Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-08 / 82. szám

1993. április 8., csütörtök Határidős devizapiac Érdekes a története, hogyan lett egy jogászból egy vagyon­védelmi cég tulajdonosa. Pre- kop Ottó mintegy öt éve pénz­kazettát kívánt vásárolni, de ez hosszú utánajárás során sem sikerült neki. Mit lehet ilyen­kor tenni? — fogalmazódott meg a fiatalemberben a kér­dés, majd jött is az ötlet; gyár­tani kell. Tizenkétezer forint alaptőkével megalakították a Trezor Gmk-t, amelynek piaci értéke jelenleg 35 millió fo­rint. Tizennégy irodát működ­tetnek az országban, munka­társaik száma mintegy kétszáz fő. A vagyonbiztonsági ma­gánvállalkozás tevékenysége a lakásriasztók gj«ártásától, ja­vításától, forgalmazásától a banki riasztótechnikáig, a pénzkazettától a banki páncél­terem kialakításáig terjed. Se­curity részlegük őrzésvéde­lemmel, pénzszállítással, ren­dészeti tevékenységgel foglal­kozik. — Ugyakkor vásárlás alatt van a békéscsabai tűzoltóság Illésházi úti oldalán lévő 8500 négyzetméteres terület — mondta a cégtulajdonos. — A tereprendezésre, átalakításra már mintegy 8 millió forintot költöttünk, elhordtunk 200 te­herautóra való szemetet. A ta­valyi év eleje óta fedett és nyi­tott garázsházat, valamint par­kolót működtetünk itt, ame­lyet éjjel-nappal kutyás, fegy­veres őrség vigyáz. Az önkor­mányzatnak felajánlottuk, hogy a belvárosban veszteglő teherautókat a három betono­zott placcunkon elhelyezzük. Régi páncélszekrényeket is felújítanak fotó: lehoczky péter Hetven garázst is építünk itt, amiket az idén eladásra bocsá­tunk. — Úgy hallottam, magán- páncéltermet is kialakítanak. — Június elején szeretnénk átadni az ország első magán­páncéltermét, mintegy 200 trezorral. Ezt is fegyveres őrök vigyázzák majd, bontásérzé­kelővel, riasztótechnikával látjuk el. A figyelőközpontba becsatlakoztathatják a városi riasztókat is és riasztójel ese­tén a helyszínre megyünk. frv.L. iRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP-------------------------------------------­Nem kapott pénzkazettát, így gyártani kezdte Magánpáncéltermet alakítanak ki GAZDASAG 4. Mi a vállalatok érdeke? A vállalatok az önprivatizáció­tól többnyire azt remélik, hogy — a szakértő kapcsolatrendsze­rének jóvoltából — olyan tőke­erős befektetőkhöz jutnak, akik korszerű technikát és nagyobb piaci lehetőségeket hoznak ma­gukkal. Néhány esetben ez va­lóban így is volt, de a valóság messze nem kínál ilyen ideális lehetőségeket. Köztudott tény, hogy a priva­tizációra felkínált és felkínálko­zó vállalatok száma sokkal na­gyobb, mint amennyi a tőkeerős befektető. Az utóbbi évek kö­zép- és kelet-európai fejlemé­nyei, továbbá a Szovjetunió szétesése hatalmasra növelte a kínálatot a fejlett ipari orszá­gokból érkező tőke iránt. Bár még mindig Magyarország áll a külföldi befektetések szem­pontjából az élen, vannak szá­mítások, amelyek ezt kétségbe vonják. Azt pedig senki sem vitatja, hogy a hazai vállalatok­nak csak egy része lehet vonzó a külföldiek számára. Ugyanak­kor egyre nő azoknak a cégek­nek a száma, amelyek a csőd közelébe kerültek vagy már csődbe is jutottak. Ezért mind gyakrabban merül fel az igény, hogy a válla­latokat a privatizáció előtt fel kellene javítani. Hivatalos szó­használattal reorganizációnak szokták nevezni azt a folyama­tot, amely során a vállalat szer­vezetét igyekeznek gazdaságos méretűvé faragni, leválasztják az alaptevékenységhez nem tar­tozó egységeket és megpróbál­ják jövedelmezővé tenni a cég működését. Mindehhez természetesen pénzre és időre is szükség van és ez ellentmond a gyors privatizá­ció kívánalmának. Vannak, akik úgy vélik: azzal, hogy a szakértő a gyors eladásban ér­dekelt, nem biztos, hogy kellő figyelmet fordít a vállalat felja­vítására. Ezzel szemben viszont az áll, hogy ha nagyon leromlott a cég, kétséges, hogy egyáltalán el lehet-e adni. A vállalatok romló viszonyai közepette — miközben a tőke­erős befektetők érdeklődése csökken — egyre gyakoribb a dolgozók és a menedzsment ki­vásárlási szándékának megjele­nése. Egy felmérés szerint a de­centralizált privatizációban érin­tett vállalatok 85 százalékánál jelezték a cégek dolgozói kivá­sárlási igényüket, de az esetek nagy részében ennek döntő aka­dálya volt a tőkehiány, illetve a hitelfelvétel számos nehézsége. Ugyanez a vizsgálat egyéb­ként azt is kimutatta, hogy azon vállalatok 26 százaléka, ame­lyek már megállapodásra jutot­tak valamelyik szakértő céggel, szerződést is kötöttek és meg­kezdték az együttműködést — elégedetlen a tanácsadó munká­jával. Pénz nélkül nem megy Mindenki támogatásra számít A pénzhiány általános kísérője­lensége az agrárágazatnak — derül ki a Földművelésügyi Mi­nisztérium most kiadott jelenté­séből. A mezőgazdasági üze­mek jelentős része súlyos anya­gi gondokkal kezdte ezt az esz­tendőt is. A tavaszi vetések pénzügyi ösztönzésére meghir­detett kormányrendelet sem enyhített ezeken a gondokon, mi­vei abankok—ezősszel is tapasz­talható volt — a számlák meg­nyitásának fedezetéül csak a már elvégzett munkát fogadták el. így tehát továbbra is orszá­gos gond az üzemanyag, a vető­mag, a műtrágya beszerzése. A pénzintézetek nemigen hajlandóak kockáztatni; a hitel- igénylést minden esetben ter­mékértékesítési szerződéshez kötik, ezen kívül árbevételhez kötődő feltételeket is szabnak. Ez azt jelenti, hogy a tavaszi munkálatokra felvett hitel az üzem bármely árbevételéből le­hívható, amennyiben a termelő az esedékes részleteket nem akarná befizetni. Az FM legfrissebb jelentése arról is beszámol, hogy igen élénk az érdeklődés a földmű­velésügyi alapokból igényelhe­tő támogatások iránt. Az érdek­lődők többsége minimális saját anyagi erővel sem rendelkező, földhöz juttatott mezőgazdasá­gi kistermelő, aki a támogatást gépek, termelőeszközök vásár­lására szeretné fordítani. Várha­tóan ez a réteg lesz a legkevésbé képes eleget tenni a pályázati feltételeknek, mivel a vállal­kozni szándékozók jelentős ré­sze nem rendelkezik elegendő pénzzel ahhoz, hogy az utólag igényelhető támogatás összegét megelőlegezzék. A tájékoztatóból az is ki­derül, hogy a csődeljárásokon egyezséggel túljutott szövetke­zetek az egyezség teljesítése ér­dekében általában még akkor is túladnak piacképes eszközei­ken és ingatlanaikon, ha azokra a további gazdálkodásuk során szükségük lenne. Ez a vagyon­felélés különösen veszélyes, mivel csak igen rövid idejű túl­élésre ad lehetőséget. Újvári, Ferenczy Europress Kilencmilliárd a kasszában Tanács, támogatás, térítés várja a gazdákat A tárca illetékesei remélik, hogy az árgaranciát kiterjesztik a sertéshúsra is lehoczki péter A Budapesti Árutőzsde a már működő gabona- és hússzekció­ja mellett újabbat, mégpedig a devizaszekciót is üzemelteti. Ballai Páltól Békés megye egyetlen tőzsdetagjától azt kér­deztük meg, hogy mi is a határ­idős devizapiac. — A deviza vételét és eladá­sát próbálja új szolgáltatásként bevezetni az árutőzsde. Az adásvételt 18 hónapra előre le­het elvégezni. A határidős hó­nap az, amelyre az üzletet kötik. A mindenkori üzletkötéstől szá­mított három hónapra vonatko­zik. Szűk körben ilyen adásvé­tel már korábban is működött és ezt bankközi határidőpiacnak nevezték. Ennek igen bonyolult és legfőképpen elég rossz kon­díciói voltak. Az árfolyamok kiszámítása szintén komoly banki műveletnek számított. Semmiképpen nem tükrözte a piac alapvető törvényszerűsé­geit, az árban nem jelent meg a kereslet és a kínálat aránya. Huszonkilencmillió forint ér­tékű áruért nem fizetett T. Pé­ter mosonmagyaróvári vállal­kozó és a vele együttműködő Somorja Kft. Jogtalan haszon- szerzésre törekedtek, s a velük kereskedelmi kapcsolatban lé­vő cégeknek nagy kárt okoz­tak. A csalási ügyben a nyo­mozás befejeződött — jelen­tette be Mitring József rendőr alezredes, a Győr-Moson- Sopron Megyei Rendőr-főka­pitányság gazdaságvédelmi osztályának vezetője szerdán Győrött. A sajtótájékoztatón elhang­zott: a csalók módszere — Ezeken a korábbi hiányosságo­kon segít a mostani új devizapi­ac. A világ két legelterjedtebb valutájában, a dollárban és né­met márkában lehet szaknyel­ven szólva kontraktusokat köt­ni, vételre vagy eladásra. Megkülönböztet a tőzsde kis és nagy kontraktust. Dollárban a kicsi 1000 dollárt, a nagy ennek tízszeresét jelenti, márkában egy kontraktus 2000 márka és tízszerese a nagy. Tudni kell azt is, hogy aki devizával kereske­dik és a tőzsdén köt üzletet, annak le kell tenni az alapleté­tet, ami lényegileg garanciának fogható fel, és ha dollárban köt üzletet, akkor 20 ezer forintot, ha német márkában, akkor 30 ezer forintot tesz le. Felvetődik a kérdést, mit csináljon az ex­portőr vagy az importőr, ha a tevékenységéből a devizák ár­folyamváltozásai számára ked­vezőtlen kockázatot jelentenek és ezt ki szeremé szűrni. Erre a műveletre vonatkozik a határ­amellyel a fizetőképesség lát­szatát keltették — bevált, akár a győri Vámkontakt Bt.-nél, akár a pécsi Rakfor Bt.-nél, vagy a Lignimpex Külkeres­kedelmi Vállalatnál rendelték a fenyőfűrész-árut. Kötele­zettséget vállaltak, hogy a szállítást követően 8 napon belül banki átutalással fizet­nek. Ám eszük ágában sem volt kiegyenlíteni a számlát. T. Péter a nyomaték kedvéért valamennyi szerződéskötés­kor állította, hogy a pénzinté­zeteknél vezetett egyszámlá­ján rendelkezik a szükséges összegekkel, kijelentése azon­idős árubiztosítás, angol szóval hedge-nek (hedzsnek) nevezik. A kereskedőnek azt kell tisztáz­nia, hogy a saját üzletmeneté­ben mennyibe kerül egy egy­ségnyi deviza. Erre ráteszi a já­rulékos műveleti költségeket és máris tudja, hogy milyen áron kössön fedezeti üzletet, vételt vagy eladást. Ezzel a tőzsdei művelettel rögzíti az árfolya­mot és máris kiküszbölte az ár­folyam ingadozásából adódó veszteségét. Exportja vagy im­portja máris a remélt üzleti hasznot hozza és elkerülhető a valuta leértékeléséből adódó üzleti veszteség. Hogy konkrét példát is hozzak: akik az áru­tőzsdén határidős devizaüzletet kötöttek a partnerral, azok a fo­rint leértékeléséből adódó vesz­teségeiket is nyereségként könyvelhették el. így a határ­idős piac segít egyfajta kocká­zatmenedzselésben — mondot­ta Ballai Pál tőzsdetag. Papp János ban meglehetősen távol állt az igazságtól, számláján ugyanis mindössze 500 forint volt. A károsult cégek viszont egyet­len alkalommal sem ellenőriz­ték, hogy a vásárlásokra való­ban van-e fedezete. A fizeté­sek tehát sorozatosan elmarad­tak, és nemcsak a fűrészáru­nál, hanem a tégla- és a beton- vas-szállítmány esetében is, amelyet a Hungária Wiener­berger Rt.-tői, illetve a buda­pesti Novex Rt.-tői vásároltak. Az árut minden bizonnyal to­vább értékesítették, a pénznek azonban nyoma veszett, a nyo­mozás során szinte semmi nem térült meg. A rendőrség az ügyet vádemelési javaslattal az ügyészségre továbbítja. 1993 végéig a művelhető föld­terület mintegy 90 százaléka magántulajdonba kerül, ami azt jelenti, hogy a gazdálkodóvá „visszaminősített” parasztokat alkalmassá kell tenni a magán- gazdaságok menedzselésére. A földművelési tárca egyik legna­gyobb feladata most éppen az, miként segítheti a kárpótlással földhöz jutottakat az önálló gaz­dálkodásban. A közelmúltban tett pecsétet a parlament az agrárpiaci rend­tartási törvényre, amely a vég­rehajtás szavatolására „mellé­rendelt” 9 milliárd forinttal né­miképp enyhítheti majd a piaci zavarokat. Túltermelés esetén árgaranciát tud nyújtani a ter­melőknek, áruhiány során pe­dig az import fedezetéül szol­gálhat. A gabonára és a tejre vonatkozik ma még csak a tör­vény, de a tárca illetékesei na­gyon remélik, hogy mielőbb ki­terjed a sertéshúsra, esetleg a baromfiágazatra és bizonyos zöldség-, gyümölcsfélékre is. Az „újgazdák” között na­gyon sokan vannak, akik meg­lehetősen tájékozatlanul vág­nak neki az üzleti életnek, s bizony igen magányosnak érez­hetik magukat a piac dzsungelé­ben. A minisztérium ezért most szeretné megtalálni a lehetősé­get a megfelelő szaktanácsadási rendszer kialakítására. Elsősor­ban a kincstári birtokokat szán­ják tanácsadó központnak, és az újonnan alakult szövetkezetek­től is azt remélik, hogy segíte­nek a pályakezdő gazdáknak. De a jó tanács mellett minde­nekelőtt garantált árakra van szükség a gazdálkodás bizton­ságához. Ez persze nem jelent garantált meggazdagodást, csu­pán némi védelmet a piaci árak hullámzása ellen. A most szer­veződő terméktanácsokra vár a döntés: melyik termék mekkora támogatást kapjon a központi kasszából ahhoz, hogy a gaz­dáknak a következő évben is legyen kedvük és pénzük a ter­meléshez. Hogy milyen támogatásra számíthatnak a családi gazdasá­gok? Ma még nincsenek pontos elképzeléseik a tárca szakem­bereinek, hiszen azt sem tudni pontosan, hányán választják majd végül is a megélhetésnek ezt a cseppet sem gondtalan for­máját. Hogy nem lesznek könnyű helyzetben, az már csak azért is bizonyos, mert a minisz­tériumot is köti a piacgazdaság törvénye: a támogatásokat szek­torsemlegesen kell odaítélniük. Szövetkezet, állami gazdaság, magángazda egyaránt igénybe veheti a tavaszi munkák indítá­sához hektáronként járó 1500 forintnyi, vissza nem térítendő állami támogatást, kérheti az egyes kultúrákat megillető 10 százalékos hitelkamat-kedvez­ményt is, de a többi — a gazdál­kodás tényleges sikere — már mindenkin magán múlik. (B. Szabó) 29 milliós csalás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom