Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13-15 / 61. szám

C

K 1993. március 13-15., szombat-hétfő

il------------------------------------1

848—1849

àBÉKRS MEGYEI HÍRLAP

Kokárdákat, kitűzőket készítenek a gyerekek a Lencsési Közösségi Ház játszóházában

FOTÓ: FAZEKAS FERENC

Ünnepi játszóház

Évek óta hagyomány Békéscsabán, a Lencsési Közösségi Házban, hogy egy-egy ünnep előtt a 8—12 éves korosztálynak szervezett játszóház programja az ünnep előkészítése, így volt ez március 6-án, szombaton is, amikor kokárdákat, kitűzőket készítettek a gyerekek saját maguk, családtagjaik és barátaik részére a közösségi ház által biztosított anyagokból.

— Kettős céllal szervezzük

ezeket a játszóházakat -— mondta Takács Péter, a közösségi ház vezetője. Egyrészt felhívjuk a gyerekek figyelmét egyik legnagyobb nemzeti ünnepünkre, másrészt—sez a gyakorlati haszna — lesz kokárdájuk az ünnepre.

— Kitűzőkészítés közben miről folyik a szó?

— Természetesen igyekszünk az ünnepről beszélgetni. Ezt segíti a videofilm-vetítés. Amint látja, most egy 48-as

forradalomról készült filmet vetítünk, ezt követi majd a Magyar Évszázadok sorozatból az ide vonatkozó rész. ***

Ma délután három órakor az ifjú korosztály idősebb rétegének szervez a közösségi ház a Lencsési Tini Klub összejövetelén a forradalomról és a szabadságharcról kötetlen beszélgetést Csányi Melinda történelem-tanárnő vezetésével.

L. M.

Márciusi ifjak?

Az elképzelés egyelőre vágy maradt

Katona Tamás államtitkár — március idusának helyét keresve a magyar nemzeti ünnepek között — egy alkalommal elmondta, hogy jó lenne, ha ezt az ünnepet a magyar ifjúság a sajátjának tekintené. Úgy tűnik, hogy az elképzelés egyelőre csak vágy marad, hiszen — végigkérdezve a megye ifjúsági szervezeteit (Demisz, Fidesz, cserkészek) — ebben az évben nem szándékoznak különösebb hangsúlyt helyezni 1848—49 emlékének.

Ettől függetlenül kíváncsiak voltunk arra a képre, amely a 48-as szabadságharcról él a fiatalokban. Ellátogattunk a békéscsabai Vasutas Művelődési Házba, ahol a munkanélküliek számára rendezett tanfolyam néhány nemrég érettségizett hallgatóját kérdeztük meg általában az ünnepekről, s konkrétan a szabadságharcról. A beszélgetést a maga fésületlensé- gében adjuk közre.

— Mely ünnepeket szeretitek a legjobban?

Éva: — Nagyon szeretem a karácsonyt, az újévet, szerettem a május elsejét, a húsvétot nem.

—Korábban a diákok ünnepelhették tanítási szünettel egybekötve március 15-ét. Mit tudsz róla?

Éva: — A fiatalok ünnepe?

Azt már tudom, hogy háromnapos, hivatalos ünnep.

Enikő: — A márciusi ifjak csinálták a 48-as forradalmat. Nem? Én akkor szerettem ezt az ünnepet, amikor suliba jártam, és volt a KISZ meg minden, és klassz ünnepségek voltak, volt kokárdánk, és egy jó bulinak elment az egész. Nem hiszem, hogy most ki fogok menni, hogy huszadjára meghallgassam a színészek show- műsorát, amit elő szoktak adni.

— Mit jelent számotokra ez a név: Kossuth Lajos?

(Hosszú hallgatás.)

Éva: — Részt vett a szabadságharcban, vezér volt? Nem tudom.

Enikő: — Ő írta a Hitelt. Ja, nem, azt Széchenyi. Vannak eredmények, amiket neki köszönhetünk. Például a vasútvonal kiépítését.

— A szabadságharcnak csak ismertek néhány szereplőjét?

Éva: — Petőfi, Bem tábornok. Nem tudomf, általános iskolában tanultam utoljára történelmet.

—Úgy tudom, érettségiztél.

Éva: — Igen, de Sarkadon, a kísérleti iskolában, és ott nem tanultunk történelmet.

—Miért harcoltak a márciusi ifjak? Miért tették két éve à sajtónapot március 15-ére?

Enikő: — A sajtószabadságért harcoltak. Ok csinálták a 15 pontot.

—Soklesz..

Enikő: — Ja, tizenkettő volt. S ebben van az unió Erdéllyel meg a sajtószabadság.

— Mi volt a legfontosabb követelés, amiért harcoltak az 1848—49-es szabadságharcban? Hova tartoztunk mi akkor?

Enikő: — Bécshez. Az ország függetlenségéért harcoltak.

— Mit fogtok csinálni ezen az ünnepen?

(Közben megérkezett a huszonéves Mária, két kisgyermek édesanyja.)

Mária: — Elmegyünk koszorúzni a gyerekekkel, meghallgatjuk a csorvási úttörő-, illetve ifjúsági zenekart, és megnézzük a majorette csoportot.

— Számodra mit jelent ez a nap?

Mária: — Boldogult gyermekkoromban mindig verset mondtam az emlékműnél, kívülről sose tudtam megtanulni, puskáznom kellett.

— Egyébként az ünnepeink közül melyiket szereted?

Mária: — A család ünnepét, a karácsonyt, és a május elsejét. Mert egy kicsit az is családi ünnep.

Lenthár—B. Sajti

Petőfi barátja, Kossuth munkatársa, lelkész és lapalapító

Az evangélikus iskolaügyért

Kovács Endréné még nem talált kiadót repertóriuma számára

FOTO: LEHOCZKY PETER

NÉPTANÍTÓK KONTO.

s7.EUhCs7.Tl ES klAOJA

szi:heki:\ví lijos.

MÁSODIK. KÖTET.- isse.

Uyiilím,

Xvomalotl Hcthy Lipöl çyorssajlôjàn.

1 8 a Ö.

Az első Békés megyei folyóirat 1855-ben indult útjára

„A Néptanítók Könyvének kiadása az önkényuralom idején országosan is úttörő jellegű lépés volt; Szeberényi Lajos értékes, tartalmas nevelési folyóiratot szerkesztett. A lap haladó szellemű pedagógiai cikkek közlésével, nemzetközi (főleg németországi és angliai) kitekintéssel segítette a néptanítók szakmai fejlődését, művelődését, hozzájárult a magyar iskolakultúra, elsősorban az evangélikus iskolaügy fejlődéséhez” — írja dr. Bé- nyei Miklós, a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár főmunkatársa lektori véleményében Kovács Endréné nyugdíjas könyvtáros 1989-ben elkészült repertóriumáról, mely az első Békés megyei folyóiratot, az 1855-ben útjára indított Néptanítók Könyvét tárja fel.

— Ki volt Szeberényi Lajos, és hogyan került Békéscsabára? — kérdeztük a még kiadatlan repertórium szerzőjétől.

— A Pest megyei tót nyelvű Maglódon született 1820-ban, evangélikus lelkész édesapja azért küldte el a hétéves kisfiút Rákoscsabára, hogy megtanuljon magyarul. Selmecen járt gimnáziumba, ott ismerkedett meg az önképzőkörben Petőfivel, akihez sokáig szoros barátság fűzte. Érdekes talán megemlíteni, hogy kölcsönös szimpátiájuknak egy irodalmi polémia vetett véget: Szeberényi szigorúan megbírálta Petőfi egyik versét, s a költő soha nem tudta neki kritikus szavait megbocsátani.

Pozsonyban tanult teológiát, ahol Deák Ferenc volt rá nagy hatással. 1844-től Pápán jogot hallgatott, s a vizsgák letétele után írta első önálló könyvét Magyar olvasókönyv a tót iskolák számára címmel. 1848-ban Kossuth Hírlapjában dolgozott és a forradalmi

irodalom egyik buzgó szerzője, terjesztője volt. A szabadságharc végnapjai alatt Aradon tartózkodott, ahol 1849. augusztus 12-én orosz fogságba esett. Onnan sikerült megszöknie, néhány évig bujdosott (közben Békéscsabán meg is nősült), majd lelkiismereti okokból önként feladta magát. Előbb az aradi várban, majd Nagyváradon raboskodott. A Gyulai Levéltárban őrzik azt az okiratot, melyben a békéscsabai evangélikus egyház és iskola elöljárósága azzal a kéréssel folyamodik a császári és királyi katonai parancsnoksághoz, hogy engedjék őt szabadon, mert a városban kevés a szlovákul és magyarul egyaránt tudó tanító. Végül Albrecht főherceg közbenjárására kap amnesztiát, és rendőri felügyelet alatt ugyan, de taníthat a városban.

— A tanítói, papi, jogi végzettséggel, újságírói, szakírói gyakorlattal rendelkező volt szabadságharcos miért fog bele éppen egy pedagógiai szak- folyóirat kiadásába?

— A forradalom fantasztikus hazafiúi töltést adott a pedagógusoknak. A szabadság- harc leverése után sokan komoly apátiába estek, s Szeberényi egyik legfőbb érdeme, hogy a folyóirat segítségével megtalálta a módját a nemzeti összefogásra való ösztökélésr nek. Hangsúlyozta például, hogy nemzeti haladás csak akkor érhető el, ha a tanítók fejlesztik magukat, s ezáltal a gyerekeket is. A folyóirat ugyanakkor érdekvédelmi szerepet is betöltött, hiszen a szabadságharcban részt vett pedagógusokat nagyon sok hátrányos megkülönböztetés érte, rengeteg korlátozásban volt részük. Szeberényi — a nemzetközi gyakorlatra való hivatkozással — valamelyest próbált ezeken is könnyíteni.

—Meddig élt a folyóirat?

— Már az indulást követő évben, 1856. január 4-én a „császári-királyi magas Helytartótanács nagyváradi osztálya” a haladó szellemű folyóirat ellen vizsgálatot rendelt el. A csabai szolgabírói tudósítás hiába számol be arról, hogy Szeberényi Lajos hivatásához hű, a közoktatásnak, irodalomnak élő polgára a városnak, a Helytartótanács talált okot a további akadékoskodásra. A hivatalos hatósági engedély megszerzésének elmulasztásával vádolták, s ezért az érvényben lévő sajtótörvény értelmében az 1855-ös évfolyamot elkobozták, s 1856-tól a Néptanítók Könyvét és kiadóját, a Réthy nyomdát szigorú ellenőrzés alá vették. A sorozatos zaklatás elől Szeberényi Makóra költözött, ahova a makói egyház lelkésznek hívta meg. Innen szerkesztette tovább a Néptanítók Könyvét Vince Sándorral 1860-ig. Ezek a folyóirat fennmaradásáért folytatott küzdelem évei voltak. A lap 1861-ben már csak közlönyként szolgálta a tanítókat, s ugyanebben az évben meg is szűnt Ekkor Szeberényi a szegedi egyháznál lelkészkedett, s itt adta ki Néhány év Petőfi életéből című füzetét is. 1864-ben Pozsonyba költözött, ahol teológiatanárként dolgozott 1875. június 4-én bekövetkezett haláláig.

— Mit lehet tudni Szeberényi Lajoy munkatársáról, a Néptanítók Könyvét kiadó Réthy Lipót nyomdászról?

— A megye első nyomdásza, a múlt század elismert tipográfusa volt 1817-ben született Szarvason, 1844-ben adta be kérelmét egy nyomda alapítására, melyet 1847-ben kapott meg. Első kiadványaitól kezdve a reformkor, majd később a forradalom és szabadságharc célkitűzései jegyében dolgozott. A szabadságharc idején például hazafias nyomtatványokkal árasztotta el az Alföldet, ezért a fegyverletétel után a haditörvényszék félévi fogságra ítélte, amit Nagyváradon töltött le.

Az önkényuralom üldöztetése, gyanakvása közben sem távolodott el a haladás szolgálatától. Munkáinak igényessége, gondos kivitelezése a kor átlagát jelentősen meghaladta. A zaklatások elől nyomdáját 1856-ban Gyulára, majd 1858- ban Aradra telepítette.

Szeberényi Lajos csupán egy fél évtizedet élt Békéscsabán, ám a megye oktatás- és nevelésügyének felemeléséért végzett munkássága felbecsülhetetlen.

Lenthár Márta