Békés Megyei Hírlap, 1993. május (48. évfolyam, 101-124. szám)

1993-05-17 / 113. szám

1993. május 17., hétfő SpOKl A csapat arany karórával ajándékozta meg a jubilánst „Nem várom meg, míg kiszorulok a csapatból!” Dolgozatírás előtt, tanítványai között az iskolában FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Buzássy Emília, a Békéscsabai Előre, mostanság pedig a Tanítóképző Főiskola DSE röplabdacsapa­tának tagja, erőssége, idén májusban kerek évfor­dulót ünnepel: húsz esztendeje igazolt játékos, s eddig 412 NB Il-es bajnoki mérkőzésen állt a háló mögött. E szép jubileum kapcsán beszélgettünk a fizika—matematika ta­nárral, mintegy számvetésként felelevenítve az ezalatt tör­ténteket. — Tulajdonképpen ahogy megtanultam járni, azóta kö­tődöm a röplabdához, hiszen édesapámmal utaztam a meccsekre, majd később az edzésekre is — kezdi beszél­getésünket Buzássy Emília. — Óvodás koromban rendszere­sen mentem labdaszedőnek, tehát már ott őgyelegtem, tén- feregtem mindig a labda és a csapat körül. Tizenhárom éves koromban lettem az Előre NB Il-es kerettagja — ekkor már apu volt az edzőm —, s azóta megszakítás nélkül röplabdá- zom. Az első bajnokit 15 éve­sen játszottam olyanokkal, mint Varga, Litavszki, Lipcsei, Melis, hogy csak néhányukat említsem. Ok persze meghatá­rozó játékosok voltak, s velük kezdődött el sportpályafutá­som. Az idők során változó összetételű csapatokban ját­szottam, s volt olyan időszak is, hogy alig-alig tudtunk kiáll­ni a mérkőzésekre. Egy sze- dett-vedett társaság voltunk, állandóan kikaptunk, ám vala­hogy mindig volt bennünk annyi, hogy ne essünk ki. —De később persze megválto­zott a helyzet? — Igen, kialakult egy na­gyon jó csapat, amely így állt fel: Fésűs, Simon, Nemes, Obershall. Zoltánné és jóma­gam. Ez volt a kezdő hatos, amely véleményem szerint a legjobb együttest testesítette meg. Persze a mostani sem rossz!... — Sportpályafutásának mely eredményét tartja legje­lentősebbnek? — A két osztályozok ame­lyen részt vettünk. Az egyik ilyen nagy lehetőség az NB I- be jutásra ’87-ben lett volna, a másik pedig egy évvel később. Utóbbi esetében leginkább az bántott, hogy anyagi okok mi­att nem kerülhettünk fel a ma­gasabb osztályba, vagyis en­nek tudatában küzdöttük végig az osztályozol a Nemes, Bor­osok, Bihari, Szoszki, Mező, Széplaki, Lipcsei kerettel. Eb­ből a csapatból ma csak hár­man röplabdázunk, a többiek abbahagyták. —És a legfájóbb epizód?... —— Az, amikor aput egysze­rűen elküldték, felállították a kispadról éppen 30 évi edző- ség után, minden előrejelzés és búcsúztatás nélkül. Olyan in­dokokkal, hogy tönkreteszi a békéscsabai röplabdát, hogy nem eredményes a csapat, meg hogy nem jön ki a játékosok­kal. A legfurcsább az volt az egészben, hogy szinte min­denki tudott róla, hogy mi vár­ható, csak éppen nekem nem szólt senki. Talán könnyebb lett volna elviselnie, ha én fel­készíthetem erre. Persze édes­anyám halála nagyon megvi­selte őt is, s éppen ezért még inkább melléje kellett volna állnia másoknak is. Ehelyett végignézték azt, hogyan megy tönkre... — Ön minden bizonnyal szebb búcsú előtt áll. Milyen terveket szövöget, mi jöhet még? — Egyelőre röplabdázom tovább, mert hiába is történt több edzőváltás, a csapat, a közösség most nagyon jó. Tá­mogatásról is biztosít bennün­ket Kovács Géza, az egyesület elnöke, akihez bármilyen gonddal fordulhatunk. Legyen az emberi vagy sportproblé­ma. A tervünkben az szerepelt, hogy dobogósok legyünk, s ez megvan. Ha sikerülne feljebb jutni egyszer, az nagyon szép lenne. Csak rajtunk múlik! —A kétévtizedes jubileumot „kiszimatolta" a csapat? — Én sohasem beszéltem erről, éppen ezért meglepetés­ként ért, amikor az április vé­gén Békéscsabán rendezett or­szágos egyetemi és főiskolás kupán egy arany karórával ajándékoztak meg a lányok. Kedves gesztus volt tőlük, amellyel bizonyították azt, amit már mondtam, hogy na­gyon jó a csapatszellem, s oda figyelünk a másikra. Ilyen tár­sasággal öröm együtt játszani, együtt lenni. Nem tudom, hogy meddig folytatom még a játékot, de az biztos: ha érzem, hogy nincs rám szükség, hogy már nem megy úgy a játék, akkor nem várom meg, míg kiszorulok a csapatból! Az utánpótlás terén szeretnék na­gyobb szerepet vállalni, mint edző, amit jelenleg is teszek a Békéscsabai Belvárosi Általá­nos Iskolában — mondta vé­gezetül Buzássy Emília. Gyurkó Mihály Tiltakoznak a kamaratagok Mint beszámoltunk róla, nemrégiben tartotta köz­gyűlését a Hivatásos Labdarúgók Kamarája. A napirendre felvett legégetőbb kérdésekben állást foglaltak a megjelent klubok képviselői, a játéko­sok. Az aktuális problémák orvoslására tett javas­latok elfogadása mellett számos kérdés terítékre került. így például az alapszabály módosítása is. Megszavazták, hogy a kamara tagjai csak az első és másodosztályú nemzeti bajnokságban szerep­lő, illetve hivatalos külföldi szerződéssel rendel­kezőjátékosok lehetnek. Az új elnökség felállásá­val kapcsolatban döntöttek anól, hogy a szerveze­tet a jövőben héttagú elnökség irányítja, amelyben a korábbi két alelnökkel szemben csak egy alelnök kap helyet. A tisztségviselők mandátumát illetően az eddig négy évre szóló megbízatás időtartamát két évre csökkentették, és törölték a profi és amatőr státuszok közötti különbséget meghatáro­zó cikkelyt ‘JÊ alapszabályból. Meglehetősen nagy felháborodással nyilatkoztak a játékosok a liga által az MLSZ elé teijesztett, majd elfogadott határozattal kapcsolatban, amelynek értelmében a következő szezon versenynaptárából törölték a tartalékbajnokságot. A kamara egyhangúlag elfo­gadta, hogy hivatalos beadványban fejezik ki tiltakozásukat a döntéssel szemben. A magyar játékosok érdekeinek védelmében született meg a következő határozat: a magyar nemzeti bajnokságban szereplő külföldi állam­polgárok életkortól függetlenül 5 évig idegenlégi­ósnak tekintendők. Lényeges lépés még, hogy a kamara, a megalakuláskor hozott döntést felülbí­rálva, kéri felvételét az MLSZ tagszervezetei közé. Ilyés bronzérmet gyalogolt a Nagyerdőben Rosza Mária magyar bajnok Az Urbanik házaspár két bajnoki aranyérmet nyert a hét végén az idei gyalogló ob-n fotó: kovács Erzsébet I Szombaton délután a I debreceni Nagyerdő- I ben, az Egyetem su­gárúton kijelölt 2 km-es pá­lyán rendezték meg az idei or­szágos férfi és női gyalogló­bajnokságot a Westel-kupáért. A férfiak kezdték öt órakor a viadalt. A 20 km-es távot esé­lyeshez méltóan a tatabányai Urbanik Sándor teljesítette leggyorsabban, s szerezte meg nyolcadik magyar bajnoki cí­mét. A női 10 km-es verseny 40 tagú mezőnye este hét órakor rajtolt. A válogatott békéscsa­bai Rosza Mária, Urbanik felesége, már az első körben elhúzott vetélytársaitól és fo­kozatosan növelte előnyét. A lila-fehérek versenyzője, 45:25 perces időeredménnyel elsőként ért célba. Mögötte a hazai pálya előnyét- élvező Szebenszky két másodperccel megelőzte a békéscsabai Ilyés Ildikót, aki 45:45-el bronzér­met szerzett. A harmadik elő- rés gyaloglónő, a fiatal Szabó Andrea 47:40 perccel a hato­dik helyen végzett. A női 10 km-es csapatverseny aranyér­mét a Békéscsabai Élőre Atlé­tikai Egyesület (Rosza, Ilyés, Szabó) összeállítású triója ma­gabiztosan nyerte. Tóth Sán­dor ügyvezető-edző tanítvá­nyai tehát kiváló teljesítményt nyújtottak a hétvégén a cívis városban. V. L. Csak a szarvasi fiúk... HC Szarvas—Hargita KC 31—20 (15—9) NB I B-s férfi kézilabda-mérkőzés, Szarvas, 300 néző. V.: Nyári, Veszten Szarvas: Somogyi — Gitan 2, Berényi 4, Dadecskó 7, Tóth J. 6, ALMÁSI 7, SZÁVA 1. Cs.: PETROVSZKI (kapus), Gömöri 1, Tusjak 3, Dakó, Tóth B. Edző: Pataki György, Velki Mihály. A Hargita legjobb dobói: Éles 9, Cson­tos 6. Kiállítások 8, ill. 12 perc. Hétméteresek: 2/1, ill. 3/3. j A Nyíregyházáról I küldött játékvezetők I nem érkeztek meg a mérkőzés kezdetére, ezért 30 perces várakozás után közös megegyezéssel a helyi NB I-es bírópáros, a Nyári, Veszter duó vezette le a találkozót — közmegelégedésre. Vendég­gólokkal kezdődött a mérkő­zést, 6—6-ig fej-fej mellett haladtak a csapatok. A hazaiak gyengén védekeztek, de vil­lámgyors indításokból hasz­nos és látványos találatokat szereztek. Petrovszki kapuba állása és néhány védése után pillanatok alatt hat góllal húzott el a könnyedén, szellemesen, de sok hibával játszó HC Szarvas. A két együttes nem volt egy súlycsoportban, így az NB I B-s mérkőzéseken megszo­kott adok-kapok helyett gyors játék, bátor kockázatvállalás és ami ezen a szinten ezzel együtt jár, rengeteg elhibázott lehetőség adódott mindkét ol­dalon. Sok ilyen ellenfelet kí­vántak maguknak a találkozó után a szarvasi játékosok és a szurkolók, bár tudták azt, hogy legközelebb a bajnokjelölt Hort KC látogat Szarvasra. Tiszavasvári Lombik—Újkígyósi KSE 32—24 (18—10) NB I B-s férfi kézilabda-mérkőzés, Tiszavasvári, 100 néző. V.: Sziklai, Tóth. Újkígyós: Zubán — Gedó 7, Jarabek 5, Bacsa — Vida 1, Fekete 7, Szikora 3. Cs.: Ecker, Kopányi (kapusok), Rácz l.Edző: Ruck László. A hazaiak legjobb dobói: Christache 10, Danes, Dobi 6—6. Kiállítások: 16, ill. 8 perc. Hétméteresek: 3/2, ill. 9/4. A tavaszi idényben otthoná­ban barvúrosan szereplő, ide­genlégiósokkal megerősödött Tíszavasvárihoz tartalékosán utazott az Újkígyós a tikkasztó hőségben. A frissítő bemelegí­tés éreztette hatását (10. perc: 4—4). Ezután egy olyan rö­vidzárlat következett be a ven­dégeknél, ami 15 perc alatt a két kihagyott hétméteresen kívül két lőtt gólt és 12 kapot­tat hozott. Itt megpecsétlődött az újkígyósiak sorsa, 25. perc: 16—6. Éttől kezdve a hazaiak a szükségtelen keménykedé­sen kívül mással nem foglal­koztak, ami a gyérszártiú kö­zönségnek jobban tetszett, mint a gólok. Szünet után az újkígyósiak próbálták megóvni épségüket a keménykedő hazaiakkal szemben, s kérték ehhez a pá­lyán történtekkel nem sokat törődő játékvezetők közremű­ködését, amelynek eredmé­nye: 24 perc kiállítás, 3 piros, 7(!) sárga lap, közülük egy a kígyósiak edzőjének. A fárad­tan, rosszul összpontosító új­kígyósiak 15 perc alatt kaptak ki. Ha a kihagyott öt büntetőt és a második félidőben lőtt gó­lokat tekintjük, érződik, hogy nincs ilyen nagy különbség a két együttes között. Budapesti Postás—Szirén 26—15 (15—6) NB I B-s női kézilabda-mérkőzés, Budapest, 50 néző. V.: Doszpot, Kovács. Szirén: Tibáné — Ábrahám 1, Nyergesné, Szabó 1, Magyar 2, Mikolik 9 (4), Hajdú 2. Cs.: Juhos (kapus), Velkvné, Pecsenyáné, Cserenvecz. A Postás legjobb dobói: Vészeli 8, Topomé 7. Kiállítások: 4. ill. 14 perc. Hétméteresek:8/7, ill. 6/4. A szarvasiak részéről kedvezőt­lenül indult a mérkőzés. Fel­váltva estek a gólok a 10. percig, amikor egy visszapattanó labda Mikolikot orron vágta, aki egy ideig nem tudott visszamenni a pályára. Orvos, de még mentő­láda sem volt a csarnok közelé­ben. Sajnos mire a vendégek feleszméltek, sajátos bírói ítéle­tek eredményeként kettős em­berhátrányba kerültek, a 15. percben már 8—4-et mutatott az eredményjelző. Ezek után újabb kiállítások következtek, melyek teljesen megzavarták a sziréneseket. Játékuk kapkodó- vá vált, az eladott labdákat gy ors indítások követték a pesti­ek részéről és pillanatok alatt 15—4-re módosult az állás. A második félidőben meg­próbált lehiggadni a szarvasi csapat. A 42. percre 16—9-re szépítettek, de a sorozatos bí­rói ítéletek és kiállítások fel­őrölték a szarvasiak idegeit és ezt kihasználták a hazaiak, s biztosan nyertek. A szarvasiak az évad leggyengébb játékát nyújtották, sok volt az eladott labda, pontatlan lövés. A játék alapján a Postás győzelme megérdemelt, de a nagy vere­ség eléréséhez hozzájárult a két játékvezető ténykedése is. Csütörtökön este Békéscsabán: Tét az ötödik hely Miután az első két össze­csapást követően l:l-re áll a női kézilabda NB I- ben az ötödik helyért fo­lyó csata a Budapesti Spartacus és a Békéscsa­bai Előre KSE egy üttesei között, a héten következik a sorsdöntő, harmadik ta­lálkozó. Erre a mérkőzés­re az MKSZ Versenybi­zottsága döntése alapján május 20-án, csütörtökön 18 órakor kerül sor Bé­késcsabán, a városi sport- csarnokban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom