Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-17-18 / 89. szám

1993. április 17-18., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM-g»EKES MEGYEI HÍRLAP Szorító Valóban ELMENŐBEN? Nyolcvan éve 1913-ban alapította Südy Ernő az Auróra-kört A legjobbat és a legjobban Jancsó Adrienne volt Tessitori Nóra elsó' folytatója MTI-FOTÓ: MOLNÁR EDIT Diákkoromban én még így ta­lálkoztam Propertius Első és utolsó című versének záróso­rával: „Cynthia volt az első, Cynthia lesz az-utolsó is...”; persze, lehet, hogy filológiai- lag pontosabb az a fordítás, amely a Római költők antoló­giájának az 1963-as kiadásá­ban szerepel: Engem égi parancs tilt minden más szerelemtől: kezdete Cynthia volt, végzete Cynthia lesz! — most mégis, ahogy itt ülök a Várszínház kamarater­mében s Jancsó Adriennét hallgatom, minduntalan az az első, romantikusabb változat tolakodik emlékezetembe, amit akkor olvastam, amikor a magyar ballada- és versmon­dás nagyasszonya még csak el­ső sikereit aratta az erdélyi pó­diumokon. Én akkor őt nem hallottam, csak az akkori nagy­asszonyt, Tessitori Nórát (1883—1969), aki az erdélyi versmondás stílusát s egyben funkcióját kettős értelemben is megteremtette: egyrészt az előadásmódnak azt a zenei ér- zékletességét, amelyben a vers gondolati és hangulati elemei oly szerves összefonódottság- ban érvényesültek, másrészt azt a hagyományt, hogy a szí­nészekén kívül más civil pá­lyák is vezethettek a pódiumra, ha a hivatás szava volt olyan erős, mint a hívásé. Hiszen a versmondás funkciója Erdély­ben hét évtizeden át a lelkészi, az orvosi, a nevelői és az írói hivatás meghosszabbításaként ékelődött a szellemi önfenntar­tás intézményi szerkezetébe; mindenki kiléphetett tehát a szavak pódiumára, aki nem ön­magát, hanem a gyógyító és ser­kentő eszméltetést kívánta szol­gálni műsoraival. Tessitori Nó­rán kívül ebbe a rendbe tartozott a lágerben elpusztított Brassai Viktor, a két világháború között Magyarországon is sűrűn turné­zó György Dénes, de magam is ide tartozom, s a nálam fiatalab­bak közül például az immár Svédországban élő Dúsa Ödön, vagy a székelyudvarhelyi Bar- tha Levente. Jancsó Adrienne volt Tessi­tori Nóra első folytatója, s no­ha áttelepedése után megküz- dött a világot jelentő színpa­dért is, egy idő után, mégis, végleg visszatért Cynthiához, az első és utolsó szerelemhez, az egyszemélyes műfajhoz, a pódiumhoz, ahová egyébként legtöbbször élő zenét is vitt magával (amikor először hall­hattam, a Földédesanyámban, éppen Faragó Laurát avatta) — most, az ELMENŐBEN Devescovi Erzsébet (hárfa), Járdányi Gergely (nagybőgő) és Lantos István (zongora) „kísérték”, olykor szószoros, tehát melodramatikus érte­lemben, többnyire azonban úszó szigetként szolgálva a költői üzenet célba érését. Sem Jékely Zoltánt, sem Rákos Sándort nem kényeztet­ték el azzal, hogy sokszor mondanák verseiket. Bizo­nyára közel kerültek egymás­hoz az életutak s a látóhatár, ezért válogatott március 4-én és 25-én bemutatott műsorá­hoz éppen kettejük, a hajdan­volt társ illetve a jó költőbarát verseiből. Â műsor alatt végig az volt az érzésem: Jancsó Ad­rienne új szobát rendez be szá­munkra, talált ékköveiből új kösöntyűket és láncokat, kar­pereceket fűz Össze, s ebben az új szobában már nincs helyük a bútoroknak és tárgyaknak, csupán talányosán megcsilla­nó formák, visszfények, tükrö­zések invitálnak bennebb, egyre bennebb bennünket is, erre a sajátos fogadásra, a to­vább már nem folytatható Vers születésnapján. Mert hiszen a versmondó is verset ír, versek ívéből szer­kesztett vershidat/hídverset, s akár a költők — teszi ezt mind kevesebb eszközzel, mind egyszerűbb elemekből, míg- csak az olvasó/hallgató maga is úgy érzi: én lettem hát a harmadik alkotó, az Utas, aki­nek immár nemcsak kiváltsá­ga, hanem kötelessége rálépni, használatba venni a hidat, mi­előtt mindannyian elmerül­nénk a megszolgált, jó éjsza­kában. Nem szeretném elhinni, amivel öntözője ajtajában bú­csúzott tőlem: „ez volt az utol­só...” Mármint ebből a műsor­ból, itt, s egyáltalán az új mű­sorokból. (Bár mindenkinek szent joga tudni: mikor kell elhallgatnia.) Hiszem, hogy jelenlétéről nem tudnak le­mondani a pódiumok. Ám az a finom határozott­ság és bölcs erő, amellyel mind a költői, mind az előadóművé­szi eltávolodások tárgyait, em­lékeit, szintereit és hangulatait valamennyiünk számára átél­hető valósággá varázsolta, az a pillantás és mozdulat, amivel mindannyiunk helyett ELME­NŐBEN is a végtelen és örök­létűt bűvölte közénk — igen, ez a hosszan kitartott hang és gesztus a bizonyosság, hogy művészete útitársunk marad, akkor is, ha leszakadt hidakon kell átlábolnunk a Semmi ör­vényei fölött. Banner Zoltán A Művészetek- Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti A gazdasági recesszió rombo­ló hatása az élet minden terüle­tén meglátszik, a kultúra, a művészetek terén — mivel nem alapvető feltételei a lét­nek — még pusztítóbban, mint másutt. Nincs pénz — hallani könyvesboltban, színházban, kiállításon, s beletörődő le­mondás jellemzi az eddig leg- elszántabban küzdőket is. Volt már példa a történe­lemben ugyanilyen ínséges vagy még nehezebb időkre is, mégis alkottak a művészek, s voltak fáradhatatlan, igényes apostolai a kultúra magas szín­vonalon megtartásának. Ilyen volt a század első felében Bé­késcsabán dr. Südy Ernő gyógyszerész, akinek sikerült egy olyan országos hírű zenei pezsgést kialakítania Békés­csabán (akkor még nem volt megyeszékhely), amilyenre nem volt példa az akkori Ma­gyarország egyetlen hasonló vidéki városában sem. Dr. Révész Sándor fogor­vossal közösen 1913-ban hoz­ták létre az Auróra-kört, amely 1950-ig magas szintű művé­szeti életet biztosított az akkor kis vidéki városnak számító Békéscsabán. Közben volt két világháború (Révész Sándor Auschwitzban halt meg), egy gazdasági világválság, egy rendszerváltás, és mégis az or­szág legnevesebb művészei fordultak meg a városban. Áll­jon itt a vendégkönyvből pél­daként néhány név az Auróra meghívására fellépők sorából: Székely Mihály (1921), Palló Imre (1932), Bartók Béla (1933), Kodály Zoltán (1935), Veres Péter ( 1935), Ruzicskay György (1936), Cseres Tibor (még Pálos Tiborként 1937) és így tovább. — Mi késztette az édesapját arra, hogy az egész város mű­vészeti életét a vállára vegye, s évtizedeken át gondoskodjon róla ?—kérdeztük Südy Ernő­től, aki apja nyomdokait kö­vetve maga is gyógyszerész lett és művészetpártoló. — Apám Nagyszombaton járt gimnáziumba, ahol tanárai oltották bele a művészetek szeretetét. Később, kolozsvári egyetemista korában beiratko­zott a zenekonzervatóriumba is, zongorázott és vezényelt a kolozsvári filharmonikusok­nál. Budapesten és Bécsben is tanult, s mindenhol foglalko­zott a művészetekkel is. Ő a színvonalra mindig nagyon vi­gyázott. Az Auróra-kör törté­netének megírásakor így em­lékezett vissza a kezdetekre: „Az alapelv a következő volt: csak a legjobbat adjuk a kö­zönségnek és csak a legjobban adjuk.” Békéscsabán ugyan­olyan zenei élet kialakítására törekedett (a kör zenei szak­osztályát vezette), mint ami­lyet Kolozsvárott vagy Pesten tapasztalt. Kiváló művészeket hívott meg, s műsorukat ő ma­Mint a legünnepeltebb kortárs festő halt meg Pablo Picasso 1973. április 8-án, 91 éves korában. Képeit a nem­zetközi aukciókon Vincent van Gogh és Auguste Renoir művei után a har­madik legértékesebbként adták-vet- ték. Most, húsz évvel halála után azonban inogni látszik képzeletbeli trónja. Napjainkban a korábban Pi- cassónál kevesebbre tartott Matisse „behozta” a katalán festó'zsenit. Ma már olyan tekintélyes intézmény, mint a New York-i Modern Művé­szetek Múzeuma is egyenragúan ke­zeli a két festőt. Ehhez nagymértékben hozzájá­rul, hogy a művész körül az örökösö­ga állította össze, nehogy si­lány dolog kerüljön a közön­ség elé. — Az emlékkönyvből kitű­nik, hogy Bartók hatszor is járt Békéscsabán az Auróra-kör vendégeként, s minden alka­lommal játszott is a zenekedve­lő csabai közönségnek. — Bartókkal Kner Imréné közvetítésével ismerkedett meg, s igen jó barátok lettek. Rendszeresen leveleztek, s nemcsak Békéscsabán, de Pes­ten is gyakran találkoztak. Bartók Ámerikába utazása előtt apámat is meghívta, hogy elbúcsúzhasson tőle. A felejt­hetetlen nap eseményeit írás­ban is rögzítette. „Mielőtt el­utazott volna Pestről, nála vol­tam az előző nap délutánján vendégségben. ...kitört belőle a kétségbeesés, hogy neki el kell mennie Magyarországról és ez neki borzasztó fájdalmas, de semmi kilátása sincs arra, hogy ha itt marad, akkor sza­badon maradhat és szabadon dolgozhat. ...amint lehet, rög­tön haza fog jönni. Ezzel bú­csúztunk el.” — Az előadások szervezése mellett foglalkozott mással is a kör zenei szakosztálya? — Nagyon fontosnak tartot­ták az utánpótlás nevelését, a tehetséggondozást. Az Auró- ra-körben kezdett muzsikálni Hajdú Mihály, a későbbi zon­goraművész, aki zeneszerző lett és a Zeneakadémia tanára. Ugyancsak itt indult el énekesi pályája Weinberger László­nak, a későbbi neves tenoristá­nak is, aki később Amerikában telepedett le. Kodály kutató­munkáját is segítették. Megis­merkedésükre található apám visszaemlékezéseiben utalás: „...kaptám egy levelet Kodály Zoltántól, hogy Bartók Béla ajánlott engem neki és arra kér, hogy segítsek neki feltár­ni, hogy Békés megyében mi­lyen zenekarok léteznek és dolgoznak.” Ezután vele is gyakran találkoztak és írogat­tak egymásnak. Bartóktól 12 levelet és 5 levelezőlapot ka­pott apám, Kodálytól 13 leve­let és 13 levelezőlapot őrzött meg a családunk. dési botrányok elültével minden el­csendesedett. 23 éves unokája, Pabli- to megölte magát. Olga Koklowával kötött első házasságából született fia, Paul 1975-ben 54 évesen halt meg. Picasso egyik szerelme, Maria- Theresa Walter — aki 1934 és 1936 között modellje volt — 1977-ben fel­akasztotta magát. Jacqueline Ro­que, utolsó nagy szerelme, utolsó éveinek múzsája és 1961-től felesége 1986-ban agyonlőtte magát. (Ő egyébként a művész oldalán pihen a család Aix-en-Provence-i kastélyá­nak parkjában.) Az átható tekintetű kopasz kis ember, akit leginkább rövidujjú Dr. Südy fiatalkori arcképe — Mikor és miért fejezte be tevékenységét az Auróra-kör? — 1950-ben apám kérésére szűnt meg. Nem jószántából hagyta abba ezt a mindig nagy- nagy szeretettel végzett mun­kát. Együtt kellett volna dol­goznia a Magyar—Szovjet Baráti Társasággal. Nem egyeztek az elképzeléseik, ezért inkább megszűntette a kört. „Az Auróra-kört én ala­pítottam meg, én csináltam, én zártam be” — írta a kör törté­netét feldolgozó munkájában. Ez nem jelenti azt, hogy ké­sőbb ne vett volna részt a város kulturális életében, hiszen 91 éves koráig, 1973-ban bekö­vetkezett haláláig fáradhatat­lanul dolgozott. Dr. Südy Ernő tevékenysé­géért — mindig az adott kor ideológiájának megfelelően — hol elmararasztalásban, hol dicséretben részesült. Az Au­róra névért a húszas-harmin­cas években sokat bántották, holott az alapítóknak 1913- ban a szó jelentése volt fontos (Hajnal), s nem sejthették, hogy 1917-től a név sajátos tartalmat kap majd az azonos nevű orosz cirkáló szerepe mi­att. A Magyarországi Gyógy­szerész Egyesület békéscsabai kerületének elnöke hosszú és tartalmas élete során összesen hét állami kitüntetést kapott, munkásságának jelentősége azonban Békéscsaba szellemi életében felbecsülhetetlen. Lenthár Márta ingben, shortnadrágban és szan­dálban látott a róla készült fotókon a világ, festményei mellett viharos szerelmi életéről, apasági pereiről vált legendássá. Halála után pedig a hagyaték — csupán a művészi örökség értékét 600 millió márkára becsülik — elosztása körüli csaták és a titokzatos családi tragédiák se­gítettek abban, hogy a Picasso ne­vet még sokáig ne felejtse el a világ. A francia állam méltó emlékművet emelt neki tizenkét évvel halála után, az 1985-ben megnyitott pári­zsi Picasso-múzeummal. Azóta azonban elcsendesedett a vMág körülötte... TÓTKOMLÓS NAGYKÖZSÉGI ÖNKORMÁNYZAT KÉPVISELŐTESTÜLETE pályázatot hirdet a tulajdonában álló „Komló” nevű épület vendéglátó egységének korszerűsítésére, felújítására és üzemeltetésére. PÁLYÁZATI FELTÉTELEK: — A vendéglátó egységet magában foglaló épületrész külső-belső felújítására, — az eredeti állapot helyreállítása, (a szállodarész ismételt kialakítása, a vendéglátó egységek eredeti állapotba való helyreállítása), — a vendéglátó és a szállodai egység üzemeltetése. A pályázat nyertese a ténylegesen igazolt költségeinek megfelelő mértékű tulajdoni arányt kap a tényleges beruházás befejezésekor. A pályázatokat az Önkormányzat Gazdasági és Környezetvédelmi Bizottsága, a Pénzügyi Ellenőrző Bizottsága és a polgármester együttesen bírálja el. A pályázatot a polgármesterhez kell benyújtani az alábbi címre: Juhász Pál polgármester, 5940 Tótkomlós, Fő út 1. A pályázat benyújtásának határideje: 1993. MÁJUS 20. A pályázat eredményéről a pályázók írásban kapnak értesítést. Tótkomlós Nagyközségi Önkormányzat Képviselőtestülete Bartók Béla 1935-ben kelt levele dr. Südy Ernőhöz Hanyatlik Picasso népszerűsége?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom