Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24-25 / 95. szám

iS-RÉKÉS MEGYEI HÍRLAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. április 24-25., szombat-vasárnap Hernádi, a polgárpukkasztó Magyar dokumentumok a washingtoni Holocaust múzeumban Az én történetem arról szól, hogyan nem akartam soha behódolni Hernádi Guyla személyisége mindig foglalkoztatta a kö­zönséget. Érdekes amit írt, különc a megnyilatozásaiban, felháborító a véleménye. Egy­szerűen: polgárpukkasztó. — Meg tudná magyarázni, miért vállalta fel egy átlagos­nál jóval műveltebb, már-már polihisztort tudással bíró em­ber ezt a szerepkört? — Ez az ország szeret ko­molykodni. Az a hiteles em­ber, aki búgó hangon, komoly pofával rossz közhelyeket pu- fogtat. Aki frivol, aki ironi­kus? Vagy netán önikronikus? Aki önmagát is pellengérre meri állítani? Tulajdonképpen az emberek szemében csak bo­hóc. A Horthy-korszakban voltam diák, a bencésekhez jártam Pannonhalmán iskolá­ba, 17 éves koromban egy har­minc éves asszony volt a szere­tőm... Már akkor folyton baj volt velem, ki akartak rúgni. Az én történetem arról szól, hogyan nem akartam soha be­hódolni. Nagyon sok, legalább 16 helyen voltam állásban, mindig vezető voltam és min­dig én magam álltam fel, ha már nem érdekelt a munka. Maga az írás sem érdekel iga­zán, csak a kreatív aktus. Ha azon túlvagyok, a hátralévő manualitás kifejezetten fá­raszt. — Boldog embernek érzi magát? — Igen. A boldogság a sza­badság érzelmi meg- és átélé­se, én pedig szabadnak érzem magam sok mindenben. Azt szeretném hirdetni, hogy a boldogság megfogható foga­lom, el lehet kapni és kézben lehet tartani. Mindig és min­denki megtalálhatja a maga boldogságát. Ha igazán akar­ja. —Hisz a szerelemben ? — Persze. A legnagyobb dolog a világon. Kegyelmi ál­lapot. —Befolyásolhatja a szerel­met mondjuk az életkor? — Fiatalon ösztönösen éli meg az ember, bár már akkor is tudni kell, hogy a gyöngédség­nek mekkora jelentősége van két ember kapcsolatában. Ahogy telnek az évek, úgy ve­szít az ember energiáiból, az elveszett erőt az évek során megszerzett „technikai” tu­dással igyekszik pótolni. — Nem gondolja, hogy ki­csit cinikusabb lett mára a vi­lág? A szerelemből megma­radt a testi kapcsolat és nincs tovább... — Akit csak a teste érdekel — tegye. De a többség egy idő után ráébred, hogy ez kevés. A pedagógia szerepét nagyon fontosnak tartom ebben a kér­désben. Tanítani kell a sze- xust, tanítani kell a szerelmet, a boldogság megszerzésének módjait. Mert a szerelemben megszűnnek a tér—idő korlá­tok, az ember szinte lebeg ég és föld között. Ez is a szabad­ság egyik formája. — Számos könyv, film mel­lett Ön mintegy 20 drámát is írt joggal tartják tehát színpa­di szerzőnek is. Március 27-e a színház világnapja. Hasznos­nak tartja az ilyen reflektor­fénybe; állított ünnepnapokat? — Én nem így fogalmaznék. Ezek a napok olyanok, mintha egy nagyító fókuszába gyűjte­nék a napsugarakat, hogy a me­legével lángra lobbantsanak va­lamit. A Napnak egész évben sütnie kell, az volna a jó, ha nem csak egyetlen napon lobbanna fel a láng. A színház minden előadása ünnep. Azért találták ki, hogy valami mást, valami megrázót, felemelőt, humoro­sat, tragikusát mutasson fel. Akik színházba mennek, szé­pen felöltöznek, kilépnek a mindennapok taposómalmá­ból, ünnepre hangolódnak és jó esetben részesei is lesznek ennek a csodának. Persze, hogy néha szükség van ünnep­re, néha a színháznak is a fi­gyelem középpontjába kell kerülnie. Mintha csak a lelkiis- meretfurdalásainkat akarnánk elaltatni vele. Mert hogy hajla­mosak vagyunk cserben ahgyni Tháliát. László Zsuzsanna Ferenczy Europress Április 22-én Bili Clinton elnök nyitotta meg vezető külföldi személyiségek jelenlétében a Holocaust emlékmúzeumot az amerikai főváros szívében. A kiállítás megrázó élményt nyújt majd látogatóinak — a becslé­sek szerint évi egymillió ember­nek. A liftből kilépőt az ameri­kai hadsereg korabeli doku­mentumfilmjei fogadják az óri­ásmonitorokon: a felszabadítók számára felfoghatatlan képek, amint csontig soványodott, ru­hátlan emberroncsok vánszo­rognak elő barakkjaikból, majd amint járványtól tartva bulldó­zerrel temetik Buchenwaldban a tetemek ezreit. Az első sokk után a múzeum a múltba kalauzol: ismét filme­ken, fotókon mutatja be a náciz­mus kialakulását, a fajelméle­tet, amely hatmillió zsidó mel­lett további milliók: szlávok és cigányok, homoszexuálisok és szektahívők, politikai üldözöt­tek és hadifoglyok kiirtásához vezetett. A Holocaust nem csak a zsidók tragédiáját jelenti, hangsúlyozzák a kiállítást ter­vező történészek. Egykor de­portáltakat szállító lengyel mar­havagonon át jutunk a közép- kelet-európai részlegbe. A ma­gyar dokumentáció középpont­jában Raoul Wallenberg, a bu­dapesti zsidók tízezreit meg­mentő svéd diplomata áll. Csa­ládja kölcsönadta a szovjetek által 1945 tavaszán elhurcolt hős útlevelét, amelyet Mihail Gorbacsov 1989-ben küldött vissza—bár Wallenberg sorsá­nak feltárásával Moszkva még mindig adós. A látogató, emeletről-eme­letre lefelé haladva, képben, szóban, írásban betekinthet a legújabbkori történelem felfog­hatatlan fejezetébe. Sokaknak nem lehet könnyú, óvják is a látogatókat: 11 év alatti gyerek­kel ne jöjjenek. Mit mondhatná­nak a kicsiknek arról, hogy a nácik másfél millió gyereket gyilkoltak meg vagy a szobányi cipő láttán, amely Auschwitz áldozataitól maradt? Lengyel művész nagyméretű makettet épített a haláltáborról, százával látjuk az áldozatok kis figurái­nak útját — a vetkőzéstől a gáz­kamrán át az elégetésig. Egyéb­ként minden látogató kis kártyát kap belépéskor a számítógép­ből: rajta a Holocaust egy áldo­zatának fotója, életútja; olyan nemű, korú embert, mint a mú­zeumi vendég, csak már régen halott. A földszinten hatszögletű, tá­gas csarnokba vezet az út. Örök­mécses ég az áldozatok emlé­kére, a kőpadok alatt föld, 26 haláltáborból. A látogató gyer­tyát gyújthat és megkísérelheti feldolgozni benyomásait. A múzeum, amely magánadako­zásból épült és köztulajdonban van, azt az útravalót adja látoga­tóinak, hogy az európaiak egy kis része segítette a német és egyéb nácikat—és voltak, nem kevesen, akik ellenálltak. A nagy többség azonban közöm­bös volt: nem működött közre, de nem is segítette az üldözötte­ket — tétlen maradt. Ez a maga­tartás elfogadhatatlan és ma is az, mondják. így az amerikai Holocaust emléktanács már is­mételten tiltakozott a szerbek boszniai népirtása ellen. Veronában csak operák Vége a régi szép időknek, ami­kor Bruce Sringsteen és Sting ritmusai töltötték be a világ leg­szebb koncertarénáját. A vero­nai színpadon a jövőben ugyan­is csak Verdi operákat lehet elő­adni. így döntött a régió min­denható régészeti főnöknője. Indoka, hogy az elvégzett méré­sek tanúsága szerint az időszá­mításunk szerinti első évszá­zadból származó amfiteátrum falait védeni kell a további ron­gálásoktól. A lekiismeretes ré­gésznő ezért majdnem betiltatta az arénában az operaelőadáso­kat is, de ebbe a városatyák nem egyeztek bele. Verona nem tud lemondani arról a 25 milliárd líráról, amit az operaelőadások­ra érkező turisták a városban elköltenek. öOOlöUS&tOGO CPARI 000 OWWMOOO KT ODO □ mii CUffEUM WT § /fax; 59/61-911 ° Autószalonunkból azonnali szállításra ° o o o 0 D 0 D 0 az alábbi OPEL típusokat Ásta 1.414a bordó metál! Ásta 1.4i 4a kék metall Ásta 1,614a szürke metal! Corsa U Sa Swing piros Astra 1.415a Caravan bordó Astra 1,4í 5a miami kék Astra 1.6i 5a fehér Astra 1.7D 5a piros Ásta 1.7D 5a fehér Vectra 1.61 QL4a fehér SÍ * 1.329.700, 1.329.700, 1.390.200, 850.000, 1.272.000, 1.189.600, 1.230.400, 1.239.800, 1.231.000, 1.628.700, H ŰZI MG - RÉSZLETFIZETÉS 8 S'K KÚAMlTA: o o 0 000 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 D 0 MARKAEERESKEDES Mezőtúr, Kossuth tér S-5. o □ ÖDÖ »aw 000®™*OOO bt OQO Körösöktől a Kék Dunáig Beszélgetés Vargáné Szokol Marianna balettanárral Egy régi keleti mondás szerint a nevelő munkája az olyan kertészhez hasonlítható, aki különféle növényeket ápol. Az egyik növény a tűző napsuga­rat kedveli, a másik a hűvös árnyékot Az egyik a patak­partot, a másik a kopár hegy­csúcsot Valamennyit a neki megfelelő módon kell ápolni, különben sohasem fejlődnek ki teljesen. vészeinek van. Ha varázslatok részesei leszünk, kiváncsivá vá­lunk. Aki egyszer megfogta a balettrudat és sikerélményhez jutott a tükör előtti mozgás lát­ványától, megérez valamit e műfaj szépségéből. Hetente egy-két alkalommal kezdik az óvodások a testtartás, a ritmus­érzék, a lábfej erősítésével: a tükör előtti alaplépések és tánc­előkészítő gimnasztika a folyta­lelke megemelkedik, amikor a tüllruhás lányok spiccelve elő­adják látványos táncukat. Oly könnyűnek tűnik az egész. — A tudás nem pottyan az égből, szorgalomnak és sok-sok gyakorlásnak a gyümölcse. Na­gyon fontos a kitartás, mert nem látványos a fejlődés. A felnö­vekvő nemzedék évről évre vál­tozik alkatilag, lelkileg. Az egyéni hajlam sokat számít, ték el a nézősereget. Mégis, mintha hányatottnak tűnne a sorsuk. — A megye és a megyeszék­hely tevékenységmegosztása során a Békéscsabai Ifjúsági Ház és Társaskör lett a fenntar­tónk. Keservesen sikerült ter­met találnunk. Köszönet a Szig­ligeti utcai óvodának, hogy be­fogadtak bennünket. Alapfelté­tel a jó terem és a zongorakísérő, manapság egy távirányítós ze­negép is megtenné, de jelenleg igazából egyik feltétel sem adott számunkra. Költségigé­nyes a balett egy ilyen csoport­nál, különleges spicc-cipő, drá­ga a ruha, ezt mind a szülők Több mint másfél évtizeddel ezelőtt, az akkor divatos kultu­rális szemlék egyikén láttam egy kislányt, aki az irodalmi színpad után, az iskolai énekkar előtt mutatta be a balett-tudását Békéscsabán ajaminai művelő­dési házak valamelyikében. Az­óta felnőtt és maga okítja a me­gyeszékhely és Békés város hozzá járó gyermekeit. Vargá­né Szokol Mariamnál van szó, akit arról faggatok, mi történt vele az elmúlt időszakban? — Húsz éve kötődöm a ba­letthoz, a sokak által ismert Ka- bódiné, Piri néni tanított engem is az első lépésekre. Miután mindent elsajátítottam, amit Csabán lehetett, négy évig jár­tam szombatonként Budapestre gyakorlati útmutatásokért. Ugyanennyi ideig tartott a Ba­lett Intézetben a tanulás, miköz­ben már foglalkoztam óvodá­sokkal. Dózsa Imre igazgatása idején történt mindez, azóta a Táncművészeti Főiskola lett a neve az intézménynek. Az évek során megtanultam körülbelül 1500 féle gyakorlatot, tanítot­tam, hospitáltam, és ennek eredményeként szereztem a klasszikus balettpedagógus ké­pesítést. — A Magyar Állami Opera­ház tagja igen kevés táncos lesz, miért látni mégis sokakat a fog­lalkozásain? — Valami titka minden mű­tás. Erről a gyerekek mit sem tudnak, hiszen mindez játéko­san történik. Két-három év után következnek a klasszikus balett alapjai, ez közel áll hozzám, mert ebből a témából készítet­tem a szakdolgozatomat. Amatőr szinten kilenc év alatt tisztességes kvalitást lehet sze­rezni, egyébként ugyanannyi ideig tanulnak az ifjak a balet­tintézetben a művészképzés so­rán, de nem heti két-két órában. —Az év végi vizsgán mindig teltházat vonzanak a Jókai Szín­házban, talán két előadást is lehetne rendezni, olyan sokan maradnak jegy nélkül. A nézők mert a láberősség, az edzettség mellett a tánc mondanivalóját is sugározni kell. Az ideális az lenne, ha hetente négyszer két órát tudnánk foglalkozni a tanít­ványokkal. A kiugró tehetségek eljuthatnak tízéves korban ba­lettintézetbe is. A mi esetünk­ben eredménynek kell tekinte­ni, ha valaki szép tartású és fi­nom mozgáskultúrájú felnőtté válik. —A Kék Duna néven ismert­té váló haladó csoportjuk szá­mos reprezentatív eseményen volt közreműködő: szakmai és jótékonysági bálokon, megyei és városi ünnepségeken bűvöl­fizetik a tandíj mellett. Egy ala­pítvány létrehozása van folya­matban, amelynek célja az ifjú­ság táncművészeti nevelése, jobb feltételek biztosítása. — Úgy tudom, sikerült a me­gye határain túlra is eljutni. — Budapesten május 8-án kerül sor az amatőr balett tánc- együttesek országos találkozójá­ra, ahová meghívást kapott cso­portunk is. Bízom benne, hogy a táncművészeti világnap és a fővá­rosban zajló szakmai megméretés olyan hatású lesz, hogy tovább él a mi vidékünkön a tánc értékterem­tő harmóniája, szolgálva az ember nemesítését. Cs.TóthJános A muzsika mellett a koreográfia kifejező ereje adja azt az élményt, amit a tánc kommunikációja fejez ki fotó: lehoczky péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom