Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-26 / 121. szám

„Vég és semmiség” Battonya. — A városi könyv­tárban június 2-án 15 órai kez­dettel „a 170 éve fel nem fede­zett Bánk bánról” tart rendha­gyó irodalomórát Sándor Iván. A rendezvényre az ünnepi könyvhét alkalmából kerül sor. Öröm a kicsinyeknek Dombiratos. — Megszépült a község játszótere. A vasmun­kákat még a téli időszakban elvégezte az önkormányzat két karbantartója. A játszóesz­közök kihelyezésére, átfesté­sére a közelmúltban került sor. Némi kis különbség Magyardombegyház. — A Délbékésvíz kimutatása sze­rint 7 fogyasztó összesen 37 ezer 616 forinttal tartozik a vízszolgáltató kft.-nek. A leg­kisebb hátralék 26(1), a legna­gyobb pedig 12 ezer 76 forint. Homok van! Dombegyház. — A Petőfi Mezőgazdasági Szövetkezet az idén is üzemelteti kisdomb- egyházi homokbányáját. Az első osztályú homok 250, a másodosztályú 188 Ft-ba kerül köbméterenként. Az árak a rakodási költséget és a szállítási díjat nem tartalmaz­zák, az áfát viszont igen. Vámos Imre emlékére Battonya. — A közelmúltban elhunyt Vámos Imre (1927- 1993) író, újságíró, lapszerkesz­tő. „Nincs még valaki, akinek nagyobb érdemei lennének az S. O. S. Gyermek fal u-mozga- ' lom magyarországi meggyöke­reztetésében, mint Vámos Im­rének” — írja nekrológjában dr. Benczédy József. A egyesület a battonyai gyermekfaluban Vá­mos Imre emléktáblájának el­helyezését tervezi. Billog után paksus Kis- és Magyardombegyház. — A múlt hét végén dr. Varga Lajos állatorvos egyedi jellel látta el az állattartó gazdák ér­tékesítésre szánt sertéseit. A lovak és az egyhónaposnál idősebb csikók megjelölésére hétfőn került sor a két kiste­lepülésen. A „billogozás” a marhalevél kiváltásához, a „paksus” pedig az állatok érté­kesítéséhez szükséges. Konditerem Dombiratos. — Az iskola ud­varán lévő volt szolgálati lakást az önkormányzat konditerem­mé alakította át. A hat darab különféle sporteszközt jutányos áron, 130 ezer forintért vásárol­ták meg a dombiratosiak. „Megváltoztak” Dombegyház. — Megváltoz­tak az önkormányzat által nyújtott szolgáltatások díjai. Az áremelés a bérfuvar, a bér­munka, a szennyvíztisztítás, valamint a videokazetta-köl­csönzés tarifáit érinti.------------------------------------------------------ BATTONYA ÉS KÖRNYÉKE — L efoglaltak 150 aranytárgyat — Kisebb kihágásért: helyszíni bírság Lélek itt se be, se ki! Battonya. — A közelmúltban a Mezőkovácsházi Rendőrka­pitányság nagyszabású razziát tartott a battonyai piacon. A nem mindennapi akcióban a rendőrökön kívül részt vettek az Orosházi Határőr Igazgató­ságnak, valamint a megyei vám- és pénzügyőrség nyomo­zóhivatalának a munkatársai is. —Mi volt a razzia célja? — kérdeztük dr. Baráth Mihály bűnügyiosztály-vezetőt. Információnk volt arról, hogy a piacon illegális nemes­fém-kereskedelem folyik, s ez az akció során be is igazolódott. A tiltott tevékenységet folytató szefnélyeket előállítottuk. A de­vizajogszabályok megsértése miatt indul ellenük eljárás. — Gondolom, az árukészle­tet is lefoglalták. Igen, mintegy 150 aranytár­gyat, közel félmillió forint ér­tékben. — Miért kellettek ehhez a határőrök? — Battonya határmenti te­lepülés, a piacon sók külföldi is megfordul. Ellenőriztük, hogy jogszerűen tartózkod- nak-e hazánk területén. Öröm­mel mondhatom, e vonatko­zásban nem tapasztaltunk sza­bálytalanságot.-— Ha már szóba jött a határ, hadd emlékeztessek arra, hogy hamarosan átkelőhely nyűik Battonyánál — veszi át a szót Kinyó György őrsparancsnok. — Erre egyaránt fel kell készülniük a rendőröknek, a határőröknek, a vámosoknak. Ebből a szempontból a mai idegenrendészeti akciónk egy­fajta főpróbának is tekinthető. — Azt mondja: idegenren­dészet. Dehát a hazai árusokat is ellenőrizték. — Valóban. Megnéztük, hogy azzal kereskednek-e, amire az engedélyük szól, il­letve hogy tudják-e számlák­kal igazolni az áruk eredetét. —Tudták? — Kevés kivételtől elte­kintve: igen! Akiknél kisebb szabálytalanságot tapasztal­tunk, azokra helyszíni bírságot szabtunk ki. —Talán felesleges a kérdés, mégis felteszem: a jövőben is sor kerül hasonló ellenőrzé­sekre? — A főpróbát rendszerint előadások követik — neveti el magát Kinyó György. — Egyet azonban szeretnék le­szögezni: igaz, hogy a lakos­ság szempontjából az ilyen ak­ciók némi kellemetlenséggel, kényelmetlenséggel járnak, ugyanakkor senki sem veszi jó néven, ha a „csencselők” meg­károsítják: se a vásárló, se az állam, se a becsületes kereske­dő. Éppen ezért munkánkhoz további türelmet, megértést kérünk. Hogy’ került oda? A gyakorlat olykor rácáfol az elméletre Pszichológus a gyermekfaluról Ezt a póznán lengő szatyrot Mezőkovácsháza alatt „a ke­resztnél” márciusban hete­kig láthatták a battonyai úton közlekedők. Vajon kié lehet, és hová tűnt? Kíván­csiak vagyunk a történetére. Aki behozza szerkesztő­ségünkbe vagy eljuttatja az oldalszerkesztő címére, an­nak kellemes meglepetésben lesz része. Battonya. — A közelmúltban Battonyán járt Ranschburg Ágnes pszichológus. A jungiá- nus iskola neves képviselője ellátogatott a gyermekfaluba is. — Milyen benyomásokkal távozott a vendég? — kérdez­tem Mádi István faluvezetőt. — Ranschburg Ágnes őszintén elmondta, hogy a kezdeti időszakban komoly el­méleti fenntartásai voltak az S. O. S.-sel szemben. Ezt csak erősítették a 8-10 évvel ezelőt­ti zűrzavaros állapotok. Mikor megérkezett, az alapító Gmei- ner professzor képére nézve a következőket mondta: „Hát igen, mindenki a saját sérülé­seit örökíti tovább. Ez neki na­gyon jól sikerült.” Mit mond­jak? Mint vendéglátó, nagyon kellemetlenül éreztem ma­gam. Aztán elmentünk egy családhoz, a pszichológusnő sorra adta a praktikus jótaná­csokat, velünk maradt másnap délutánig. Szeretne eljönni a nyolcadikosok ballagására, meghagyta a telefonszámát, hogy hívjuk, bármilyen pszi­chológiai probléma megoldá­sában szívesen segít. De ami még ennél is fontosabb és en­nél is nagyobb öröm a szá­munkra az az, hogy Ransch­burg Ágnes ígéretet tett arra, megpróbálja „becsempészni” az S. O. S.-t a nyáron sorra kerülő VI. nevelései kong­resszus témakörei közé. „El­méletileg továbbra sem tudok mindent elfogadni, a gyakorlat viszont fontosabb az elmélet­nél. És Battonya a gyakorlat­ban bizonyított” — mondotta búcsúzóul. Az oldalt írta és szerkesztette: Ménesi György. Levélcím: 5830 Battonya, Hunyadi u. 110/A. Telefon: Battonya, 310 Nem ront meg, ellenben elcsábít / Boszorkánvnézó'ben Ersekéknél Jobbak a radarnál! Dombiratos. — Aki áthalad a községen Kevermes vagy Kunágota irányába, óhatatla­nul észreveszi Érsek Róberték büszkeségét, a Boszorkányt. Ha betérünk a fiatal házaspár birodalmába (térjünk be, meg­éri!), első állomásunk a hangu­latos csapszék. — Vendégeink rendelkezé­sére tudjuk még bocsátani a kis- és a középső termet, a diszkó- és a kerthelyiséget, ez utóbbit hintával, tekepályával, asztalitenisszel — mondja Edit, a ház asszonya. Szíves szóval végig is kalauzol vala­mennyin, közben így folytatja: — Itt minden a két kezünk munkája nyomán jött létre. Korábban is vendéglátósok voltunk, de nem győztük a ma­gas bérleti díjat, ezért adtuk építkezésre a fejünket. — Megérte ekkora palotát építeni ebben a kisfaluban? — Á kérdésre Róbert, a férj vála­szol: — Úgy érezzük, szeretnek bennünket a vendégek, tehát megérte. Esténként, a pénteki diszkók alkalmával sok fiatal jár hozzánk, Mezőkovácshá- zától Elekig jönnek minden­honnan. Napközben az átuta­zókra és a helybeliekre számít­hatunk. Büfé-sörözőre kértük az engedélyt, így árulunk ham­burgert, szendvicset és egyéb egyszerű ételeket. — Magyarán nem az a cé­lunk, hogy folyjon és foggyon a szesz nyakló nélkül —-jelenti ki határozottan Edit. — Arra törekszünk, hogy minden ven­dégünk jól érezze magát. Adunk a minőségre, a körítés­re, a dekorációra, a választékra és a... nosztalgiára. A diszkók­ban például táncversenyt, ve­télkedőt, szépségversenyt is szervezünk. A Boszorkányra a családiasság jellemző: itt nin­csenek randalírozó részegek, nincsenek verekedések. Reg­gel fél hatkor nyitunk, és sok­szor csak éjfél után zárunk. Mivel végigjártuk a vendéglá­tás különböző lépcsőfokait, tudjuk: csak így érdemes csi­nálni. S ha a pénzünk és a fantáziánk engedi, csakis eb­ben az irányban kívánunk to­vábblépni. Battonya. — Két évvel ez­előtt, 1991-ben alakult meg a város Postagalamb Egyesülete 15 taggal. E szép sportnak (hobbinak?) jelenleg 22 ifjú és felnőtt híve van Battonyán. De mivel is foglalkoznak a „pos- tagalambászok”? A verseny- szabályzat alapján röpverse- nyekre és kiállításokra viszik kedvenc madaraikat. Persze efféle megmérettetésre csak szakszerű, kitartó tenyésztői­felkészítői munka után kerül­het sor. Az idén már Romániából, Cseh- és Németországból repültek haza a battonyai ga­lambok. A legközelebbi fel- eresztési helyük 300, a legtá­volabbi pedig 941 km-re volt otthonuktól. Az egyesület év végén sze­rény díjkiosztó ünnepség meg­tartását tervezi. A serlegek, vázák, oklevelek beszerzésé­hez a helyi önkormányzat anyagi támogatását kérte. A képviselő-testület 5 ezer forin­tot szavazott meg erre a célra. 1993. május 26., szerda Ékes tollú sánta kutya A múlt pénteken befejeződtek a „si­ma” írásbeli érettségi vizsgák. A taná­rok fölnyalábolták a dolgozatkötege- ket, hét végén át is bogarászták tanítvá­nyaik munkáit. A család, a lakás, a konyha, a kert várhat ilyenkor, most mindennél fontosabbak ezek az írásbe­li produktumok. Mármint a pedagógu­soknak. Először is lehet izgulni azon, hogy a plusz pontok hozáadásával megkaphatják-e az elégségest a harmatgyöngék. A másik izgalmas kérdés, hogy a jelesek, a felvételizők az elvárható maximumot nyújtották-e. És végül: puskáztak-e vagy sem ezek a haszontalanok, mert tőlük még ez is kitelik. Ki bizony. Tavaly ilyenkor beszámoltunk egy — Békéscsabáról nézve — vidéki gimnázium érettségi bot­rányáról. A múlt héten arról adtunk hírt, hogy a megye- székhelyen 19 tanulót tiltottak el az érettségitől, mert „visszafelé sült el a puska”. „Nem is volt igazi diák, aki tanulmányai alatt egyszer sem puskázott” — halljuk sokszor, főként diplomásoktól. De hallottunk mi hazug emberről, sánta kutyáról, más tollával való ékeskedőkről is. Hogy kitől? Első tanítónk­tól. Áldassék az emléke! (Persze vannak, akiknek mindez kínaiul hangzik. Nem a megtévedt maturandusokra gon­dolok, hanem a sok felnőtt korú lesipuskásra. Áldassék az ő emlékük is!?) Darálni vagy tanítani? Battonya. — A helyi újságban fizetett hirdetés adja tudtul, hogy a Fő utcai darálót ezentúl egy helybeli tanárember, Roczkó Péter üzemelteti. A hirdetés apropóján beszél­gettünk a középkorú, kétgyer­mekes családapával. — Amikor tudomásunkra ju­tott, hogy édesapánknak üzlet­része van a Petőfi Mgtsz-ben, elkezdtünk azon gondolkodni, mihez kezdjünk vele — mond­ja. — Azt már tudtuk, hogy a földet vissza fogjuk kapni, de az a hír járta (és ez igaznak is bizo­nyult), hogy az üzletrészt csak a jelenlegi tagok vihetik ki a té- eszből. Édesapám alapító tagja volt a Petőfinek, de ’57-től a vasútnál dolgozott, onnan is ment nyugdíjba. Hogyan kap­hatná meg mégis a vagyonát? Az a megoldás kínálkozott, hogy csatlakozzunk a kiváló ta­gok egy csoportjához, lefixálva jó előre, hogy a kiválás után tőlük is elválunk. Rokonaink, a Daróczi család jóvoltából ez si­került is. Édesapám így jutott a Fő utcai darálóhoz, amit vállal­kozóként én üzemeltetek. Érté­ke? Bruttó 600 ezer forint. Négynyolcvan volt az üzlet­rész, a 20 százalékot, azaz száz- húszezret készpénzben kellett letennünk. — Feladja a daráló miatt a -tanári állását? — Erre most még nem tu­dok egyértelmű választ adni. Mindenesetre jól jön a hama­rosan elkezdődő nyári szünet. Ennek a két-három hónapnak a tapasztalatai hozzásegítenek ahhoz, hogy megalapozottan döntsék. Az iskolai fizetésem jelenleg havi 14 ezer 900 fo­rint. Mint darálós „mezőgaz­dasági tevékenységre és for­galmazásra” váltottam vállal­kozói engedélyt. A „mezőgaz­daság” évi 750 ezerig adómen­tes. Ha megtalálom a számítá­somat... Az vesse rám az első követ, aki nem így cselekedne. Elvégre gondolnom kell a csa­ládomra, a gyermekeimre is. Ne tessék fényképezni! „Igen, szíveskedjék eltenni a masinát! Szolgálatban vagyok, és különben is csak a parancsnok úr engedélyével szerepelhe­tek a sajtóban.” A közrend legifjabb őrét ennek ellenére lencsevégre kaptuk a kevermesi rendőrnapon AZ OLDALSZERKESZTŐ FELVÉTELE

Next

/
Oldalképek
Tartalom