Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-07 / 105. szám

KÖRKÉP 1993. május 7., péntek Orosháza­Kusankoski Orosháza képviselő-testülete ma 17 órai kezdettel ünnepi ülést tart, amelyen aláírják Orosháza és a finnországi Ku- sankoski város testvérvárosi alapszerződését. Az ülésen részt vesz Kusankoski képvi­selőinek delegációja Reijo Huttenen polgármester veze­tésével. / Édesanyáknak A magyarbánhegyesi művelő­dési házban május 8-án 10 órá­tól kerül sor az anyák napi ünnepélyre. A műsorban fellé­pő helyi ATT (az Aranytorkú társaság utódjaként működő Akarunk Tanulni és Tudni) klub tagjai vidám zenés össze­állítással köszöntik az édes­anyákat. Az ünnepi programra a községben lakó minden édesanya meghívást kapott. Gazdaköri nagygyűlés Battonyán A gazdakör szervezésében ma 13 óra 30 perces kezdettel nagygyűlést tartanak Batto­nyán, a filmszínházban. A he­lyi szervezet munkájáról Da- róczi János elnök, a város helyzetéről pedig Takács De­zső polgármester tájékoztatja a hallgatóságot. A rendez­vényre több neves személyisé­get meghívtak. Tudósításunk leadásakor bizonyosra vehető, hogy az eseményen jelen lesz Kovács Lajos, a gazdakörök országos alelnöke és Zsíros Géza országgyűlési képviselő. A szervezők a meghívóban előadóként szerepeltetik Ras- kó György államtitkárt és dr. Szabó János minisztert is. Arra a kérdésre azonban, hogy a földművelésügyi tárca két ve­zetője valóban jelen lesz-e a mai nagygyűlésen, tegnap dél­után még senki nem tudott ha­tározott választ adni Batto­nyán. Kiállítás Újkígyóson Králik Jánosné Füzesi Etelka festményeinek kiállítását nyit­ják meg ma 18 órakor Újkí­gyóson a könyvtárban. A köz- tiszteletben álló pedagógus tárlatát május 21-éig tekinthe­tik meg az érdeklődők. Telefax az önkormányzatnak A biharugrai képviselő- testület legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy a polgármesteri hivatal részére egy telefaxot vásárol. A 75 ezer forintos készülék egyben üzenetrögzí­tős telefonként is működik. Egy kilométer aszfalt Végegyházán a napokban került sor a Béke és a Táncsics utcák aszfaltburkolatának be­fejezésére. A 10 ezer négyzet­méternyi út beruházását az ön- kormányzat megbízásából a Hódút Kft. végezte. A tervek szerint — az út állagmegóvása érekében — súlykorlátozást is bevezetnek a mezőgazdasági és nagygépekkel szemben. „A BALSZEREN­CSÉT NEM SIRATNI KELL, HANEM LE­GYŐZNI.” (Cicero) Példás árfelverés lesz(?) (Folytatás az 1. oldalról) viselő a következőket mondta tegnap délután:" — Az eljárás mindvégig egyeztetve volt velem és az AVÜ-vel is. Tulajdonképpen példaértékű megoldás szüle­tett a magyarországi privatizá­ció során. Nyilvános licitálá­son vezényelhető lett — a kár­pótlási hivatalhoz hasonlóan — a tulajdon privatizálása, rá­adásul egységenként. —Sokan azt mondják, hogy Zsíros Géza szándékosan tette tönkre a vállalatot, küldte pad­lóra a céget, hogy aztán minél olcsóbban megszerezhető le­gyen a vagyon. Ón ezek szerint teljesen másként látja ezt a dolgot. — Amikor először belép­tem a vállalat ajtaján, akkor közöltem: azért jöttem ide, hogy a munkakörömet meg­szüntessem! Egyébként sze­retném felhívni a figyelmet ar­ra, hogy az árveréssel minden­ki megkapja a pénzét. Vég­eredményben olyan privatizá­ciós megoldásról van szó, ahol nem írnak le 100 milliókat egy cég értékéből. A gabonafor­galmi esetében a licitálás lefe­lé egyszerűen nem mehet!-—De lesz-e vevő a felkínált ingatlanokra? — Természetesen, a legki­sebb értékű ingatlanokat le­számítva már most is többszö­rös érdeklődés van. S vissza­térve a vádaskodásokra, rágal­makra, engem, az eddigi mun­kámat majd az minősít, hogy mennyi pénz jön be a vállalat privatizációjából. Eddigi érté­kesítéseinkből is többet kasszíroztunk, mint amennyi az eladott dolgok felértékelt ára volt. Mondja, melyik más állami vagyonnál volt ez így? — Már csak egy kérdés le­het: biztos, hogy május 28-án elárverezik a vállalat ingat­lanjait? —Nem. Ha az ÁVÜ—mint tulajdonos — szakmapolitikai vagy privatizációs okok miatt úgy értékeli, hogy indokolt le­het a garanciát letenni az árve­résre kerülő ingatlanok ellen­értékeiért, akkor a licitálást megelőző 24 órával is meg­semmisítheti az árverést. Lovász Sándor Ékesen szólva is step by step A tavaszi szünet után levél érke­zett a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba: angol nyelvű szónokversenyt rendeznek áp­rilis 27-én Balatonalmádiban, a két tannyelvű gimnáziumban. Van-e erre felkészült tanítvány? — gondolkodott el a nyelvi munkaközösség. Sípos László- né angol tanárnő azt mondta, a m/B-ben... — Szerintem rendkívüli gyerekek járnak ebbe az álta­lános tantervű, de különleges osztályba — erősítette meg tegnap korábbi kijelentését a tanárnő. — Mindenről saját véleményük van, s ez András­ra különösen jellemző. Megyénkből, de messzebb­ről is egyedül Balog András, az osztály tanulója vállalko­zott arra, hogy részt vesz a megmérettetésen. Első lett. — Az idő nagyon szorított, először is témát választottam — mondta a győztes diák. — Politikai érdeklődésem miatt nem okozott nagy gondot, hogy a kelet-európai demokrá­ciák Európai Közösségbe való csatlakozási lehetőségeiről öt­perces szónoklatot állítsak össze. Miután magyarul fel­András, az angol szónok FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET készültem, a tanárnő segítsé­gével angolra fordítottuk, majd Simon Currell tanár úr a szöveget megfelelő szakkife­jezésekkel finomította. — Mivel sikerült a legjobb­nak lenni? — A nemzetközi zsűri dön­tése számomra meglepő volt, magamat a hetedik helyre so­roltam. Ám véleményük sze­rint a szónoki stílus megfelelő használatában, illetve ahogy a közönség előtt megjelentem és igyekeztem őket megnyer­ni, a többieknél jobbnak bizo­nyultam. Beszéd közben meg­engedtem magamnak azt is, hogy steppeljek. Nem okozott gondot, hiszen a Békéscsabai Társastánc Klub tagja vagyok, D kategóriában táncolok. —Honnan az ötlet? — Bevallom, eredetileg nem gondoltam rá, fellépésem előtt két-három perccel jutott eszem­be. Láttam, nagyon erős a me­zőny, igazából akkor lehet ered­ményt elérni, ha az ember újsze­rűt csinál. Egy mondatom így kezdődött: Step by step... ez adott arra lehetőséget, hogy egy rövid lépéssort bemutassak. — A díj birtokában hogyan tovább? — Májusban Londonban, a nemzetközi döntőn én képviselem hazánkat. A ver­seny tavalyi győztese magyar volt, úgyhogy a szervezők azt kérték: próbáljam meg a szép hagyományt folytatni. Nekik is azt ígértem, amit itt, az isko­lában. Arra törekszem, hogy ne hozzak szégyent az engem küldőkre: a gimnáziumra és most már Magyarországra. Szőke Margit A mozgalom olyan, mint egy virág „Emberi méltóságot mindenkinek!” Dr. Szilárd István, a Magyar Vörös- kereszt fó'titkára a mozgalom múlt­járól és jelenéről szólt FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET (Foly tatás az 1. oldalról) Kérem Önöket, s Önökön ke­resztül mindenkit, óvják és ápolják ezt a nemes virágot nem csak ezen az ünnepi na­pon, hanem az év minden nap­ján. Dr. Antall József miniszter- elnök levelét Tomanek Gábor színművész olvasta fel. Ebben az elnök úr utal a vöröskeresz­tes világmozgalom múltjára és mai szerepére. Mint írta: „A vörökereszt előtt megnyílt a lehetőség, hogy visszatérjen eredeti céljához, és szabad polgárok önkéntes munkájá­val hasznos szerepet töltsön be Magyarországon. A hazánk határaitól nem messze dúló polgárháború menekültjeinek segítése szomorú aktualitást ad a vöröskeresztes eszme új­jáéledésének.” Gyulay Endre szeged-csa- nádi megyéspüspök az egyhá­zak nevében köszöntötte a vö­röskeresztes mozgalmat, be­szédében utalva a mozgalom keresztény alapjára. A vörös­keresztesek is, ahogyan Krisz­tus tette, mivel nagyra értéke­lik az embert, az elesettet, se­gítőkészségükkel körülveszik őket, s mindent megtesznek értük. A Magyar Vöröske­reszt főtitkára, dr. Szi­lárd István a vöröske­reszt alapítójáról, Henri Dunantról emlé­kezett meg, aki a szol- ferinoi csata borzal­mai után 1883-ban ala­pította meg a szerveze­tet, elsődlegesen a há­borúk áldozatainak, a természeti csapások károsultjainak megse- gélyezésére. Á főtitkár szólt a vö­röskereszt előtt álló feladatokról, többek között a fiatalok egészségi állapotáról mondva megdöbbentő adatokat. Eztán dr. König Já­nossal átadta a Vörös­keresztes munkáért arany fokozatú kitün­tetést Halupa Irénnek, Lipcsei Sándoménak, Pomucz Györgynek és Szilágyi József- nénak. Ezüst fokozatot Gyar­mati Gábomé, Petrovszkiné Czepó Judit, dr. Sárosi Tibor- né, Tóth Jánosné és Várfiné Szmola Ildikó kapott. Bronz fokozatú elismerésben Dudás Józsefné, Fekete János, Ga­lambos Józsefné, Szaszák Györgyné és id. Zatykó Nán­dor részesült. A Nemzetközi Vöröskereszt európai, regio­nális elnöke, Patrie Healey lapzártakor köszöntötte a me­gyei ünnepség részvevőit, akik gazdag kulturális műsort tekinthettek meg az ünnepség alkalmával. D c 0 A zsebes olyan, mint a hétfejű sárkány Ostromállapot a piacon (Folytatás az 1. oldalról) ezer forintját. A rendőröknek ezúttal hamar sikerült elfogni őket. A piacon a zsebesek, a mar- kecoiók olyanok, mint a hétfe­jű sárkány. Remek vadász- terület számukra a tömeg, a nyüzsgés. A vásárlási lázban még mindig nagyon sokan fe­ledkeznek meg a pénztárcá­jukról, értékeikről. À bevásár­lószatyrok tetején ott himbáló­zik a pénztárca, miközben va­lamelyik kofánál válogatnak, esetleg alkudnak, leteszik a kosarat, benne a brifkóval. Több sem kell az élelmes tol­vajnak! Könnyű prédák azok a férfiak is, akik mindkét kezük­ben szatyrot visznek, és a belső zsebükben vagy a farzsebük­ben tartják a pénzt. Egy előre megjátszott kis lökés, és már oda is van a buksza! A közelmúltban egy egri csapatot sikerült lebuktatni, akik hetente többször is Bé­késcsabára látogattak. Ok az árusok, a kereskedők kézitás­káira specializálták magukat, akik szintén rendkívül figyel­metlenek és felelőtlenek. Volt olyan délelőtt, hogy több mint 300 ezer forintot loptak így össze. A gépkocsifeltörők is előszeretettel keresik fel a pia­cot, hiszen az emberi felelőt­lenség tényleg nem ismer ha­tárt. Sok gépkocsit nyitva hagynak, benne az értékekkel, sőt az indítókulccsal. * Megkérdeztük a békéscsabai rendőrség illetékeseit, képe- sek-e hasonlóan nagy létszá­mú csapatot rendszeresen a pi­acra vezényelni. Dr. Ábrahám Béla városi kapitánytól meg­tudtuk, hogy ennél jóval haté­konyabb ellenőrző akciósoro­zatra készülnek, amikor a vám- és pénzügyőrséggel, az Apeh- hel, a fogyasztóvédelmi ta­náccsal és a leghűségesebb társszervükkel, a közterület-el­lenőrökkel egy összehangolt razziasorozatot tartanak. —T Mikrobusszal könnyebb lenne A kevermesi önkormányzat pályázatot nyújtott be a Népjó­léti Minisztériumhoz a házi se­gítségnyújtás és étkeztetés tá­mogatására. — Az egykori bölcsőde épületében szeretnénk kiala­kítani egy mosó-, illetve egy tálalókonyhát — tudtuk meg Bozó Vilmos műszaki ügyinté­zőtől. — A beruházás a már meglévő intézményhálózat­hoz kapcsolódna. Jelenleg 50 idős embert látunk el, további 35 úgynevezett kihordásos ét­keztetésben részesül. Az utób­biak számát 30-cal, az előbbi­ekét pedig 40-nel szeretnénk növelni. Mivel mosunk is az idősekre, szeretnénk mosógé­peket beszerezni, valamint egy mikrobuszt. A település belső úthálózata ugyanis 22 km hosszú, ráadásul a gondo­zottjaink közül többen tanyán élnek. Úgyhogy valóban szük­ségünk lenne erre a járműre. Reméljük, indokainkat a bírá­lóbizottság is méltányolja. M.Gy. Irodából bérelt klub A Medgyesegyházán szerve­ződő cserkész szövetség, vala­mint a nagycsaládosok egyesülete azzal a kéréssel fordult a helyi önkormányzat­hoz, hogy részükre a volt párt­ház épületében két irodát biz­tosítsanak. A képviselő­testület rövid tanácskozás után úgy döntött, hogy a két szerve­zet részére havi ezer forint díj ellenében bérbe adja az iroda- helyiségeket. A bérleti díjnak megfelelő összeget pedig éves támogatás címén számolja el az egyesület részére. / Újból pályáztatnak A zsadányi önkormányzat már korábban pályázatot írt ki az általános iskola igazgatói tisz­tére. A kitűzött határidőig egyetlen pályázat sem érkezett be, így a pénteki képviselő- testületi ülés várhatóan ismét meghirdeti a pályázatot. Sarokba szorítva Az elrabolt idő Az idő az egyetlen olyan hatalom, amit az emberiség a mai napig nem tudott legyőzni. Az okosabbak azonban lega­lább takarékoskodni próbálnak vele. Az okosabbak. Saj­nos, az emberek többsége nem tartozik ebbe a körbe. Hányszor módjuk azt, hogy „majd máskor...”!? Hányszor fordul elő, hogy a hivatalban az ügyfélnek csak azért megy az ideje, mert az ügyfélfogadónak éppen akkor nincs kedve dolgozni! ? Hányszor peregnek üresen a percek az ügyinté­ző életében, amikor az ügyfél (játszva mások idejével) „hosszú lére engedi” mondanivalóját!? A Parlament hányszor napol el valamit indokolatlanul!? Hányszor pazarlunk időt meddő, valódi érvek nélküli vitákra!? Hányszor lesz a vitából időt rabló ellenségeskedés!? Az ellentét hányszor vezetett már háborúkhoz, ahol az embe­rek gyilkolással és rombolással töltik az időt ahelyett, hogy építkezésre és az életre szánnák azt. A délvidéki háborúban elsőként a templomok óráit lőtték ki. Az órák mutatói ugyan meghaltak, de az idő nem állt meg. S miközben előrébb szöktek a másodpercek, a civilizáld?) ember hátralépett. Ha rajtam múlna, időt csak annak adnék, aki megér­demli. Annak, aki az időt pótolhatatlan kincsnek tekinti, s aki gazdálkodni is tud vele. De... nem rajtam múlik. —RIA

Next

/
Oldalképek
Tartalom