Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-14 / 85. szám (86. szám)
1993. április 14., szerda A csődhelyzet miatt az áfész egyre több egységét kénytelen értékesíteni, annál is inkább, mert az rt. megalakulása óta az Afész-vagyon jelenleg kizárólag csak a megmaradt ingatlanokra korlátozódik. így került eladásra a képünkön látható kisnyéki egység is áfész kontra Pelikán * Életemben átestem már két államvizsgán, száma- nincs kollokviumon és szigorlaton, ám nem túlzók, ha azt állítom, mindegyik csak játék volt csupán ahhoz képest, amennyi energiámba most a sarkadi áfész kontra Pelikán-ügy megismerése és megértései?) került. Egy napilap újságírója természetesen nem vállalkozhat arra, hogy minden dokumentumot á-tól z-ig kivesézzen és azokat a jog mérlegére téve megmondja, kinek is van százszázalékosan igaza, de kötelessége minden érintettet meghallgatni s mindazt, amit megtudott megírni, hogy az emberek világosabban lássanak. Mint a szakmámnak „mezei” képviselője, magam is csak erre vállalkozhattam. Elindultam, hogy a dologban minden illetékest megkérdezzek, s az ott hallottakat papírra vessem. íme: A Pelikán Rt. egyik legnagyobb vállalkozása a sarkadi kenyérgyár létesítése volt. Ennek összes gépi berendezését az rt. külföldi alapítója, egy svájci cég szállította. A kenyérgyár pillanatnyilag 12-13 embernek biztosít megélhetést FOTÓ: FAZEKAS LÁSZLÓ Hideg zuhany A szóban forgó Sarkad és Vidéke Áfésznek jelenleg több mint négyezer tagja van. (Az 1963-as egyesítés óta Sarkad, Kötegyán, Méhkerék, Sarkadkeresztúr és Újszalonta tartozik ide.) A nemrégen megtartott részközgyűléseken kiderült, a tagok kíváncsiak arra, hogy a negyven éven keresztül virágzó áfész vajon miért ment tönkre olyan hirtelen. Kíváncsiak arra is, hogy a csődhelyzethez van-e valami köze a sarkadi Pelikán Rt.-nek, amelynek egyik alapítója s legnagyobb tőketulajdonosa két évvel ezelőtt maga az áfész volt. Az említett részközgyűléseken a tagok azzal bízták meg a jelenlegi áfész-vezetést, hogy azok tegyenek meg mindent az igazság kiderítéséért, hiszen az egyszerű emberek szemüvegén keresztül csak annyi látszik, hogy lőttek a megszokott osztaléknak, a bevitt tőkének, s az egész szövetkezeti vagyonnak. A kisnyéki Száva családot például — ahogy elmondták —, „hideg zuhanyként” értea hír a mostani részközgyűlésen, hogy a szövetkezet „ennyire lecsúszott”. Az ugyancsak kisnyéki Tűri Albertié a tavaly kiadott vagyonnevesítésről szóló papírját hozta el „bizonyítékként” arra, hogy az ezen szereplő 39 ezer forint értékű üzletrész ezek szerint „csak átverés” volt. A sarkadkeresztúri Papp család azt kifogásolta, hogy tudomásuk szerint az áfész volt vezetői szép kis prémiumot vettek fel akkor, amikor a nyereség már csak könyv szerint volt nyereség... Persze az igazsághoz tartozik, hogy az egyszerű emberek csak „találgatni tudnak”, ahogy Száva Zoltánné mondta. Ezért a konkrétumokról, a részletekről Molnár Lászlót, a jelenlegi áfész-elnököt kérdeztük: — Az áfésznek jelenleg 130 millió forint a tőketartozása, s legalább 40 millió a kamathátraléka. Ön tavaly nyár derekán lett a Sarkad és Vidéke áfész elnöke. Létezik, hogy ez idő alatt ment tönkre a korábban nyereségesen működő szövetkezet? Vagy ha nem, akkor vajon miért vállalta ezt a nem éppen gyerekjáték feladatot? —: Amikor a régi vezetés, élén Béhr Attila elnökkel lemondott, és „átvonult” az áfész alapította Pelikán Rt.-be, a jelölő bizottság többek között engem is megkeresett, hogy elvállalnám-e az áfész- elnökséget. Először nemet mondtam, hiszen nem voltam áfész-alkalmazott, és tudtam, hogy nincs jó helyzetben az áfész. Majd másodszori megkeresésre úgy döntöttem, belevágok. Hogy mibe, azt akkor még nem tudtam pontosan. Aki kopogtat, nem kísértet. Hitelező — Mikor kezdte érezni, hogy nem a ,,mennyekben" jár? —Alig pár napos elnök voltam, amikor kopogtatni kezdtek az ajtómon a hitelezők, és kiderült, hogy az előző vezetés ígéretet tett arra, hogy június 30-áig minden tartozást kifizetnek. Mivel 5 nappal a határidő letelte előtt a teljes régi vezetés átvonult a Pelikán rt.- be, a teljesítés az új vezetésre maradt. Kiderült, egy sor könyvelés sincs 1992-re, és fedezetet sem hagytak a hitelezők kielégétésére. A volt főkönyvelő, aki szintén az Rt.-be került, júliusban készített ugyan egy jegyzőkönyvet, amely tartalmazta a vevőtartozásokat, az értékpapírkészletet, de ezzel nem sokra jutottunk, tudniillik az értékpapírok vagyont nem jelentettek, a vevőtartozás 90 százaléka pedig behajthatatlan volt. A könyvelés elkészítését (visszamenőleg január 1 -jéig) augusztusban tudtuk elkezdeni. Az elmondottakkal párhuzamosan kaptuk meg az 1991- es évre vonatkozó APEH-vizs- gálat jegyzőkönyvét, amely kiderítette, hogy 1991-ben nem 964 ezer forintos nyeresége volt a szövetkezetnek, ahogy az a mérlegbeszámolóban szerepelt, hanem közel 58 millió forintos vesztesége. Remek üzlet, de kinek? — Van-e valami elképzelésük arra vonatkozóan, hogy mi okozhatta ezt az óriási veszteséget? — Természetesen mi is kíváncsiak voltunk a válaszra, úgyhogy megpróbáltuk kideríteni. Először is megbíztunk egy szakértő céget, a békéscsabai Dunaholdingot, hogy vizsgálja meg a Pelikán Rt. alakulásának és a szövetkezeti vagyon bevitelének körülményeit. Ebből és máshonnan szerzett információkból végül is úgy állt össze a kép, hogy a veszteségesség egyik oka még 1989-re vezethető vissza, amikor a szövetkezet külkereskedelmi tevékenységbe fogott. Gondolok itt a nyugatról behozott, nehezen elad- hatató farmerokra, műszaki cikkekre és az ennél arányaiban jóval jelentősebb veszteséget hozó kamionügyletre. A lényeg itt is az volt, hogy nem tudták megfelelően értékesíteni a drágán megvásárolt járműveket. Aztán jött ez az indokolatlan befektetés, vagyis az áfész-va- gyon nagyobbik és legértékesebb részének bevitele a Pelikán Rt.-be. Az akkori vezetés elhitette az emberekkel, hogy ez egy remek üzlet. Ugyanígy megtévesztették a döntést hozó testületeket, így a küldöttgyűlés is megszavazta a „vagyonát- mentést”. Az akkori vezetés ezután megválasztotta saját magát a Pelikán Rt. igazgatóságába, a felügyelő bizottságba, aztán leköszöntek az áfésztól, és most ott tartunk, hogy a többségében áfész-vagyonból létrejött Pelikán Rt. igazgatóságában és felügyelő bizottságában egyetlen áfész-képviselő sincs. Sőt! A szavazati arányunk is 29 százalékosra csökkent a korábbi 70 százalék helyett, mert még 1992. áprilisában a Béhr Attila- féle vezetés eladott az rt.-nek 100 millió forint értékű részvényt 60 millióért. Ezt azzal magyarázták, hogy mindez a csődhelyzet elkerülése miatt szükséges, de ez nem felelt meg a valóságnak, hiszen a csődöt ennek ellenére be kellett jelenteni. Az igazi cél az volt, hogy mire az új áfész-vezetés hivatalba lép, addigra az áfész tulajdonosi hányadát 50 százalék alá csökkentsék, s így az rt. ügyeibe való beleszólási jogtól megfosszák. Ugyanakkor tudjuk, hogy a részvények egy részét 30 százalékos áron „átjátszották” Andreas Beer német állampolgárnak, a másik alapító tagnak, aki így több mint 50 százalékos részesedést szerzett az rt.-ben. Gyakorlatilag így az áfész-va- gyon az ő kezébe került. A csődegyezség meghiúsul-— Mi lesz most a szövetkezettel? — Tavaly csődöt jelentettünk, de a csődegyzséget a Budapest Bank meghiúsította. Mellékesen: a bank egyik vezető munkatársa benne volt az Rt. felügyelő bizottságában. Ugyanakkor a banknak nem fűződött gazdasági érdeke az egyezség meghiúsításához. Megegyezés hiányában a megyei bíróság határozatot hozott a felszámolásunkról. Ez ellen természetesen fellebbeztünk a legfelsőbb bíróságnál, de ha helyt, is adnak a kérelmünknek, akkor sem biztos, hogy létrejön a kényszeregyezség a hitelezőkkel. Vagyis azok bármelyike kérheti a felszámolást. Sajnos ennek van a legnagyobb realitása. Mindemellett keresetet adtunk be az rt. ellen a cégbíróságon, tudniillik véleményünk szerint az rt. jelenlegi tisztség- viselőinek megválasztása a társasági törvény megsértésével történt. A legjobb az volna persze, ha az rt.-be vitt vagyonúnkat visszakaphatnánk, de ha ez nem megy, legalább pozícióhoz szeretnénk jutni a vezetésben. Sajnos tudjuk, erre sincs túl sok jogi lehetőség. Egy biztos: megteszünk mindent, hogy az igazságra fény derüljön, hiszen azt nem tudjuk elfogadni, amire a régi vezetés hivatkozik, hogy máshol is rosszul állnak a szövetkezetek. A mi tagságunkat az érdekli, hogy ez a szövetkezet miért ment tönkre, és hogy ezért a felesősök legyenek számon kérve. Ennek érdekében a volt elnök ellen büntető eljárást kezdeményeztünk. Ha nincs vita, nincs csőd Béhr Attilának, a Pelikán Rt. elnök-igazgatójának, a volt áfész-elnöknek mindezekről természetesen más véleménye volt: — Attól a ténytől, hogy jó nevű szövetkezetek sorra mentek és mennek tönkre a rendszerváltás idején, nem lehet elvonatkoztatni. A rendszerváltás nemcsak politikai és társadalmi változásokkal, hanem komoly gazdasági váltással is jár. Tudomásul kell venni, hogy a régi szövetkezetek ideje eljárt, át kell alakulni új típusú szövetkezetté, különben elkerülhetetlen a csőd. Mi el is kezdtük annak idején ezt az utat, de arról már nem tehetünk, hogy az emberek többsége nem volt ebben partner, és az új vezetés sem volt kíváncsi a mi elképzeléseinkre. Az új típusú szövetkezethez mindenekelőtt tőkére lett volna szükség. Kértük az embereket, hogy egészítsék ki az 500 forintos alaprészjegyeiket 2000 forintra, de ez kemény ellenállást váltott ki, és csak nagyon kevesen voltak erre hajlandóak. A hitelezők kielégítésére is felállítottunk egy koncepciót, amire azonban — mint mondtam — az új vezetés nem volt kíváncsi. Még az első igazgatósági ülésükre sem hívtak meg bennünket. Igaz, mi sem kerestük őket, de úgy gondolom, ha valamit átveszek, és valamit nem tudok, én megyek érdeklődni. De mi itt a Pelikánban hihettük azt is, hogy nincs szükség a segítségünkre, hiszen Molnár László elvileg tudhatta, mit vállalt. O volt ugyanis az áfész alapította Sarkad Invest Kft. ügyvezető igazgatója, s ebből a pozícióból beleláthatott az áfész ügyeibe korábban is. Állítom egyébként, ha nincs ez a huzavona a feljelentésekkel, nincs ez az ellenségeskedés, már az áfész is kint lenne a csődből és a Pelikán is többre jutott volna. „Nem volt egyszerre két fizetésem!” — Milyen koncepciójuk volt a hitelezők kielégítésére? — kérdeztem. — Nem ^akarok nagyképűnek tűnni, de én találtam ki a megyében a bérletbe adás rendszerét. (Azóta már mindenhol elterjedt ez a megoldás.) Az volt az elképzelésünk, hogy a bérleti díjakból fokozatosan megadjuk a tartozásainkat. Már egyhavi bérleti díjból több tucat kisebb hitelezőt ki lehetett volna elégíteni. Nem tudjuk, hogy az áfész új vezetése mit csinált például ezekkel a bérleti díjakkal. Vagy az eladott ingatlanok árával. Inkább ezekről kellene beszámolniuk a tagságnak ahelyett, hogy már 10 hónap óta csak minket piszkálnak. Azt sem tudom, vajon arról tájékoztatták-e már az embereket, hogy az alapszabály szerint elveszti a tagsági viszonyát az, aki ez év június 30-áig nem egészíti ki 2000 forintra az alaprészjegyét... — A veszteségesség kialakulásához ön szerint mennyi köze van az 1989-es külkereskedelmi tevékenységnek? — Akkoriban csak ez hozott árbevételt a szövetkezetnek. Tény viszont, hogy mindenáron fenn akartuk tartani a dolgozói létszámot, ami több mint 10 milliós kiadást jelentett számunkra. Aztán ott volt mindennek a tb-vonzata, amiből egy ötágyas szobát tudtunk volna bérelni a gyulai kórházban. —A tagok úgy tudják, jelentős prémiumokat vettek fel 1991 -ben az akkori ájész-vezetők, holott mint később kiderült, akkor már csak papíron volt nyereséges a szövetkezet... — A számításokat annak idején egy gazdasági csoport végezte, s én mint elnök nem kételkedtem a hozzáértésükben. A szakemberek ők voltak. Az általuk kimutatott nyereség után nekem 34 ezer 52 forint prémiumelőleg járt. Többet már nem is vehettem fel, mert a ’92-es tavaszi küldöttgyűlés egy határozata ezt megtiltotta. A dologból munkaügyi per lett, és az áfész épp most perli a 34 ezret vissza tőlem. Ha már itt tartunk: azt is szokták mondani, hogy nekem egyszerre volt két fizetésem az áfésznél és a Pelikánnál. Nos részemre 1992. június 25-én mondott fel a szövetkezet, a fizetésem addig csak innen kaptam. Elismerem persze, hogy egyidejűleg a Pelikánban betöltött tisztségem után tiszteletdíjban részesültem. — Igaz-e, hogy 1992. nyarán hiányzott a szövetkezet az évi teljes könyvelése? — Elmaradt könyvelésünk volt, ez igaz, de nem hiányzott „teljesen”. Ezenkívül egy jegyzőkönyvvel, amelyben minden gazdálkodással összefüggő dolog szerepelt, átadtuk a szövetkezetét az új vezetésnek. „Pénzhez akartunk jutni” — Az új vezetés sérelmezi, hogy az 1992-es áprilisi részvényeladással 29 százalékosra szorították az áfész részesedését a Pelikánban, továbbá, hogy egyetlen áfész-tag sem képviselheti az áfészt a Pelikán igazgatóságában és a felügyelő bizottságban. — A részvényeladással annak idején mi 60 millió guruló forinthoz juttattuk a szövetkezetét, amiből az ki tudta elégíteni a 30 milliós célrészjegye- seket és a szállítók egy részét. Tudom, az áfész jelenlegi vezetése azt sérelmezi, hogy 40 százalékkal leértékelt áron vette meg az rt. a részvényeket. De akkor annak az volt a piaci értéke. Az igazgatóságba és a felügyelő bizottságba pedig azért nem engedtünk be áfész-képviselőket, mert az ő céljuk az, hogy a mostani rt.- vezetést egy az egyben visszahívják. Ebben az esetben viszont megbénulna a Pelikán, és hát nem vagyunk önmagunk ellenségei. Egyébként ha kifizetik nekünk, az ezekből a részvényekből megmaradt 77 milliónyit bármikor visszaadjuk. Tavaly májusban, amikor 30 millió forint értékű részvényt 30 százalékon kiárusítottunk — nem titok: pénzhez akartunk jutni —, a külföldi partnerünk is vásárolt belőlük. Ezzel ő most több mint 50 százalékban részesedik az rt. vagyonból. Sokan azt állítják, ő a rokonom, és összeszövetkeztünk, de ezek a vádak nem igazak. Nem rokonom és nem szövetkeztünk, csupán kellett a pénz, és ő hozott. O hozta be a kenyérgyár gépi berendezését és a közeljövőben felállítandó műanyagflakongyár granuláló gépsorait. Ezeket pedig senki sem fogja Sarkadról elhúzni, mind itt marad, s ezáltal munkát ad az embereknek... Szerintem ez a lényeg. A „ha” nem érv — Milyen jövőt jósol az áfésznek és milyet a Pelikánnak? —Én sok mindent másképp csináltam volna, ha az áfésznél maradok. A mostani vezetés megállt az áfész-tagok összesen 5 milliónyi vagyonánál. Ebből pedig nem lesz nyereség egy ilyen világban, akárhogy forgatják. Fel kellett volna emelni az alaprészjegyeket. Újjá kellett volna alakulni. A csődegyezségre is más érveket vittem volna. Nem azt, hogy „majd ha a Pelikántól visssza- kapjuk a vagyont...” Ezen egyetlen hitelező sem hatódik meg, hiszen a Pelikán törvényesen bejegyzett cég. Egy reális ütemezési tervet tettem volna le az asztalra, hogy melyik bérleti díjból melyik hitelezőt elégítem ki. Zárójelben mondom: az sem igaz, hogy a Budapest Bank azért vétózta meg az egyezséget, mert az egyik dolgozója rt. felügyelő bizottsági tag volt, hiszen erről nem Békéscsabán, hanem a budapesti központban döntöttek így. Szerintem ha így folytatódik minden, nem sok jövője lehet a szövetkezetnek. A Pelikánnak? A sok beruházás, fejlesztés miatt mi sem állunk valami jól pillanatnyilag, de egy biztos: életképesek vagyunk! Magyar Mária
