Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-24 / 119. szám
1993. május 24., hétfő àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAPSpOKV 0 Németh Lajos harmadik életét kezdi A szurkolók egy része először akkor zárta igazán szívébe Németh Lajost, a Békéscsabai Előre Spartacus (akkor még ez volt az egyesület neve) labarúgócsapatának gólzsákját, amikor csaknem húsz évvel ezelőtt az újonc viharsarkiak a Fáy utcában legyőzték a Vasast, s mindkét vendéggólt a fiatal játékos szerezte. Persze előtte is, meg utána is ontotta a gólokat Németh Lajos, mígnem egy szép napon szegre akasztotta a futballcsukát — hogy új életet kezdjen. Már javában fújta sípot, amikor felhagyott az aktív labdarúgással, s innen kezdve újra töretlenül ívelt felfelé pályája: az egyik legrangosabb hazai játékvezetővé nőtte ki magát, mi több, a nemzetközi porondon is jegyezték nevét. Olyannyira, hogy meghívót kapott a mexikói világbajnokságra is, amelyen közmegelégedésre közreműködött. Most viszont — 49 esztendősen — harmadszor is új életet kezd, ugyanis a futhallcsuka mellé most már az (arany )sípot is felakasztja. Ugyancsak érdemes elböngészgetni a számok között, hiszen hosszú a krónika az első Csepel—Pécs NB I-es mérkőzéstől a világbajnokságig, a FIFA jelvénytől az aranysípig. Összesen 160 hazai első osztályú mérkőzést dirigált, s mintegy százhúsz alkalommal lengetett. Mexikóban egy mérkőzésen fújta a sípot (Skócia— Dánia 0—1), s további haton partjelzett. Minden hazai és nemzetközi tétmérkőzést, a bajnokikat, a kupatalálkozókat, a nemzetek közötti 90 perceket egybevetve, több mint ötszáz mérkőzésen működött közre új korunk kiemelkedő egyénisége. — Egyszer viszont mindennek vége kell, hogy szakadjon — mondja a bajszos, ma is legszebb napjaira emlékezete- tő súlyú Németh Lajos. — Vélhetően még egy alkalommal magamra húzom a fekete szerelést, s aztán újabb feladatokat keresek megamnak. —Mikor vezetett utoljára? — Még február végén, egész pontosan 27-én, a Csepel—Újpest meccset, aztán lekerültem a listáról. —Hirtelen tűnt el a porondról. Oka? — Március 6-ára hívták össze az NB-s keretet, hogy a szokásos idényeleji elméleti és gyakorlati feladatokat teljesítse. Természetesen ezen én is részt vettem, amelyen ugyanazok az irányelvek, mint a FIFA által kidolgozott teszteknél. Nos az elmélettel nem is volt gond, ám a fizikai próba, a 12 perces futás nem jött össze. 2600 métert kellett volna teljesíteni, de néhányadmagammal elmaradtunk a szinttől. Jómagam például 2500 métert teljesítettem. — Ilyenkor nincs lehetőség a,,pótvizsgára” ? — Dehogynem. Egy hét múlva újra kellett jelentkeznem a Népstadionban, ahol újra belevághattam a 12 perces futásba. Ezúttal két kilométer után feladtam. Úgy éreztem futás közben, nem megy tovább, itt kell fejet hajtani, s kiálltam a körből. — Ez ilyen egyszerűen megy? — Nem voltam sohasem egy lelkiző típus. így tudomásul vettem, hogy nincs tovább. Egy évem lett volna még a pályán, hiszen 50 évesen amúgy is abba kellett volna hagynom, így most a „záróra” egy esztendővel előrejött. —Pedig még számoltak Önnel... — így van, hiszen már elkészült a következő, március eleji küldés, amin én is rajta voltam. De a „nemteljesítés” után kaptam egy telefont a küldőbizottság vezetőjétől, hogy tekintsem tárgytalannak a listát, más megy helyettem. Mit mondjak? Felkészültem erre is. 49 esztendősen is azt mondhatom: nem volt teher a játék- vezetés, viszont mindig nagy feladat elé állított. De 1993- ban már nem tudtam plusz energiát elővenni.-— Senki, semmiről nem tett említést a továbbiakban? — Csendben teltek a napok, mígnem április elején kaptam egy újabb telefont, ezúttal az újjáválasztott Nagy Miklós keresett. Hosszan elbeszélgettünk. Ezt követően ragadtam tollat, amiben véglegesen és hivatalosan bejelentettem: befejezem. — Alsóbb osztályú levezetésre nem gondolt? — Amikor a labdarúgást abbahagytam, akkor is úgy véltem, nem akarom kiscsapatban folytatni. Itt kell befejezni, így kell „lelépni a porondról”. Most is így látom jónak. Legfeljebb az NB Ill-ban a fiatal, tehetséges Zábrák Ferinek segítek, de csak partjelezni, s csak alkalmanként, és semmi többet. —Ezek szerint szép csenben kihátrál a labdarúgásból? — A napokban a JT megtartotta első elnökségi ülését, amelyről azzal jött haza az ugyancsak békéscsabai Győri László kollégám, hogy az idei bajnokság záró fordulójában, három és fél hónapos szünet után, június 19-én búcsúztatnak el. Ugyan hivatalos értesítést még nem kaptam, de úgy tudom, az MTK—Rába ETO mérkőzésen fújom utoljára a sípot. —Nem fájó úgy búcsúzni? — Nem. Csupán egyetlen észrevételem volt, amivel kapcsolatban Győri Lacit kértem, hogy tolmácsolja a Játékvezető Testület, illetve Nagy Miklós felé: amikor Békéscsabán volt a Magyar Kupa döntő, a mérkőzés előtt kaptam egy diplomát, amelyben az UEFA elismeri addigi sportpályafutásomat, tevékenységemet. Erről az okmányról valami folytán lemaradt az aláírás. Azóta kérem, pótoltassák be, ugyanis így teljes értékű egy elismerés. Most nagyon boldoggá tennének, s ez az utolsó kérésem: ha ezt a diplomát visszakapnám „hitelesítve”. Ennél szebb emlékem ugyanis aligha lehet... Jávor Péter Mintha csak az mondaná Németh Lajos, a békéscsabaiak kitűnő' játékvezetője: „Vége egy újabb korszaknak, megkezdem harmadik életem, de ezt már látni sem akarom. Az viszont tény: két nagyon szép korszakot tudhat maga mögött a sípmester, aki az idei bajnokság utolsó fordulójában búcsúzik a labdarúgó játékvezetéstől” FOTÓ: FÁBIÁN ISTVÁN Csabai főiskolás sikere A közelmúltban rendezték meg a harmadik alkalommal kiírt országos testnevelés-tanítási versenyt. A hagyományokat folytatva az első két helyen ismét a békéscsabaiak és a győriek végeztek. Ezúttal a békéscsabai Körösi Csorna Sándor Főiskola hallgatója, Erdó'di Mónika végzett az élen, akit Gó'cze Mária készített fel a versenyre. A történések mindenképpen igazolják napjaink társadalmi gyakorlatának megfelelően, hogy a megméretésnek létjogosultsága van. A zsűri elnöke, Kulcsár László, a Testnevelési Egyetem docense és Tomkáné Hóbei Mária, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanszékvezető helyettese szerint a tanárképző főiskolákon is törekedni kell a tapasztalatcsere-versennyel egybekötött gyakorlatokra. Dr. Gönczöl László, a győri főiskola tanszékvezetője a csabai főiskolán tapasztalható új szemlélet- módra utalt elismerő szavakkal. A tanácskozáson elhangzott, hogy a főiskoláknak egységesen kell harcba szállniuk a művelődésügyben és a testnevelés és sport irányításában tapasztalható joghézagok megszüntetése érdekében. Sok szó esett még a költségvetésről, a privatizálásról, a főiskolai szintű szponzori és reklámlehetőségekről. A csokorba gyűjtött negatívumok és pozitívumok értékelése szakmai feladat, de az elkezdett testneveléstanítási versenyeket a jövőben is folytatni kívánják. Birkózás Az Orosházi MTK fiatal birkózói a közelmúltban Jászapátiban, egy országos serdülő kötöttfogású versenyen léptek szőnyegre. Eredményeik: 51 kg: 2. Adász. 55 kg: 1. Kiss Tamás. 65 kg: 2. Szénási. Tisztelet a svéd királyi csapat előtt A svédországi asztalitenisz-világbajnokságon a királyi svéd csapat feltette az i-re a pontot, egymás utánban harmadszor állhatták fel a dobogó, a világ csúcsát jelképező legmagasabb fokára. És hogy immár hagyományosan a kínaiakat győzik le meggyőzően, a siker még édesebb, ha tudjuk, hogy Kínában a pingpong nemzeti sportágnak számít, amelyet boldog-boldogtalan egyaránt űz. Most képzeljük el, a szövetségi kapitánynak sem lehetnek csapatösszeállítási gondjai, az egyik játékos jobb, mint a másik. Régebben is általában az jelentett óriási szenzációt, ha valamelyik csapat meglepte a kínaiakat, hála a sorsnak, a magyarok is dicsekedhetnek egy ilyen kellemes meglepetéssel. Tehát a múltban is csipegethettek az európaiak, de ez a svéd csapat egyenesen szenzációszámba menő teljesítménnyel büszkélkedhet. Három egymásutánban elpáholni a kínaiakat, ehhez már nem szerencse, hanem tudás kell, és ez a svéd csapat tud. Vagyis ismét bizonyítottak az általában szőke hajú, hidegvérű svédek, ahol dolgozni kell, ott ők tudnak produkálni, lásd: tenisz, asztalitenisz, jégkorong stb. És ami külön imponáló, ezektől a káprázatos sikerektől sem száll fejükbe a dicsőség, ugyanolyan keményen dolgoznak, mintha csak most készülődnének a trónfosztásra, pedig ezt már időben, szemet gyönyörködtetően megcsinálták. Az akkor még élő, az asztaliteniszt kedvelő, szerető barátom megjósolta, badarság, hogy csak megjósolta, biztosra vette, hogy az akkor még csak alakulgató, szárnyait bontogató svéd titánok komoly eredménysorozatot fognak kivágni. Frici, bebizonyosodott: te is, akár csak a svéd csapat, próféta voltál, és hogy egyazon mondatban említem ezt az igazságot, nem a véletlen műve. Te is bizonyítottál, a svédek is bizonyítottak, ebben a hallatlanul nehéz sportágban nincsenek véletlenek, csak munka és munka, az eredmény pedig ennek a tükörképe, Jan Owe Waldner, tisztelettel meghajlunk nagyságtok, méltóságtok Területi lovasbajnokság —rekordnevezéssel kos Zoltán (Morris LK), Kalevala n. 1., 2. Molnár Szilvia (MSE), Hullám 41 n. 1. Ifjúsági díjugratás (11): Krucsó Szabolcs, Hullám 41 n. 1., 2. Sás (mindkettő MSE), Karola n. 1. Középkategória (20): Czurkó Szilárd (Bercsényi LK), Mohi n. 1., 3. Novák (Gyula), Kleopátra n. 1. Nehéz kategória (8): Szász Attila, Lur j Orosházán, a Bogárzói lovaspályán rendezték meg a délkelet-magyarországi lovasbajnokság I. forduló- ’ I ját. A nehéz gazdasági helyzet ellenére évek óta nem látott létszámmal kezdődött a kétnapos verseny. A kezdő lovak kategóriában 43 nevezés érkezett, az utánpótláskorú- aknál például 13 kezdő lovas indult. A szervezők örömmel üdvözölték a terület újabb szakosztályait: a Szegedi Szabadidős Klubot és a Morris Lovas Klub Kovács-farmot. Egy régi arc „eltűnéséről” is számot kell adnunk, az idei mezőnyből hiányzott és hiányozni fog egy válogatott megyei lovas, Gött- ler Vilmos, aki egy Budapest környéki klubba igazolt, ott folytatja pályafutását. A viadal másnapján került sor az ifjúsági bajnoki díjugratásra, amely egyben Törőcsik István-emlékverseny volt. A sportoló szülei minden évben tiszteletdíjat ajánlanak fel a versenyszám győztesének, aki ezúttal a mezőhegyesi Sás Menyhért volt. Egy szomorú hírről is kötelességünk beszámolni, amely nem a lovasversenyen történt, de azzal egyidőben. Dajkó István, az orosházi Új Élet Tsz. 26 éves galopp-lovasa vasárnap délelőtt szénahordás közben leesett a kocsiról és a kerekek halálra gázolták. A győztesek és a Békés megyeiek eredményei. Könnyű kategória A csoport (39 induló): Szekeres Ágota (Bercsényi LK), Lajos n. 1., 2—3. Molnár Katalin (MSE), Méry és Femina n. I. B csoport (32): Szász Attila (MSE), Vitéz n. 1. Ifjúsági kezdő lovasok stílusversenye (13): Rápus n. 1., 2. Krucsó (MSE), Effen- di n. 1. Vasárnapi eredmények. Könnyű kategória A csoport (38): Krucsó Ferenc, Herkules n. 1., 2. Sás, Hűvös n. 1. B csoport (31): Hegyi Zsolt (Bercsényi LK),Ciklon n. 1., 3. Szász, Vitéz n. 1. Kezdő lovasok stílusversenye: Molnár Szilvia (MSE), Hullám 41 n. 1. Ifjúsági bajnoki díjugratás, egyben Törőcsik István-emlékverseny (11): Szász Menyhért, Karola n. 1., 2. Kmcsó B., Effendi n. 1., 3. Kmcsó Sz. (mindhárom MSE), Hullám 41 n. 1. Középkategória (22): Borsos György (Méncoop), Ottó n. 1. Nehéz kategória (8): Szász Attila, Szirén n. 1., 2. Novák, Kleopátra n. 1. Kettesfogatok (7). Mara- tonhajtás: Temován Miklós (Mezőkovácsháza). Díjhajtás: Benkő Sándor (Mártély), 3. Papp (MSE). Akadályhajtás: Martók Sándor (Szeged), 2. Krucsai (Újkígyós), 3. Papp. Összetett: Benkő Sándor, 2. Kucsora (Aranyági Ménes), 3. Temován. Galopp 1200 m (5): Ficsor Karolina (Oh. Új Élet), Karolina n. 1., 2. Tóth (Bcs. LK), Fantom n. 1. Galopp 1600 m (7): Rúna Zoltán (Bcs. LK), Levendulás n. 1., 2. Csóka (Gyula), Labilis n. 1., 3. Ficsor Karolina (Oh. Új Élet), Karolina n. I. Ügető 1800 m (5): Bakos István (Mezőkovácsháza), Suru- gel n. 1., 2. Zalai, Savarina n. l., 3. Nagy (mindkettő Oh. Új Élet), The Mount n. 1. 2000 m (4): Bakos István, Surugel n. 1., 2. Zalai, Savarina n. 1., 3. Nagy, The mount n. 1. Hangyál Mónika Felvételünkön Kovács Szilveszter, a Morris LK lovasa Pezeta nyergében az akadály fölött FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER