Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-27 / 97. szám
1993. április 27., kedd HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Úton Európába - egy kis kitérővel Szürrealista kép : csendélet a békéscsabai piacon, miközben — Európába menetelve — Kelet- Európa áthalad rajtunk „Frici, a vállalkozó szellem” Távoktató program vállalkozóknak A parlament kulisszái mögül Milyen gyorsan írnak a gyorsírók? a Uj motorolajok Négyfajta új motorolajat kínálnak a Shell benzinkutaknál. Közös jellemzőjük, hogy korszerűbbek a korábbiaknál. Kutatásaik és műszaki fejlesztésük eredményeként jelentkezhetnek a Shell-Helix nevű termékcsaláddal, melyek közül hármat benzinüzemű járművekhez, egyet pedig dízelautókhoz ajánlanak. Az új motorolajok növelik a motor gazdaságos élettartamát, mert az eddigieknél hatékonyabb védelmet nyújtanak mind a hideg, mind a túlzott meleg ellen. Meggyalázott emlékmű Ismeretlen tettes(ek) meggyalázta — valószínűleg vasárnapra virradóra— aBudai Önkéntes Ezred Vérmezőn felállított emlékművét. Festékszóróval mázolták le az emlékmű szövegét, és „zsidóbérencek” feliratot festettek rá. Az I. kerületi Rendőrkapitányság ismeretlen tettes ellen indított eljárást, és intézkedett az emlékmű helyreállítására. Embargóbizonytalanság A magyar vámszervek még nem változtattak a Kis-Jugoszláviával szembeni embargós szabályokon — Daróczi Ferenc a határőrizeti főosztály vezetője elmondta, hogy a vámhatóság önmaga nem hozhat szigorító intézkedéseket, hiszen minden lépésüket pub- likus jogszabályra hivatkozva kell megindokolniuk. A magyar kormány pedig még nem rendelkezett arról, hogy milyen intézkedéseket kell foganatosítania a vámhatóságnak. A Lakitelek Népfőiskola — a Magyar Televízió és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat közreműködésével — távoktató tanfolyamot indít vállalkozók, valamint vállalkozni szándékozók részére — jelentették be a három szervezet hétfői sajtótájékoztatóján. A május 17-én kezdődő program keretében a tanulni vágyókat 2 millió példányban megjelenő ingyenes újság, a „Frici, a vállalkozó szellem” című 30 részes tévéfilmsorozat, továbbá háromkötetes munkafüzet (Vállalkozás alapfokon), valamint a TIT helyi szervezeteinél tartott időszakos konzultációk segítik majd az ismeretek elsajátításában. Lezsák Sándor, a Lakitelek Népfőiskola igazgatója elmondta: a program várhatóan mintegy 80 millió forintba kerül. Reményeik szerint az első tanfolyam végén 5-600 bizonyítványt adnak majd ki. A kezdeményezést az alapítványon kívül szponzorok is támogatják. A távoktatás részleteit a Vállalkozói Újság ismerteti az érdeklődőkkel. Az ingyenes laphoz többek között a munkaügyi központokban, az MDF, a KDNP és az Ifjúsági Demokrata Fórum szervezeteinél is hozzájuthatnak a leendő „hallgatók”. Kevesebb áruból is nagyobb bevétel Februárban 3,8 százalékkal növekedett az előző hónaphoz képest a kiskereskedelmi forgalom mennyisége, közli a KSH. Az év első két hónapjában egyébként a kiskereskedelem bevétele 241,7 milliárd forintot tett ki, folyó áron számolva 17,7 százalékkal többet, mint az előző év hasonló időszakában. A többlet teljes egészében az áremelkedések eredménye, az eladott áruk mennyisége ugyanis két hónap alatt 5,7 százalékkal kevesebb volt, mint egy évvel korábban. Az általános áruházakban, az élelmiszer-kiskereskedelemben és a gyógyszer- forgalmazásban az előző év azonos időszakához képest az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent az eladott mennyiség. A stílus az ember — tartja a mondás, amely nemcsak a gondolatok írásbeli, hanem szóbeli megformálására is igaz. Ilyenformán a T. Ház üléstermének közepén álló, posztóval borított asztalka „gazdái”, a parlamenti gyorsírók igencsak jó ismerői az országgyűlési képviselőknek, hiszen nemcsak a plénumon, hanem a bizottsági üléseken is lejegyzik a honatyák és honanyák felszólalásainak, beszédeinek minden szavát. S nemcsak lejegyzik, hanem természetesen át is teszik, azaz gépírásos teljes szövegű jegyzőkönyvben rögzítik. Az ország házában megritkultak a fölolvasások — a képviselők többsége jegyzetek alapján ugyan, de rögtönözve, szabadon beszél —, ki-ki vér- mérséklete, beszédstílusa szerinti nyelvi formában és tempóban. Az élő szó, a szokványos beszédsebesség általában percenként 240—280 szótag között mozog. A gyorsírók a megmondhatói, hogy ettől a köznyelvi KRESZ-től a törvényhozás sok tagja — fölfelé és lefelé egyaránt — igencsak eltér. A szóbeli „gyorshajtásnak” minden frakcióban vannak képviselői, ez alól talán csak a Fidesz kivétel — a parlament fiatal demokratái ugyanis szinte kivétel nélkül percenként legalább 300 szótagos tempót diktálnak önmaguknak, a hallgatóságnak és persze a gyorsíróknak is. Ha Fodor Gábor, Orbán Viktor vagy más fideszes szólásra jelentkezik, a sztenografálók tudják, hogy 10 perc alatt (10 percenként váltják egymást) úgy 14—15 percre való szöveget kell rögzíteniük... Az „ifikkel” azonban vetekszik a parlament egyik legidősebb tagja, a tudós Szent- ágothai János, aki alkalmanként a 380—400 szótagos szuperszonikus beszédsebességet is eléri. (Ráadásul gyakran jó néhány tudományos szakkifejezés is erősíti érvelését — amit roppant élvezetes hallgatni, kevésbé írni...) A parlamenti gyorsíróknak azonban — akik bajnoki versenyeiken 440—460 szótagos szélvéSz-diktátumokkal is megbirkóznak — nem a gyors szónoklatok jelentik a legnagyobb próbatételt. Hanem az időnkénti forró légkörű viták, amelyekben néha a felszólalón kívül egyszerre két-három honatya is részt vesz... Mert a jegyzőkönyvben nemcsak a szónok szavait kell megörökíteni, hanem az egyidejűleg elhangzó röp-kommentárokat, közbeszólásokat is. S ehhez bizony szükség van a 440— 460 szótagos gyorsírói teljesítményre. (Bajnok), FEB Erzsébetnél Miamiban 3. Vadnyugati kalandjaink a külvárosban Alkalmi csoportkép: balról dr. Lőkös Zoltán, előtte Peterdi Pál, mellette Sas József, dr. Czine Mihály, Esztergályos Cecília, Kiss Péter és a feleségek Miami varázsába rémisztő hírek is vegyülnek, utcai rablásokról, gyilkosságokról. Szerencsére nekünk ilyen élményben nincs részünk, az viszont igaz, hogy találkozunk jó néhány félelmetes alakkal, sőt azt is megállapítjuk, hogy ennyi abnormális embert még nem láttunk egy csomóban. Az egyik alkalommal a városi buszon — ez nem a dis- neylandi volt, hanem elegáns és légkondicionált — egy nagy darab, réveteg tekintetű férfi huppan le az ülésre, Esztergályos Cili és Moór Marianna közé. Az első pillanatban látjuk, hogy baj van, az illető rendesen be lehet lőve — mármint kábítószerrel. Próbáljuk kiszámítani, vajon mit tesz? Nyakon ragadja mindkettőjüket és fojtogatni kezdi őket, vagy szelídebbre veszi a figurát és udvarolni kezd, netán valami obszcén dologra ragadtatja magát? A busz utasai ugyan tudomást sem vesznek róla, mi egyadta frászban vagyunk. Emberünk ziháló mellkassal és reszkető kézzel ül, bámul a semmibe. Vállalkozó férfiak lévén helyet cserélünk Cilivel és Marianna!, amiről a réveteg tekintetű tudomást sem vesz, ül tovább bambán, így testközelből még félelmetesebb. Hosszú percek telnek el, mígnem egyszerre felpattan az óriás és a kocsi elejére csörtet. Leszáll és diadalittasan bevigyorog az ablakon. Két foga van. Ha már a furcsaságoknál tartunk, akkor egy másik esetről. Feltűnik, hogy szállodánkban — ahol, mint minden hotelben, a belső biztonsági szolgálat elegáns emberei ügyelnek a nyugalomra — rendszeresen megjelenik egy betegesen kövér, legalább 130 kilós fiatalember. Egyszer úgy hozza a helyzet, hogy a liftben összetalálkozunk. Hirtelen ránk ripakodik és sorba kérdez bennünket: Sprechen sie deutsch? (Beszél ön németül?) Ijedtünkben mindannyian rázzuk a fejünket, hogy nem, nem, dehogy. Megnyugszik. Mindenesetre mi az első helyen kiszállunk, ahol megáll a lift. Máig furdal a kíváncsiság, mi lett volna, ha azt mondom, hogy igen, beszélek németül. Lehet, hogy jól eldiskurálunk, vagy eggyel kevesebben utaznak haza?... Szombat este nagy és különös társaság gyűlik össze a szállodában. Biztosan a ví- kend miatt, gondoljuk. A hallban néhány asztalt is elhelyeznek, rajtuk különböző bizsuk, függők, medálok, mindegyiken két betű szerepel: N és A. El nem tudjuk találni, ki lehet az N A, akinek a monogramja minden tárgyban benne van. Biztos valami nagy ember, gondoljuk, mígnem Erzsébet — aki minden este meglátogat bennünket a szállodában, ahonnan alig egy-két kilométerre lakik — felvilágosít bennünket. A volt drogosok találkozója zajlik, vannak vagy ötszázan, az N és A pedig a Narcotic Anonymus (névtelen, tehát már nem jegyzett drogos) kezdőbetűiből származik. Az lehet, hogy már nem élnek kábítószeren, de arcukon, mozgásukon magukon viselik még nyomait. Mindenesetre úgy borulnak egymás nyakába, mintha valami nagy- nagy győzelmet ünnepelnének. Valóban azt, a saját maguk fölött aratott győzelmet. Legizgalmasabb kalandunk helyszíne egy délelőtt a külváros. Lőkös Zoltánnal felfedezünk egy kisvendéglőt, amolyan csapszékfélét. Hatalmas adag spagettit meg pizzát adnak, és a maradékot — mert ott így szokás — nagy barna papírzacskóba csomagolják. A szállodában eldicsekszünk, mit fedeztünk fel, s másnap Esztergályos Cilivel és szobatársammal, Kiss Péterrel újra elmegyünk. A pizza most is óriási, és nagyon finom, akárcsak a csapolt sör. Amint élvezzük e földi jókat, a nyitott ajtón át egyszer csak látjuk, hogy előáll egy rendőrségi kocsi. Marcona rendőr száll ki belőle — egyébként olyan elegáns, hogy utánozni kellene itthon is —, és kisvártatva maga előtt kísér egy megbilincselt embert. Amint ezt észreveszi a melletünk lévő asztalnál ülő, addig is gyanús pár, felpattanak és mint a golyó, úgy süvítenek ki a csehóból. Várjuk, hogy a rendőr észreveszi és utánuk ered. Igen ám, de a zsaru egyedül van (ott nem kettesével járnak, ír is, olvas is mindegyik...), és akkor magára kellene hagynia a megbilincselt férfit, ezért telefonon értesíti kollégáját, aki percek alatt ott terem egy hófehér Honda motorral és megkezdődik a hajsza. Ezúttal nem kérjük, hogy csomagolják be a maradék pizzánkat, mi is kisüvítünk az ajtón. Másnap tudjuk meg a The Miami Herald című lapból, hogy a rendőrség tűzpárbajban kábítószercsempészeket fogott el a külvárosban. Ha szabad, akkor még egy borzalmat a végére. Egyik reggel a helyi televízióban szörnyű képeket látunk a kórházból. Mint megtudjuk, jó 20 kilométerre tőlünk, a stégen horgászott egy turista, lábát az óceánba lógatva. Siami ott eddig nem fordult elő, most bekövetkezett. Egy cápa kimerészkedett egészen a partig, és az illető mindkét lábát össze- harapdálta. Mondanom sem kell, egy ideig nem fürdünk. Az óceán egyébként nagyon kellemes, nem annyira sós, mint az európai tengerek, a színe is százszor pompá- sabb, szinte méterenként változó. Amikor viszont haragos, félelmetes a zúgása. Szállodánk közvetlenül a partra épült, és az első éjszakán többször felriadunk a szél zúgására, a hullámok csapkodására. Amint azonban véget ér a vihar, amit olykor trópusi eső kísér, kisimul az óceán. Aki mégis tart a nagy víztömegtől, az a szálloda úszómedencéjében hűsítheti magát. A déli órákban azonban már itt sem tanácsos fürödni, mert a Nap úgy éget, mint nálunk augusztusban. Ott viszont július és augusztus a 40—50 fokos hőséggel szinte elviselhetetlen, ilyenkor csak a legedzettebbek szánják rá magukat napfürdőzésre. Seleszt Ferenc (Folytatjuk) Miami utcarészlet tengerparti szállodákkal
