Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-27 / 97. szám

1993. április 27., kedd HAZAI TÜKÖR/SOROZAT Úton Európába - egy kis kitérővel Szürrealista kép : csendélet a békéscsabai piacon, miközben — Európába menetelve — Kelet- Európa áthalad rajtunk „Frici, a vállalkozó szellem” Távoktató program vállalkozóknak A parlament kulisszái mögül Milyen gyorsan írnak a gyorsírók? a Uj motorolajok Négyfajta új motorolajat kí­nálnak a Shell benzinkutaknál. Közös jellemzőjük, hogy kor­szerűbbek a korábbiaknál. Kutatásaik és műszaki fej­lesztésük eredményeként je­lentkezhetnek a Shell-Helix nevű termékcsaláddal, melyek közül hármat benzinüzemű járművekhez, egyet pedig dí­zelautókhoz ajánlanak. Az új motorolajok növelik a motor gazdaságos élettartamát, mert az eddigieknél hatékonyabb védelmet nyújtanak mind a hi­deg, mind a túlzott meleg el­len. Meggyalázott emlékmű Ismeretlen tettes(ek) meggya­lázta — valószínűleg vasár­napra virradóra— aBudai Ön­kéntes Ezred Vérmezőn felál­lított emlékművét. Festékszó­róval mázolták le az emlékmű szövegét, és „zsidóbérencek” feliratot festettek rá. Az I. kerületi Rendőrkapitányság ismeretlen tettes ellen indított eljárást, és intézkedett az em­lékmű helyreállítására. Embargó­bizonytalanság A magyar vámszervek még nem változtattak a Kis-Jugo­szláviával szembeni embargós szabályokon — Daróczi Fe­renc a határőrizeti főosztály vezetője elmondta, hogy a vámhatóság önmaga nem hoz­hat szigorító intézkedéseket, hiszen minden lépésüket pub- likus jogszabályra hivatkozva kell megindokolniuk. A ma­gyar kormány pedig még nem rendelkezett arról, hogy mi­lyen intézkedéseket kell foga­natosítania a vámhatóságnak. A Lakitelek Népfőiskola — a Magyar Televízió és a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat közreműködésével — távoktató tanfolyamot indít vállalkozók, valamint vállal­kozni szándékozók részére — jelentették be a három szerve­zet hétfői sajtótájékoztatóján. A május 17-én kezdődő prog­ram keretében a tanulni vá­gyókat 2 millió példányban megjelenő ingyenes újság, a „Frici, a vállalkozó szellem” című 30 részes tévéfilmsoro­zat, továbbá háromkötetes munkafüzet (Vállalkozás alapfokon), valamint a TIT helyi szervezeteinél tartott időszakos konzultációk segí­tik majd az ismeretek elsajátí­tásában. Lezsák Sándor, a La­kitelek Népfőiskola igazgató­ja elmondta: a program várha­tóan mintegy 80 millió forint­ba kerül. Reményeik szerint az első tanfolyam végén 5-600 bizonyítványt adnak majd ki. A kezdeményezést az alapít­ványon kívül szponzorok is támogatják. A távoktatás részleteit a Vállalkozói Újság ismerteti az érdeklődőkkel. Az ingyenes laphoz többek között a munkaügyi köz­pontokban, az MDF, a KDNP és az Ifjúsági Demokrata Fó­rum szervezeteinél is hozzá­juthatnak a leendő „hallga­tók”. Kevesebb áruból is nagyobb bevétel Februárban 3,8 százalékkal nö­vekedett az előző hónaphoz ké­pest a kiskereskedelmi forga­lom mennyisége, közli a KSH. Az év első két hónapjában egyébként a kiskereskedelem bevétele 241,7 milliárd forintot tett ki, folyó áron számolva 17,7 százalékkal többet, mint az elő­ző év hasonló időszakában. A többlet teljes egészében az ár­emelkedések eredménye, az eladott áruk mennyisége ugyan­is két hónap alatt 5,7 százalék­kal kevesebb volt, mint egy év­vel korábban. Az általános áru­házakban, az élelmiszer-kiske­reskedelemben és a gyógyszer- forgalmazásban az előző év azonos időszakához képest az átlagosnál nagyobb mértékben csökkent az eladott mennyiség. A stílus az ember — tartja a mondás, amely nemcsak a gondolatok írásbeli, hanem szóbeli megformálására is igaz. Ilyenformán a T. Ház üléstermének közepén álló, posztóval borított asztalka „gazdái”, a parlamenti gyors­írók igencsak jó ismerői az or­szággyűlési képviselőknek, hiszen nemcsak a plénumon, hanem a bizottsági üléseken is lejegyzik a honatyák és hon­anyák felszólalásainak, beszé­deinek minden szavát. S nem­csak lejegyzik, hanem termé­szetesen át is teszik, azaz gép­írásos teljes szövegű jegyző­könyvben rögzítik. Az ország házában megrit­kultak a fölolvasások — a kép­viselők többsége jegyzetek alapján ugyan, de rögtönözve, szabadon beszél —, ki-ki vér- mérséklete, beszédstílusa sze­rinti nyelvi formában és tem­póban. Az élő szó, a szokvá­nyos beszédsebesség általá­ban percenként 240—280 szó­tag között mozog. A gyorsírók a megmondhatói, hogy ettől a köznyelvi KRESZ-től a tör­vényhozás sok tagja — fölfelé és lefelé egyaránt — igencsak eltér. A szóbeli „gyorshajtásnak” minden frakcióban vannak képviselői, ez alól talán csak a Fidesz kivétel — a parlament fiatal demokratái ugyanis szinte kivétel nélkül percen­ként legalább 300 szótagos tempót diktálnak önmaguk­nak, a hallgatóságnak és per­sze a gyorsíróknak is. Ha Fo­dor Gábor, Orbán Viktor vagy más fideszes szólásra jelentke­zik, a sztenografálók tudják, hogy 10 perc alatt (10 percen­ként váltják egymást) úgy 14—15 percre való szöveget kell rögzíteniük... Az „ifikkel” azonban ve­tekszik a parlament egyik leg­idősebb tagja, a tudós Szent- ágothai János, aki alkalman­ként a 380—400 szótagos szu­perszonikus beszédsebességet is eléri. (Ráadásul gyakran jó néhány tudományos szakkife­jezés is erősíti érvelését — amit roppant élvezetes hall­gatni, kevésbé írni...) A parlamenti gyorsíróknak azonban — akik bajnoki ver­senyeiken 440—460 szótagos szélvéSz-diktátumokkal is megbirkóznak — nem a gyors szónoklatok jelentik a legna­gyobb próbatételt. Hanem az időnkénti forró légkörű viták, amelyekben néha a felszóla­lón kívül egyszerre két-három honatya is részt vesz... Mert a jegyzőkönyvben nemcsak a szónok szavait kell megörökí­teni, hanem az egyidejűleg el­hangzó röp-kommentárokat, közbeszólásokat is. S ehhez bizony szükség van a 440— 460 szótagos gyorsírói teljesít­ményre. (Bajnok), FEB Erzsébetnél Miamiban 3. Vadnyugati kalandjaink a külvárosban Alkalmi csoportkép: balról dr. Lőkös Zoltán, előtte Peterdi Pál, mellette Sas József, dr. Czine Mihály, Esztergályos Cecília, Kiss Péter és a feleségek Miami varázsába rémisztő hí­rek is vegyülnek, utcai rablá­sokról, gyilkosságokról. Sze­rencsére nekünk ilyen élmény­ben nincs részünk, az viszont igaz, hogy találkozunk jó né­hány félelmetes alakkal, sőt azt is megállapítjuk, hogy ennyi abnormális embert még nem láttunk egy csomóban. Az egyik alkalommal a vá­rosi buszon — ez nem a dis- neylandi volt, hanem elegáns és légkondicionált — egy nagy darab, réveteg tekintetű férfi huppan le az ülésre, Esztergá­lyos Cili és Moór Marianna közé. Az első pillanatban lát­juk, hogy baj van, az illető rendesen be lehet lőve — már­mint kábítószerrel. Próbáljuk kiszámítani, vajon mit tesz? Nyakon ragadja mindket­tőjüket és fojtogatni kezdi őket, vagy szelídebbre veszi a figurát és udvarolni kezd, ne­tán valami obszcén dologra ra­gadtatja magát? A busz utasai ugyan tudomást sem vesznek róla, mi egyadta frászban va­gyunk. Emberünk ziháló mell­kassal és reszkető kézzel ül, bámul a semmibe. Vállalkozó férfiak lévén helyet cserélünk Cilivel és Marianna!, amiről a réveteg tekintetű tudomást sem vesz, ül tovább bambán, így testközelből még félelme­tesebb. Hosszú percek telnek el, mígnem egyszerre felpat­tan az óriás és a kocsi elejére csörtet. Leszáll és diadalitta­san bevigyorog az ablakon. Két foga van. Ha már a furcsaságoknál tartunk, akkor egy másik eset­ről. Feltűnik, hogy szállodánk­ban — ahol, mint minden ho­telben, a belső biztonsági szol­gálat elegáns emberei ügyel­nek a nyugalomra — rendsze­resen megjelenik egy betege­sen kövér, legalább 130 kilós fiatalember. Egyszer úgy hoz­za a helyzet, hogy a liftben összetalálkozunk. Hirtelen ránk ripakodik és sorba kérdez bennünket: Sprechen sie deutsch? (Beszél ön németül?) Ijedtünkben mindannyian ráz­zuk a fejünket, hogy nem, nem, dehogy. Megnyugszik. Mindenesetre mi az első he­lyen kiszállunk, ahol megáll a lift. Máig furdal a kíváncsiság, mi lett volna, ha azt mondom, hogy igen, beszélek németül. Lehet, hogy jól eldiskurálunk, vagy eggyel kevesebben utaz­nak haza?... Szombat este nagy és külö­nös társaság gyűlik össze a szállodában. Biztosan a ví- kend miatt, gondoljuk. A hall­ban néhány asztalt is elhelyez­nek, rajtuk különböző bizsuk, függők, medálok, mindegyi­ken két betű szerepel: N és A. El nem tudjuk találni, ki lehet az N A, akinek a monogramja minden tárgyban benne van. Biztos valami nagy ember, gondoljuk, mígnem Erzsébet — aki minden este meglátogat bennünket a szállodában, ahonnan alig egy-két kilomé­terre lakik — felvilágosít bennünket. A volt drogosok találkozója zajlik, vannak vagy ötszázan, az N és A pedig a Narcotic Anonymus (névte­len, tehát már nem jegyzett drogos) kezdőbetűiből szár­mazik. Az lehet, hogy már nem élnek kábítószeren, de ar­cukon, mozgásukon magukon viselik még nyomait. Minden­esetre úgy borulnak egymás nyakába, mintha valami nagy- nagy győzelmet ünnepelné­nek. Valóban azt, a saját ma­guk fölött aratott győzelmet. Legizgalmasabb kalandunk helyszíne egy délelőtt a külvá­ros. Lőkös Zoltánnal felfe­dezünk egy kisvendéglőt, amolyan csapszékfélét. Hatal­mas adag spagettit meg pizzát adnak, és a maradékot — mert ott így szokás — nagy barna papírzacskóba csomagolják. A szállodában eldicsekszünk, mit fedeztünk fel, s másnap Esztergályos Cilivel és szoba­társammal, Kiss Péterrel újra elmegyünk. A pizza most is óriási, és nagyon finom, akár­csak a csapolt sör. Amint él­vezzük e földi jókat, a nyitott ajtón át egyszer csak látjuk, hogy előáll egy rendőrségi ko­csi. Marcona rendőr száll ki belőle — egyébként olyan ele­gáns, hogy utánozni kellene itthon is —, és kisvártatva ma­ga előtt kísér egy megbilin­cselt embert. Amint ezt észre­veszi a melletünk lévő asztal­nál ülő, addig is gyanús pár, felpattanak és mint a golyó, úgy süvítenek ki a csehóból. Várjuk, hogy a rendőr észreve­szi és utánuk ered. Igen ám, de a zsaru egyedül van (ott nem kettesével járnak, ír is, olvas is mindegyik...), és akkor magá­ra kellene hagynia a megbilin­cselt férfit, ezért telefonon ér­tesíti kollégáját, aki percek alatt ott terem egy hófehér Honda motorral és megkezdő­dik a hajsza. Ezúttal nem kérjük, hogy csomagolják be a maradék pizzánkat, mi is kisüvítünk az ajtón. Másnap tudjuk meg a The Miami He­rald című lapból, hogy a rend­őrség tűzpárbajban kábító­szercsempészeket fogott el a külvárosban. Ha szabad, akkor még egy borzalmat a végére. Egyik reg­gel a helyi televízióban ször­nyű képeket látunk a kórház­ból. Mint megtudjuk, jó 20 ki­lométerre tőlünk, a stégen hor­gászott egy turista, lábát az óceánba lógatva. Siami ott ed­dig nem fordult elő, most be­következett. Egy cápa kime­részkedett egészen a partig, és az illető mindkét lábát össze- harapdálta. Mondanom sem kell, egy ideig nem fürdünk. Az óceán egyébként na­gyon kellemes, nem annyira sós, mint az európai tengerek, a színe is százszor pompá- sabb, szinte méterenként vál­tozó. Amikor viszont haragos, félelmetes a zúgása. Szállo­dánk közvetlenül a partra épült, és az első éjszakán többször felriadunk a szél zú­gására, a hullámok csapkodá­sára. Amint azonban véget ér a vihar, amit olykor trópusi eső kísér, kisimul az óceán. Aki mégis tart a nagy víztömegtől, az a szálloda úszómedencéjé­ben hűsítheti magát. A déli órákban azonban már itt sem tanácsos fürödni, mert a Nap úgy éget, mint nálunk augusz­tusban. Ott viszont július és augusztus a 40—50 fokos hő­séggel szinte elviselhetetlen, ilyenkor csak a legedzetteb­bek szánják rá magukat napfürdőzésre. Seleszt Ferenc (Folytatjuk) Miami utcarészlet tengerparti szállodákkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom