Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-30-05-02 / 100. szám

] CSALÁD - OTTHON 1993. április 30-május 2., péntek-vasárnap Gazdaképzés a Lapunkban hétről hétre közöljük a televízió 2-es csatornáján sugárzott gazdaképző sorozat állatte­nyésztési részét, melynek előadója és szakmai fele­lőse dr. BöőIstván Békés megyei állatorvos volt. Az idei esztendőben is folytatódik vasárnap délutá­nonként a Tv2-n a gazdaképző sorozat új témák­kal, tanácsokkal. A házinyúl szaporítása Az ivarzás jelei: az étvágy sze­szélyesebb (hol rosszabb, hol éppenséggel falánkabb a nyúl), a viselkedés a megszo­kottól eltérő (nyugtalanabb vagy bágyadtabb), csoportban egymást ugrálják, gyakrabban vizelnek. A péra duzzadtabb, a hüvely nyálkahártyája élénk­piros vagy lilás árnyalatú. Az ivarzás legbiztosabb jele azonban a párzásra való haj­landóság. Vemhes lett-e nyúlunk? A vemhességet külső jelekből megállapítani nehéz. Gya­korlati módszer: a vem- hesség második felé­ben a hasfal lágyéki részén a magzatok jól kitapinthatok puha, rugalmas golyók formá­jában (a bél- sárgolyók ke­mények, ru- galmatla- nok). Másik módszer: a vemhes nyúl a baktól me­nekül, síró, nyö­szörgő hangot ad. A vemhes nyúl viselkedése is megváltozik: nyugodtabb, ét­vágya nő. Vemhesség alatt ügyeljünk a környezeti hőmér­sékletre! A nyúl — prémes ál­lat lévén —jobban tűri a hide­get, mint a meleget. Mivel bő­rében nagyon kevés a verejték­mirigy és szőrzete dús, izzadni nem tud, hőszabályozásában a nyelv és a fül játszik szerepet. Legjobban 15—20 °C között érzi magát, a két szélső érték­határ 5 és 30 °C, ez alatt, illetve e fölött romlanak az eredmé­nyek. Fialás, szoptatás: a nyúl át­lagos vemhességi ideje 30 nap. Legnagyobb részük a hajnali órákban fial, általában köny- nyen, egy-egy fialás 20—30 perc alatt lezajlik. Ezután az almokat ellenőrizni kell, a hal­va született, valamint a 40 g- nál kisebb tömegű kisnyulakat az elletődobozból el kell távo­lítani. Előhasi nyulaknál gya­kori, hogy nem készülnek fel a fialásra, nem tépnek a fészek­hez szőrt. Ilyenkor azt nekünk kell megtenni. Kannibalizmus (fiókák felfalása) kialakulásá­ra általában vízhiány, ásványi- anyag-hiány, idegrendszeri iz­galom hajlamosít. Ellen­őrizzük az emlő állapotát, nézzük meg, van-e az anyának teje! A nyúlfiókák akkor érzik legjobban magukat, ha a külső hőmérséklet 20 °C körüli, az elletőládában pedig 25—28 °C van. Ennél alacsonyabb vagy lényegesen magasabb hőmérsékletnél nem szopnak, !f -ban 29/b. bőrük elsötétül, ráncosodik, majd elhullanak. Az anya naponta egyszer szoptat, rendszerint a kora reg­geli órákban: sajátos testhely­zetet vesz fel, bakszerű a test­tartása, meghajlított háttal, felhúzott hassal, kissé merev fejtartással szoptat. A szopta­tás alatt minden munkát mel­lőzzünk! Mindennap győ­ződjünk meg a szaporulat lét­számáról és fejlődéséről. Az elhullott kisnyulakat né­ha nehéz megtalálni, mivel azokat az anya az alom alá süllyeszti. A laktáció alatti vízfogyasztás naponta 1—1,5 liter, ezért gyakran ellen­őrizzük az itatókat, itatószele­peket! Az elletőládában lévő, szőrrel keveredett és vizelettel átnedvesedett alomanyagot legkésőbb a fialás utáni héten cseréljük ki, mert a nedves alom fokozza a hőleadást. A fiaztatódobozokat nyáron a fialás utáni 3. héten leve­hetjük, télen azonban ma­radjanak egé­szen az elválasz­tásig, de ilyen­kor 8—10 na­ponként cse­réljük ki az alomanyagot! Az egészséges, jóllakott fióka hasa feszes, telt, a has felülete rózsaszín, végbéltájéka szá­raz, nyugodtan pihen, szeme 10 napos kora körül nyílik ki, 2 hetes kor után kimászik az elletőládából, 3 hetes kor után megkezdi a szilárd ta­karmány fogyasztását (in­dító nyúítáp, finom szálú széna, tejjel kevert dara stb.). Választás időpontja: hazai tartási, takarmányozási körül­mények között a 40—42 napos választás a megfelelő. Min­denesetre 21 nap előtt semmi­képpen ne válasszunk, mert a növendéknek szüksége van az anyatejre, a korai választás az anyánál csecsbimbógyulla- dást okozhat, s az első vedlés az 5—8 hetes kor közé esik, amikor a kisnyúl betegségek­kel szembeni ellenállóképes­sége kicsi. Választáskor lehe­tőleg az anyát vigyük el, a fió­kák maradjanak a helyükön ivarérésig. Most ültessük ki a dáliákat Tévhit az, hogy minél nagyobb a dáliatő, annál szebb lesz majd a virág Méltán kedvelt díszei a kert­nek a sokféle formában, szín­ben pompázó dáliák, amelyek nyár közepétől egészen a fa­gyok beköszöntéig virítanak. Már csak ezért se feledkezze­nek meg a virágok barátai ar­ról, hogy most van itt az ideje annak, hogy — az elfagyás veszélye nélkül—kiültessék a töveket a kertbe. Vigyázat! Tévhit az, hogy minél nagyobb a dáliatő, annál szebb lesz majd a virág; ennek éppen az ellenkezője igaz. Azt ajánljuk tehát, hogy a termetes töveket még a kiültetés előtt tőosztással felezzük meg. A „dália-duplázásnak” ez a módja egyébként gyakorlati­lag a szaporítás egyetlen lehe­tősége. (Ugyanígy többszö- rözhetők egyébként a kisebb, úgynevezett mignon dáliák.) Fontos tudnivaló, hogy a virág tápanyag-raktározásra átala­kult, megvastagodott gyökér­részein — gumóin — nincse­nek rügyek, még járulékos rü­gyek sem. Ezek tehát önma­gukban alkalmatlanok a sza­porításra. A hajtásra képes rü­gyek az előző évi, már fás szár tövénél találhatók. Ha az osztásra kiszemelt tö- .vön csak egyetlen szárdarab van, az operáció éles késsel elvégezhető. A szárdarabot úgy kell függőlegesen szétha­sítani, hogy minden gumón vagy gumócsoporton legalább egy rügyes szárdarabka le­gyen. A rügy nélküli szárré­szek, gumók értéktelenek, mert nem tudnak kihajtani. Ugyanez áll a boltokban kap­ható dáliatövekre: bármekko­rák is, ha nincs rajtuk rügy, ne adjunk pénzt értük, nem hoz-' nak virágot. A több szárú dáliatő akár kés nélkül, kézzel is osztható. A tövet feszegetve a szárak rendszerint szétválaszthatóak, azok pedig — a hozzájuk tar­tozó gumókkal — alkalmasak az elültetéshez és a továbbne­veléshez. A beavatkozás nyo­mán keletkező egyforintosnál nagyobb sebfelületet faszén- porral vagy legalább neomag- nolos oldattal kezelve meg­akadályozhatjuk a romlást, rothadást. A szakszerű tőosz­tást és kezelést egészséges fej­lődéssel, szép virágzással há­lálják meg a dáliák. Dr. Komiszár Lajos Öregedjünk szépen A harmincadik születésnap után lassan, de ész­revehetően kezd el változni az emberi test, a hölgyeké — mivel korábban érnek — sajnos előbb, mint a férfiaké. Ahhoz, hogy közép-, sőt időskorúan is szépek maradhassunk, méghozzá sebészeti beavatkozás nélkül, tisztában kell len­ni az életfolyamatokkal, hogy célirányosan ve- hessük fel az öregedés elleni harcot. A haj nemcsak őszül, hanem vékonyodik is a korral. Sok nőnek teljesen megváltozik a haja, a simából göndör lehet és fordítva. Vitalitásából, csillogásából is veszít. Ajánlatos tehát a színe­zésen kívül kíméletesebb hajsamponra váltani, forró helyett langyos hajszárítóval szárítani és kéthetente tápláló pakolást alkalmazni. Érzékszerveink működése is csökken és ezen nemcsak az egyre „rövidülő kart” kell érteni. Látásunkon kívül.hallásunk és szaglásunk is romlik. Ne szégyelljünk szemüveget hordani, mert ezzel félreértéseket, sőt baleseteket is el­kerülhetünk. Óvakodjunk attól, hogy túlszago- sítsuk magunkat, használjunk ugyanannyi köl­nit, mint amennyit 25 éves korunkban. Nem az illatszerek minősége csökkent az utóbbi 10 évben, hanem a szaglásunk tompult! A bőr öregszik a leglátványosabban, az arcon — különösen a szemkömyéken — hamar megjelennek az apró ráncok, amelyek már soha többé nem tűnnek el — ezt tudomásul kell venni. Legföljebb mélyülését késleltethetjük. A bőrgyógyászok vazelintartalmú készítmé­nyeket ajánlanak; nem mindig a legdrágább külföldi krém a legjobb! A pigmentszemcsék erősödésével sötétednek a barna foltok, borhi­bák, ezért célszerű kerülni a napot. Ha mégsem tudunk ellenállni, viseljünk széles karimájú ka­lapot, ami árnyékot biztosít a legérzékenyebb bőrfelület számára. Csaknem minden nő alakja deformálódik, még akkor is, ha sikerül megtartaniuk lánykori A harmadik x után a bőr öregszik a leglátvá­nyosabban, ezért nagyon fontos a rendszeres arcpakolás alkalmazása súlyukat. „Párnácskák” rakódnak le a csípőn, a fenéken, a combon, lassan az összes felesleg lefelé vándorol. Ennek egyetlen ellenszere a rendszeres sportolás, elsősorban a futás, a ke­rékpározás és az aerobik. Belső szerveink működése is megváltozik: a tüdő gyengül, az érfalak elvesztik rugalmassá­gukat, az izmok sorvadnak. Többnyire nő a koleszterinszint és a vérnyomás is. A csontok mésztartalma csökken, ezáltal nő a törésve­szély. Mindezen segít a mozgás. A rendszeres sportolás valóban megfiatalít, de csak akkor, ha felhagyunk a dohányzással és az alkoholfo­gyasztással. A csontok erősítése érdekében szedjünk kálcium- és D-vitamintablettát is. Piros Christa, FEB Homeopátia: szemfényvesztés vagy tudomány Egyesek csak erre esküsznek és nem is engednék másként ke­zeltetni magukat. Mások szerint viszont nem egyéb, mint hó­kuszpókusz. Tény, hogy a két­száz éve Németországban született homeopátia még ma is a viták kereszttüzében áll. A homeopátia megalapító­ja, a német Hahnemann, abból indult ki, hogy a betegség nem egyéb, mint az ember életere­jében keletkezett valamiféle zavar, s a gyógyítás nem más, mint ennek helyreállítása. Sa­ját praxisában — hiszen maga is orvos volt — úgy tapasztal­ta, hogy az európai mediciná­ban használt allopátiás gyógy­szerek (amelyek a betegség tünetei ellen hatnak) helyett hatásosabbak lehetnek az adott betegség tüneteihez ha­sonló szimptómákat előidéző szerek. Ezek a betegség eny­hébb tüneteinek kiváltásával a szervezet védekezőrendszerét arra ösztönzik, hogy a hasonló — de a betegség során nyilván erősebb — tüneteket képes le­gyen elnyomni. A tan alapszabálya szerint a betegségek mögött magát az embert kell keresni, vagyis nincs két egyforma fejfájás, kanyaró, gyomorfekély. A be­tegség mindig az adott sze­mély betegsége és a betegek saját típusukhoz, személyi­ségükhöz igazodva más-más kezelést igényelnek. A home­opátia növényi és állati kivo­natok, fémek hígított kivona­taival dolgozik és ér el megle­pően jó eredményeket. Nagy előnye, hogy mellék­hatásai gyakorlatilag nincse­nek, de éppen „megfoghatat­lansága” miatt gyakran éri az a vád, hogy gyógyító hatása csu­pán a placebó-effektuson ala­pul. — A homeopátia ellent­mond minden kémiai és fizikai alaptörvénynek. Mind a mai napig hiányzik a döntő tudo­mányos bizonyíték, hogy ezek a szerek valóban hatásosak - állítja a frankfurti egyetem gyógyszerészeti intézetének egyik professzora. A kúra sikeréhez a homeo- patikus gyógyításban igen fontos a beteg alapos kikérde­zése, személyiségjegyeinek megismerése. így az orvos sokkal bizalmasabb kapcso­latba kerülhet a beteggel, mint a hagyományos rendeléseken, ahol a diagnózis felállításakor a páciensnek legfeljebb arra van alkalma, hogy egy-két szóban elmondja, hol fáj és az orvos már küldi is tovább a különböző tesztekre, vizsgála­tokra, vagy felírja az általa gyanított baj általában alkal­mazott gyógyszerét. MTI Fűszereink Rozmaring Már az ókorban is nagyra- becsült fűszer és gyógynövény volt ez a Dél-Európában honos örökzöld bokrocska. Legin­kább a franciás és az olaszos ételek ízesítője. Többféle mártás, vadas és szárnyas sültek, de főleg zsíros húsételek (roston sültek, rab­lóhús, ürücomb), töltelékek, gombás készítmények és hal­féleségek fűszere. Különösen jó zsályával és hagymával együtt pácok, szószok ízesíté­sére. Különösen érdekes ízű növényi ecetet is lehet vele készíteni. Nyersen vagy szárítva für­dővízbe téve illatosít és felfris­sít. A rozmaringból készített forrázatot ideg- és gyomorerő­sítőül, epehajtóul, kellemetlen klimaxos érzések megszünte­tésére fogyasztják. Majoránna A legkedveltebb, a legrégibb és a leghíresebb magyar fű­szer. Kiváló aromája miatt az egész világon elterjedt. Erede­ti hazája a Földközi-tenger környéke, de ma már hazánk­ban is termesztik. A növény szárított levele és virágzata ké­pezi a fűszert. Különleges ízt és zamatot kölcsönöz ételeinknek. Leve­sek, főzelékek, mártások, sült és grillezett húsok, pástéto­mok, töltelékek, fasírt fűszere­zéséhez elengedhetetlen. Na­gyon előnyös bárány-, birka- és ürühús készítésénél, mivel a majoránna intenzív aromája elveszi ezen húsok kellemet­len mellékízét. A majoránna étvágyger­jesztő, szélhajtó, gyomorerő­sítő, nyugtató hatású. A magas vérnyomásban szenvedők óvatosan használják. Termesztése: Magról, il­letve palántázással nevelik. Leginkább a melegágyi vetést kedveli. A 6-8 cm-es palántá­kat májusban, 30-40 cm sor- és 15-20 cm tőtávolságra ül­tessük. Gyomorgörcs, gyomorfel­fúvódás ellen kitűnő gyógytea készíthető. Egy-egy csomag majoránna, ánizsmag, édes kömény, fodormenta, angeli- kagyökér, ezerjófű keveréké­ből 2 evőkanállal egy fél liter vízzel főzetet készítünk, ami­ből 1-1 csészével fogyasztunk reggel éhgyomorra és este le­fekvés előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom