Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-24 / 119. szám

1993. május 24., hétfő HAZAI TÜKÖR/SOROZAT MIS MEGYEI HÍRLAP A kamionok vonaton utaznak A menetrendszerűen közlekedő szerelvény Szegedről szállítja árustól, sofőröstől együtt a kamionokat az ausztriai Welsig fotó: mti fotó Az válaszol 2. A kárpótlási jegyek befektetési lehetőségei Legijarat Zürich és Sármellék között Öngyilkosságok Változatlanul az élen Percemberkék dáridója? Fujjolás, lehurrogás, ismétlődő közbekiabálások, hangos tetszés­vagy éppen nem tetszésnyilvání­tás... Ha a magyar törvényhozás munkáját nyomon követő újság­olvasók, rádióhallgatók vagy té­vénézők azt hiszik, hogy e cseppet sem udvarias megnyilvánulások csak a hazai parlament stílusára jellemzők, élénken tévednek. Ha­sonló vagy még parázsabb jelene­tekre kerül sor rendszeresen még a nyugat-európai országokban is, legtöbbször persze akkor, ha vala­melyik szélsőséges vélemény képviselője jut szóhoz. Jobbról vagy balról? Volta­képpen mindegy. Nyilvánvaló, hogy a heves indulatok bármely szélsőség nyomán kirobbanhat­nak. S persze a színhely sem kizá­rólag a parlament lehet, hiszen a fanatizmus sem csupán politikai köntösben jelentkezhet. Sajnos még öreg, s érettnek hitt/remélt kontinensünkön is ezer módon nyilvánulhat meg a türelmetlen­ség. Vallási ellentét ugraszthat szembe népeket a harmadik évez­red küszöbén. A múlt sötét árnyai éledhetnek újjá ifjabb generációk fejében is. Pusztító sovinizmusba csaphat át a nemes honszeretetből elfajuló nacionalizmus. Mekkora veszélyt jelentenek ma a szélsőséges irányzatok? Egyre nagyobbat—vallják az új­fasizmustól, a nemzetiségi tiszto­gatásoktól tartók. Ellenkezőleg, percemberkék dáridója csak az egész. A józan többség nem hall­gat a radikális szólamokra sem akkor, ha Trianon, sem ha a „pisz­kos” bevándorlók kiseprűzése van a zászlókra felírva — így a derűlátóbb elemzők. Ám nem is az a fontos, mekkora a szélsőséges megnyilvánulások hangereje — hanem az, mekkora befolyáshoz jutnak a hangadók. A realitások­kal, a jól felfogott nemzeti érde­kekkel ellentétes felszólalások rossz szájízt hagyhatnak egy-egy parlamenti vita után, mint például legalább, nálunk, az ukrán alap- szerződés kapcsán. De a lényeg azért—szerencsére—a szavazá­sok kimenetele. SzegőGábor —A PILLÉR-jegy nyújtotta lehetőségekről a legtöbben részletes tájékoztatást kérnek. S.-né B. J. például a következő kérdéseket tette fel: „...a PIL­LÉR nevű befektetési értékpa­pírral kapcsolatban szívesked­jenek részemre bővebb felvilá­gosítást adni. A napilapokból értesültem arról, hogy a kár­pótlási jegyet be lehet váltani. Nem vagyok viszont tisztában azzal, hogy milyen időszakra kell, illetve lehet a szóban for­gó befektetési jegyet lekötni, milyen kamatozású, továbbá hogy egy bizonyos lekötési idő után hány százalékos kamatot folyósítanak a befektető részé­re, amennyiben arra az elhatá­rozásra jut, hogy az értékpa­pírt visszaváltja?” — A PILLER-ről általános­ságban annyit, hogy a PILLÉR Alap által kibocsátott értékpa­pír. Az alap kezelését az ÁVÜ által létrehozott alapkezelő társaság, a Prudent-Invest Rt. végzi. Címe: 1027 Budapest, Csalogány u. 23., tel.: HŐ­ST 17, 115-1005. Az alap létrehozásával az ÁVÜ célja az volt, hogy a kis tőkével rendelkező befekte­tőknek is lehetőséget adjon ar­ra, hogy bekapcsolódhassa­nak a privatizációs folyamat­ba, illetve a kárpólásijegy-tu- lajdonosoknak arra, hogy je­gyeiket megfelelően befektet­hessék. A PILLÉR jegyek jegyzése 1993. március 16-án kezdő­dött és május 28-áig tart. Elő­reláthatóan szeptemberben lesz egy második jegyzési idő­szak, amikor azok is vásárol­hatnak befektetési jegyet, akik csak május 28-a után kapták meg kárpótlási jegyeiket A jegyzésekre a Budapest Bank, valamint az OTP kijelölt fiókjaiban és több bróker-irodá­ban van lehetőség. Ezek címét az olvasók ügyfélszolgálatunk­nál is beszerezhetik. Ennek so­rán összeírják a jelentkezőket, milyen értékben kívánnak vásá­rolni, és ebből milyen mérték­ben fektetnek be kárpótlási je­gyet. A jegyzési időszak lezá­rultával először azok igénye kerül ki- elégítésre, akik kár­pótlási jegyért és a leg­kevesebbet vásárolnának — nem számít hogy mikor je­lentkeztek. Ezután a nagyobb kárpótlási jegypakettel ren­delkezők, rrfejd pedig a kéz­pénzért vásárlók kerülnek sorra. (Folytatjuk) Polgári repülőtérré válása óta az első rendszeres nemzetközi charterjáratot fogadta vasár­nap a sármelléki Balaton Air­port. A Swiss Air leányvállala­ta, a Crossair 30 személyes gépe üdülővendégek és svájci újságírók első csoportját hoz­ta. Egy, gyógyvendégek utaz­tatására szakosodott zürichi iroda és a Danubius Hotels kö­zötti szerződés értelmében egyelőre hetente egyszer köz­lekedik a járat, főleg hévízi gyógyüdülésre, keszthelyi pi­henésre tartó utasokkal. Amint az ünnepélyes fogad­tatás utáni sajtótájékoztatón el­hangzott, egyelőre évi 2000 gyógyvendég érkezésére szá­mítanak. A svájci partnerek Magyarországon az öngyil­kosságok száma évtizedek óta kiemelkedően magas; messze felülmúlja a világviszonylat­ban „élenjáró” országokét, például Ausztriáét, Dániáét, Finnországét, Franciaorszá­gét, Japánét és Svájcét—tűnik ki a Központi Statisztikai Hi­vatal összeállításából. A rendelkezésekre álló ada­tok szerint 1991-ben a fővá­rosban 653-an, az országban összesen 3993-an követtek el öngyilkosságot. Bár ez a szám igen magas, az 1980-as évti­zed első feléhez képest vala­melyest csökkenő tendencia érzékelhető. A tapasztalatok azt mutatják, hogy legtöbben évek óta Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Hajdú-Bihar, Jász- Nagykun-Szolnok és Sza- boics-Szatmár-Bereg megyé­képviselői elmondták: a ma­gyar gyógyvizek jobb hatásúak mint más általuk eddig ismer­tek, ezért választották Hévízt. Ráadásul alig másfél órás a repülőút. Amennyiben az igé­nyek úgy diktálják, heti két jára­tot is indítanak. Mindjárt hozzá­tették: örömmel fogadnák, ha a visszautat magyar turistákkal, üzletemberekkel tenné meg a kényelmes kisgép. Ez esetben forintban is fizethető az egyéb­ként 650 svájci frankba kerülő retúrjegy. A különböző szállo­dák és a hévízi gyógyfürdő megtekintése után igen elége­detten nyilatkoztak a Zalába irányuló gyógyvendég-forga- lom bővítésének esélyeiről a scájci vendégek. ben vetnek véget önkezükkel életüknek. Az utóbbi néhány évben a lakosság számához mérten a legkevesebben Győr- Moson-Sopron és Vas megyé­ben követtek el öngyilkossá­got. A hosszú időre visszatekintő vizsgálatok egyértelműen bizo­nyítják, hogy a férfiak körében —s közülük is elsősorban vidé­ken — számottevően erősebb az önpusztító hajlam, mintanők között. Ennek okát illetően vi­lágszerte nincs tudományosan bizonyított magyarázat. A kuta­tók azt vélelmezik, hogy az ön- gyilkosság gondolatához elju­tott férfiak tettüket nagyobb el­szántsággal hajtják végre, míg a nők jelentős hányada az öngyil­kosság megkísérlésével első­sorban környezetére kíván ha­tást gyakorolni. Egy túra hordaléka... Azt mondja a szerkesztő, hogy az olvasók unják már a kamio- nos riportokat. Még az olyat is, amely egy Kecskemét— Isztambul—Izmir (Szmima)— Kecskemét—München— Nürnberg—Dortmund— Hannover—Kecskemét álom­túra. Igaza van a szerkesztő­nek, én ültem 14 napot egy fenékkel tengelyen, alig alvá­sokkal, mit akarok még? Parancsa ellenére azért le­írom, hogy a Szmimába veze­tő úton a hágóknál az északi oldalom még hó van, a déli lejtőn meg fáról szedtük a na­rancsot. A csapat két pilótából tevődött össze — a kecskeméti érdekeltségű, német tulajdon­ban lévő Germag cég lakitele­ki kamionjával —, Németh Mihályból, s a kecskeméti Puskás Bélából. A két hét alatt hat országban jártunk, némelyikben több­ször is, találkoztam a parko­lókban érdekes emberekkel, láttam, tapasztaltam sok min­dent, ezeket szeretném most megosztani önökkel... Szerb háború. Alig észleltünk belőle. Illetve hazudok, mert a második vonalból nagyon is sokat. Szabadkán, a „repedt” templom (a negyvenes föld­rengésnél sérült meg) oldalú-- nál egy kis utcában a régi ipa­ros otthon. Ma kocsma. Ugyanolyan barátságban jár­nak oda egy Pelinkovacsra vagy sörre a magyarok s a szer- bek, mint régen. Alkalmasint egy-egy kiskatona halála pa­rancsolt az ivóban perces né­ma vigyázzt. Beszélgettem szerbbel, magyarral. Ez nem az ő háborújuk. Nem is lehet, hisz az ember, a szabadkai könyvtár igazgatója „echte” szerb. „Pálikó! Picsku mate­ri!”, üdvözölt, miközben lapo- gatta a hátam. Az asszony meg tősgyökeres magyar. Persze családi perpatvar azért ott is van, de csak akkor, ha a gye­reknek templomba kellene menni, s közben kiderül, hogy a szerb nagypapa továbbkép­zést ad a fiatalkorúnak a szerb káromkodás gyöngyszemeit illetően. Bor. Valahol fönn a hegyek­ben. Bámulom a bérceket, s nem a látvány ragad, hanem Radnóti csodálatos verssora: „Szerbia vak tetejéről, búvó otthoni tájra” Akár Radnóti-mléktúrának is nevezhetném az utat, hisz Németországnak tartva tiszte­leghettünk a költő abdai em­lékművénél is. *** Zajacsar. A szerb—bolgár ha­tár közelében. Dugig töltött laktanyák. Az utcán katonák hátizsákkal, most még fegyver nélkül. Apa kezébe csimpasz­kodó 3—4 éves apróságok, fá­tyolos tekintetű fiatal asszo­nyok. Tán borzalmasabb lát­vány volt, mint a háború maga. A sok gyerekképű szerencsét­lent hajtják a frontra, meggyő­ződésem, hogy akaratuk elle­nére. Nem érdekli őket sem Bosznia, se Hercegovina, él­nék ők a maguk megszokott csendes életét, s akkor nem kellene nyitni újabb temetőt Zajacsarban, mert a régi már betelt a friss hantokkal. Megint igazolódni látszik az a lassan rögeszmémmé váló teória, hogy nem a néppel van itt baj, hanem ezeket a kurva politikusokat kellene leszok­tatni a kakaskodásról. De ho­gyan? *** Isztambul—Izmit—Izmir. Törökország állva hagyott bennünket, mint annak idején a Népstadionban hagyta állva Kovács Bütyök 10 000 méte­ren a szovjet versenyzőt A törökök nem járnak nyelvlec­két venni a német kancellár­hoz, nem áhítoznak nyugat fe­lé. Hozatják az alapanyagot Németországból, olcsó mun­kaerővel kikészítik, s a kamion a készáruval már roboghat is Európa felé. A német odatele­píti a gyárat, szigorú technoló­giát, tisztaságot, rendet köve­tel. Nem volt könnyű megta­nulni a töröknek, de aki mun­kára adja a fejét, az jól él. Molyolok rajta, ha mi is követ­nénk a török példát, hány mil­lió kamion-kilométert lehetne megspórolni, s mi is jól jár­nánk, már csak a helyzeti előnyünk kihasználása akado­zik, de nagyon. Igen! Azt mondja az „eperajkú” Európa, hogy Törökország Németor­szág gyarmata. Valóban az! S mi mik vagyunk? Akkor, ami­kor a környezetszennyező technológiát ide telepítik, amikor elsők a húsembargó tárgyában? Vallom nagyapám igazát: „Üres zsebbel, tarto­zással az ember legyen aláza­tos”. *** Kapikule. Tankstelle. Mit gondolnak, hogy a magyar ka­in ionosok hol tankolnak „full”-ig gázolajból? Termé­szetesen Törökországban. Ott 47 pfenninget kóstál egy liter gázolaj, messze a legolcsóbb Európában. A teljes igazság­hoz tartozik, hogy sehol sem olyan drága a gázolaj, mint nálunk. Drága miniszter urak odafönn, tudni kellene, hogy a zsidó szatócs is azért gazdago­dott meg, mert olcsón adta a portékát, s szombaton pedig zárva tartott. Mert az a magyar kamionos, aki idehaza tankol, az vagy elkötelezett kormány- párti vagy hülye... Bolgár—szerb határ. Éjfélre érünk a sorompóhoz. A bolgár oldal tele van, mint a déli busz, már mint pálinkával. A vámo­sok esnek, kelnek, mint a gya­logbéka. Rózsaszín hangula­tukban hajigálják az alapiok­mányt, a TIR Gamier-t Csap­kodnak, vagdalkoznak, kabin- kontrolit csinálnak önmaguk szórakoztatására. Hozzánk ak­kora vámos jött, mint egy „eldű- tött” mellszobor. Ugatott, tur­kált a cuccaink között. Istenem! Hogy viszketett a tenyerem! <&> eJs» München. Bizonyára látták önök is a Mézga család soroza­tát. Ott lelhető egy készülék a köbükinél, amellyel kapcsola­tot tud teremteni Aladár kutyás földelésű rádiójával. No! Fiatal szovjet mérnökök valami ha­sonlót bütyköltek össze. A lé­nyege az, hogy egy műholdra föllőtt sugár, plusz-mínusz két kilométeres pontossággal — minden esetben — a kamionon elhelyezett érzékelő segítségé­vel meghatározza az autó pon­tos helyét, s mellékeltek hozzá egy fedélzeti számítógépiét is, amellyel üzenni lehet a gazdá­nak, és viszont. Nos, azt monda­nom sem kell, hogy a készülék nem pedellusként működik, mert Puskás Isztambulban ka­pott egy műholdas üzenetet: „Puskás úr! Háromszáz márka prémiumot kap, ha kedden reg­gelre kiér Münchenbe!” Mit mondjak? Puskás úr lecserélte a papucsát ólomcipőre. Kedden fél nyolckor ott topogtunk Mün­chenben a láger kapujában, be­bocsátásra várva... Még mindig München. Káro­lyi János a Germag tulajdono­sa. Tíz éve él kinn. Szívében magyar még, de észjárása már tiszta német. Racionalitása el­bűvölt. Látszik rajta, hogy so­kat kínlódott, míg idáig jutott. Mezőberényben született, s a Körös Volánnál kezdett, érvé­nyesülni nem engedték, így választotta Németországot. Szívesen jár haza, de élni itt már nem tudna. Fölvette a sváb tempót, dolgozik éjjel-nappal, mert látja a hasznát. Szidja a magyar gazdaságpolitikuso­kat, hogy Csipkerózsika-ál­máikból vajon mikor ébrednek föl. Panaszkodik is, ha így ha­lad tovább, akkor a magyar gazdaság vergődését már csak kívülről szemléli, mert azt a néhány százezer márkát, amit idefeccölt, azt is adandó alka­lommal kiveszi... *** Vámosszabadi után néhány ki­lométerrel. A túra lassan véget ér. Utunk során mindvégig szakszerűen megművelt földe­ket láttunk. Még Szerbiában is, ahol kávéskanállal mérik a gázolajat. Nálunk meg parlag parlag hátán. Tudom én, hogy mindezért a jukecs alkotó Ger- gátz lesz a bűnös, de azért lassan a vezetéknév druszám is léphet­ne valamit. Mert mondjuk ki végre ken­dőzetlenül, hogy a magyar me­zőgazdaság ekkora szaiban hu­szonkilenc óta nem volt Úgy ásít az agrárolló, hogy lassan az állami költségvetés sem tudja befogni száját Semmi gond, mert Európa felé haladunk! Ha ennek az az ára, hogy verjük szét a magyar élelmiszer-gaz­daságot? Nekünk az se percbe sem kerül! Apropxrs’. Győr előtt lóvon­tatta hatsoros vetőgéppiel adott ágyat a tavaszi árpának egy pa­raszt. Köszöntünk XIX. szá­zad...-- Szabó Pál Miklós

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom