Békés Megyei Hírlap, 1993. április (48. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-13 / 84. szám (85. szám)
1993. április 13., kedd © spQRX. Dobogóra pályáznak a kék-fehérek Aranyérmes paszulyleves füstölt csülökkel s más körítéssel Lesznek-e Mátrai utódok Orosházán? Az 1950-es években erős NB Il-es csapata volt Orosházának. Olyan labdarúgók rúgták a labdát a városban, mint a későbbi nyolcvanszoros válogatott, hátvéd, Mátrai Sándor, az egy kori Fradi kapus, Landi, de jól csengett a neve futballberkekben Vigh- nek, Kunosnak, Czirákinak és a Berta fivéreknek. Aztán a 60- as években az NB IH-ban különböző néven szerepelt a helyi együttes, majd az 1970- es évek közepén ismét felkerült az NB H-be a város csapata. Ekkor az egykori kiváló csepeli labdarúgó, Klei- bán A utal irányította az együttest, ám egy év után ismét búcsúzni kényszerült a magasabb osztálytól. Azóta az NB IH-ban rúgják a labdát a fennállásának 1993-ban nyolcvanadik évfordulóját ünneplő, Orosházi MTK labdarúgói. Papp Imrével a csapat egykori gólerős csatárával, az együttes fiatal edzőjével többek között arról beszélgettünk, hogy lesznek-e Mátrai utódok a kék-fehéreknél. — Milyen a labdarúgó utánpótlás jelenleg Orosházán? Vannak-e olyan tehetségek, akik a korábbi neves elődök nyomdokába léphetnek? — Elöljáróban azzal kezdeném, hogy az ötvenes évekhez képest gyökeresen megváltozott a társadalmi, gazdasági helyzet. Míg 30—40 évvel ezelőtt a labdarúgás felemelkedést, külföldi utakat nyújtott a legtehetségesebb vidéki gyerekeknek, addig ma már nagyon sok egyéb szórakozási, sportolási lehetőség vonja el a fiatalokat a focitól. Ott vannak a diszkók, a játéktermek a különböző távol-keleti küzdő sportok (karate, kung fu stb.), amelyek napjainkban inkább vonzzák a tizenéveseket, mint a zöld gyep. Azok a gyerekek, akik pedig komolyabban gondolják az életet, a tanulásra összpontosítanak elsősorban és emellett a focit csak hobbi szinten művelik. Nálunk Orosházán is vannak tehetségek, mint Székely, Fudala — akik már bemutatkoztak a felnőtt csapatban, de ők inkább tanulnak, mert főiskolára, egyetemre készülnek. A télen emiatt nem is tudtak résztvenni az alapozáson. A harmadik legtehetségesebb tizenévesünk, Farkas Csaba rendszeresen járt az edzésekre, így őt tavasszal majd az első csapatnál veszem számításba. A munkanélküliség is aggasztó gond a pályakezdő labdarúgóknál, ezért inkább ők arra koncentrálnak, hogy állásuk legyen. Az anyagiak szűkössége miatt, a sportkör ma már nem tud állást biztosítani egyetlen játékosnak sem, de egyébként az NB Ill-ban ez nem is lehet cél. Az OMTK egy NB III-as felnőtt, egy megyei III. osztályú tartalékcsapatot, az OMTK-Rákóczit, ezek ifjúsági és serdülő együtteseit működteti. Tavaly indultak Orosházán a Góliát FC csapatai, s ma már több száz általános iskolás gyerek kergeti a labdát a városban és környékén. Ennek a tudatos, nevelő munkának az eredménye, majd 6—10 év múlva hozhatja meg a gyümölcsét a felnőtt csapatnál. — Kik alkotják ma az NB III-ban szereplő orosházi együttes magját? Hány helyi játékos szerepel a gárdában? —Az az igazság, hogy jelenleg nem a helyiekre épül ez a csapat. A játékosok hatvan százaléka katona illetve idegenlégiós. Egyébként az ősszel szerepelt együttesből, több játékost elvittek magasabb osztálybeli klubok. Az egykori sokszoros ifjúsági válogatott békéscsabai középpályást, Belvont, aki katona volt nálunk az Újpesti TE vitte el. A télen a Szeged SC-be került Nagy A., míg Brakszatórisz leszerelése után visszatért Szarvasra. A gólerős Képírót pedig a megyei bajnokság listavezetője, a Colors SE Békés igazolta le. Orosházinak tekinthető a csapatban Ölei, Popot, Lipo- váczi, Kálmán, a Belgiumot megjárt rutinos Kvasznovszky és Farkas. Katonaként szerepel az együttesben a Békéscsabai Előréből érkezett Such, Sitkéi, Szegedi, Kulcsár. Mellettük Ilyés, Papp Zs. Krajczár, Sárosi, Dézsi, Pásztor alkotja még a katonák táborát. Négy román idegenlégiósunk van, Laurentiu, a sérüléséből felépült, Hurviala és a télen Temesvárról igazolt Bulivar és Gheban. —Milyen tervekkel vágtak neki a tavaszi szezonnak? — A bajnokság rajtja előtt a nyáron az 1 —5. hely elérését tűzte ki célul a vezetés. Jelenleg, 19. forduló után 24 ponttal a második helyen állunk, de szorosan nyomunkban vannak a vetélytársak. Tavasszal jó lenne a dobogóra kerülni, s ehhez úgy érzem megfelelő a játékosállományunk is. Régen volt már dobogón az OMTK, most a nyolcvanadik születésnapot szeretnénk méltóképpen ünnepelni egy érmes helyezéssel. —Milyen anyagifeltételek mellett dolgozik a labdarúgó szakosztály? Mikor pályázhatják me g a magasabb osztályt Orosházán? — Az idén a hét szakosztályos egyesület örömünkre csaknem 10 millió forintos támogatást kapott az önkormányzattól. A mi szakosztályunk a három pálya fenntartására és a több mint 130 labdarúgó foglalkoztatására mintegy öt milliót költhet. Ez a többi NB III-as klub költségvetését ismerve jó közepes szintnek felel meg. A Baráti Kör támogatása, az utánpótlás nevelésére létrehozott alapítványunkra befolyt összegek, valamint a pályán elhelyezett reklámtáblák jelentik a további bevételeket. Meggyőződésem, hogy a lelkes szurkolók részéről lenne igény az NB Il-re a városban, csak az anyagiakkal van ma még gond. Ha sikerül előteremteni a szükséges pénzt, jól alakul az utánpótlás nevelés az iskolákban működő Góliát FC csapatokban, akkor néhány éven belül a másodosztályba kerülhet a nagymúltú kék-fehér klub — fejezte be a beszélgetést a fiatal edző. Verasztó Lajos Papp Imre, az Orosházi MTK labdarúgóinak fiatal szakvezetője Addig nem nyugszik, míg meg nem mérkőzik a világbajnokkal Csak a legidősebb békési sport- kedvelőit lehetnek az élő tanúk, akik megőrizhették emlékezetükben Kecskeméti Gábor olimpiai bajnok tornászt, aki 1934- ben nyert országos bajnokságot, s csaknem hat évtizeden át az első és egyetlen felnőtt országos bajnoka volt Békés városának. A minap Tatabányán lezajlott HB Electronic országos ökölvívó-bajnokságon újabb békési aranyéremnek örvendhetett a város, s a megye sportkedvelő társadalma. Kovács Mihály, aki néhány évi szünet után a harmatsúlyban, az 54 kg-osok között újra szorítóba lépett, kiharcolta az elsőséget. Rajta kívül még Nagy Gyula képviselte a Colors SE Békés színeit a könnyűsúlyban, de pontozásos vereséggel kezdte, s kiesett a további küzdelmekből. Érthető a nagy öröm az ökölvívó-szakosztály háza táján, ahol másfél évvel ezelőtt még padlón volt a sportág. Az új szellemű vezetés, egy agilis, hozzáértő fiatal edző irányítása, no és a szponzorok támogatása révén ez idő alatt két magyar bajnoki helyezés, s immár országos bajnoki cím mutatja, hogy magához tér(t) a békési bunyós élet. Beszélgetésünk apropóját a fényes siker előzménye és jelentősége adta. Főállású edzői státust Dr. Olajos Károly, Békés város rendőrkapitánya, az ökölvívó szakosztály elnöke: — Ez egy olyan eredmény, amely remélem húzóerőt jelent majd a töb- bieknek-is. A szakosztályban— amely valóban a nulláról indult — jelentős szakmai munka folyik, s szeretnénk megvalósítani, hogy Szabó Sanyi főállású edzőként foglalkozzon a fiatalokkal, mert az alapozná meg a szakmai előbbrelépést. Ennek idáig nem volt meg az anyagi fedezete, de miután a Colors- Coop Kft. az ökölvívó szakosztályt is átvette, bízunk abban, előbb-utóbb megoldódik ez a kérdés. Kovács Mihály nem ismeretlen bunyós, 13 esztendővel ezelőtt ismerkedett meg az ökölvívással. Serdülő és ifjúsági országos bajnoki címe, junior második helyezése mutatta, hogy tehetsége a sportágnak. A ma 26 esztendős sportember annak idején ha szerencsésebb, akár nemzetközi színtéren is szerepelhetett volna, ám ettől a lehetőségtől az egysúlycsoportú Isaszegi Róbert és Váradi János eredményessége fosztotta meg. 250 mérkőzéséből negyvenet a felnőttek között vívott. —Miért hagytad abba az ök- lözést ilyen sikerek után? — Nem a sikertelenség vagy az elégedettség miatt történt — mondja a mokány termetű Kovács Mihály. — Bevonultam katonának, de a seregnél nem becsültek úgy igazán, én csak egy idegen voltam a sok közül. Valahogy megcsömörlöttem a bunyótól. Az is közrejátszott ebben, hogy mire leszereltem, itthon már nem Maczik Pál volt az edző, s akkoriban eléggé nagy összevisszaság volt itt, egyszerűen elegem lett az egészből! Öt évig nem is érdekelt az öklözés, csak miután egy évvel ezelőtt Szabó Sanyi visszacsalogatott a sportághoz fordult figyelmem újra a sportág felé. Látva az ő edzési ambícióit, én is újra kedvet kaptam a munkához. Nem bántam meg! Edzője, Szabó Sándor így vélekedik erről: — Abban állapodtunk meg Misivel annak idején, hogy a korábbi hamburgi tornára kiegészíti a csapatot. Láttam rajta, hogy nagy kedvvel és odaadással dolgozik, s hogy szinte semmit sem veszített ruganyos mozgásából, s az ütőereje is a régi. Meggyőztem, hogy dolgozza végig ezt az évet, nézzük meg, mire vagyunk képesek. Csata Imre, a szakosztály technikai vezetője, kétszeres felnőtt ob-ezüstérmes: — Ezzel a bajnoki arannyal sikerült megmutatnunk, hogy életképesek vagyunk, s ha mindig lesznek támogatóink, hiszem, hogy a békési ökölvívás nagyon eredményes lesz. Borzasztóan örülök Kovács Misi sikerének, mert tudom azt, hogy mennyi munka kell hozzá. Annak idején ellinkeskedte a dolgot, azóta megkomolyodott, s most keményen megdolgozott érte! Ugyanakkor Szabó Sanyinak is döntő érdemei vannak a sikerben. —Mit vártál, mit reméltél az ob-n? — Mindenképpen dobogós helyezésre számítottam — folytatja a bajnok. — Mindvégig motivált ígéretem, miszerint minden tőlem telhetőt megteszek a jó szereplés érdekében. Kovács Mihály (balra) és edzője, Szabó Sándor FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Ezért kezdtem újra, erre a bajnoki aranyra vágytam korábban is. Arra azonban nem számítottam, hogy a világbajnok és olimpiai bronzérmes Kovács István megsérül a bajnokság előtt, aki így nem nevezett, előttem pedig megnyüt az út, amelyet sikerült kihasználnom. Csodálatos, hogy ez most megadatott nekem! Igazából fel sem tudom fogni még ennek a jelentőségét, bár mondják, hogy itt Békésen sporttörténelmi értékű az, amit csináltam. Szabó Sándor: — Le a kalappal Misi előtt! A bajnokságra sajnos elkísérte őt egy korábbi vállsérülése, amelyhez most társult még egy felkarizom zú- zódás és kézközépcsontsérülés is. Iszonyú fájdalmai lehettek, s így is vállalta a szereplést. Igaz, olyan tréninggel készültünk, ami testreszabott, azaz valamivel kevesebb munkával járó, de bevált! Nem vakít el az aranyérem — Tatabányán felkapták-e fejüket a szakemberek öklözése- det lát\’a? Ezek után van-e esélyed arra, hogy a bajnokot megillető jog alapján nemzetközi porondon is a kötelek közé léphess? — Talán ném vagyok szerénytelen ha azt mondom, engem korábbról sokan ismertek, ismernek, akik nem felejtettek el teljesen. Az, hogy öt év kihagyás után valaki bajnoki arannyal térjen vissza, az mégsem hétköznapi eset, ugye? Hogy ez mire elég a továbbiakban? Annyira nem vakít el az aranyérem csillogása, hogy ne ismerjem fel, hogy ebben a súlycsoportban a világbajnok Kovács István az egyértelmű favorit, s ha felépül, ő az első számú esélyes. Azonban várom azt a napot, amikor megmérkőzhetünk. ígérem, addig nem hagyom abba! Erre készülök, s rajtam nem múlik majd. Ezt az évet mindenképpen végig küzdőm, annál is inkább, mert Sanyival öröm dolgozni. Ő edző és barát egyszemélyben. Meg aztán szerencsés vagyok, hogy jó edzőpartnerek a srácok, Surman Zoli, Nagy Gyuszi, Sivó Sanyi, Kugler Gábor, akik a felkészülések alkalmával bizony oda-odacsapnak. És ez kell! Kovács vetélytársa lenne Kovácsnak Szabó Sándor: — Hiszem, ha Kovács Misi nem hagyott volna ki ennyi időt, akkor Kovács Istvánnak igazi vetélytársa lenne. Jó érzékkel rendelkezik, s az ütőereje tiszteletet parancsoló ebben a súlycsoportban. Kemény öklözéssel, folyamatos edzésmunkával képesnek tartom őt arra, hogy megszorítsa a magyar világbajnokot! — Hogyan fogadott itthon a család a nagyszerű hír hallatán? — kérdezem ismét Kovács Mihálytól — Nem tudták, hogy bajnok vagyok, így én mondtam el a jó hírt. Mivel váratlan időpontban érkeztünk haza, ezért nem várhattak rám. De másnap mindent bepótoltunk. Kedvencem a paszulyleves füstöltcsülökkel, hozzá dióstésztával, amit feleségem nagyszerűen készít. Ha díjaznám, az is aranyérmet érdemelne! Gyurkó Mihály Egy vicc két (szomorú) változata Az elkövetkező vicc nem új, de jó én Hofitól, a nemzet zsenijétől hallottam. És most az említett vicc, nem egy az egyben. Hentesüzletben. Vásárló: — Kérek egy fél kilót a combjából. Elárusító: —Nincs. Vásárló: —Akkor a bordájából... Elárusító: —Nincs. Vásárló: — Csülök? Elárusító: —Nincs. Főnök: — Józsi, ki az, aki annyit válogat? A vicc elkeserítően szomorú, de a szegény ember is jót kacag rajta. A változat: tinédzserkorú lányom egyik este elébem állt és azt mondta, hogy szeretne aktívan valamilyen szakosztályban sportolni. Na végre, gratulálok az elhatározásodhoz, válaszoltam. Lányom: — Szeretnék úszni. Jómagam: —Nincs uszoda a faluban. Lányom: — Akkor asztaliteniszeznék. Jómagam: — Olyan klub sincs. Lányom: — Szívesen teniszeznék. Jómagam: — Sajnos teniszpálya sincs. Lányom: — Üsse kő, atléti- zálok. A feleségem, aki ezidáig a másik szobában tartózkodott, előjött és így szólt: — Minek kell egyszerre ennyi sportágat űzni? Valóban minek is? Önök ezt értik? Mert én már az ellenkezőjét sem!
