Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-17 / 63. szám

O iBÉKfe MEGYEI HÍRLAP­Az oldalt írta és szerkesztette: Szekeres András Telefon: 66/450-450 Terelőút Mezőberény. — A városköz­pontból Gyomaendrőd irányá­ba, a Csabai úton érkező forgal­mat hamarosan elterelik: a vá­sártéren keresztül egy új út épül, s ezen, majd a Vasút utca és a Rákóczi úton át halad a forga­lom. Az új út hossza körülbelül 300 méter, szélessége hét mé­ter, az építési költségek felét az önkormányzat fedezi, míg a másik fele támogatásokból származik. Földlicitálás Csárdaszállás. — A község­ben március 23-án és 24-én 9 órától a polgármesteri hivatal­ban tartják az első földlicitálá­sokat. A helyi mezőgazdasági szövetkezet területéből kár­pótlásra 34 ezer aranykorona került kijelölésre. Felújítás Köröstarcsa. — Befejező szakaszához közelednek az építők a tárcsái községháza külső és belső felújítási mun­kálataival. A külső tatarozás, a tetőcsere, a festés és mázolás, valamint a belső felújítás 1,1 millió forintba került. Kábelszövetkezet Mezőberény. — A napokban a városban megalakult a Beré- nyi Kábeltévé Szövetkezet a műholdas televíziós adások sugárzására. A városban 471 lakás van bekötve a rendszer­be, a szövetkezet további bőví­tést tervez. Vízvezeték-építés Csárdaszállás. — A jó idő beköszöntével megkezdődhet a faluban a vízvezeték-hálózat bővítése. A község úgyneve­zett falutelepi részén lakóknak nem kell majd messzire men­niük a jó ivóvízért, ugyanis egy 800 méteres vezeték ellát­ja ivóvízzel a tanyacsoportot. Testületi ülés Köröstarcsa. — A község ön- kormányzati testületé március 23-án délután 1 órakor a köz­ségházán tartja soron követke­ző ülését. A napirenden szere­pel egyebek között az elmúlt esztendő zárszámadása, a pi­acról és a vásárról szóló rende­let megalkotása, valamint a szociális törvényből adódó ha­táskörök átruházásáról szóló rendelet megalkotása. Támogatás Csárdaszállás. — A község önkormányzati testületé a me- zőberényi tűzoltó-testületnek 50 ezer forint, az ifjúsági tá­bornak pedig, ahol szép szám­mal fordulnak meg csárdaszál­lási gyerekek is, 20 ezer forint támogatást nyújtott. MEZŐBERÉNY ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 17., szerda „Minden ideköt” Március 16-ától, vagyis teg­naptól új jegyző kezdte meg ténykedését Mezőberényben. Dr. Hantos Katalin jegyzőnek ugyan új, de nem ismeretlen a herényiek számára: a városban született, itt járt iskolába, a helyi gimnáziumban érettsé­gizett, az akkori tanácsnál kez­dett el dolgozni. — Minden szülőföldemhez, vagyis Berényhez köt, de ah­hoz, hogy vissza tudjak jönni, el kellett mennem — kezdi a beszélgetést a város újdonsült jegyzője, majd kisvártatva megtoldja: — Ha itthon mara­dok, akkor soha nem tettem volna szert olyan szakmai rá­látásra, mint a távol töltött esz­tendők alatt. Meg kellett is­mernem ehhez a más vidéken élő embereket, gondolkodásu­kat, minden bajukkal azono­sulnom kellett, hogy el tudjam magam fogadtatni. Igazából újat alkotni csak úgy lehet, ha az ember más környezetet vá­laszt. Itthon ügyintéző korom­ban mindig azt éreztem: isme­rős, iskola- vagy osztálytárs, utcabeli, s még sorolhatnám. Ezek a kötelékek egy idő után kezdtek terhesek lenni, s így kerültem el ’85-ben Kisbérre — később elnevezték, a vá­lasztások városának — előbb titkárnak, majd jegyzőnek. Odakerülésemmel magamnak is bizonyítanom kellett, hogy idegen környezetben meg tu­dok állni a magam lábán — fűzi tovább gondolatait, majd hosszasan beszél dunántúli éveiről, arról, hogyan is lett várossá egy kofa-falu. — Hagytak dolgozni, ötleteinket megvalósíthattuk — summáz­za. — Jól érezte magát Kisbé­ren, mégis elment Bábolnára jegyzőnek... — Az elmúlt év nyarán áz ottani polgármester, akivel korábban Kisbéren éveket dol­goztam együtt, egyszerűen el­csalt. Jobbak voltak az ottani lehetőségek, mások a feltéte­lek, magasabb volt a szakmai mérce, nagyobb volt a követel­mény, s mindehhez párosult egy menedzser típusú, gazdálkodó szándékú és szellemű, tizenkét tagú önkormányzati képviselő- testület. Időközben családi körülményeim megváltoztak, s mind gyakrabban, iszonyatos erővel fogott el a honvágy. Amíg a Dunántúlon éltem, sza­badságomat mindig itthon töl­töttem, isten igazából Berény- ben tudtam kipihenni magam. Mindig is jó volt hazajönni, s bízom benne, hogy szülőhelye­men jegyzőnek is elfogadnak az emberek... Az ők érdekében szeretném hasznosítani tudáso­mat, tapasztalataimat. Megér­tem mindennapos gondjaikat, ugyanis a hivatali ranglétra minden fokát végigjártam, a közigazgatást, mint szakmát Berényben szerettem meg, olyan emberekkel dolgoztam együtt, akiktől rengeteget tanul­tam, s mindig felnézek rájuk. Hitvallásom: ha a városházára jön valaki, akkor érezze, hogy a hivatal, az ügyintézők vannak érte, s nem pedig fordítva. Tűzifa Ha még sokáig tart a tél, a fűtési szezon, akkor előbb-utőbb tüzelő után kell néz­nem, mert igencsak fogytán a szenem— jegyezte meg a minap ebéd közben édes­anyám. Valamit motyogtam két falat közben, de válaszom túlságosan nem érdekelte, mert máris folytatta: — Te könnyen vagy, mert a gáz házhoz jön. Nem is tudod, hogy hány ember kény­szerül a favágásra, mert nincs otthon tüzelni valója, meg a telepen sincs mindig szén, s bizony egyre több a pénztelen munkanélküli. Hirtelen átvillantak rajtam az ötvenes évek, amikor ke­mény szénhiánnyal küzdött az ország. Még ma is élénken emlékszem rá, hogy hasonkorú gyerekek, vödörrel a karun­kon az úton szedegettük a járművekről lehullott széndarabo­kat, mert valamilyen oknál fogva nem volt szén, napokat kellett sorban állni érte, s ha érkezett is, akkor is fél mázsát adtak. Az idei tél is keményen és hosszan tartotta magát. A megyét járva nap, mint nap láttam az alkalmi, fakitermelőket". Egy- egy termetesebb példánynak nekiestek, a föld felett méternyi­vel derékban elfűrészelték, legallyazták, s a kerékpáron máris tolták haza. Olykor kamaszok is magukhoz kapták a fűrészt, kezük sebesen járt, a környéket kémlelve tekintetük cikázott, lesték: ki látja? Szóval a mostani télen Mezőberény­ben ( is) megszaporodott a falopások és az ezzel kapcsolatos szabálysértési feljelentések száma. Berényben csak az idén több mint húsz ilyen jellegű feljelentés érkezett az önkor­mányzathoz. Valamennyien kényszerhelyzetben lévők, mun­kanélküli több családosok. Az élet, a kényszer vitte rá valamennyit a dézsmára. Most aztán majd jön a szabálysérté­si tárgyalás, a bírság, amit — kereset híján — a segélyből egyenlítenek ki. Vagyis a segély „átalakul” bírsággá, sebben a körforgásban szép csendesen visszacsordogál oda, ahon­nan elindult, látszatsegítséget nyújtva. „ / Idősek klubja Mezőberényben április 19-én nyílik meg a Csabai út 2. szám alatt a református egyház gyülekezeti otthonában az idősek klubja. Az egyházi in­gatlan a legutóbbi időszakig szakmunkásképző tanulók kollégiumaként funkcionált. A tanulóképzés csökkenésé­vel a kollégium feleslegessé vált, így megszűnt. Az ingat­lant ismét birtokba vehette az egyház, mely saját pénzén túl­menően három herényi polgár — a néhai Hentz Lajos, Bacsó Irma és Sinka Irén — végren- deletileg jótékony célra fordí­tandó adományával kiegészít­ve nyolcmillió forintot költ az ingatlan felújítására, ahol egy­házhoz tartozás feltétele nélkül hatvan, elsősorban a környéken lakó idős ember el­látására vállalkoznak. Az egyházközség vezetői úgy tervezik, hogy életkortól függetlenül, saját ételhordóban bárki elviheti a kiosztóhelyként is szolgáló klubból a 77 forintos menüt. Mind a klub, mind az ebéd után érdeklődőknek infor­mációval szolgálnak a lelkészi hivatalban, ahol március 31-ig jelentkezhetnek az érdeklődők. Vízbekötés A házi vízbekötések támogatá­sára a képviselő-testület a szoci­álisan hátrányos helyzetben lé­vők lakáshoz jutásának és la­káshelyzetük javításának támo­gatásáról szóló önkormányzati rendelete lehetőséget teremt ivóvízbekötéshez kamatmentes kölcsön igénybevételére. A 20 százalék saját erő megléte mel­lett a szociális rászorultság mér­legelésével, bizottsági javaslat alapján a képviselő-testület dönt a kérelmek elbírálásáról. A vízbekötéshez nyújtott kölcsön visszafizetésére egy év a türel­mi idő, a törlesztőrészlet felső határa pedig 500 forint. A pletyka futótűzként terjed Kósza hírek teijednek Mező­berényben: a jól informáltak szerint lemondásra készül a polgármester, s hamarosan megválik hivatalától. A vá­laszt a legilletékesebbtől, Cservenák Pál Miklós polgár- mestertől kértük. —Azt suttogják a városban, hogy a lemondás gondolatával foglalkozik, s hamarosan be­nyújtja azt az önkormányzati testületnek... — Lehet, hogy vannak olyanok, akik személyemmel kapcsolatban mindent jobban tudnak, mint én? — kérdez vissza. — Tudom a polgár- mesterség nem nyugdíjas ál­lás, ha le is mondanék, biztos, hogy nem én lennék az első sem az utolsó. — Úgy tudják, hogy az APEH-nél önnek egy magas beosztást ajánlottak fel... — Valóban, az APEH-nél van a munkahelyem, amit pol­gármesterségem időszakában szüneteltetek. Hogy a ciklus végén visszamegyek-e oda dolgozni? Azzal a kérdéssel még nem foglalkoztam, éppen úgy, mint ahogyan a lemondás gondolatával sem. Tudom, vannak akik szívesen vennék, ha felállnék a polgármesteri székből. A legvadabb dolgok­ról hallottam én is. Például egy: Szegedre megyek dol­gozni a köztársasági megbí­zott hivatalába. A pletyka ter­jed, mint a futótűz... S ha még valóság alapja sincs... Én csak azt mondhatom: eladtam a bőrömet. Nem futa- modok meg, annál is inkább, mert úgy érzem: a képviselő- testülettel jó irányba haladunk, ha vitákkal is, együtt munkálko­dunk a városért, s van mire büsz­kének lennünk. A választáso­kon a lakosság majd a szavaza­tával alkot véleményt az én és a testület munkájáról egyaránt. Addig viszont dolgozom, válla­lom a kihívásokat. Acéllemez szekrények és trezorok A központi fűtéskiegészítő berendezéseket német exportra szállítják A Mezőberényi Műszaki Vas­ipari Szövetkezet az évtizedek során nem csak belföldön, ha­nem határainkon túl is fémtö­megcikkeiről, fémbútorairól vált híressé és ismertté. Aztán, ahogyan a piaci viszonyok vál­toztak, megkívánták a termék- szerkezet módosítását, úgy változtatták termékszerke­zetük összetételét. — Tavaly 130 millió forint árbevételt értünk el, rengeteg a megrendelésünk, különösen a lakatos-szakmában. Új ügy­felek nagy tételek gyártásával kapcsolatban keresnek ben­nünket — kezdi Pünkösd Ist­ván elnök. A szövetkezet a hagyomá­nyos termékein túl újdonsá­gokkal is jelentkezik a piacon: lakásokhoz tűzhelyeket és központi fűtéseikhez kiegészí­tő elemek gyártását kezdték meg. Ezenkívül, tűzvédelmi szempontból, két típusú fegy­ver- és irattartó szekrényeket gyártanak exportra: 60 milli­méter falvastagsággal készül­nek a szekrények, az acélle­mez borítások között izolitot helyeznek el. A hagyomá­nyosnak számító irattároló szekrények is biztonságosab­bak a korábbiaknál: zárszerke­zete 36 millió kombinációra alkalmas, kulcsot úgymond le­hetetlen hozzá másolni. Né­metországi exportra, az ottani biztosítótársaságok bevizsgá­lása alapján a szekrény ajtaja négy ponton zár, s szinte fel­törhetetlen. A közelmúltban megkezd­ték lakásokhoz a harminc mil­liméter falvastagságú trezorok gyártását is. Ez a termékük még annyira új, hogy az árának végleges kialakítása még fo­lyik. Emlékmű az elhurcoltaknak később, vagyis június 29-én déli egy órakor érkeztek a ha­láltáborba, kik közül csupán ketten élték túl a borzalmakat, a halált. Ketten tértek vissza a szülőfalujukba, a többiek a gázkamrában lelték halálukat. A herényi külső izraelita te­metőben 1946-ban emeltek egy emlékművet, amit a közel­múltban, mivel méltatlan körülmények közé került — a képviselő-testület kezdemé­nyezésére és döntésével össz­hangban — az Orlai Petries Soma Múzeum kertjébe, tele­pítettek át. A Mezőberényből elszármazott zsidóság 1994. június 29-én, a tragédia 50. évfordulója emlékére a város­ban egy nagyszabású megem­lékezést tervez. Szomorú dátum Mezőberény történelmében 1944. június 26-a. Ezen a napon 153 zsidó Az emlékmű, rajta 151 áldozat neve vagy zsidó származású heré­nyit hurcoltak, deportáltak Auschwitzba. Három nappal

Next

/
Oldalképek
Tartalom