Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-06 / 80. szám

1993. április 6., kedd HAZAI TÜKÖR Városi szavalóverseny Szükség van a versre Lakossági fórum Békéscsabán A Nyugati kertvárosban terve­zett játszótérrel kapcsolatosan kéri és várja a lakosság véle­ményét békéscsabai polgár- mesteri hivatal pénzügyi és gazdasági irodája azon a fóru­mon, amelyet április 8-án, csütörtökön 16 órakor tartanak a helyszínen: a Török Ignácz utca—Szélső utca sarkon. A tervek a helyszínen felállított hirdetőtáblán megtekinthetők. Kiegészítés Március 31-én Asztrológia, egészség és önismeret címmel megjelent írásunkból techni­kai okokból kimaradt a beígért előadás időpontja. A kiegészí­tett mondat így hangzik: „/Műt félre tudják tenni néhány órá­ra jól bevált előítéleteiket, azok megismerhetnek egy több évezredes, ám ma is jól hasz­nosítható világlátást Gonda IsLántól április 9-én, pénte­ken 18 órától Békéscsabán az ifjúsági házban.” Jut fejlesztésre is Csabacsűd fejlődő kiste­lepüléseink egyike, ahol az ön- kormányzat a fiatal építtetők lakáshiteleinek támogatására 91 ezer forintot különített el az idei költségvetésből. Ezen kívül jut még fejlesztésre is, mert tartalékként általános fel­adatokra 1 millió 283 ezer fo­rintot, céltartalékként 430 ezer forintot különített el a képvise­lő-testület. Csatornaépítés Szarvason teljesülhet a Hu­nyadi utca lakóinak régi vá­gya: szennyvízcsatorna épül az utcában. Az építést a napok­ban kezdte el a polgármesteri hivatal erre a munkára kijelölt szervezete. Ezúton is kérik a lakosság megértését az útfel- törések miatt. Megszűnt kifizetés Kondoroson mintegy 3390-en tartoznak a keresőképesek kö­zé. Egyre több azonban a munkanélküliek száma is. Sajnos közöttük olyanok is ta­lálhatók, akik már nem ré­szesülnek munkanélküli-jára­dékban. A településen az idei első negyedévben 46 sze­mélynek szűnt meg a járadék­kifizetése. Külső támogatás A tapasztalatok szerint egyre csökken azon pénzeszközök aránya, amelyből az önkor­mányzatok a településen mű­ködő társadalmi és egyéb szer­vezeteket támogathatják. Végegyházán is hasonló a helyzet, ennek ellenére az igé­nyek figyelembevételével 300 ezer forintot különített el erre a célra a képviselő-testület. A tervezett összeget elsősorban a lakosságot ellátó szervezetek­nek (pl.: nevelési tanácsadó, polgárvédelem, rendőrség, nyugdíjasklub...) kívánják fel­osztani. Az önkormányzatok egyre több rendezvény finanszírozásáról kénytelenek pénz hiányában le­mondani, ám nagyon jól tette Békéscsabán a kulturális bizott­ság, hogy 14. alkalommal is biz­tosította a városi József Attila- szavalóverseny megrendezésé­nek a költségeit, mert soha ennyi általános iskolás nem je­lentkezett még versmondásból a megmérettetésre a közelgő költészet napja alkalmából. Dr. Szatmári Gáborné, az is­kola igazgatóhelyettese kö­szöntötte szombaton reggel a József Attila Általános Iskola zsúfolásig megtelt aulájában a város általános iskoláinak dön­tőbe jutott tanulóit, felkészítő tanáraikat és szüleiket Üdvöz­lő szavai után Banner Zoltán művészettörténész nyitotta meg az évről évre egyre több fiatalt vonzó nemes versengést A nappa lók-éj szakák aránya jelentősen megváltozik. Míg a hónap elején a Nap közel 13 órát tartózkodik a horizont fe­lett, addig hónap végén már közel 14 és fél órát. Közben a delelési magassága 48°—58° között emelkedik. A közelgő húsvét időpontját a következőképpen határoz­hatjuk meg: mozgó ünnepünk vasárnapja a tavaszi napéj­egyenlőség utáni első holdtöl­tét követő vasárnap. Mivel az idén április 6-án van a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte, így húsvét vasár­napja 11-éré esik. Örömmel állapította meg, hogy az iljabb generációnak is szük­sége van a versre, melyet nem lehet az életünkből kiirtani. A tanulók négy korcsoport­ban és két fordulóban mérték össze képességeiket, s a ver­seny végén a zsűrik által leg­jobbaknak találtattak könyv- jutalomban és oklevélben ré­szesültek. Az 1—2. osztályosok cso­portjában I. helyezést ért el Árus Zora (Szabó Pál téri Ált. Isk.), II. lett Kontra Dániel (2. sz. Ált. Isk.) és Orosz Emília (4—8. sz. Alt. Isk.), ül. díjat kapott Korcsok Erika (11. sz. Ált. Isk.). A 3—4. osztályosok cso­portjában Krajcsó Adrienn (Belvárosi Ált. Isk.) bizonyult a legjobbnak, őt követték a II. helyen Márkus Balázs (1. sz. Ált. Isk.) és Várai Viktória (Jó­A bolygók óriása, a Jupiter esténként szép látvány a Szűz csillagképben. 20-án a hajnali égbolton a Vénuszt ta­lálhatjuk a vékonyka holdsarló közelében, tőle alig 5"-ra. A Vénusz egy hónapja még esténként tündökölt. További érdekesség, hogy ezen a hajna­lon a Merkúr is közelükben található. Az Oroszlán felett akadha­tunk a halványabb csillagok­ból álló Kis Oroszlán csillag­képre. Az Oroszlán alatti területen a Szextáns csillagké­pet láthatjuk. Mindkét csillag­képet a XVII. század danzigi zsef A. Ált. Isk.), III. lett Kri- zsán László ( 10. sz. Ált. Isk.). Az 5—6. osztályosok cso­portjában I. Antovszki Ilona (Belvárosi Ált. Isk.), II. Sutka Melinda (Belvárosi Ált. Isk.), III. Kovács Gabriella (10. sz. Ált. Isk.) és Kliment Blanka (5—6. sz. Ált. Isk.) A 7—8. osztályosok cso­portjában a fiúk bizonyultak legjobbnak: I. Hajdúk Károly ( 1. sz. Ált. Isk.), II. Orosz Sán­dor (9. sz. Ált. Isk.) és Dóró Kovács Viktor (Szabó Pál téri Ált. Isk.). III. helyezést is ket­ten értek el: Turbucz Mária (2. sz. Ált. Isk.) és Kajári Edit (5—6. sz. Ált. Isk.) Az ünnepélyes díjkiosztás után — a hagyományoknak megfelelően — a jelenlévők koszorút helyeztek el a lakóte­lepi József Attila-szobomál. L.M. csillagásza, J. Hevelius nevez­te el. A Regulustól délre a nagy kiterjedésű Hydra csillagkép­re bukkanhatunk a horizont fe­lett 30" magasságban. Főcsil­laga, a narancsos Alphard egy 900 fényévre lévő óriáscsillag. Nevének jelentése arabul az elhagyott. A görög mitológiá­ban Herkules halhatatlanná válásának 12 feladata közül kettő elevenedik meg ezen a területen. Egyrészt a hydrát, a sokfejű szörnyet kellett meg­ölnie. Másrészt az oroszlánt, de ennek bőrét a dárda sem sértette meg, így egy barlang­ba szorítva fojtotta meg. Juno megirigyelte a dicsőséges tettet és Herkules bosszantásá­ra az oroszlánt az égre helyez­te. Zajácz György Nem vagyok híve a hazugságnak, sőt, még a kis füllentéseket se szeretem. Semmi értelmük sincs; annál kevésbé, mert előbb-utóbb min­denre fény derül. Hazugságban maradni pedig roppant kínos. Ádódhatnak azon­ban olyan esetek (most jön a mentegetőzé­sem), amikor egysze­rűbbnek látszik vala­mit apró hazugsággal elintézni. Ezeknek az ember nem tulajdonít jelentőséget. Én mégis ráfizettem már erre is — erkölcsi és anyagi értelemben egyaránt Akkoriban még papírból volt a tízforintos, és éppen ennyivel tartoztam fiatal kolléga­nőmnek. Előző nap kértem kölcsön, mert ott­hon felejtettem a pénztárcámat. Persze más­nap első dolgom volt, hogy megadjam. Egy százas meg egy tízes lapult a tárcám­ban, de mert nem szeretek aprópénz nélkül lenni, hát a százast adtam át, megkérdezve, hogy kaphatok-e vissza belőle. O visszakérdezett: „Nincs apróban?” — Nincs — füllentettem habozás nélkül. Kolléganőm egy dobozban kotorászva összeszedte a kilenc darab tízest, amit magam is átszámolva a tárcámban meghúzódó árva társa mellé tettem. Kolléganőm még egy ideig matatott a dobozában, kiszórta a tartalmát, morgott, számolt — és most jött a „tragi­kus” fordulat. —Ejnye, hiányzik tíz forintom —jelen­tette ki bosszúsan. — Ugyan nézze már meg, jól adtam-e vissza — fordult hozzám. — Persze, hogy jól adott, én is átszámoltam — feleltem, de már éreztem, hogy hamarosan pácba kerülhetek. — Azért csak számolja meg még egyszer— kérlelt —, olyan tapadósak ezek a pénzek. Mit tehettem egyebet: elővettem a tárcá­mat, és megszámoltam előtte a tartalmát. Száz forint volt benne... Hát persze, az én letagadott tízesemmel... — Na nézze csak! Tényleg milyen tapadó­sak ezek a bankók — hebegtem, és visszaad­tam egy tízest. Tehettem volna mást? (R) Csillagos ég, 1993. április A Kis Oroszlán alatt a Szextáns tfeMÉS'IRIMHÍRUP Olvasóink írják — . ­........ — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztő­ségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelen­tetjük meg. Visszhang A Az Elésker igazgatójának igaza van! A Hírlap 1993. március 30-ai számában megjelent, a privatizá­ció AVU módra” című cikkhez az alábbi adalékkal szeretnék szolgálni. 1993. március 17-én távirati értesítést kapott a vállalat, hogy aznqpi (!) hatállyal állami felügyelet alá vonja a vállalatot. Az aláírás dr. Tóth Tamás igazgató. Ugyanaznapi dátummal, de egy nappal később érkezett levél­ben, az AVU -igazgató már mint titkárságvezető aláírásával szerepel!? Még aznap a dolgozó kollektíva nevében küldtem egy levelet a szóban forgó igazgató vagy titkárságvezető ( ki érti ezt? ) címére, mely levél másolatát csatoltan megküldöm. Úgy gondo­lom, hogy az abban foglaltakhoz külön kommentár nem szüksé­geltetik. Természetesen a mai napig nem kaptunk választ a levélre! Mert miért is? Mit számít pár száz munkavállaló sorsa, amikor a munkanélküliek száma eléri vagy már meg is haladja az egymilliót? Ha emlékezetem nem csal, bár lehet, hogy a mostani tudathasadásos állapotban már kihagy, de úgy emlékszem, hogy a népjóléti miniszter azt sérelmezte egyik parlamenti felszólalá­sában, hogy a társadalom „szociális érzéketlenséggel” vádolja a kormányt. Vajon az ilyen intézkedések az ellenkezőjéről tanús­kodnak? Milyen szociális érzékenységgel bír az olyan államigaz­gatási szervezet, mely figyelmen kívül hagyja az állampolgárok, a munkavállalók érdekeit, véleményét? De visszatén’e a K. A. J. aláírású cikkükre: az abban megfo­galmazottak a valóságot tükrözik. Valamennyi vállalati dolgozó egyetért a közöltekkel, annak ellenére, hogy nem mindig és nem mindenben értettünk egyet az igazgató döntéseivel. Azonban azt is tudtuk, hogy az első számú vezető gyakran „kényszerpályán” van és figyelembe kell hogy vegye a számára kötelezően előírt jogszabályokat, még ha azokkal nem is ért egyet, de akkor is és most is rákényszerítette, rákényszeríti a hatalom az akaratát a döntéshozóra. Bár már tudjuk a puszta tényt, tudjuk, hogy bármilyen áron, de akkor is eladják munkahelyeinket, az árudák sokaságát, belenyugodni mégsem tudunk! Nem tudom, vajon a döntéshozók, a döntéshozatalban résztvevők lelkiismerete tiszta- e? Mert úgy vélem, hogy nem a mi vállalatunk az egyetlen áldozata az átgondolatlan, minden logikát és gazdasági raciona­litást nélkülöző, csak az állami bevételt hajszoló politikának. A most monolitikusnak nevezett, a közelmúltbeli társadalomban a „legfőbb érték az EMBER” volt! A mostani, úgynevezett demok­ráciában nem az? Vajon milyen demokrácia az, amely nem tükrözi a nép óhaját, vágyait, akaratát? Ez a „demokratikus" kormány nem monolitikus, nem érzéket­len a társadalom iránt, mely hatalomra segítette? Nem tudom, de bízom benne, hogy ez és a csatolt levél, mely egy kollektíva nevében íródott, megjelenik a Hírlap hasábjain! A kommentárt önökre bízom! Vaszkó János, A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG TITKÁRA Dr. Tóth Tamás igazgató részére! Állami Vagyonügynökség Tisztelt Igazgató Úr! A vállalat teljes kollektívája nevében fordulok Önhöz, hogy tájékoztatást kapjunk további sorsunkról, kilátásainkról, egyál­talán arról, hogy miképpen kívánnak dönteni egy közel 200fős kollektíva sorsáról. Munkavállalóink részéről a következő kérdések merültek fel: —Engedélyezi-e az ÁVU a vállalat gazdasági társasággá való átalakulását? —Ha igen, milyen társaságiformában? —Ha nem, mi az indoka, és ebben az esetben milyen megoldást képzel el a munkavállalók foglalkoztatásáról, vagy újabb 200 fővel kívánja szaporítani a munkanélküliek táborát? És ekkor még nem szóltam a munkajogi létszámról (GYED, GYES), mely közel 40 fő! — Milyen a munkavállalói tulajdonszerzés lehetősége, tekin­tettel arra, hogy dolgozóink döntő többsége az MRP szervezet létrehozása mellett szavazott és az állami tulajdon teljes kivásár­lása mellett foglalt állást? — Van-e arra lehetőség, hogy gazdasági társasággá (például rt.) való átalakulással egyidejűleg egzisztencia-hitelfelvételével dolgozóink tulajdonossá váljanak és így megtarthassák munka­helyüket az állami tulajdon kivásárlásával? Felmerült olyan kérdés is, hogy milyen demokrácia az, amely egyes emberek százait taszítja az utcára egy-két ember meggaz­dagodása érdekében. így haladunk Európa felé? Mi szükség volt a reformfolyamatok részvételében, ha ezáltal munkahelyünket veszítjük el? Évek, évtizedek során miért kellett lemondani bérfejlesztésről, magasabb kereseti lehetőségről, ha most az utcára kerülünk? Önök részéről a válasz egyszerű, az egy más társadalmi alakulat volt, ahhoz semmi közük. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy a vállalat jelenlegi üzlethálózata dolgozóink több évtizedes áldozatos, verejtékes munkájának eredménye, mely rendkívül sok lemondással járt és most egy döntés alapján, egyes magánszemélyek birtokába kerülhet, akár áron alul is. Az 1992-es év volt az, amikor minden olyan „sallangtól” megszabadultunk, amelynek üzemeltetése szervezett (vállalati) formában gazdaságtalan volt. Úgy vélem, hogy az idei esztendő volna az, amelyben bizonyítani tudnánk, hogy a „letisztult” vállalat választ tudna adni arra, vajon képes-e a jelenlegi piaci viszonyok között versenyképes maradni vagy sem? Ehhez viszont szükség lenne arra, hogy Önök egyáltalán bizonyítási lehetősé­get adnának. Az a mostani vállalati kollektíva szeretne bizonyíta­ni, melynek véleményét 1988-ban így fogalmaztam meg a keres­kedelmi dolgozók áldatlan helyzetére felhívandó a figyelmet: „kiszolgálói és nem szolgái vagyunk társadalmunknak.” Vajon a mostani társadalmi helyzetben azok a „kiszolgálók” koldusokká kell, hogy váljanak? Válaszát várva, üdvözlettel: Vaszkó János, szb-titkár Szombaton délelőtt a békéscsabai József Attila Általános Iskolában rendezték meg az idei József Attila-szavalóver- senyt. A diákok külön korcsoportban mérhették össze előadóképességükeL Felvételünkön a 3—4. osztályosok kate­góriájában induló Bartyik Bálint szaval FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom