Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-21 / 92. szám
Nem elkártyázták, elpereskedték a város pénzét Nincs felelős Orosházán? Kis városom Gatyaülep névre hallgató ivójában hallottam azt a — Herakleitoszt meglehetősen idéző — bölcsességet, hogy „Ide figyelj, kisapám! Nem léphetsz kétszer ugyanabba a cipőbe.” S mennyire igaz! — döbbentem rá, amikor Orosháza polgármestere már másodjára igyekezett eltáncolni a véleménynyilvánítás elől. De ami bevált tavaly ősszel, nem biztos, hogy ugyanúgy működik idén tavasszal is. Amikor meghallottuk, hogy jogerős ítélet született Suri- násné Tóth Olga, a — legyünk toleránsak — különféle okokból megszüntetett Orosházi Családsegítő Központ egykori vezetője és az orosházi képviselő-testület között kialakult munkaügyi perben, hírt kívántunk adni róla. Az akkor már ez ügyben második perét elbukó orosházi képviselő-testület álláspontját megismerendő, a polgármester véleményére lettünk volna kíváncsiak. A polgármester úr akkor azzal tért ki a nyilatkozat elől, hogy még nem kapták meg a másodfokú határozatot. Úgy látszik, mennie kellett Vártunk türelemmel, hiszen a képviselő-testület a sajtó kuk- táskodása nélkül is levonhatja egy ilyen ügyben a szükséges következtetéseket. Ám amikor sem az idei költségvetésben, sem máshol nem találtuk nyomát az anyagi konzekvenciákkal is járó ügynek, elhatároztuk: mégiscsak felvilágosítást kérünk a polgármestertől. Ám—mivel ugye kétszer nem léphettünk ugyanabba a cipőbe — most más lett az elzárkózás alapja. Ezúttal azzal tért ki az interjú elől, hogy ez már olyan régi ügy, lerágott csont, amely kutyát sem érdekel. Arról, hogy éppenséggel nem mi vagyunk a felelősek az idő tájékoztatás nélküli elhúzódásáért, nem ejtett szót. így minden törekvésünk ellenére a másik fél véleménye nélkül vagyunk kénytelenek felvázolni az ügyet. Ne firtassuk, hogy milyen okok miatt lett akadály sokak útjában Surinásné Tóth Olga — 1991-ben folytatásos riportban számoltunk be az eset körülményeiről. 1991. június 1-jei hatállyal mindenesetre megszüntették a családsegítő központot. Erre hivatkozva pedig Surinásnét áthelyezték az Egyesített Szociális Intézmény Gondozási Központjához ugyancsak intézményvezetői munkakörbe. A testület aztán 1991. július 12-én visszavonta áthelyezési határozatát, mondván, hogy Surinásnét május 10-ei határozatában „elbocsátás fegyelmi büntetéssel” sújtotta. Ezt Surinásné a bíróság előtt megtámadta, melynek döntése előtt — törvénytelenül — felmondtak neki. Nem hagyták dolgozni Ezt az elbocsátó szép üzenetet a Gyulai Munkaügyi Bíróság 1992. január 7-ei ítéletével „megrovás” fegyelmi büntetésre mérsékelte. Erre az egyesített szociális intézmény vezetője február 5-ei hatállyal felmondta Surinásné munka- viszonyát, mondván, hogy a képviselő-testület döntésével időközben megszűnt Surinásné munkahelye. (Az emberek képesek hinni abban, hogy nincs náluk rafináltabb a világon.) Surinásnéval már január 8-án — amikor munkára jelentkezett — közölték: megszűnt a vezetői állása, csupán családgondozói munkakört tudnak számára biztosítani. Surinásné ezt — egyetemi diplomával a zsebében — el is fogadta. Ezzel a döntésével némi zűrzavart okozhatott, mert kérése ellenére sem kapta meg az új munkakörére vonatkozó munkaszerződésmódosítást. Helyette másnap átvette a február 5-ei hatállyal életbe lépő felmondását. Surinásné ismét bírósághoz fordult, mely 1992. április 15-én hozott ítéletében úgy rendelkezett: Surinásné munkaviszonyát 1992. február 5-ei hatállyal helyre kell állítani, s kötelezte a képviselő-testületet, hogy — miként meg kellett fizetniük az 1991. májusától esedékes bérét is — az 1992. január 8. és április 15. közötti időre eső elmaradt munkabérét fizesse meg Suri- násnénak. Meg amit ilyenkor szokás: 20 százalék kamatot és a perköltséget. Misák Ferencné megbízott intézményvezető azonnal lépett. No nem a munkába állítás érdekében. „Értesítem, hogy az Egyesített Szociális Intézménynél munkába nem kell állnia, amíg a Gyulai Munkaügyi Bíróságon folytatott munkaügyi per másodfokon jogerőre nem emelkedik” — írta Surinásnénak. A Békés Megyei Bíróság 1992. október 22-én jogerős ítéletet hozott, tehát olyat, amely ellen már nincs helye fellebbezésnek. Ebben — korábbi számítási hiba miatt — az elsőfokú ítéletben közöltnél 21 ezer forinttal kevesebb fizetnivalót állapított meg az önkormányzat részére. Az elsőfokú ítéletet minden más vonatkozásban helyben hagyta. Az 1992. február 6-a és október 22-e közötti időre járó munkabért természetesen meg kellett kapnia Surinásnénak. Az adófizetők pénzén Eddig tartott a játszadozás. Surinásnét több mint egy éven át nem engedték dolgozni, s az sem zavarta a képviselő- testületet, hogy ezáltal jövedelmétől is megfosztották Surinásnét. (Az ügy kezdetén az orosházi képviselő-testület egy azóta a városból eltávozott egyházi személyiségéről azt írtuk Surinásné ügye kapcsán, hogy a felebaráti szeretetből még a köteles részt sem adta ki Surinásnénak. Ez a megállapítás úgy tűnik, hogy azóta másokra is igaz lett.) Más munka után kellett néznie — a vállalkozói pályát választotta —, s igen cinikusnak ítélhető Gulyás Mihály polgármesternek az a véleménye, hogy Surinásné ezzel a megoldással még jól is járt. Hogy mit akartunk megkérdezni a polgármester úrtól? Mindenekelőtt azt, hogy felelősségre vont-e a testület valakit a három bukott per láttán? Vagy azért, mert Surinásnéval szemben — a testület nevének felhasználásával — valakik törvénytelenül, következtetésképpen tisztességtelenül jártak el. A jogban kicsit is eligazodók számára világos volt, hogy ezt a pert csak elbukni lehet. Gyűlölet vagy mi vitt embereket arra, hogy Surinásnét ne engedjék dolgozni, ugyanakkor munka nélkül ki kellett fizetniük számára mintegy 400 ezer forintot munkabérként (vonzatainak nagyságáról nincs információnk), kamatként, s Orosházának viselnie kellett a perköltséget is. Igen, Orosházának. A kifizetett pénz ugyanis nem a polgármesteré, nem a testületi tagoké, s legkevésbé a hivatalé volt. De vajon adtak-e az orosházi választópolgárok felhatalmazást a képviselőiknek arra, hogy előreláthatóan törvénysértő döntésekkel elfecséreljék a város amúgy is szűkösen rendelkezésre álló pénzét? A polgármester úr azonban „nem állt kötélnek”. De vajon valóban válasz nélkül kell-e maradniuk e kérdéseknek? Kiss A. János tok a medgyesegyházi rendőrségi gépkocsi üzemanyagellátását finanszórozták, holott a helyi problémák sem megoldottak. A beszámoló után a három órányi vitában sem tudtak dönteni az egyesület sorsáról. Abban maradtak, hogy az ellenőrzéseket folytatják a két körzeti megbízottal és a pusz- taottlakai önkormányzat gépkocsijával. A végső döntés előtt pedig egy újabb közgyűlés összehívását javasolta a tagság az önkormányzatok támogatási felkérésével. j [ Gondok a polgáron munkában A medgyesbodzási és puszta- ottlakai önkormányzatok, a helyi téesz és áfész közös akarattal, 23 alapító taggal 1992. január 31-én hozta létre a polgárőri egyesületet. Az induláskor a nagy lelkesedéshez némi támogatás is párosult, így megkezdődhetett a járőrözés. A 100 ellenőrzés során közel 500 órát töltöttek el az éjszakában. A legutóbbi beszámoló során azonban kitűnt: gond van a polgárőri munkával. No nem a tenniakarással, mint inkább a támogatások elapadásával. A tények sajnos azt bizonyítják, hogy egyre nő a lakosság terhére elkövetett vagyon elleni bűncselekmények száma. A két önkormányzat közül a medgyesbodzási megvonta a támogatást, pedig már a cégbírósági bejegyzés is megtörtént. A tagok nehezményezték, hogy a önkormányza„Kátyúban” Megrendelés lopásra A történet nem mai, de elgondolkoztató. Annál is inkább, mert súlyos értékzavarral megvert korunkban a jóhiszeműség egyre kevésbé szolgálja javunkat. Egyik autómentő' csoporthoz telefonon intéztek egy kérést. Náluk ez mindennapos megrendelési forma, nem is ütköztek meg rajta. A ,,bajbajutott” elmondta, hogy itt és itt maradt a kocsija, nem tudja elhozni, mert elveszett a kulcsa. Megadta azt a címet is, ahova a jármű szállítását kérte. Az autómentőit annak rendje és módja szerint érte mentek, felpakolták és elfuvarozták a magatehetetlen járművet. A megrendelő tulajdonosi mivoltát nem tudta igazolni, de a szállítók jóhiszeműen elhitték, hogy a bezárt kocsiban maradt papírok az ő nevére szólnak. A szolgáltatásért a díjat megkapták, s részükről ezzel minden rendben is volt. Az ügyféllel való kapcsolatuk azonban nem fejeződött be, hanem lényegében ekkor kezdődött. Egy idő múlva ugyanis a rendőrség kopogtatott a segítő szervezet ajtaján, keresve az ellopott autót. Mint a nyomozás végén kiderült, a megrendelő egy lopást hajtatott végre velük. „Bízzál Istenben, s tartsd szárazon a puskaport!” — mondták elődeink, s úgy tűnik, a bizalom mellé még mindig szükséges kellék az óvatosság. L.M. egy 2 helyiségből álló 56,2 m2-es és egy szintén 2 helyiségből álló 33,8 m2-es iroda Érdeklődni; a 445-104-es és a 445-767-es telefonszámokon 8 és 16 óra között Sütő Enikő közgazdasági igazgatóhelyettesnél. KAMUT község képviselő-testülete pályázatot hirdet AMK Kamut, Petőfi utca 47. IGAZGATÓI állás betöltésére. Az állás 1993. szeptember 1-jétől tölthető be. Feltétel: felsőfokú szakirányú végzettség. Pályázatokat a megjelenéstől számított 30 napig nyújthatják be a pályázók az alábbi címre: Polgármester, Kamut, Pefőti utca 106.
