Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-06 / 80. szám
NYUGDÍJASOLDAL 1993. április 6., kedd Kevés nyugdíjas engedheti meg, hogy egyszerre egy ilyen csokorral lepje meg magát. Ezért — ha csak képletesen is — engedjék meg, hogy átnyújtsunk egy tavaszi csokrot minden kedves nyugdíjas olvasónknak Az oldalt Vass Márta írta, a képeket Fazekas Ferenc fotózta. Szerkesztő': Béla Vali Posta „A békéscsabai helytörténeti nyugdíjasklub nevében kérem, hogy aki egy használt gitárt díjtalanul rendelkezésünkre tud bocsátani a népdalénekeseink részére, az küldje vagy vigye el a Békési úti Szlovák klubba. A számunkra igen sokat jelentő szívességet előre is köszönöm. Sótyi György elnök.” Nem árt tudni Nem lesz extra adó kivetve az élvezeti cikkekre. Ez azért sem volna lehetséges, mert már így is igen sok az adótartalmuk. Nyilvánosságra is hozta a PM, hogy az alább fölsoroltak fogyasztói árából hány százalék az adóhányad. A sörnél 52, az égetett szeszes italoknál 76, a cigarettánál 71 százalék. A motorbenzineknél ez az arány 72, a gázolajnál 68 százalék. Nem zárják ki azonban az élvezeti cikkek jövő évi adóemelését az infláció függvényében. Egyenes beszéd, a kacskaringó csak annyi: mitől élvezeti cjkk a benzin és a gázolaj? * Havonta hatmilliárd forinttal értékelődik le az állami vagyon. Ha ez igaz, és mért ne lenne az, szép kis summa jön ki egy évre, csupán az Állami Vagyonügynökség saját becslése szerint. A Számvevőszék vizsgálatai szerint pedig még további több milliárd forint veszteséget okoz az állami vagyont nyilvántartó egységesített rendszer hiánya. De hát mi az nekünk, hisz több is veszett Mohácsnál! A másfél éves Such Máté Békéscsabáról Dévaványa nyugdíjasai A jóindulat irántuk rengeteget jelent — Dévaványán egyetlen nyugdíjasklub működik, de azért aki nem tag, az sincs elhanyagolva — mondja Endrédi Ferenc elnök. — Hiszen nagyon jóban vagyunk a szociális otthonnal és az idősek napközi otthonával is, s ha ilyes problémával fordul hozzánk valaki, minden lehetőt megteszünk. Épp a beszélgetésünk előtti napon adott be a klubelnök 12 segélyjavaslatot az önkormányzathoz és 6 nyugdíjemelési kérelmet a társadalombiztosítási megyei igazgatósághoz. Olyanok ügyében, akiknek 5 ezer forint körüli a járandóságuk. — Itt a faluban sajnos igen sok embernek 7 ezer forint alatti a nyugdíja, s mintegy 60 százalékuk még hozzá nagyon idős vagy egyedül él. Főleg a koruk és egészségi állapotuk miatt már nem tudnak úgy segíteni magukon, mint amikor még fiatalabbak voltak. Az öregek napközijébe van, aki csak ebédre jár be, mások viszont az egész napot ott töltik, sőt olyan is akad, aki éjjelre is ott marad, mert vagy lakása nincs, vagy aki gondozza. Ősszel fát fűrészeltünk a rászorulóknak és a szenet is be- hordattuk. És sok apró javításra kerül sor vagy a gyógyszerek kiváltására. Élénk a klubélet. Március 15-ét, a nőnapot együtt ünnepelték birkapörköltös ebéddel összekötve. E hónapban a „Ki, mit tud” alkalmából: uzsonna. Meghirdették a vetélkedőt szóló- és karénekre, szóló hangszerre és zenekarra, továbbá próza- és versmondásra. Ezekkel készülnek a nagyszé- nási versenyre. — Más községekbe is járunk találkozókra és.kedvelt helye a tagságunknak a helyi könyvtár. Vasárnap délután és a két piacnap délelőttjén tartunk ügyeletet a klubhelyiségben, amit ingyen kaptunk az önkormányzattól egy volt iskolában. És még 36 ezer forintot is adnak. Ingyen kapunk minden héten kétszer heti- és napilapokat. A két téesz meg az önkormányzat ad buszokat is a kirándulásokhoz, és a birka sem került pénzbe. A művelődési ház minden rendezvényére kedvezményes jegyeket biztosít a nyugdíjasoknak. És még más, kisebb-nagyobb segítséget kapunk innen, onnan. És ez az irántunk megnyilvánuló jóindulat rengeteget jelent nemcsak anyagilag, köz- éizetbenia A dévaványai nyugdíjasklub népdalcsoportja sok kellemes estét szerzett már hallgatóságé nak Palota, pénz nélkül? Aki csabai figyelmesen elolvasta az ingyenes városi lapot, a Heti Mérleg 9. számát, a közgyűlési beszámolóban igen meglepődolgot talált. Olyat, ami általános érdeklődésre tarthat számot. De kezdjük az elején. A helyi kórház súlyos anyagi helyzetével kapcsolatos vitát az igazgató, dr. Nagy Balázs indította el, kérve, hogy az önkormányzat áldozzon a csőd szélére jutott intézményre, ugyanis „...a kassza üres, nincs pénz élelemre, benzinre”. Persze, nem egyedül Békéscsaba van ilyen sanyarú körülmények között, „...eddig a 126 magyarországi kórházból közel 100 fordult segítségért a kormányhoz, az illetékes minisztériumhoz, a társadalombiztosításhoz stb., de ennek szinte semmifoganatja nincs!" Nincs nevesítve ki mondta, de elhangzott még az, hogy „...a társadalombiztosítás azzal mentegetőzik, hogy nincs pénze a kórházakra, de közben épül a 3 milliárd forintba kerülő új székháza!!’’ Többször elolvastam, mert nem akartam hinni a szememnek, hogy létezik ilyesmi ebben a mai világban is, amikor mást se hall az ember, minthogy a társadalombiztosításnak 40 milliárdos hiánya van. De még ha az se lenne, csak éppen hiány nélkül máról holnapra lavírozna pénzügyileg, akkor volna szabad ekkora kiadásba belemenni. Hiszen a tb apparátusa most is székel valahol, biztos nem a szabad ég alatt tanyáznak. Márpedig ha fedél van a fejük fölött, íróasztal, szék rendelkezésre áll, még fűteni is tudnak, várják meg a jobb időket az új székházépítéssel. Legalábbis ez lenne a normális és a becsületes. Apropó, palotaépítés. Csak nem azért csinálják, mert nagyobb létszámnövelést terveznek a tb apparátusában? Akiknek úgymond kell a hely, holott a hely egy korszerű gépesítés számára szükséges, az meg nem sok emeletet igényel. Még egyet sem, sokkal kisebb helyen, a mai székházban is elfér. S az adminisztrációs létszám nyomban a felére csökken vagy kevesebbre. A másik, ami beugrik a hírre, a székházépítési mánia. Emlékezzünk csak a személyi jövedelemadó kezdetére. A palota volt az első, aminek a hiányát érezte a hivatal. A biztosítók ugyanígy jártak el, s majd utána kezdtek el sírni, hogy ráfizetnek bizonyos szolgáltatásokra. A bankokról már ne is beszéljünk, bár őket is kopasztgatja az állam, azért ők mégis százszor jobb helyzetben vannak, mint az állítólagos hiánnyal küzdő társadalombiztosítás. Azért írom, hogy állítólagos, mert ha igaz, hogy lehet a hiányból palotát építeni? Csak egy módon, úgy, hogy még nagyobb lesz a hiány! Vass Márta Mindent a vevőért Jelentkezett és bemutatkozik a kamara Most először kapott szerkesztőségünk közvetlen értesülést a Nyugdíjasok Országos Kamarájától. Mint írják 1990-ben alakultak meg, hogy tömörítsék a különböző nyugdíjas-szerveződéseket. Jelenleg 33 tagszervezet részvételével több mint 2 millió időskorú és nyugdíjas tömörül a kamarában. Képviselői, szakértői szerepet kaptak az országgyűlés illetékes bizottságában. A nyugdíjas-önkormányzat választása során a kamara 4 személyt jelölhet képviselőnek. Megfelelő képviseletet akarnak az egészségügyi ön- kormányzatban is, mivel az egészségügyi ellátásban a nyugdíjasok közel 60 százaléka érdekelt. A továbbiak során kitérnek arra, hogy „Az 1993. évben a nyugdíjemelés mértékénél és módjánál erőfeszítéseink ellenére sem tudtuk akaratunkat érvényesíteni. Tárgyalásokat folytatunk azért, hogy szeptemberben az elfogadott 4 százalékon túl 10 milliárd forintnak megfelelő összegben kerüljön sor a nyugdíjak emelésére. Ennek a forrására már tettünk javaslatot.” A kamara főbb célkitűzései: Az érdekvédelmi tevékenység távlati meghatározása; a nyugdíjak vásárlóértékének a megőrzése; egy komplex szociális törvénytervezet előkészítésében való közreműködés; a törvényes közvetlen képviselet megoldása a parlamentben, a tb önkormányzataiban és az ÉT- ben is. Továbbá a kamara működéséhez szükséges gazdasági és pénzügyi alapok megteremtése., A két év során kialakult a kamara kapcsolatrendszere a különböző főhatóságokkal, a parlament illetékes bizottságaival. Az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatósággal együttműködési megállapodásuk van, aminek keretében számos munkaanyagot és szakértői segítséget kapnak. Kialakulóban a jó együttműködés a tömegkommunikációs intézményekkel. Czirják András és neje az újkí- gyósi áfésztól ment nyugdíjba, 10, illetve 12 esztendeje. Mindketten kereskedők, a férj a községi nagy ABC-t vezette. Egy életet töltöttek el a keres- kedelemben. Milyen élményeket hoztak onnan magukkal, erről beszélgetünk. — A feleségem csak később kapcsolódott be, előbb a kórházi laborban dolgozott Gyulán, én viszont gyermekfejjel kezdtem és három évig tanultam a szakmát a gyomai Hangyában. Nem lehetek elég hálás a sorsnak, hogy olyan remek iskolám volt. De meg is válogatták a tanulójelölteket, egy nagyon szigorú vizsgán kellett átesni. — Mi az, amit a legfontosabbnak tartottak, amit leginkább meg kellett tanulni? — Az alapos áruismeret, a figyelem és odaadás, a mindent a vevőért elvének gyakorlati alkalmazása. Ez annyira vérévé vált az embernek, hogy én is ehhez tartottam magam egy életen át és aki csak a kcjzelembe került, megtanítottam rá. S hogy megérte, az eredményeink bizonyították, meg az is, hogy a csabai Afész tanulóit is kiadták hozzám a gyakorlati időre. —Nem volt furcsa az egészségügyből átnyergelni a kereskedelembe? — kérdem Zsóka asszonytól. — Mikor Borsodból hazajöttünk 1966-ban, akkor határoztam így, eladói, majd pénztárosi szakképzettséget szereztem, még versenyekre is jártam. Beleéltem magam, megszerettem a kereskedői pályát, később boltvezető-helyettes lettem, majd a férjem után vezető. — Élelmiszer, hentesáru, ital, cigaretta, vegyianyag, porcelán- és üvegáru volt a 14 személyes boltban, s mint hallottam, mindenből rengeteget adtak el. S ennek dacára sem volt soha semmiféle problémájuk. Igaz ez? —Igaz. Nemcsak, hogy hiányunk nem volt soha, de még egy fillér kálót sem számoltunk el. Pontosan, rendesen dolgoztunk, jó egyetértésben a személyzettel. Pedig magas mércét állítottam, viszont mindenben példát igyekeztem mutatni. S büszke vagyok rá, hogy akik tőlünk máshova kerültek, csak dicséretet kaptak — mondja végül Czirják András, aki 42 évig volt kereskedő. Sonkolyos Mihályné Orosházáról küldte a képet mosolygós kis unokájával
