmi osztályvezetőjének helyetteséhez irányított. Kiderült, hogy a mi 400 négyzetméterünk leaszfaltozása 400 ezer forintba kerülne. Elismerte: ez nem hatalmas pénz. O viszont Béres Istvánhoz, az osztályvezetőhöz küldött. Béres úr kijelentette: nem tehet semmit, az aszfaltozás sorrendjét testületi döntés határozza meg. Próbáltam érvelni, erre azt mondta: hiába ülök ott akár estig is, nem tud mást mondani. Adresin Konstantin ezután a polgármesterrel kívánt találkozni. Titkárnője azt ajánlotta, előbb foglalja írásba apanaszát. Megtette, s május 5-én a levélét aláíratta az utcabeliekkel. Ebben sérelmezik Béres Istvánnak azt a kijelentését, miszerint az utca lakóit „senki nem kényszerítette az út karbantartására”. A dolog már csak azért is sürgetővé vált, mert híre kelt: május 10-e körül aszfaltozzák a Hársfa utcát. — A polgármester úr kétszer is azt mondta, hogy nem akar Miami földrajzi fekvésénél fogva az egyik legfrekventáltabb, legfontosabb gazdasági, kereskedelmi gócpontja az Egyesült Államoknak, hiszen Dél- és Közép-Amerika jelentős exportja, importja Miamin keresztül bonyolódik le. Itt járt Varga Zoltán (MDF) orosházi képviselő. — Képviselő Úr, ki és milyen céllal hívta Ont meg? — Tar Sándor Miamiban élő amerikai állampolgár, kitűnő vállalkozó és nagyszerű magyar ember — mutatta be vendéglátóját Varga Zoltán. — Csorvás- ról vándorolt ki valamikor a negyvenes évek végén az Amerikai Egyesült Államokba, idén márciustól Magyarország tiszteletbeli konzuljaként is tevékenykedik Miamiban. Még az első hús^álság idején jelezte, hogy a Karib-tenger térségében és Közép-Amerikában piacokat lehetne találni a magyar sertés- és szarvasmarhahúsnak. Azóta folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Tar Sándor már korábban meghívott, hogy személyesen is szerezzek tapasztalatokat mellébeszélni, de hát egyfolytában azt csinálta — panaszkodott Andresin Konstantin. — Megígérte: egy éven belül ismét testület elé kerül a problémánk... Ottlétem alatt felhívta — Béres úrhoz hasonlóan—dr. Erdmann Gyulát, aki azt mondta neki, hogy már megígérték másoknak az aszfaltozást, nincs lehetőség a változtatásra. Béres István igyekezett higgadtan összefoglalni a véleményét. — Senkit sem zárunk ki az utak lefedéséből — mondta. — Itatásos zárással ideiglenesen lefedjük az elkészült útalapokat. 32 lefedésre váró útból csupán hatot tudunk leaszfaltozni az idén. A testület 5 millió forintot hagyott jóvá e célra, pedig 38 millió kellene. Az összeg kétharmadát az itatásos zárás nélküli utak lefedésére, a többit a már lezárt felületűekre fordítjuk. Az önkormányzat minden útalapot átvesz, s innen kezdve a karbantartás költségeit is viseés kapcsolatokat szűkebb pátriám gazdasági fellendítése céljából, most jutottam el. — Milyen eredményekkel tért haza? — A látogatás teljes mértékben igazolta az előzetes elképzeléseimet, sőt, túl is szárnyalta azokat. Részt vettem az úgynevezett multinacionálék egyik munkareggelijén, amit minden hónapban egyszer tartanak, s ahol a legjelentősebb miami vállalkozók és a helyi önkormányzat vezetői tárgyalnak. Itt elsősorban az ismeretségek megszerzése volt a cél és rövid bemutatkozásra is lehetőségem volt. A Kossuth klubban találkoztam a helybéli magyarokkal. (Floridában közel harmincezer magyar él.) E látogatás eredményeként több olyan gazdasági ötletet és kezdeményezést hoztam a táskámban, amiről egyrészt a megfelelő minisztériumokat folyamatosan tájékoztatom, másrészt hozzákezdtem személyesen is a megszervezésükhöz. — Kérem, említsen néhány példát! li. A szóban forgó útalapot valóban jó minőségben készítették el, azóta pedig itatásos zárást is kapott. Gondot kell fordítanunk a 100 kilométernyi meglévő útra és a város földútjaira is. — Mire számíthatnak a Batthyány utcaiak? — Csak a testület módosíthatja a döntést. Az idő rövidsége miatt a lakosok kérését nem tudtuk olyan időpontban bizottság elé vinni, hogy a május 17-ei képviselő-testületi ülésre már bekerülhessen az ügy. A nem tervezett bevételek 50 százalékát fejlesztésre fordítjuk majd, ebből ősszel akár szerény mértékű aszfaltozásra is juthat. —Ha ősszel nem, jövőre biztosan sorra kerülnek? —A sorrendet minden évben újra megállapítják. Amióta ez a testület működik, tudatjuk mindenkivel: a testület nem vállal garanciát arra, hogy azonnal lefedi az új útalapot. — A tanács öt évvel ezelőtti ígérete nem köti a mai testületet? —Erről a képviselőknek kell álláspontot kialakítaniuk. Az utca lakói egyre kevesebb megértést tanúsítanak. Alighanem joggal érzik magukat becsapottnak. Állampolgári engedetlenségen törik a fejüket. Nem a Hársfa utca aszfaltozása ellen akarnak fellépni: sokkal jobban érdekli őket a maguk baja. Azt viszont elvárják, hogy választottjaik odafigyeljenek az ő igazukra is. Mint mondják: .jöhetnek még ők a mi utcánkba”... Kiss A. János — Az egyik fontos eredménye az utamnak (legalábbis én annak tartom), hogy a mi gazdasági kamaránkhoz hasonlítható ottani szervezet vezetősége fölajánlotta, hogy Magyar- országon vállalkozók részére szívesen tartanak rövid tájékoztató tanfolyamokat az amerikai piacra kerülés feltételeiről és lehetőségeiről. Több alkalommal többén elmondták, hogy nincsenek túl jó véleménnyel a magyar vállalkozók teljesítményeiről. Ennek nemcsak az úgynevezett vállalkozói morál valamiféle torzulása lehet az oka, hanem a hiányos felkészültség is, és éppen ezért szeretnének megnyerni mindenkit ehhez az ügyhöz. Ezek a tanfolyamok csak nyitányai lennének egy olyanfajta kezdeményezésnek, ahol mennél szélesebb vállako- zói réteget tudunk tájékoztatni arról, hogy az export-import lehetőségek terén milyen módon kell elindulni és milyen pontos információk alapján érdemes egy vállalkozást az amerikai piac felé bővíteni. A héten tartotta májusi ülését Vésztő képviselő-testülete. Elsőként döntött az általános iskola igazgatói posztjáról, az új igazgató Bérezés Jenő, akinek pályázatát minden véleményező jónak tartotta. Harmadik olvasatban megalkották a szociális törvény végrehajtásáról rendelkező helyi rendeletet, majd határoztak az első lakáshoz jutók támogatásáról. Az erre a célra szánt kétmillió forintot 59 igénylő között osztották fel. Az egyéb bejelentések között szerepelt a Polgármesteri Hivatal Dolgozói Munkavállalói Érdekvédelmi Egyesületének beadvá—Átrepült Jamaicába is... — Igen, Jamaicába egy másik tiszteletbeli konzul, Hargitai Péter hívott meg, s mivel a közelben voltam, most tudtam eleget tenni a meghívásnak. Itt a jamaicai miniszterelnök-helyettes, aki egyben az agrárminiszter is, fogadott egy magán- beszlgetésen. Többek között a mezőgazdasági szakember- képzés iránt érdeklődtek nagyon élénken, számomra pedig mód nyílott küfcnböző export-import lehetőségek vázolására. — A magyar hús eladása szóba került? — Mind a miami, mind a jamaicai beszélgetések megerősítettek engem abban a meggyőződésben, hogy a legutóbbi húsembargó nehéz és feszült helyzete talán oly módon is ellensúlyozható lenne, ha újabb térségeket találnánk a hús eladására. Ilyen térségnek ígérkeznek a Karib-tenger különböző államai, ahol tájékoztatásuk szerint komoly piaci lehetőségek kínálkoznak. — A nagy szállítási költsénya, mely szerint „mindeddig megértést és türelmet mutattunk a település előtt álló infra- struktrukturális beruházások miatt, s egyéb okból is feszítő költségvetés nehézsége iránt, s nem léptünk fel bérfejlesztési igénnyel”. Most az az egyesület igénye, hogy a hivatal dolgozóinak bérbeállási szintje 1993. június 1-vel érje el a tisztségviselők bérbeállási szintjének átlagát, amely 85,24% . A testület ezt a kérdést elnapolta. Létrehozta ellenben százezer forintos alaptőkével a Sárréti Kulturális Alapítványt, melyre hamarosan részletesen visszatérünk. gek nem hiúsítják meg az üzletet? — A szállítási költség sokkal kisebb, mint ahogy korábban gondoltam, tonnánként 12-25 dollár között mozog, hajóval. Ha versenyképes árral tudunk a piacra belépni, akkor ez az összeg önmagában nem lehet akadálya a húsexportnak. Varga Zoltán a lelkemre kötötte, ki ne maradjon a cikkből, hogy amerikai utazásához sem az állampolgárok adójából, Sem az MDF pártkasszájából nem használt fel egyetlen forintot sem. Elgondolkoztatott a kérés. A képviselő nem nyaralt az Újvilágban, hanem az ország és választókörzete boldogulása érdekében próbált új ösvényeket kitaposni. Végletesen eltorzult valami az értékrendünkben, ha egy képviselő a tisztességtelenség vagy a pazarlás gyanújába keveredne, ha közügyeket közpénzből intézne. Ugyanakkor megértettem a kérést, s íme, teljesítettem. Simonffy Ágnes Ezt az utcát aszfaltozzák, a jobban előkészített keresztutca viszont befejezetlen marad FOTó: fazekas ferenc Varga Zoltán Miamiban és Jamaicában Gazdasági ötletekkel és kezdeményezésekkel tért haza
