Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

1993. március 1., hétfő àRF.KftS MFf.YFI HÍRÍ.AP­SPOfJ, © Tavaly csak a fővárosi nagyok előzték meg őket Az anyagi gondok ellenére sikeresek a csabai vívók Az elmúlt esztendőben legeredményesebb évét zárta a Békéscsabai Előre Vívó Egyesület. Az utóbbi időben többször leírtuk már mindezt a csabai pengeforgatók­ról, de 1992-ben valóban a legjobbak közé verekedte magát az egyesület. A szakszövetség országos rangsorában a fővárosi nagyok — MTK-Pilu, Budapesti Honvéd-Kim, Vasas, Újpesti TE, BVSC — után a hatodik helyen állnak a kék-fehérek. Megelőzték a Tapolca, a Csepel és a BSE gárdáját, ami jelentős sikernek számít. Tavaly a különböző korosztályos bajnokságo­kon 9 aranyérmet nyertek a Gödörben csendben, becsületesen dolgozó előrések. Ha figyelembe vesszük, hogy 1992-ben anyagi gondokkal küszködött az egyesület, még inkább értékes a siker. Az eredményekről, az idei tervekről beszélgettünk Hajtman Jánossal, az egyesület vezető edzőjével, aki tagja a Magyar Vívó Szövetség elnökségének és az edzőbizottságnak. —Szakmailag hogyan értékeli az egyesület 1992-es eredményeit? — Elöljáróban azzal kezdeném, hogy tavaly kilenc magyar bajnoki címet nyertünk, míg az MTK-Pilu 18-at. Am összehasonlí­tásképpen elmondom, hogy a fővárosiaknál 10 főfoglalkozású edző dolgozik és 26 villanypásttal rendelkezik a szakosztály. Éves költségvetésük nyolcszorosa a mienknek, mintegy 24 millióval gazdálkodik az MTK-Pilu. Nálunk személyemben egy főfoglalko­zású edző van, s ketten — Csetneki István és Galli Zsolt — mellékfoglalkozásban tevékenykednek. A katonaságtól leszerelt Megy esi Ish’án az ősszel kapcsolódott be a gyerekek felkészítésébe. Eddigi legjobb évünket zártuk tavaly, de lehetett volna még eredményesebb az esztendő, ha tőrözőnk, Fekete Gábor nem sérül meg. Szerintem vele egy-két aranyérmet nyerhettünk volna még, sőt a kadett világbajnokságon Bonnban is döntőbejuthatott volna. A kilenc bajnoki cím közül a tavaly felnőtt I. osztályú minősítést szerzett, még kadett korú tehetséges párbajtőröző, Tóth Hajnalka három aranyérmet szerzett, testvére Antal két bajnokságot nyert. A párbajtőröző Pusztai Péter a serdülők között lett aranyérmes. Csapatban háromszor állhatták a dobogó legfelső fokára a mieink, a kadett női és férfi párbajtőrözők és a serdülő férfi párbajtőrözők bizonyultak a legjobbnak. Tizenkét fiatal érte el az aranyjelvényes szintet. Letették a névjegyüket — Tavaly a nemzetközi viadalokon is letették névjegyüket a békés­csabaiak. Milyen jelentősebb versenyeken szerepeltek? —A bonni kadett világbajnokságon hárman képviselték a csabai egyesületet. Tóth Hajnalka a hetedik lett, de helytállt Tóth Antal és Fekete Gábor is. A pozsonyi kadett Duna-kupán Tóth Hajnalka és Tóth Antal győzött, Hanczár Tímea bronzérmes lett. A heidenheimi női párbajtőrviadalt Tóth Hajni nyerte, Münchenben pedig testvére, Anti bizonyult a legjobbnak. — Hogyan szerepeltek az év végi csapatbajnokságokon a kék­fehér vívók? —A felnőtt I. osztályú csapatbajnokságon kellemes meglepetés­re férfi tőrözőink a hatodikok lettek, míg ugyanebben a fegyver­nemben a nők a hetedik helyen végeztek. Férfi párbajtőrözőink felkerültek az OB I-be, így az idén már három csapatunk indul a legjobbak között. A női párbajtőrözőknek is nagy esélye lenne a feljutásra már évek óta, ám a csb-vel egy időben legjobbjaink — Tóth és Hanczár — ranglistaversenyeken vesznek részt, így nélkülük nincs esélyünk a feljutásra. Vívóruhát exportálnak? —Milyen anyagi erőforrásokból gazdálkodtak az elmúlt esztendő­ben? — A várostól 400 ezer forintot, a megyétől az év végén 155 ezret kaptunk. Ehhez jött még a szövetség támogatása és a pályázatokon nyert pénzek, valamint a vállalkozásokból származó bevétel. Összességében mintegy 3 millió forint jutott a feladatok megoldá­sára 1992-ben. Sokat segít az utazási költségek megtakarításában, hogy felújítottuk a kisbuszunkat, így 10 versenyzőt tudunk szállíta­ni vele. Továbbra is folytatjuk a vívóruhagyártást. A hazai érdeklő­dés mellett külföldről is van igény a ruhákra. A nemzetközi vívószövetségnél szeretnénk hitelesíttetni a vívóruhákat. Ha ez sikerülne, akkor a kelet-európai országokba és az arab országokba exportálni is tudnánk ezt a terméket. A vállalkozások adózásával van a gondunk. Egy kezdő vállalkozó ma különböző kedvezmé­nyekkel élhet, míg a sportegyesületekre ezek a szabályok nem vonatkoznak. Nekünk például fizetni kell a 20%-os áfát, a 40%-os társasági nyereségadót, sőt ha a pénzt bérre fizetjük ki, a további közterheket. így a pénzből az egyesületnek alig marad valami. —Hogyan ítéli meg a jövőt? — Az idén annak ellenére, hogy a költségek emelkedtek, a tavalyi 3 millió forint a szintentartáshoz elég lenne. Ebből eddig csak a városi támogatás tervezhető. Bízom abban, hogy különböző csatornákon összejön majd a szükséges pénz. Ami az utánpótlás­nevelést illeti: tavaly kezdtünk el Megyesi kollégámmal mintegy harminc 10—11 éves gyerekkel foglalkozni. Remélem, néhány év múlva már meghatározó szerepet játszanak majd ezek a vívók a különböző versenyeken. Jelenleg mintegy hatvan versenyzőnk van, s közülük harmincán rendelkeznek valamilyen minősítéssel. Az idén három vívónk, Tóth Hajnalka, Horváth Tamás és Pusztai Péter utazhat — ha addig összejön a pénz — az egyesült államokbeli Denverbe a kadett és junior vívók világbajnokságára. Tóth Hajnal­ka jól kezdte az évet, tőle további fejlődés várható. Fekete Gábor és Márton Péter kemény munkával elérheti az I. osztályú szintet. A tehetséges fiatalok — serdülő és kadett vívóink — pedig egyre inkább megközelíthetik a fővárosiakat, sőt néhányan bekerülhet­nek a korosztályos válogatottba is. Az országos I. osztályú csapatbajnokságon hatodik helyen végzett békéscsabai férfi tőrcsapat. Balról: Megyesi István, Horváth Tamás, Fekete Gábor, Márton Péter FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Tóth Hajnalka — szponzori szerződés? — Az egyesület legnevesebb versenyzője az idei budapesti junior Világkupa-győztes Tóth Hajnalka, akit Kovács Tamás—a szövet­ség technikai igazgatója — meghívott a felnőtt válogatott keret edzőtáborába. Több fővárosi klub is szeretné leigazolni a remek adottságokkal rendelkező versenyzőt. Hogyan tudják állni a ver­senyt a csábítók ajánlataival? —Ez nehéz kérdés. Hajni itt a szemünk előtt nőtt fel, szorgalmá­nak, kitartásának, a jó szülői háttérnek és a szakmai munkának köszönhetően ma a hazai mezőny legreményteljesebb ígérete a 17 esztendős párbajtőröző. A középiskola befejezése után szeretne továbbtanulni. Budapesten vannak olyan oktatási intézmények, ahol a tanulás és a sport jobban összeegyeztethető, mint vidéken. O egyébként nagyon jól érzi magát Csabán. Szeretnénk a számára egy kölcsönösen előnyös szponzori szerződést kötni valamely céggel. Hajni eredményei, a nemzetközi viadalokon, felnőtt világkupa­versenyeken való részvétele mind azt mutatja, hogy jó reklámhor­dozó. Remélem, sikerül rövidesen aláírni ezt a szponzori szerző­dést. Akkor zavartalanabb lenne a jövőben a felkészülése a junior válogatott versenyzőnknek. Ver asztó Lajos Támogatókat keresnek a denveri utazáshoz Hajtman János vezető' edző' még a következő kéréssel fordult a sportszerető közvéleményhez: — Eredményei alapján három versenyzőnk — Tóth Hajnalka, Pusztai Péter, Horváth Tamás — utazhat a Denverben április elején megrendezésre kerülő kadett és junior vívók világbajnokságára. Ez mintegy 300 ezer forintba kerül az egyesületnek, de eddig még nincs rá fedezet. Ezúton kérjük a megyei vállalatokat, vállalkozókat, cégeket, segítsék az egyesületet abban, hogy ez az összeg szponzori támogatásként rendelkezésre álljon. Bízom abban, hogy fiataljaink méltóképpen képviselik hazánk színeit a tengeren túl. Remélem, összefogással a támogatók jóvoltából márciusban rendelkezésre áll majd az utazáshoz szükséges összeg. — Szerencsére ott állt mel­lettem a családom és felesé­gem, akik nélkül lehet, hogy már rég feladtam volna. Kitar­tónak kell lennem, s aztán a nyár közepére eldől, tudom-e folytatni. Egyébként éppen addig szól a szerződésem is a klubbal. — Ha jól tudom, a sérülése­id miatt elszalasztottál néhány nagyszerű ajánlatot... — így igaz, ugyanis tavaly nyáron megkerestek Olaszor­szágból és Ausztriából is. Ak­kor a kezem miatt nem mertem vállalni, amiről bebizonyoso­dott, hogy akkor jól döntöt­tem. — Hogyan fogadott régi-új klubod? — A srácok vártak, ahogy kiveszem szavaikból. Biztat­nak. De ugyanez elmondható a vezetőkről is. Noha azt fájla­lom, amikor a kórházban vol­tam, rám sem nyitották az aj­tót. Pedig még a szurkolók közül is akadt, aki meglátoga­tott. De szerencsére mindenen túl vagyok, a sok szenvedésen és az álmatlan éjszakákon is. Hogy őszinte legyek: a harma­dik műtét előtt nem mertem arra gondolni, hogy még pá­lyára léphetek egyszer is a sportcsarnokban... — Hosszú távon... — Arra ma még gondolni sem merek. Legalábbis egye­lőre. Először edzzek, aztán játsszak itthon. Csak nagyon halkan merem mondani: nem mondtam le arról, hogy egy­szer felnőtt válogatott is le­gyek. Vagy profi külföldi szer­ződést kössek... Jávor Péter — Ma újra a pályán vagy, megkezdted alig egy hete az edzéseket... — Két hét kórház után, s némi pihenőt követően most is először csak úszni jártam, majd gyógytornára. Az év ele­je óta fokozatosan erősítem a kezem. Emelnem, medicin- labdáznom már lehet, de dobni még nem. — Mivel biztatnak? — Azt mondják, nyolcvan százalék, hogy játszani tudok, teljes értékű sportolást végez­hetek. —-Három ilyen műtét... Mi­lyen lelki teher volt ez egy kézi­labdázónak? Egy szépen ívelődő sportkarri­er tört meg, sokak reménye szerint csak átmenetileg. De nézzük az előzményeket! — Először Szegeden sérül­tem meg, majd két esztendő­vel ezelőtt — mondja Volent János. — Akkor Hrabovszki doktor úr csinált egy úgyneve­zett húzóhurkos műtétet a jobb vállamban. Hatvan napig vol­tam kényszerpihenőn, majd fokozatosan megkezdtem az edzéseket. Ezután egy évet stabilan végig is játszottam. Másodszor 1992 tavaszán sérültem meg, amikor követ­kezett a bajnoki rájátszás. A Nyíregyháza elleni mérkőzés előtt az egyik edzésen kifor­dult a műtött vállam. Akkor hirtelen Klembucz gyúró visszatette a helyére, s ezzel el intézettnek véltem a dolgot. A nyírségiek ellen vállaltam is a játékot, igaz injekcióval. De nagyon fájt a vállam. Aztán az utolsó három összecsapáson már nem léptem pályára. Több vizsgálódás után Dányi ad­junktus úr Szentesre küldött egy specialistához, de ott nem vállalták a műtétemet, mond­ván NB I-es kezet nem biztos, hogy képesek varázsolni. Ezu­tán Dányi doktorral meg­egyeztünk, hogy ő megoperál, májusban túl is estem egy ízületi tokvarráson, amely után 4—5 napig bent is voltam a kórházban. —Éppen nyári szünet volt... — Valóban, így volt időm kipihenni a műtétet. Aztán kezdődött az alapozás, s a sok úszás mellett én is megkezd­tem a munkát, de továbbra is úgy éreztem, időnként bicsak­Gyakran ilyen szoros őrizetre volt szükség, ha az ellenfél azt akarta, hogy Volent ne terhelje túl hálójukat. A helyiek viszont abban bíznak: lőmég annyi gólt a békéscsabaiak reménysége, amivel akár a válogatottig is eljuthat fotó: kovács Erzsébet szasabb műtétemre került sor, amelynek során kettévágták a vállamban a csontot, majd vas­lemezzel és négy csavarral rögzítették. Ráadásul 20 fok­kal el is fordították a karomat, így nem tud kifordulni a vál­lam. Várhatóan egy év múlva szabadulok meg a beépített idegen testektől. Mindenkép­pen túl kellett esnem ezen a „beavatkozáson”, mert a civil élethez is szükségem van egy jó vállra. Ugyanis már ott tar­tottam, hogy ha a leveseskana- lat a kezembe vettem, kiugrott a vállam. Úgy ütöttem oda te­nyérrel, hogy a helyére kerül­jön. „ha a leveseskanalat a kezembe vettem, kiugrott a vállam” Lövő — három műtét után Tizenegy esztendővel ezelőtt ismerkedett meg a kézi­labda sportág alapjaival; serdülő és ifjúsági játékos­ként szinte minden bajnokságot, kupát megnyert a csapattal; 15 esztendősen már az NB I-ben is bemutatkozott; alig egy esztendővel később a Békéscsaba első osztályú csapa­tának meghatározó, sztenderd játékosa lett; ifjúsági, majd junior válogatottként világbajnokságokon járt. Az őszi sze­zonban azonban nem láthattuk a pálya környékén sem, még a mérkőzésekre sem járt ki, s harmadik műtétén jutott túl. Egy hete azonban ismét bekapcsolódott a munkába; ott van az edzéseken, igaz még nem teljes értékű „harcosként”; sokat úszik; és nagyon bizakodik. Ha idáig eljutott a kedves olvasó, minden bizonnyal könnyű a megfejtés: a még mindig csak 23 esztendős Volent Jánosról, a lila-fehérek ruganyos lövőjéről van szó. fik a vállam. A bajnoki rajt előtt volt egy temesvári túra, ahol az utolsó mérkőzésen újra kifordult a karom. Újabb idő­pont-egyeztetések következ­tek, végül a sors úgy hozta, hogy Nemes professzor úr Bé­késcsabára került, s ő felvállalt engem. Szeptemberben meg­született a kisfiam, rá néhány hétre pedig talán a legjelentő­sebb, de legalábbis a leghosz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom