Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-07 / 81. szám

«s

IKES MEGYEI HIRLAP1993. április 7., szerda

Hogyan (nem) juthatunk olcsóbban színes tévéhez?

Segítő kéz helyett „arculcsapás”?

Demekrácia Szarvason?

„Szegény ember vízzel főz” — tartja a közmondás. Ez sajnálatos tény, de a baj igazán akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy a „víz” körül sincs minden rendben. Ezt az átvitt értelmű hasonlatot K. József, mezőkovácsházi lakos használta a Mitax Organ Kft.- nél tapasztalt vásárlási „akciója” minősítésére. Olvasónk ugyanis a cég kedvezőnek ígérkezőhirdetésé- re jelentkezve szeretett volna 24 havi részletre, kamatmentesen hozzájutni egy színes televízióhoz és egy videóhoz. Azért csak szeretett volna, mert — bár elmondása szerint ő szabályosan fizetett — mégsem juthatott hozzá az áruhoz. Úgy tűnik a hirdetésekben szereplő „Segítő kéz!” szlogenből ezúttal a „kéz” szó sokkal inkább nemvárt pofonokat juttatott ügyfelünk eszébe.

A vállalkozás elméletileg a lakosság szegényebb rétegét célozta megsegíteni, csekély kezelési költség felszámolásával, hogy azoknak, akiknek nincs 80-100 ezer forint készpénzük egy-egy tartós fogyasztási cikkre, azok is hozzájussanak. A termékeket 24 havi részletre jegyzik elő és egy csoportba 96 jelentkező tartozik. Havonta sorsolással döntik el, hogy ki kapja meg az árut. Az átvétel esélyét gyorsítani lehet úgynevezett licitösszegekkel, amit 2- 3, illetve több havi díj egy összegben történő befizetése jelenti.

— Az elmúlt év áprilisában feliratkoztunk egy színes tévére és egy videóra, összesen 74 ezer .forint értékben a Mezőkovács- házán üzemelő Mitax Organ fióknál. Ez azóta megszűnt — mondja K. József. — Rendesen fizettük a részleteket és havonta érdeklődtem a sorsolásról. Bármennyire szerettük volna, de sajnos decemberben sem kerültünk a „nyerők” közé. Ez év januárban személyesen mentem el Szegedre megtekinteni a sorsolást, ahol megállapíthattam, hogy rajtam kívül más érdeklődő nincs. A következőre ismét elmentem, de akkor is

Mindent a vevőért

egyedül voltam, mint kívülálló. Ekkor felajánlottam 6 hónapi részletet, összesen 20 ezer forint értékben. A számítógép indító gombját magam nyomhattam meg, de ez sem hozott szerencsét. A felajánlott pénzt elfogadták, így hát mégis „nyerőként” jöhetek haza — gondoltam.

— Telt az idő és gyanússá vált az értesítés, amely szerint áthelyeztek a békéscsabai irodához. Ebben felszólítottak, hogy 3 napon belül fizessem be a felkínált összeget, különben elveszítem a közben megnyert lehetőséget. Itt vehetem át a terméket 2 héten belül — írták. Azóta 2 hónap is eltelt. Többszöri érdeklődésemre kitérő válaszokat kapok. Arra hivatkoznak, hogy tönkrement a számítógép és sokáig tart az adatokat újratárolni. Az is gyanús, hogy kétkedve kérdezték: valóban megvan a pénzem? Máskor meg arra hivatkoztak, hogy nem lehet a terméket beszerezni. Szó szót követett, mígnem felemlegettük a bíróságot. Erre a válasz: „Szabad demokrácia

van, mehetünk ahová akarunk”. Ezt felháborítónak tartom. Az eddig befizetett 60 ezer forintnyi pénzünket használják, sőt a számításoknál is többet fizettünk volna, ha nem vesszük észre a tévedést. Vagy ez lenne a „titkosított” kamat? Mivel a licitet január végén megnyertem, a 20 ezer forintot befizettem, úgy hiszem jogos az a felvetés, hogy megkapjam végre a kiválasztott árut. Utolsó lépésként felkerestem a békéscsabai irodát, de nem tudtak segíteni. Véleményem szerint az ott dolgozó ügyintéző szintén csak egy áldozat ebben a ki- fundált gépezetben. Ott-tar- tózkodásomkor — közel 20 perc leforgása alatt — ugyanis 6, hozzám hasonló panasztevő volt. Hogyan tovább? Ha rövid időn belül nem kapjuk meg az árut, akkor nem marad más, mint a szerződés bírósági érvényesítése. Mindezek ellenére nem roszszándékkal, de mások okulására tárjuk a tényeket nyilvánosság elé.

Keresztúry doktor jól érzi magát a mentősök között

Onkológusból lett „Magenheim”

Az állásukból felfüggesztett orosházi onkológusok — dr.

Keresztúry Imre és dr. Antal Tibor — munkanélküliek. Legújabb információnk szerint azonban Keresztúry doktor április elseje óta a helyi mentőállomáson dolgozik félállásban.

—Igaz a hír vagy csak áprilisitréfa?

— Természetesen igaz. Az orosházi mentősöknél dolgozom mint mentőorvos.

— Magenheim doktor nyomdokaiba lépett?

— A Szomszédok című te- leregény népszerű orvosa és én közöttem csupán annyi a különbség, hogy nekem még egy kicsit több a hajam... A többi stimmel.

—Nem fél az új feladattól?

— Az egyetemen fakultációban mentős tisztit is végeztem. Már akkor nagyon érdekelt a téma, nem gondoltam, hogy egyszer hasznát veszem.

„A kórházi dolgozók hitetlenkedve fogadták a hírt”

FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

— Hogyan fogadták volt kollégái az első'munkanapon ?

— Négy esetünk volt aznap, nem is tudom, hogy fogalmazzam meg a kórházi dolgozók

reagálását. Talán a hitetlenkedés a legjobb szó. A mentősökkel viszont régóta jó a kapcsolatom, jól érzem magam közöttük. (Csete)

Deme Zoltánt — annak idején — első nekifutásra — ország- gyűlési képviselőnek választották Szarvason és környékén. Képviselősége fénykorában — ezt nevezték akkoriban „de- mekráciának” — a rendszerváltás lángpallososaként mutatkozott a nyilvánosság előtt. Suhintásai nyomán jobb sorsra érdemes (vezetői) fejek hullottak alá. Meglehet, az új fejek felillesztésére már nem maradt ideje, s talán ereje sem. A választások közeledtével a voksoló polgárok igyekeznek „kasszát csinálni”: megnézik, hogy mennyi eredménye volt a képviselői buzgalomnak. Az igazi értékelést persze majd a szavazólapok végzik el.

Babák Mihály helyi képviselő március 19-én estére beszélgetésre hívta meg Deme Zoltánt és képviselő- társait. A szarvasi városházára talán 8-an jöttek el a 19- ből. Nagy még a zavar az ilyen „kényes” ügyekben.

Köszöntötték Deme Zoltánt, leg- csípősebben bizonyára Bó'di János, aki elmondta: éppen 3 éve választották meg a lelkész urat képviselőnek, s nagyon örül, hogy sikerült most első alkalommal leülniük, meghányni-vetni a város dolgait.

Babák Mihály a diskurzus célját a közös feladatok összehangolásában jelölte meg. Deme Zoltán azzal védekezett, hogy a testületi ülések egybeesnek a parlament hétfői napjával. Ám sietve hozzátette, hogy a rendszerváltásból viszont aktívan kivette a részét.

— Szarvasra emiatt is kénytelen volt odafigyelni az ország — szögezte le a honatya.

Állóvíz

Amikor számon kérték rajta, hogy miért nem lobbizik már egy kicsit a város érdekében, először erkölcsi aggályait fejtette ki a lobbizással szemben, majd — meggondolva magát —1 hozzátette:

— Valahogy úgy kell lobbizni, hogy ne vegye észre az ország. A lpbbizást a nyilvánosságot kizárva kell végezni.

Hamar előkerült a szarvasiak legégetőbb gondja, az egészséges ivóvíz hiánya.

— Egyesek szerint áll az ivóvíz ügye — mondta Deme Zoltán. — Nem áll. Ott tart, ahol jelen pillanatban tarthat.

Hajós Béláig jutottam: valahol ott leszünk az élen a pályázók között. Idejöhet a víz 1994 második felében.

Feltéve, ha csoda történik

— morfondírozhattak el e kijelentésen a szakemberek.

Sőt, Babák Mihály meg is hökkent:

— Furcsa, hogy a testület semmit sem tud erről.

Az iménti jóslattal szemben Tóth Imre, a polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetője pontosan és szabatosan

— akár egy, az ügyben járatos politikus — felvázolta: idei indítással, 1994—95-ös zárással lenne szükség a program megvalósítására. Szarvas és 4 másik település ivóvízprogramja 420 millió forintba kerülne. A vízügyi alapból 80 millióra számíthatnak, a városnak 140-160 milliót kellene állnia, a többi lényegében a pályázatoktól remélhető. Az osztályvezető elkeseredetten

Deme Zoltán (archív felvételünkön) és a szarvasi önkormányzati képviselők három év óta most ültek le először kötetlen beszélgetésre

FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET

szólt a pályáztatási rendszer ellentmondásairól, mi több agyrémeiről. (De ez már egy másik történet.) Egyben átnyújtotta Deme Zoltánnak a város 1993-as pénzügyi és fej- jesztési terveit.

De nem hívják

— A környezetvédelmi alapból és a támogatásokból kellene az idén pénz — erősítette meg Tóth Imre szavait Deme Zoltán. —Ez nem sok, a jövő évre kellene felkészülnünk. Ha nem sikerül: bukunk.

Az országgyűlési képviselő fejtegetései során sűrűn emlegette, hogy „megmondta Jer- kovics” — a tisztelet megköveteli tőlünk: úrnak vagy Sándornak nevezzük —, tehát dr. Jerkovics Sándor hiányolta: miért nincs jelen „a térség másik képviselője”, az országos listán megválasztott Tóth Imrei Bődi János szerint azért, mert a szarvasi képviselő mögött lévő 3, és az előtte álló egy évet akarják áttekinteni. A kormánypártiak hallani sem akartak erről.

— Én mindenhova elmegyek, a szocialistákhoz is, de nem hívnak — panaszkodott Deme Zoltán. A „ki, kit hívjon meg” körül kisebb vita kerekedett. A jelenlévők ebbéli kedve még magasabbra hágott, amikor (ismételten) számon kérték Deme Zoltánon, hogy miért nem lobbizik, amikor majd’ minden képviselő ezt teszi.

— Akarok lobbizni, de nem esztelenül — válaszolta a megszólított. — Amíg kiegyensúlyozott kapcsolatunk volt Demeter László polgár- mesterrel, addig jól mentek a dolgok.

— A testület és a polgár- mester jól kijön egymással — vetette közbe Babák Mihály.

— A Szarvasi Állami Gazdaságon jöttünk össze a polgármesterrel — közölte Deme Zoltán, majd a lobbizásról fejtette ki nézeteit.

— Eszembe sem jutott, hogy dr. Pásztor Gyula a kisgazdapárt államtól kapott pénzét használta volna fel Békés fejlesztésére — hülede- zett Bődi János. — Az elmúlt 3 évben az országgyűlési képviselőnktől semmilyen infor' máció nem jutott el hozzánk, mely egy tervezett beruházás megalapozását vagy elvetését elősegítette volna.

Lohr Gyula felvetette: miként lehet, hogy a rossz vízért ugyanannyit kell fizetniük a szarvasiaknak, mintha jó lenne? Ezzel kapcsolatban Deme Zoltán szükségét látta megemlíteni, hogy „a kampányidőszak legnagyobb eseménye volt, amikor a vízmű ellen tüntettünk”.

— Úgy tűnt mindig, hogy nincsenek információid a vízbázis gondjairól — vonta le következtetését Bődi János.

Babák Mihály arra kérte a képviselőt, hogy mondja el: miként látja az egyházi ingatlanok ügyét az Alkotmánybíróság döntése után. Szerinte az egyháznak a vagyon visszaszerzése, s nem a funkció ellátása volt a fontos.

— Visszautasítom ezt — emelte fel a hangját Deme Zoltán. — Örülök az Alkotmánybíróság döntésének: nem szabad, hogy a kapzsiság irányába menjen el az egyház.

Szalámitaktika?

Jóízút elvitatkozgattak azon is, hogy a 2-es számú általános iskolát mikor kaphatja meg az egyház. Bődi János 1996. szeptember elsejét jelölte meg a lehetséges időpontnak — feltéve, hogy az egyház telje- sítei a feltételeket. Véleménye szerint már 1989-ben indulhatott volna egyházi osztály Szarvason, annak eredményeit, az esetleges érdeklődést látva — a lakosság egyetértésével —1-2 éve akár önálló iskola is működhetne. Ha valójában ez lett volna a cél.

— Nem gondolod, hogy a sokszor kapkodó és változó álláspontoddal rossz hatást váltottál ki? — szegezte a kérdést Deme Zoltánnak, aki előbb ezt is visszautasította, majd hozzátette: a kapkodás mögött a város két evangélikus gyülekezete közötti nézeteltérések húzódnak. „Az ilyen szituációt könnyű kihasználni: szalámitaktikával lerendezni.” — mondta. Aztán a képviselő-testület ez ügyben született átfogó javaslatairól annyit mondott: „A 16 pontos csomagról a püspök úrnak is megvolt a maga véleménye.” Deme Zoltán néhány megjegyzésére utalva Bődi János megkérdezte:

— Miért bántod a sajtó képviselőit? Annyit foglalkoznak veled. A produktumodnál talán többet is. Miért rossz akkor a viszonyod a sajtóval?

Ebbe a kérdéskörbe — az idő elteltére tekintettel és szerencsére — már nem mentek bele. Ha a gyanútlan olvasó — nem is teljesen alaptalanul — azt hihetné a tapasztaltak alapján, hogy semmi értelme nem volt leülni erre a beszélgetésre, alaposabb megfontolásra ajánljuk a dolgot. A nyílt beszéd mindenkor lehetőséget kínál a hibák kijavítására, elkerülésére, pz a képviselő- testületre, Deme Zoltánra — s talán bátran általánosíthatunk —, mindannyiunkra igaz.