Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-15-16 / 112. szám

Molnár Lajos verse: Körösök Orfeusza ujjaid húrként pengetik a futkosó habokat szekérre ült a folyó népe is egyedül őrződ a Köröst ha kinyitod a templomajtót nincs ki felemelje az ostyát és a borral teli kelyhet csak bűneidet gyónod a vizek fodros fülének mert benned árad ez a folyó véreidet mossa s az elrohanó habok benned pengetik az időtlen kifeszített húrjait hang vagy kicsi rézcsengettyű s toronyba fészkelt nagy harang és parti homokként hallgatod a kondulást a füvek és á fák szemüket az égre fordítják mert hit vagy te híd szivárvány-fonalként összefűzöd az eget és a földet ereidben fölhömpölyög a folyó fürdesz égi medrében a partról csillagok áztatják lábukat csak arra várnak oly szelíd legyél, mint ők és hálójukkal kiemeljenek Javulj meg, világ! Meseopera-bemutató és rajzpályázat Békésen „Ha az ember a Földet szennyezi be, saját magát szennyezi be. Nem a Föld tar­tozik az emberhez, hanem az ember tartozik a Földhöz.” Az ősi indián mondás igazságát választja mottóul a békési ze­neiskola készülő bemutatója, Victor Máté—Fábri Péter: A Sárkány és a Zöld lovag című meseoperája. A főszereplő vi­téz és fegyverhordozója a hét­fejű sárkányban testet öltő kör­nyezetszennyezés ellen veszi fel a harcot, hisz a füst, zaj, szmog, indulat, kegyetlenség, szeretethiány, háborúk me­chanikusan és lelkileg is egyre kérgesültebbé roncsolják a ma emberének életét. Vajon mindezekért csak a sárkány a felelős? A neves költők gyer­mekverseivel tarkított, har­mincperces opera erre is vá­laszt ad. A mohácsi és a buda­foki zeneiskolák előadásai után a békési zeneiskola szín­padi tagozata hagyományai­hoz híven május végén készül a mű újabb bemutatójára. Sa­ját kamarakórussal, a tanárok­kal kibővített Tilinkó zenekar­ral, hatvan fős stábbal a városi művelődési központban kí­vánják színpadra állítani a kor­társ szerzőpáros improvizáci­ós darabját. A bemutatóhoz — jelmezekkel, nyomdai munká­latokkal — a Colors Coop Kft. nyújt hathatós segítséget. A felkészülés időszakának érdekességeként a zeneiskola, a Colors Coop Kft. és a műve­lődési központ „Javulj meg, világ!” címmel pályázati fel­hívást intéz Békés város álta­lános iskoláihoz és óvodáihoz, hogy a gyerekek rajzaikkal meséljék el, mit tennének a veszélyeztetett ember és kör­nyezete védelmében. A taná­rok és az óvónők által javasolt alkotásokat szakmai zsűri ér­tékeli, a legsikerültebb rajzo­kat a meseopera bemutatójá­val egyidőben a művelődési központban állítják ki. Zöld lovagék július első vasárnap­ján, a Colors Nap keretében szélesebb közönség előtt, zöld környezetben adnak újabb elő­adást. A nem szokványos pro­dukció közreműködői remé­lik, hogy aktuális megszólalá­suk tQvábbgondolkodásra és tenniakarásra ösztönzi az em­bereket. F. P. Zs. „Apám kicsi alakja” Peter Henisch: Apám kicsi alakja című művének bemuta­tóját rendezték meg szerdán a budapesti Litea Könyvesbolt­ban. A budapesti osztrák könyvkiállítás rendezvényei­hez kapcsolódó eseményen részt vett a szerző is, aki sze­melvényeket olvasott föl alko­tásából. Az önéletrajzi elemekkel is átszőtt dokumentumregény az író édesapjának a hitleri német birodalom zsidó származású vezető fotóriporterének törté­netét eleveníti meg. A kötet először 1987-ben Ausztriában jelent meg, majd Európa-szer- te több nyelvre lefordították. A regényből nagysikerű tv-film is készült, amelyet csütörtö­kön tűz műsorra a MagyarTele- vízió. A kortárs osztrák író regé­nyét magyarul a Littoria Könyvkiadó Kft. jelentette meg Révai Gábor fordításában. MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. május 15-16., szombat-vasárnap Nemcsak száműzött szobrai érdekesek... Kocsija ott áll a műterem előtt, de ő biciklin érkezik. — Vásá­rolni csak így érdemes — ma­gyarázza. Kocsival lehetetlen­ség a városban közlekedni. Betessékel, hellyel kínál, s közben derűsen cseveg. Arról, hogy az újságírókkal mostaná­ban nincs kibékülve: mind­egyikük csak lebontott szobrai után érdeklődik... — Most példálózzak Dona- telloval vagy Verocchioval? Akik zsenik voltak, s bizony mégis készítettek köztéri szobrokat etikai példaképnek aligha tekinthető figurákról, mondjuk rablóvezérekről is... A Kossuth-díjtól a Kiváló művész címig és a Herder-díjig szinte minden elismerést el­nyert Varga Imre nem sokat me­ditál a szobor-száműzésen. Örül, hogy a főváros jó megol­dást talált, s hiszi, hogy sokan megnézik majd a szoborparkot, ahová az elmúlt rendszer ren­delte műalkotásokat letelepítik. — Ami jó, az ott is jó lesz — ami meg rossz, ott is az marad — zárja le a maga részéről a „kényes” témát. A társalgás más irányba ka­nyarodik. A kitűnő művész szinte megtestesítője az „ép testben ép lélek” -ideálnak: re­mek kondícióban van. — Az öregedésről Babits Őszi pincézés című versének sorai jutnak eszembe: „Lopa­kodik, s egyszer azután ott van”... meg: „Idegesen nyi­tunk száz fiókot, búcsúízzel izgatnak a csókok...” Szóval a valamikori életerők azért ben­nem is fogyatkoznak. Babitsot egyébként nagyon szeretem. Fiatal koromban ez a vonzódás etikai, esztétikai, sőt politikai állásfoglalás volt. Nálam az­Látogatóban a 70 éves Varga Imrénél Benenatus azt jelenti: ,Jól született” után csatlakozott hozzá József Attila, Radnóti Miklós, ké­sőbb pedig Vass István. Nem titok, hogy az idén belép a hetedik X-be. Meg tud ezzel békülni? — Azt mondják, hogy a 70 manapság nem kor, de persze a nyűgét érzem. Ahogy József Attila írta: „..fogaimban sza­porodik az idegen anyag”. Ne­kem már az idegen fogaim sza­porodnak. — Ismeri a latin fogalmat, hogy benenatus? Azt jelenti, hogy „jól született”. A római történetírók írták annak neve mellé, akiről már világra jötte­kor azt tartotta környezete, hogy csupa energia, mozgé­konyság, szóval, hogy szeren­csés csillagzat alatt született. Visszatekintve 70 évemre, azt hiszem, nekem ez a „benena­tus” sors jutott. Boldog ember vagyok, eddig szép életem volt, s ami még hátra van, re­mélem, ugyanilyen lesz. —Önnek mit jelent az, hogy szép élet? — Azt, hogy barátaim, munkatársaim, mindazok, akikkel érintkezem olyanok voltak velem, amilyen én velük. Talán ez a legtöbb, amit az ember kívánhat és elérhet. Jómagam mindig mindent tu­datosan csináltam, mérlegre téve azt is, hogy mivel milyen érzelmeket válthatok ki... — A sok „szövegelésnek” egyébként nem vagyok nagy barátja — neveti el magát, de aztán folytatja: — A szavakat is próbálom eredeti, csupasz jelentésükben használni. Be­nedetto Croce, századunk egy nagy esztétája szerint, aki nem tud egy mondatot alannyal és állítmánnyal elmondani, an­nak agyában szétbomlanak a dolgok... Varga Imre aktívan dolgo­zik, s alighanem ennek is kö­szönheti testi-szellemi frisses­ségét, fiatalos nyitottságát. Ars poeticájáról, életszemlé­letéről, érdeklődéséről tömö­ren csak ennyit mond: — Közösségi ember va­gyok, szeretem a dolgokhoz értőket és azok produktumait. S utálom, ha valaki dilettáns a saját szakmájában. László Zsuzsa Ferenczy Europress Lübeck kibékült a Mann fivérekkel A könyv napján „szégenyteljes eseményre” emlékeztek Erdélyi színfoltok Erdélyi színfoltok címmel nyílt kiállítás szerdán a buda­pesti Vármegye Galériában. Az erdélyi művészek — töb­bek között Antal Imre, Botár Edit, Mohy Sándor és Páll La­jos — festményeiből összeál­lított tárlatot már 1989-ben be­mutatták a németországi Münsterben. Azóta a kiállítás látható volt több hazai nagyvá­rosban. A kiállítás megnyitásakor Demeter Ervin ismertette: a határon kívül élő fiatal és már hírnevet szerzett magyar kép­ző-, ipar- és népművészek tá­mogatását tűzte ki céljául az Erdély Művészetéért Alapít­vány, melynek segítségével szerveződtek az említett kiál­lítások. Az alapítványt magán- személyek hozták létre 1988- ban. A kuratórium tagjai: Csurka István, Domokos Pál Péter, Demeter Ervin, Hajdú Demeter Dénes és Kulcsár Edit. Az alapítvány 5 éves fennállása alatt más csoportos és számos egyéni kiállítást is támogatott, és szervezett zenei és prózai rendezvényeket. A Művészetek—Társada­lom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti A haragos Lübeck végleg ki­békült nagy szülötteivel, a Mann testvérekkel, Thomas- szal és Heinrich-hel: a Mann família házában, a Mengstras­se 4-es számú épületében, a Buddenbrook Házban meg­nyitották a Thomas és Hein­rich Mann Központot, ide köl­tözik a német Thomas Mann Társaság és a Heinrich Mann Munkaközösség. Az egykori Hanza-város, Lübeck irodal­mi helyszínből váljon az iro­dalom helyszínévé — kíván­ták a meghívottak, soraikban Richard von Weizsäcker ál­lamfő, aki azt írta a vendég­könyvbe, hogy „mindig ben­sőséges lelki kapcsolat fűzött a Mann-testvérekhez”. Thomas Mann 1901 -ben, 26 éves korában fejezte be a XX. század talán legnagyobb né­met regényét, a családját, a patríciusok, a klasszikus pol­gárság felemelkedését és ha­nyatlását megmintázó Bud- denbrook-krónikát. A regény eleinte nemhogy nem akart elkelni, de a lübecki polgárok haragját is felidézte: a szereplők közül sokan ma­gukra ismertek. Thomas Mann a családregényért 1929-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, Thomas Mann 1929-ben No­bel-díjat kapott de már a száműzetésben ér­tesült róla, hogy a Mengstrasse rokokó épületét 1942-ben bombatalálat érte: csak a hom­lokzat, s a boltíves pince ma­radt épen. Az újjáépített házban soká­ig egy bankfiók működött, majd a város megvette az épületet, a földszinten az egy­mástól annyira különböző testvérek, Thomas és Heinrich életútját mutatják be. A Thomas és Heinrich Mann Központ megnyitásával szinte egy időben, május 10- én, „A könyv napján” emlé­keztek meg Németországban egy szégyenteljes esemény hatvanadik évfordulójáról: a könyvégetések kezdetéről. Thomas és Heinrich Mann könyvein kívül Döblin, Freud, Marx, Kautsky, Heine, Brecht, Kafka, Kästner és mások mű­vei is máglyára kerültek, eleve vagy azért, mert a szerzők zsi­dók voltak, vagy mert alkotá­saikban „nem német szelle­met” fedeztek fel a hadjárat szervezői. A könyvégetéseket a német diákszövetség sajtó- és propa­ganda főhivatala szervezte. Április 26-án közzétették „az elégetésre ítélt könyve” listá­ját, majd május 10-én SA- és SS-zenekarok hangjai mellett elkezdődött a barbár színjáték. A nácik ilyen és hasonló „sá- mános jelszavakkal” is tüzel­ték magukat. „Elítélve a pi­maszságot és az arcátlanságot, a halhatatalan népi szellem előtt alázattal meghajolva eméssze el a tűz Tucholsky és Ossietzky írásait”, vagy: „A lángnak adom át Marx Károly és Kautsky műveit”. Az egyik érintett, a zsidó származású osztrák szerző, Joseph Roth je­gyezte ekkor fel: „Megéne­keltük Németországot, az iga­zi Németországot, Németor­szág ma ezért éget el bennün­ket”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom