Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-19 / 90. szám

O Az oldalt írta és szerkesztette: Szekeres András. Telefon: 66/450-450 HÍREK Testvérvárosi kapcsolat Mezőberény. — A németor­szági Miinsingen és Mezőbe­rény testvérvárosi kapcsolatot létesít, melyről a dokumentu­mokat május 29-én a herényi önkormányzati testület ünnepi ülésén írják alá. A napokban Velemben a két város vezetői „félúton” egyeztették a prog­ramot. Szennyvízvezeték Mezőberény. — A kivitele­zők a napokban látnak hozzá Mezőberényben a 7-es számú szennyvízöblözet építéséhez, mely a Belencéresi utcán ha­lad a Martinovics és Belencé­resi utca sarkán lévő átemelő­ig. Társulati beruházásban 830 méteres vezeték készül, mely része a városban folyó 62 mil­lió forintos szennyvízprog­ramnak. A beruházás teljes el­készültével a város komplex szennyvíztisztítójának kapa­citása kétszeresére, vagyis na­pi 1150 köbméterre bővül. / Épül a tornaterem Mezőberény. — A helyi 2. Számú Általános Iskola torna­terme jó ütemben készül. A 23,5 millió forintos beruházás kivitelezője a Rév Építőipari Kft. A tornaterem elkészülté­vel az iskola gazdagodik egy 18x24 méteres küzdőterű sportlétesítménnyel, melyhez öltözők, vizesblokkok, orvosi és tanári szoba tartozik, s áta­dása a jövő tanév kezdésére várható. Fórum Mezőberény. — A Baráti Egylet Mezőberényért április^ 26-án, hétfőn délután 5 órakor a Petőfi Művelődési Központ­ban fórumot rendez a helyi te­lefonellátottság várható ala­kulásáról. Az előadók között szerepelnek a MATÁV Szege­di Igazgatóságának és megyei üzemvezetőinek képviselői, akik válaszolnak a városban a különféle, telefonnal kapcso­latos híresztelésekre. Csárdaszállási újszülött Csárdaszállás. — A napok­ban megszületett Csárdaszál­lás 605. lakosa. A hír érdekes­sége, hogy a faluban legutoljá­ra 1976. április 11 -én látta meg a napvilágot újszülött. MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE Újjáalakult a Baráti Egylet Mezőberényért egyesület Csaknem százan alakították meg 1986 februárjában az ak­kori nagyközségben a Baráti Egylet Mezőberényért egye­sületet. A legkülönfélébb kor­osztályú és végzettségű hely­beliek azzal a céllal ültek le, hogy tegyenek a településért a várossá fejlődéshez vezető úton. A tagok sok fórumot, rendezvényt szerveztek, talál­kozókon informálták, tájékoz­tatták a lakosságot. Részt vál­laltak egyebek között a telepü­lés egészséges ivóvízzel törté­nő ellátásában, vitafórumokat rendeztek a nagyközség ren­dezési tervéről és közlekedési koncepciójáról, igyekeztek még szorosabbá fűzni a kap­csolatot az elszármazottak bu­dapesti és szegedi klubjával, a fővárosban népzenei hangver­senyt rendeztek, s több éven át fogadták augusztus 20-án a ha­zalátogató volt herényieket. Közben szoros kapcsolatot tartottak a Petőfi-emlékhe- lyekkel, megszervezték az or­szágos emlékhelyi találkozó­kat, s részt vállaltak a hazai Petőfi gimnáziumok országos találkozójának létrehozásából. A várossá válásban is jelen­tős érdemeket szerzett az egyesület. Az utóbbi két-há- rom éves megtorpanás után szükségessé vált az egyesület életének, munkájának fellen­dítése. A közelmúltban ren­dezték meg az éves beszámoló és tisztújító közgyűlést. A tisztújító közgyűlésen jelenlé­vők egyhangúlag kinyilvání­tották: továbbra is szükség van az ilyen jellegű egyesületre, mert a városban kevés az olyan fórum, ahol a lakosság kezde­ményezhet, véleményt nyilvá­níthat, s közvetlen választ kap kérdéseire. Az egyesület tag­sága elfogadta az új alapszabá­lyát, melyben leszögezik: pár­toktól és politikai csoportosu­lásoktól függetlenül, önkéntes tagsággal, önálló önkormány­zattal rendelkező társadalmi szervezet. Megválasztották az öttagú vezetőséget, melynek elnöke Szűcs Lajos, titkára Nagy Ferencné lett. A vezető­ség társadalmi munkában te­vékenykedik, az egyesület nyitott, bárki beléphet, köz­gyűléseit, rendezvényeit bárki látogathatja. A tagok szeret­nék, ha minél több támogató­juk lenne, hiszen a városért, a lakosságért kívánnak tevéke­nyen dolgozni. Az elkészült munkaprog­ramban kiemelt szerepet ka­pott a hagyományápolás, az elszármazottakkal, valamint a Petőfi-emlékhelyekkel a kap­csolat további ápolása. Áz egyesület legközelebbi ren­dezvénye májusban lesz, ami­kor is felavatják a mostani mű­velődési központ helyén az 1802-ben alapított Mezőberé- nyi Első Evangélikus gimnázi­um helyét megörökítő emlék­táblát. Végzősök a herényi gimnáziumban A Mezőberényi Petőfi Sándor Gimnáziumban az idén 95-en fejezik be tanulmányaikat. A ballagási ünnepséget május 15-én tartják, vi­szont egy nappal korábban, május 14-én német­ből már megkezdik érettségi vizsgáikat a diá­kok. A ballagókat Dütsch Zsolt igazgató és he­lyettese, Székely Erzsébet búcsúztatja. A ballagok: IV. a. osztály, IV. b. osztály Osztályfőnök: Bálint- né Belies Éva Erdélyi Mihály Gubis Erika Hoffmann Éva Hortobágyi Edina Jozaf Csaba Komócsin Dóra Kótai Annamária Nagy Krisztián Nemcsok Ildikó Nun Szilvia Plavecz Erika Schäfer Krisztina Sík Ilona Szász Ildikó Tánczos Eszter Tóth Csaba Vincze Kornélia Vrbovszki László Vrbovszki Szabolcs Oszátlyfőnök: Vára- diné Szász Julianna Báli Szilvia Bessenyei Anita Czeglédi Mónika Demovics László Földvári Judit Garai Orsolya Győré Anna Gyulai Miklós Juhász András Kecse-Nagy Edina Kelemen Tamás Kerepeczki Éva Kertész Ágnes Leyer Enikő Lizák Szilvia Mácsai Réka Menyhárt Anikó Musza István Nánási Olivia Papacsek Judit Paplogó Zoltán Reszkető Petra Sütő Annamária Tóth Andrea Tóth Attila Tóth Borbála Török Katalin Zolnai Andrea IV. c. osztály Osztályfőnök: Szilá­gyiné Gergye Erzsé­bet Baláti Angelika Balogh Attila Czirok Gabriella Csongrádi Ivetta Fazekas Andrea Fejes Mária Fekete Adrienn Fekete Tibor Hankó Henrietta Kálmán Ildikó Barbara Kanó Izabella Kátai Norbert Kiss Mihály Arnold Kovács Gabriella Könczöl Marianna Lovas Adrienn Lövétei Katalin Petrovszki Nóra Polgár Anikó Polgár Emese Sánta Irma Seres Diána Szabó Péter Szilvásy Judit Tószegi Gabriella Vaszkó Angéla IV. d. osztály Osztályfőnök: Braun Róza Barna Tibor Bartolák Andrea Bencsik Szilvia Csicsely Péter Dogi Lilla Dombi Sándor Gajda Orsolya Gáspár Edina Gulyás Gyöngyi Kővári Ildikó Mező Brigitta Papp Katalin Parragh Ildikó Pünkösti Gabriella Tokaji Mária Tóth Andrea Tóth Mária Virág Hajnalka 1993. április 19., hétfő A látszat csal ,,De városias ez a község" — jegyezte meg egy távolba szakadt ismerősöm a minap herényi találkozásunk alkalmá­val. „De hiszen ez város, ha nem tud­nád" — egészítettem ki ismereteit. Mi tagadás, néhány évvel lemaradt. Le­het, hogy az is közrejátszott abban, hogy a település várossá válását több éves hercehurca előzte meg. Éppen 13 esztendeje jelent meg a ,,Mezőberény, a helyét kereső kisváros" tanulmánykötet, mely részletesen taglalta a településnek a várossá váláshoz vezető útját, állomásait. Nem tagadom, időnként ma is kézbe veszem, szívesen forgatom, talán azért is, mert annak idején, finoman fogalmazva „kivonták” a forgalomból. Egy-egy összeha­sonlító adat bárminél beszédesebb. Most is felütöttem a könyvet úgy középtájon. Alig két évtizede a nagyközségek között a második leghosszabb vízvezeték-hálózata volt Mezőberénynek, a csatornázottság alapján viszont az utolsók között szere­pelt. 1975-ben már jobb volt a helyzet: a csatornahálózat bővítése nyomán a gerincvezeték hossza megközelítette az öt kilométert. Mára viszotn már ez is kévének bizonyult, újabb öblözetek épülnek, a bővítésre a város több mint 60 millió forintot fordít. A napokban ismét munkához láttak a gépek, az építők, hogy a föld alá tegyenek milliókat, így téve kellemessebbé, összkomfortosabbá a felszínt. / — „A kutyás doktor” Másfél évtizede istenigazából nem akart Berénybe leteleped­ni, napjainkban viszont már félig-meddig mezőberényinek tartja magát dr. Kis János. „Kutyás” híre megelőzte, ugyanis kutyás berkekben jól csengő kenelnév az övé, vagy­is a Csík ördöge. — A szabadkígyósi mező- gazdasági technikumba jár­tam, s 1968-ban megnyertem egy középiskolás állattenyész­tési versenyt, jutalomból édes­anyámtól kaptam egy puli- kölyköt, melyet Zsófinak hív­tak. Kezdetben édesapám ber­zenkedett ellene, vegyes érzé­sekkel fogadta, de amikor a séták előtt úgy szólt hozzá, hogy: „mit akarsz, te betola­kodó”, már teljes volt közöttük a barátság. Innen indult kutyás mi voltom — kezdi a beszélge­tést. Az állatok, pontosabban a ló szeretete vitte az állatorvosi pályára. Az egyetem elvégzé­se után következtek az állat­kórházi évek, majd egy évti­zed múlva a klinikus szakállat­orvosi szakvizsga. — Feleségem fogorvos, az akkori nagyközségben kapott állást, majd lakást. Én követ­tem. 11 esztendeig az Arany­kalász Tsz üzemi állatorvosa voltam, három éve magánál­latorvosként praktizálok. — Gondolom, a több pénz reményében váltott... — A négylábú marhákkal nekem soha nem volt bajom... — s elharapja a mondat máso­dik felét, mely egyértelmű ma­gyarázat volt. A városban, s a hozzá tartozó községekben négy magánállatorvos és egy állami állatorvos ténykedik. Beszélgetésünk során megtu­dom: a délelőtti rendeléseken főként kisállatokkal foglalko­zik, délután jobbára az előre megbeszélt műtéteket végzi, melyhez gyakran neje asszisz­tál. S nem mindennapi dolgok­ra specializálódtak. — Feleségemmel a kutya­fogászatra szakosodtunk: ha kell fogat húzunk, fogkövet tá­volítunk el, s fogat szabályo­zunk, és ha lenne rá időnk, akkor az ebeknek fogat is pó­tolnánk. Volt rá példa, hogy baleset során a kutya álkapocs- törést szenvedett. Rendbe hoztuk, igazolást adtunk a sérülésekről, amire viszont nem volt szükség, mert a kiál­lításon a bíró semmit sem vett észre, a kutyus nemzetközi dí­jat nyert — folytatja Kis dok­tor. Beszélgetésünk során szót ejtünk még az átalakuló mező- gazdaságról, a pihenésről és természetesen hobbijáról, a puli tenyészetéről. Kutyáival mindenféle hazai és nemzet­közi díjat nyert már, egy ku­tyájával világgyőztes volt. — Főleg a történelmi témá­jú könyveket szeretem, ezen belül is szívesen tanulmányo­zom a honfoglalás korszakát, a pásztortársadalmakat és a gaz­dálkodási rendszereket. Ezek hivatásomhoz tartoznak — mondja búcsúzásul. Műtrágya minden mennyiségben Csárdaszálláson az Agroké­miai Közkereseti Társaság a helyi Petőfi Szövetkezet gesz­torságában üzemel, s látja el a környező mezőgazdasági üze­meket és kisgazdaságokat a legkülönfélébb műtrágyával. Az elmúlt évben kevéssel több, mint 10 ezer tonna mű­trágyát forgalmaztak, elfogad­ható eredménnyel. Erre az év­re a műtrágya igények változ­tak: a felhasználás eltolódott a kis kiszerelések irányába. Ko­rábban az ömlesztett vagy 50 kilogrammos, zsákos csoma­golást igényelték az üzemek, az idén a 3, az 5, a 10 és a 25 kilós kiszerelést keresik a kis­gazdaságok. Az agrokémiai központ fel- készülten várta az idei tavaszt is. Pillanatnyilag is több mint 2000 tonna különféle műtrá­gyájuk van raktáron, ezeket az igények szerint szállítják és csomagolják. A kis kiszerelés iránt az elmúlt napokban ugyancsak megnőtt a kereslet, alig győzik a műtrágyafélesé­gek csomagolását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom