Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03-04 / 78. szám
iRÉKÉS MEGYEI HlULAP MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. április 3-4., szombat-vasárnap Biharugra, Szabó Pál 46.: igazi zarándokáig kis falusi ház «láBT ... S zabó Pált elhallgatni lehet, de kikerülni nem Ugrai emlékek iR.ohanó városi életünkbe nem könnyű az ugrai kirándulást beiktatni, pedig Erzsiké néniék mindig szívesen látják a vendéget. S otthonuk, az a kis falusi ház igazi zarándokhely, ahová érdemes ellátogatni, ahol Pista bácsi bora mellett jólesik az őszinte beszélgetés. Olyankor új erőre kap a látogató és persze fogadkozik: hamarosan újra eljön, de titkon érzi; ismét eltelik néhány hónap, sőt, év is, mire megint találkozunk. így nem kevés lelkiismeret-furdalással indultunk útra, hogy a száz éve született Szabó Pálra emlékezzünk szülőházában, Bi- harugrán — leányával, Erzsiké nénivel és vejével, Miki- ta Pista bácsival. Az idei tavasz nehezen tudta legyőzni a telet, a zord időjárástól a bihari táj a mostoha arcát mutatta. Az utakon és a faluban alig láttunk embereket, mintha a világ végére indultunk volna. Ugrán nem változott semmi. Legfeljebb megöregedtek kicsit a falak és a fák. A ház büszke tartású és fürge mozgású asszonya most először segítségre szorul a nagytakarításban, és a tréfás kedvű házigazda gyorsabban belefárad a kertészkedésbe. Itt született Szabó Pál, szegény családban, 1893. április 5-én. Éppen száz évvel ezelőtt, író és szerkesztő lett, a Független Kisgazdapárt, később a Nemzeti Parasztpárt alapítója, majd első elnöke. A felszabadulás után országgyűlési képviselőként és rangos közéleti funkciókban aktívan részt vett a magyar politikai élet alakításában. Regényeiben (Őszi vetés, Harangoznak, Lakodalom, Keresztelő, Bölcső, Talpalatnyi föld, Isten malmai, Most és mindörökké, Tavaszi szél, Új föld) a falusi életről, a szegény parasztság nehéz sorsáról ír, megrázóan és szeretettel. A szociográfiát és a mese- szerűséget ötvöző művei mára a népi irodalom és a magyar történelem fontos fejezetei. Munkásságával maradandót alkotott az irodalomban és a közéletben, ám a sors nem volt hozzá kegyes, kortársai is inkább hálátlannak bizonyultak; Szabó Pálnak — bár Kossuth- díjjal kitüntették — értetlenség és mellőzöttség jutott osztályrészül egészen haláláig, 1970-ig. No és azután? Az utókor sem vitte túlzásba az ünneplést, s ezt a mindvégig ,De jó, hogy nem élte meg. egyszerűségét megőrző író és politikus aligha bánta volna. Az viszont méltatlan, hogy átfogó életműve kevéssé ismert. A születés centenáriumánál jobb alkalom nem létezik arra, hogy az utókor törlesszen mulasztásából; de sajnos úgy tűnik, ezt a lehetőséget elszalasztottá. Emlékkiállítás nyílt a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban, vetélkedőt rendeztek a szülőfalu iskolájában, koszorúztak a temetőben, Debrecenben egész napos programmal emlékeztek Szabó Pálra, Ugróra is ellátogattak. Ennyi, és ez nem sok. Kötet, ünnepi kiadvány nem jelenik meg. Oka lehet ennek a közismerten nehé^ anyagi helyzet, de éppen ügy az időben eszmélés, a figyelem hiánya is. Beszélgetésünk során ezzel érzékeny pontot érintünk, Erzsiké néni és Pista bácsi igazán belátó a mai világ kötelezettségeivel szemben, nem kérik számon a mulasztást, az mégis nyilvánvaló. „Bennünket elhallgatni lehet, de kikerülni nem. így mondta nekem apuka — idézi Szabó Pált leánya, aki maga is író, újságíró. — Látod, kedves, a múltban is ez volt, ma is ugyanez van...” Ma már elvárnánk, hogy a közéleti csatározások letisztulása után végre méltó helyükre kerülnek igazi értékeink. Ez a letisztulás azonban még várat magára. Az iskolában sem tanítják Szabó Pált. A kultúra kisajátításával kapcsolatban furcsa nyilatkozatok láttak napvilágot az elmúlt hetekben is, és ezek a hírek nem kímélik az ugrai házat sem. Erzsiké néni édesapja önéletrajzát említi, azt a részt, amelyben leírja, hogy fültanúja volt Herczeg Ferenc kijelentésének: „a kultúrát mi, svábok hoztuk el a magyaroknak”. Munkásságával maradandót alkotott, ám a sors... Az évek múlásával vajon változik-e az író-politikus „apukáról” őrzött kép? „Sok minden előjön, ami tíz évvel ezelőtt még elsüllyedt volna, de nagyjából ugyanaz marad a kép, hiába öregszem, fáradok gyorsabban. Nem szépülnek, és nem fakulnak az emlékeim, apám meg a dolgai ugyanúgy élnek bennem most is, mint régen. Nem tudok erről beszélni, talán inkább le tudnám írni...” Különös, sokszor embertelen világot élünk. Ha itt lenne közöttünk, minek örülne, mivel tudna azonosulni, és mivel nem? „Őszintén mondom, kedvesem, sokszor arra gondolok, de jó, hogy nem élte meg! Nagyon csalódott lenne. Nem így akartuk, nem ezt akartuk. Ez egy félelmes világ! Átgázolni embereken, aki bírja, marja, nem számít senki, semmi, csak a pénz és a hatalom... Be kéne zárni a kaput, hogy csak a madárjöhessen be, és akkor mentesülünk ezektől a szörnyűségektől.” Kegyetlen harcok dúltak a harmincas években is, Szabó Erzsiké gyermekfejjel nem érthette, mi zajlik körülötte. Ma úgy tekint vissza, hogy annak a küzdelemnek — ellentétben a jelenlegi párt villongásokkal —volt értelme. Öregségére egyedül marad, magányos az ember. Addig volt jó, amíg forgott a világ, „forgalmas”, mozgalmas volt az élet. Amikor Erzsiké újságíró- gyakornokként kezdte, öten voltak Szabó Erzsébetek a pályán! Édesapjával közösen választották az apai nagymama, Bertalan Ágnes nevét. így ahol megjelent, nem tudták, kinek a lánya, és Erzsiké éppen ezt akarta: önmagáért fogadják és becsüljék, ne az apja miatt... Azt mondja, csodálatos apa-gyermek kapcsolat volt, mégis vágyott az önállóságra. Hosszas újságírói pályafutása alatt összesen kétszer kapott kosarat; ma is büszke rá, hogy mindenkivel tudott emberi hangon kapcsolatot teremteni... Ez a hang oly ritka manapság. Mennünk kell, marasztalnak. Nehéz a búcsú. A kertben csak a legmerészebb króku- szok bújtak elő a földből. Sokáig integetünk, még mindketten ott állnak a híres szülőház kapujában... Niedzielsky Katalin Erzsiké néni és Pista bácsi ugrai otthonát sem kímélik a rossz hírek... Kedves Erzsiké néni, Pista bácsi! A mielőbbi viszontlátásra! FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Az egykori dolgozó- ma emlékszobái az íróasztalon 1970 óta pihen a toll cs az írógép I
