Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-05 / 103. szám

1993. május 5., szerda Az önbizalom nem pimaszság Április végén Békéscsabán járt Deutsch Tamás, a Fidesz nemrég megválasztott alelnöke. Ebből az alkalomból az 5. Fidesz-kongresszus néhány fontosabb döntéséről, s a jövő évi választások előkészületeiről beszélgettünk. Elő­ször arra kérdeztünk rá, hogy a higgadtabb, kompro­misszumkészebb Fodor Gábor is lehetett volna elnök, amit a kongresszuson iránta megnyilvánuló szimpátia és az elnökjelöltségre való felkérés is igazolt. Fodor Gábor viszont a jelöltséget fegyelmezetten elhárította, ezzel a kongresszus elfogadta Orbán Viktor kemé­nyebb, kinyilatkoztatóbb vezetési stílusát. A szekták hatásának titka Ribár János evangélikus lelkész gondolatai — Mikor a kongresszus az el­nököt megválasztotta, egyfaj­ta politikai stratégia mellett döntött. Ezt Orbán Viktor kor­tesbeszédében el is mondta. Természetesen személyi dön­tésről van szó, ugyanakkor az elmúlt három év politikai stra­tégiája és az általa, valamint a Fidesz különböző vezető testületéiben egyértelmű tá­mogatottsággal bíró politikai irányvonal melletti döntésről is. Ezt a politikai irányvonalat Fodor Gábor is támogatásáról biztosította. Az Orbán és Fo­dor között valóban fellelhető stíluskülönbségek más sze­mélyek között is léteznek a Fideszen belül. Ám az eltérő személyiségjegyekből eltérő politikai akarat nem követke­zik. Annak örülünk, hogy van­nak különbözőségek a párton belül, de ezek akkor lennének törésvonalak, ha politikai jel­legűek lennének. A Fideszen belül komoly viták után ala­kulnak ki az egységes állás­pontok, amelyeket már min­denki fel tud vállalni. A párton belüli viták nem tartoznak a nyilvánosságra, s mi ebben következetesek vagyunk. — A kongresszuson mégis tapasztalható volt egy szűk ve­zető réteg centralizációs tö­rekvése a döntéshozatalban. Például a választási listák összeállításában, amit aztán leszavaztak. — Ez ügyben két dologra kell reagálnom. A Fidesz új alapszabálya valóban komoly változásokat hozott a szerve­zeti felépítésben. Nem tagad­tuk, hogy ez a korábbinál sok­kal hierarchizáltabb és centra- lizáltabb felépítésű. Ez persze nem azt jelenti, hogy kevesek hoznak döntéseket úgy, hogy mások ne tudjanak beleszólni. Mert például a Fidesz elnöké­nek sokkal szűkebb a hatáskö­re, mint bármelyik más de­mokratikus párt elnökének. Persze itt nem Torgyán Jó­zsefről beszélek. Az elnök­ségnek összességében ugyan­azok a jogosítványai mint más pártoknál, de van egy nagy különbség: nálunk kétharma­dos többséggel az elnökség döntését is felül tudja bírálni az országos választmány. Ilyen sehol sincsen. A másik dolog: a jelöltállí­tásban megmaradt az eredeti elképzelés. — Nem egészen, csak így szavazott a kongresszus. — Az önkormányzati vá­lasztásnál a jelöltállítás a he­lyiek dolga. Egy kivétel van, a főváros, ahol a listáról az or­szágos választmány dönt. A parlamenti választás esetén minden egyéni jelöltről és minden megyei listáról a leg­magasabb döntéshozó tes­tület, az országos választ­mány dönt. Hiszen szükséges a jövendő frakciót alkotó egyéni jelöltek között össz­hangot teremteni. — Nagyon magabiztosan állapították meg a fiatal de­mokraták magukról, hogy kor­mányzóképes párt, s hogy első­ként az alkotmányt, a választó­jogi törvényt akarja majd meg­változtatni, no és a gazdaság­ban rendet teremteni. — A magabiztosság nem a leghelyesebb kifejezés. Nem azt mondtuk, hogy meg­nyerjük a választást. De azt igen, hogy azzal a minimális céllal indulunk, hogy meghá­romszorozzuk a parlamenti képviselőink számát, és maxi­mális célunk, hogy győzünk. Kétségtelen, van bennünk egy egészséges önbizalom. Hi­szen képmutató kishitűség lenne nem beszélni az esé­lyességünkről, de pimasz nagyképűség lenne állítani, hogy biztosan megnyerjük a ’94-es választásokat. Az önbi­zalom a programunkból ered, amely lehetőséget nyújt arra, hogy kivezessük az ország szekerét a kátyúból. —Az összes párt közül önö­ké a legkeményebb, legszigo­rúbb gazdasági koncepció. — Programunk három fő kérdéssel foglalkozik: a jogál­lamisággal, a gazdasággal és a közbiztonsággal. Kétségte­len, ha kormányzó erő leszünk, a Fidesz rögtön hoz­zálát az új alkotmány kidolgo­zásához. Ami a választójogi törvényt illeti úgy látjuk, jóval kisebb, 200-250 fős parla­mentre van szükség és a vá­lasztójogi rendszert el kell mozdítani az arányos képvise­let, a listás forma irányába. A gazdaságban megválto­zott a prioritás. Kezdetben mi is azt mondtuk, hogy a legfon­tosabb az infláció megfékezé­se. Most úgy ítéljük meg, el­sődleges a gazdasági növeke­dés beindítása. — Ezt vallja a szocialista párt és az SZDSZ is, legfeljebb a megvalósítás módszereiben, ütemében van eltérés. Mi több, az MDF néhány gazda­ságpolitikus személyisége is ezt vallja. — Az irreveláns, mit mond ebből a szempontból a kor­mány, itt azt kell megítélni, mit csinál. Az MDF és az MSZP hivatalosnak tekinthe­tő dokumentumaiban ezt így megfogalmazva még nem lát­tam. Nos, hogyan érinti az el­képzelésünk a polgárokat? Meg kell állítani a költségve­tési hiány növekedését. Erre az évre 180 milliárdos hiányt tervezett a költségvetés, és várhatóan 250-300 milliárd lesz, amely kezelhetetlenné válhat. A belső eladósodott­ságra ugyenez vonatkozik. A központi adószintet nem lehet tovább emelni, sőt bizonyos adóformákat el kell törölni, mint a föld- és a gépjármű­adót. A bérjellegű adók to- vábbnövelése is lehetetlen. A kiadási oldalon kell radikális csökkentéseket elérni, tehát a központi közpénzekben szi­gorú takarékoskodást beve­zetni. — És a mezőgazdaság sor­sa? — A kárpótlás a mezőgaz­daságot mély válságba sodor­ta. Ugyan a rendszerváltás idején sem állt jól, de a kárpót­lás teljesen lerohasztotta. Ép­pen ezért a kárpótlás folyama­tát a legröviebb időn belül le kell zárni, mert az új tulajdon- viszonyok nélkül nem lehet válságmenedzselést elindíta­ni. Gyors javulásra persze nem lehet számítani. — A Fideszt szociális érzé­ketlenséggel is vádolták már... — A nagy elosztó rendsze­rek átalakítása nélkül rövid tá­von belül a társadalombiztosí­tást és az egészségügyet a tel­jes szétesés fenyegeti. És ak­kor már nem az lesz a kérdés, mennyivel emelkednek a nyugdíjak, hanem az, hogy le­het-e egyáltalán nyugdíjat fi­zetni. Tavaly 40 milliárd volt a tb hiánya, idén várhatóan 80 lesz a tervezett 60-nal szem­ben, jövőre akár a 100 milliár- dot is elérheti. Ugyanakkor az átalakítás során is támogatni kell a szo­ciálisan rászoruló rétegeket, így a fiatalokat, a gyermekes családokat és a legnehezebb szociális körülmények között élő nyugdíjasokat. Tehát nem igaz, hogy szociálisan érzé­ketlen a Éidesz, de az is igaz, nem akarunk az ígérgetés szintjén szociális érzékenysé­get mutatni. Egyébként a szo­ciális érzékenység döntési po­zícióban méretődik meg iga­zán. De tudomásul kell venni, bárki kerül kormányra, a gaz­daság helyzete miatt a hihetet­lenül széles rétegek nehéz szociális helyzetén nem tud rövid időn belül segíteni. — Mint alelnök milyen fel­adatkört kapott a pártján belül? — Egyelőre nincs végleges döntés ebben, ezután gondol­juk át az elnökségi tagok kö­zötti munkamegosztást. Kör­vonalazódott, hogy a korábbi időszakhoz hasonló reszort­megoldások nem lesznek, mert az elnökség egy kisebb létszámú, stratégiai döntésho­zó politikai testület. A Fidesz- ben korábban is létező kabine­tek vezetői lennének az egyes ágazatok felelősei. Magam az önkormányzati kabinet elnö­ke vagyok, ezért biztos, hogy az önkormányzatok ügyeivel fogok foglalkozni, tehát ma­radok a kaptafánál. B. Sajti Emese Az elmúlt néhány évben ha­zánkban is elszaporodtak a kisegyházak, szekták, melyek mind meggyőződéssel hirde­tik az egyedüli üdvözülés út­ját. Létezésükkel ellentétes érzéseket, gondolatokat válta­nak ki az emberekből, akik ugyanezen időszakban teszik meg első kísérleteiket az évti­zedeken át letagadott transz­cendentális igényeik kielégí­tésére. — Hogyan vélekedik egy történelmi egyház lelki- pásztora a kis­egyházak egy­re aktivizáló­dó tevékeny­ségéről? — kérdeztük Ri­bár Jánostól, a Békéscsabai Evangélikus Egyház egyik lelkészétől. — A törté­nelmi egyhá­zaknak és a kisközössé­geknek tole­ráns viszonyt kellene kiala­kítaniuk egy­mással, sa tör­ténelmi egy­házak admi­nisztratív eszközökkel sem­miképpen sem korlátozhatják a kisközösségek létezését. Vi­lágosan kell azonban látni a köztük lévő alapvető különb­séget. A történelmi egyházak teológiai rendszere bizonyos teljességre törekszik, a vallási kisközösségek pedig általá­ban egy-egy igaz teológiai té­telt emelnek ki, s aköré kristá­lyosítják ki saját tanrend­szerüket. Létszámuk egyéb­ként nem nagy, csak feltűnő­ek, mert bizonyos extravagan­ciával bírnak. — Mi teszi vonzóvá a mai ember számára a kisegyháza- kat? — Hallatlan nagy hang­súlyt helyeznek a közösség szóra, s a mai atomizált ember számára ez különösen vonzó. Ráadásul közülük többen is az egyénre helyezik a hangsúlyt: te térj meg, benned van az erő. A filozófiatörténeti esemé­nyek közül érdemes emléke­zetünkbe idézni, hogy az új­kori gondolkodás kettéhasí­totta a világot tárgyra, mint objektumra és alanyra, mint emberi szubjektumra. A ket­téhasított, kettősségektől ter­helt világban az ember keresi az egységet. Szeretné újra átélni a mindenséggel való egyesülést, s a vallási kiskö­zösségek ennek az ígéretét villantják fel a tagjaik szá­mára, ráadásul az extázis se­gítségével, ami meg is adja az átélés egységének az illúzió­ját. —Csak korunk sajátsága új egyházak tömeges feltűnése ? — Az ébredési mozgalmak állandóan megjelentek a törté­nelem során. Némelyiknek ko­moly jelentősége is volt. A 17. században például egy ilyen mozgalom hatására jöttek létre az árvaházak, vagy említhet­ném a finn népet, amelyet a századfordulón a fenyegető kollektív alkoholizmustól egy ébredési irányzat mentett meg. Egyébként a történelmi egyhá­zak is rendelkeztek minden kor­ban különböző rétegeket, kor­osztályokat magukba foglaló külön közösségekkel, s ezek ma is léteznek. — Az elmúlt évtizedeket ná­lunk szinte kizárólagosan a ma­terialista világfelfogás jelle­mezte. A transzcendentális, a tapasztalattól függetlenül léte­ző világ talán ezért is lehet ma különösen vonzó. — Transzcendentális igé­nye mindig volt és lesz az em­bernek, csak nem mindenki ismeri fel. Az ember alapvető tulajdonsága, hogy a mát át akarja lépni, az adott valóság­nál mindig többet szeretne. Ennek a materiális megjele­nése, hogy akinek pénze van, az még többet akar, akinek kocsija van, az a meglévő márkánál jobbat akar és így tovább. A szülők a többet aka­rást gyakran gyermekeikben élik meg: vigye többre, mint én. A transzcendentális lehe­tőségét minden egyház felkí­nálja valamilyen formában. A történelmi egyházak bizonyos kérdések — élet, bűn, halál, szenvedés, üdvösség — át­gondolására, megválaszolá­sára törekszenek, a kisközös­ségek a hit rajongására teszik a hangsúlyt. Az emberek ka­rakterük, beállítódásuk s az őket érintő különböző körül­mények hatására választanak a felkínált lehetőségek között. Lenthár Márta Deutsch Tamás alelnök: Maradok a kaptafánál FOTÓ: FAZEKAS FERENC Az ébredési mozgalmak állandóan megje­lentek a történelem során , FOTÓ: FAZEKAS FERENC Vállalkozásunk nyereményakcióval egybekötött szoftverértékesítési akciót hirdet valamennyi gazdál­kodó egység számára! A katalógusunkban szereplő bármely típusrendszer megrendelése és a fel­használói díj 1993. május 20-áig történő kiegyenlítése esetén egy fürge autó boldog tulajdonosa lehet a Rita-Napi sorsoláson, ahol találkozhatnak az Irodánk által is szponzorált Orosz Sándor—Szaniszló Imre rally országos bajnokokkal (A/8-as géposztály), illetve a versenyautó is megtekinthető lesz. A sorsoláson való részvétel feltételeiről kérjük érdeklődjön a (66) 339-983-as telefonszámon. A mi autónk SUZUKI Swift a bizalom jutalma! rita szoft rita szoft

Next

/
Oldalképek
Tartalom