Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-11 / 108. szám
^BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP HAZAI TÜKÖR 1993. május 11., kedd A főzőmester sem ismerhette a világhírű termék titkát A pemetefű-cukorka „utóélete” Lapunkban több alkalommal foglalkoztunk a pemetefű-cukorkával. Először az 1992. november 10-ei számunkban jelentettünk meg cikket a Békésen működó'Medi Sweet Kft.-ről, ahol a most forgalomban lévőpemetefű-cukorkátgyártják. A cikkre „Visszhangéként 1992. december 9-én reagált Réthy Imre—a Réthy család leszármazottja —, s kifogásolta, hogy a gyártó Réthy Béla nevét a szerző kapcsolatba hozta az általuk gyártott pemetefű-cukorkával. Egy hónappal később, január 11-ei számunkban Láng Miklós — a cukorkagyár-alapító Réthy Béla unokája — tért vissza a pemetefű-cukorka sorsának ismertetésére. A szerző az államosításig követte nyomon a pemetefű sorsát A Földműves szövetkezetek Békési Járási Központjának vezetője, dr. Varga Imre ezt követően feldolgozta a cukorka gyártásának 1949 utáni történetét. írását véleményezésre megküldtük Réthy Imrének, aki nem kívánta kiegészíteni a szöveget. Válaszában többek között ezt írja: „Dr. Varga Imre úr levele valószínűsíthetően pontosan tükrözi a pemetefű-cukorka 1953 utáni történetét. Az abban foglaltak — megítélésem szerint — nincsenek ellentétben az általam korábban írtakkal. Varga úr is elismeri, hogy az 1949-ben bekövetkezett államosítás óta az eredeti Réthy-féle pemetefű-cukorkát sehol sem gyártották Magyarországon.” Varga Imre alább olvasható írása remélhetőleg sok olvasónknak szerez örömet, kiegészíti a pemetefű-cukorka történetéről szerzett ismereteiket. A tragikus sorsú Réthy Dezső tanár ötéves korában a Réthy- féle gyógypemetefű cukorka reklámdobozával Az államosítást követően a cukorka gyártása megszűnt. Négy évvel később, 1953-ban azonban újból megjelent a piacon. Ennek az évnek a nyarán hangzott el a Nagy Imre-prog- ram. Hatására az ország gazdasági életében változások történtek. Többek között újra éledt a kisipar és kiskereskedelem. így történt, hogy 1954-ben megjelent a piacon a kereskedelemben a háború előtti időkben ismert pemetefű-cukorka. Akkor én a Földműves szövetkezetek (ma áfészek) Békési Járási Központjának (FJK) voltam a vezetője. A központ egyik Békéscsabán élő dolgozója közölte, hogy a cukorka kis mennyiségben ugyan, de a piacra került, és hozott is mutatót belőle. Hímeve volt, a fogyasztók szerették és keresték. Éppen ezért célul tűztük ki a gyártóval való kapcsolat felvételét és megegyezés létrehozását az értékesítésre. A cukorka gyártója akkor Francziszty András cukrász- mester volt, aki a Réthy gyógyszertár laboratóriumának volt az egyik főzőmestere. Nem hosszú idő után a kapcsolatfelvétel a gyártó és közöttünk létre is jött. Neki akkor — mint kisiparosnak — engedélye volt a gyártásra. Megállapodtunk, hogy addig, amíg a mi központunk a gyártásra engedélyt nem kap, az ő engedélye alapján és vezetésével történik a termelés az általunk létrehozandó üzemben. Ismertette velünk, hogy a cukorka összetételét 70—80 százalékban ismeri, de a cukorka különleges ízesítésére használt anyagot és annak összetételét nem. A Réthy üzemben ugyanis amikor a cukorka anyagának a főzése befejezéshez közeledett, jelentették a mérnök úrnak, aki kis tégelyekben különböző összetételű ízesítőanyagokat hozott. A főzést végző dolgozók félreálltak, a mérnök úr pedig saját kezűleg belekeverte a megfőzött és a főzés során már részben ízesített anyagba a tégelyek tartalmát. Utána az anyag formázását, hűtését és pihentetését már ők végezték. A termelés ebben a formájában és összetételében Francziszty mester műhelyében történt, Békéscsabán. A forgalmazást a Francziszty mester által adott dobozhoz részben hasonlító doboz elkészülte után abban végeztük. Tudtuk, hogy az eredeti doboz rajzolata védjegy- zett, éppen ezért a jellemző vonásait, rajzolatait és feliratait a grafikus nem alkalmazta. 1955-ben nagy nehézségek árán sikerült megkapni az akkori tanácstól Békésen a volt „Gulyás malom” gépházát, ahol kezdtük kialakítani a leendő cukorkaüzemet. Nagyon sok támadásnak, feljelentésnek voltunk kitéve, mert a hatalmon lévők között egyesek elképzelhetetlennek tartották, hogy az FJK cukorkát gyártson. Még ebben az évben hosszú utánjárással sikerült megjelenni az őszi mezőgazdasági kiállításon a cukorkával. Nagy sikere volt. Sok megrendelést kaptunk, amelynek csak töredékét tudtuk teljesíteni, az üzem kicsiny termelési képessége miatt. Közben változott a helyzet. Minden téren szorították vissza a magánipart és kereskedelmet. Ellenem is érkezett feljelentés „maszek rejtegetés és engedély nélküli iparűzés miatt”. (Ennek alapja nem volt, hiszen a gyártás és forgalmazás Francziszty mester érvényben lévő engedélye alapján történt, az értékesítésre pedig az FJK-nak volt engedélye.) El kellet intézni az iparengedély ügyét. Nem volt egyszerű. Szóba se akartak velünk állni. Maga a Szövosz sem „tudott” támogatást adni. Végül is keserves küzdelem után az akkori Élelmezésügyi Minisztérium segítségével a megyei tanácstól kaptunk ipar- engedélyt. Közben telt az idő, s már 1956-ot írtunk. A cukorka azonban még mindig nem az eredeti teljes Réthy-féle pemetefű-cukorka (hanem csak pemetefű-cukorka volt, de a fogyasztók azt is nagyon szerették és keresték). Hosszas kutatás után a békéscsabaiak segítségével sikerült a Réthy családot Budán megtalálni. Személyesen kerestem fel a lakást, de bejutni csak annak utána tudtam, hogy igazoltam, nem ávós vagyok, hanem szövetkezeti dolgozó. Többszöri tárgyalás után sikerült abban egyezségre jutni, hogy Réthy mérnök úr szaktanácsadó lesz az üzemben, s a cukorkához szükséges — általunk nem ismert — ízesítőanyagot ő készíti el és bocsátja rendelkezésünkre. A receptet nem adja át, de biztosít arról, hogy azt, amikor annak eljön az ideje, közjegyzői letétbe helyezi és meghatározott idő után tőle az üzem örökli. A cél az volt, hogy ez a találmány az utókor számára ne vesszen el, hiszen ilyen termék a kereskedelemben sehol sem volt, másrészt munkaalkalmat tudunk biztosítani a nők számára Békésen. A továbbiakban tanáccsal szolgál az üzem berendezésének a kialakításához is. A megállapodás szerződésben rögzítésére és az üzem felszerelésére azonban az októberi forradalom miatt már nem került sor. Az októberi események utáni időszak a „gyógypeme- tefű-cukorka” eredeti minőségében való visszaállítására kedvezőtlen volt. Az FJK vezetésében is változás történt. A cukorkaüzemet a Szövosz kormányrendelet alapján önállósította. Az önálló vállalat élére új, a szakmát nem ismerő (cukrász) vezető került. Az üzem szakvezetése is megváltozott. Nem a Réthy laboratórium főzőmestere vezette a továbbiakban a gyártást. A pemetefű-cukorka összetétele és ízesítése a hatóság utasításának megfelelő lett, ami már nem volt azonos az általunk gyártott cukorkával, még kevésbé az eredetivel. Az üzem az 1960-as években — ma is érthetetlen okok miatt — a budapesti Országos Méhészeti Egyesülethez (OMSZKV — később Hunga- ronektár) került. A céget Budapestről irányították, ott jelentkezett az eredmény is, amelyből a békési üzem is kapott valamennyit. Az üzem és a termelés létrehozásában nagy segítségemre volt közvetlen munkatársam, dr. Perényi Béla, Francziszty cukrászmester és Marcell Tibor cukrászmester. Köszönet a munkájukért. Dr. Varga Imre Nagy István kecskeméti bíró a vizslákat bírálta S „akinek” túlságosan is nagyra szabták az „arcát” Karcagpusztai Harry A szépségért a gazdinak dolgozni, a kutyus- nak pedig tűrni kell A hét végén három napon át az Európa Kutyakiállításnak fővárosunk adott otthont. A Népstadion szoborkertjében, s az intézmény sportlétesítményeiben, a Budapest Sportcsarnokban és annak szomszédságában az ember legősibb társai vetélkedtek a különböző címekért a kontinens idei legrangosabb kutya-seregszemléjén. Mintegy 6700 benevezett eb több fajtacsoportban sok száz fajtát képviselt. Legtöbbet, szám szerint 319-et az őrző-védő Rottweiler fajtából vezették fel. A három napon sok-sok tízezren zarándokoltak ki a stadionba és környékére, vasárnap a rendezvény környékén megbénult a forgalom. AB.S. információs szolgálata pedig körül közölte a kívülrekedt tízezrekkel: a nézőtér megtelt. A küzdőtéren nem a magyar fociválogatott szerepelt, hanem több kategóriában munkakutya-bemutató volt. Valamennyi szereplő nagy tapsot kapott, legfőképpen a katasztrófa-elhárításra, bányamentésre kiképzett, idomított négylábúak felkészültCsépai István békéscsabai bíró —jobbról — a dobermannokat értékelte ségükkel arattak sikert, „akik” életük árán is felkutatják, megmentik a bajbajutott embert. A ringekben érdekességeket, ritkaságokat, vagy sokak által ismert sztárokat is láthattak az érdeklődők. Ilyen volt például a portugál vízikutya, a halászok segítője, mely 3-4 méter mélységben is képes dolgozni. A sztárok sorába tartozott a világon minden eredményt elért — a Suzuki reklámból ismert, s a Bánk bánban is szereplő — komondorcsalád. Az érdi Bu- kovszky József aranykoszorús mestertenyésztő ötven kutyájából tizenöt komondorával vett részt a tenyésztési nagydíjon, melyet meg is nyert. Sok csodálója volt a „családfőnek”, vagyis Karcagpusztai Harry-nek, melynek értéke félmillió forint feletti. Szóval a sok és szép látnivaló jó felvezetése volt az 1996-ban Budapesten megrendezésre kerülő kutya-világkiállításnak. Szekeres András A SZERZŐ FELVÉTELEI A máltai selyempincsi az egyik legapróbb termetű kutya Egyik kutya, másik eb
