Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-24-25 / 95. szám
iS-RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. április 24-25., szombat-vasárnap Hernádi, a polgárpukkasztó Magyar dokumentumok a washingtoni Holocaust múzeumban Az én történetem arról szól, hogyan nem akartam soha behódolni Hernádi Guyla személyisége mindig foglalkoztatta a közönséget. Érdekes amit írt, különc a megnyilatozásaiban, felháborító a véleménye. Egyszerűen: polgárpukkasztó. — Meg tudná magyarázni, miért vállalta fel egy átlagosnál jóval műveltebb, már-már polihisztort tudással bíró ember ezt a szerepkört? — Ez az ország szeret komolykodni. Az a hiteles ember, aki búgó hangon, komoly pofával rossz közhelyeket pu- fogtat. Aki frivol, aki ironikus? Vagy netán önikronikus? Aki önmagát is pellengérre meri állítani? Tulajdonképpen az emberek szemében csak bohóc. A Horthy-korszakban voltam diák, a bencésekhez jártam Pannonhalmán iskolába, 17 éves koromban egy harminc éves asszony volt a szeretőm... Már akkor folyton baj volt velem, ki akartak rúgni. Az én történetem arról szól, hogyan nem akartam soha behódolni. Nagyon sok, legalább 16 helyen voltam állásban, mindig vezető voltam és mindig én magam álltam fel, ha már nem érdekelt a munka. Maga az írás sem érdekel igazán, csak a kreatív aktus. Ha azon túlvagyok, a hátralévő manualitás kifejezetten fáraszt. — Boldog embernek érzi magát? — Igen. A boldogság a szabadság érzelmi meg- és átélése, én pedig szabadnak érzem magam sok mindenben. Azt szeretném hirdetni, hogy a boldogság megfogható fogalom, el lehet kapni és kézben lehet tartani. Mindig és mindenki megtalálhatja a maga boldogságát. Ha igazán akarja. —Hisz a szerelemben ? — Persze. A legnagyobb dolog a világon. Kegyelmi állapot. —Befolyásolhatja a szerelmet mondjuk az életkor? — Fiatalon ösztönösen éli meg az ember, bár már akkor is tudni kell, hogy a gyöngédségnek mekkora jelentősége van két ember kapcsolatában. Ahogy telnek az évek, úgy veszít az ember energiáiból, az elveszett erőt az évek során megszerzett „technikai” tudással igyekszik pótolni. — Nem gondolja, hogy kicsit cinikusabb lett mára a világ? A szerelemből megmaradt a testi kapcsolat és nincs tovább... — Akit csak a teste érdekel — tegye. De a többség egy idő után ráébred, hogy ez kevés. A pedagógia szerepét nagyon fontosnak tartom ebben a kérdésben. Tanítani kell a sze- xust, tanítani kell a szerelmet, a boldogság megszerzésének módjait. Mert a szerelemben megszűnnek a tér—idő korlátok, az ember szinte lebeg ég és föld között. Ez is a szabadság egyik formája. — Számos könyv, film mellett Ön mintegy 20 drámát is írt joggal tartják tehát színpadi szerzőnek is. Március 27-e a színház világnapja. Hasznosnak tartja az ilyen reflektorfénybe; állított ünnepnapokat? — Én nem így fogalmaznék. Ezek a napok olyanok, mintha egy nagyító fókuszába gyűjtenék a napsugarakat, hogy a melegével lángra lobbantsanak valamit. A Napnak egész évben sütnie kell, az volna a jó, ha nem csak egyetlen napon lobbanna fel a láng. A színház minden előadása ünnep. Azért találták ki, hogy valami mást, valami megrázót, felemelőt, humorosat, tragikusát mutasson fel. Akik színházba mennek, szépen felöltöznek, kilépnek a mindennapok taposómalmából, ünnepre hangolódnak és jó esetben részesei is lesznek ennek a csodának. Persze, hogy néha szükség van ünnepre, néha a színháznak is a figyelem középpontjába kell kerülnie. Mintha csak a lelkiis- meretfurdalásainkat akarnánk elaltatni vele. Mert hogy hajlamosak vagyunk cserben ahgyni Tháliát. László Zsuzsanna Ferenczy Europress Április 22-én Bili Clinton elnök nyitotta meg vezető külföldi személyiségek jelenlétében a Holocaust emlékmúzeumot az amerikai főváros szívében. A kiállítás megrázó élményt nyújt majd látogatóinak — a becslések szerint évi egymillió embernek. A liftből kilépőt az amerikai hadsereg korabeli dokumentumfilmjei fogadják az óriásmonitorokon: a felszabadítók számára felfoghatatlan képek, amint csontig soványodott, ruhátlan emberroncsok vánszorognak elő barakkjaikból, majd amint járványtól tartva bulldózerrel temetik Buchenwaldban a tetemek ezreit. Az első sokk után a múzeum a múltba kalauzol: ismét filmeken, fotókon mutatja be a nácizmus kialakulását, a fajelméletet, amely hatmillió zsidó mellett további milliók: szlávok és cigányok, homoszexuálisok és szektahívők, politikai üldözöttek és hadifoglyok kiirtásához vezetett. A Holocaust nem csak a zsidók tragédiáját jelenti, hangsúlyozzák a kiállítást tervező történészek. Egykor deportáltakat szállító lengyel marhavagonon át jutunk a közép- kelet-európai részlegbe. A magyar dokumentáció középpontjában Raoul Wallenberg, a budapesti zsidók tízezreit megmentő svéd diplomata áll. Családja kölcsönadta a szovjetek által 1945 tavaszán elhurcolt hős útlevelét, amelyet Mihail Gorbacsov 1989-ben küldött vissza—bár Wallenberg sorsának feltárásával Moszkva még mindig adós. A látogató, emeletről-emeletre lefelé haladva, képben, szóban, írásban betekinthet a legújabbkori történelem felfoghatatlan fejezetébe. Sokaknak nem lehet könnyú, óvják is a látogatókat: 11 év alatti gyerekkel ne jöjjenek. Mit mondhatnának a kicsiknek arról, hogy a nácik másfél millió gyereket gyilkoltak meg vagy a szobányi cipő láttán, amely Auschwitz áldozataitól maradt? Lengyel művész nagyméretű makettet épített a haláltáborról, százával látjuk az áldozatok kis figuráinak útját — a vetkőzéstől a gázkamrán át az elégetésig. Egyébként minden látogató kis kártyát kap belépéskor a számítógépből: rajta a Holocaust egy áldozatának fotója, életútja; olyan nemű, korú embert, mint a múzeumi vendég, csak már régen halott. A földszinten hatszögletű, tágas csarnokba vezet az út. Örökmécses ég az áldozatok emlékére, a kőpadok alatt föld, 26 haláltáborból. A látogató gyertyát gyújthat és megkísérelheti feldolgozni benyomásait. A múzeum, amely magánadakozásból épült és köztulajdonban van, azt az útravalót adja látogatóinak, hogy az európaiak egy kis része segítette a német és egyéb nácikat—és voltak, nem kevesen, akik ellenálltak. A nagy többség azonban közömbös volt: nem működött közre, de nem is segítette az üldözötteket — tétlen maradt. Ez a magatartás elfogadhatatlan és ma is az, mondják. így az amerikai Holocaust emléktanács már ismételten tiltakozott a szerbek boszniai népirtása ellen. Veronában csak operák Vége a régi szép időknek, amikor Bruce Sringsteen és Sting ritmusai töltötték be a világ legszebb koncertarénáját. A veronai színpadon a jövőben ugyanis csak Verdi operákat lehet előadni. így döntött a régió mindenható régészeti főnöknője. Indoka, hogy az elvégzett mérések tanúsága szerint az időszámításunk szerinti első évszázadból származó amfiteátrum falait védeni kell a további rongálásoktól. A lekiismeretes régésznő ezért majdnem betiltatta az arénában az operaelőadásokat is, de ebbe a városatyák nem egyeztek bele. Verona nem tud lemondani arról a 25 milliárd líráról, amit az operaelőadásokra érkező turisták a városban elköltenek. öOOlöUS&tOGO CPARI 000 OWWMOOO KT ODO □ mii CUffEUM WT § /fax; 59/61-911 ° Autószalonunkból azonnali szállításra ° o o o 0 D 0 D 0 az alábbi OPEL típusokat Ásta 1.414a bordó metál! Ásta 1.4i 4a kék metall Ásta 1,614a szürke metal! Corsa U Sa Swing piros Astra 1.415a Caravan bordó Astra 1,4í 5a miami kék Astra 1.6i 5a fehér Astra 1.7D 5a piros Ásta 1.7D 5a fehér Vectra 1.61 QL4a fehér SÍ * 1.329.700, 1.329.700, 1.390.200, 850.000, 1.272.000, 1.189.600, 1.230.400, 1.239.800, 1.231.000, 1.628.700, H ŰZI MG - RÉSZLETFIZETÉS 8 S'K KÚAMlTA: o o 0 000 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 D 0 MARKAEERESKEDES Mezőtúr, Kossuth tér S-5. o □ ÖDÖ »aw 000®™*OOO bt OQO Körösöktől a Kék Dunáig Beszélgetés Vargáné Szokol Marianna balettanárral Egy régi keleti mondás szerint a nevelő munkája az olyan kertészhez hasonlítható, aki különféle növényeket ápol. Az egyik növény a tűző napsugarat kedveli, a másik a hűvös árnyékot Az egyik a patakpartot, a másik a kopár hegycsúcsot Valamennyit a neki megfelelő módon kell ápolni, különben sohasem fejlődnek ki teljesen. vészeinek van. Ha varázslatok részesei leszünk, kiváncsivá válunk. Aki egyszer megfogta a balettrudat és sikerélményhez jutott a tükör előtti mozgás látványától, megérez valamit e műfaj szépségéből. Hetente egy-két alkalommal kezdik az óvodások a testtartás, a ritmusérzék, a lábfej erősítésével: a tükör előtti alaplépések és táncelőkészítő gimnasztika a folytalelke megemelkedik, amikor a tüllruhás lányok spiccelve előadják látványos táncukat. Oly könnyűnek tűnik az egész. — A tudás nem pottyan az égből, szorgalomnak és sok-sok gyakorlásnak a gyümölcse. Nagyon fontos a kitartás, mert nem látványos a fejlődés. A felnövekvő nemzedék évről évre változik alkatilag, lelkileg. Az egyéni hajlam sokat számít, ték el a nézősereget. Mégis, mintha hányatottnak tűnne a sorsuk. — A megye és a megyeszékhely tevékenységmegosztása során a Békéscsabai Ifjúsági Ház és Társaskör lett a fenntartónk. Keservesen sikerült termet találnunk. Köszönet a Szigligeti utcai óvodának, hogy befogadtak bennünket. Alapfeltétel a jó terem és a zongorakísérő, manapság egy távirányítós zenegép is megtenné, de jelenleg igazából egyik feltétel sem adott számunkra. Költségigényes a balett egy ilyen csoportnál, különleges spicc-cipő, drága a ruha, ezt mind a szülők Több mint másfél évtizeddel ezelőtt, az akkor divatos kulturális szemlék egyikén láttam egy kislányt, aki az irodalmi színpad után, az iskolai énekkar előtt mutatta be a balett-tudását Békéscsabán ajaminai művelődési házak valamelyikében. Azóta felnőtt és maga okítja a megyeszékhely és Békés város hozzá járó gyermekeit. Vargáné Szokol Mariamnál van szó, akit arról faggatok, mi történt vele az elmúlt időszakban? — Húsz éve kötődöm a baletthoz, a sokak által ismert Ka- bódiné, Piri néni tanított engem is az első lépésekre. Miután mindent elsajátítottam, amit Csabán lehetett, négy évig jártam szombatonként Budapestre gyakorlati útmutatásokért. Ugyanennyi ideig tartott a Balett Intézetben a tanulás, miközben már foglalkoztam óvodásokkal. Dózsa Imre igazgatása idején történt mindez, azóta a Táncművészeti Főiskola lett a neve az intézménynek. Az évek során megtanultam körülbelül 1500 féle gyakorlatot, tanítottam, hospitáltam, és ennek eredményeként szereztem a klasszikus balettpedagógus képesítést. — A Magyar Állami Operaház tagja igen kevés táncos lesz, miért látni mégis sokakat a foglalkozásain? — Valami titka minden műtás. Erről a gyerekek mit sem tudnak, hiszen mindez játékosan történik. Két-három év után következnek a klasszikus balett alapjai, ez közel áll hozzám, mert ebből a témából készítettem a szakdolgozatomat. Amatőr szinten kilenc év alatt tisztességes kvalitást lehet szerezni, egyébként ugyanannyi ideig tanulnak az ifjak a balettintézetben a művészképzés során, de nem heti két-két órában. —Az év végi vizsgán mindig teltházat vonzanak a Jókai Színházban, talán két előadást is lehetne rendezni, olyan sokan maradnak jegy nélkül. A nézők mert a láberősség, az edzettség mellett a tánc mondanivalóját is sugározni kell. Az ideális az lenne, ha hetente négyszer két órát tudnánk foglalkozni a tanítványokkal. A kiugró tehetségek eljuthatnak tízéves korban balettintézetbe is. A mi esetünkben eredménynek kell tekinteni, ha valaki szép tartású és finom mozgáskultúrájú felnőtté válik. —A Kék Duna néven ismertté váló haladó csoportjuk számos reprezentatív eseményen volt közreműködő: szakmai és jótékonysági bálokon, megyei és városi ünnepségeken bűvölfizetik a tandíj mellett. Egy alapítvány létrehozása van folyamatban, amelynek célja az ifjúság táncművészeti nevelése, jobb feltételek biztosítása. — Úgy tudom, sikerült a megye határain túlra is eljutni. — Budapesten május 8-án kerül sor az amatőr balett tánc- együttesek országos találkozójára, ahová meghívást kapott csoportunk is. Bízom benne, hogy a táncművészeti világnap és a fővárosban zajló szakmai megméretés olyan hatású lesz, hogy tovább él a mi vidékünkön a tánc értékteremtő harmóniája, szolgálva az ember nemesítését. Cs.TóthJános A muzsika mellett a koreográfia kifejező ereje adja azt az élményt, amit a tánc kommunikációja fejez ki fotó: lehoczky péter
