Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

1993. március 1., hétfő NYUGDÍJASOKNAK áfiÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Barneváli nyugdíjasok Puszipajtások Ezt is megértük! Mármint hogy honatyáink és -anyáink pártállástól függetlenül békét, sőt véd- és dacszövetséget kössenek a Ma­gyar Parlamentben. Hát nem csodálatos? Amikor a nyugdíjemelés 14 vagy 16 százalékárólfolyt a szó..., meghogy januá­rig visszamenő hatállyal..., szóval egy ilyen bagatell ügyecs- kétől tomboltak a szenvedélyek... Dénes képviselő úr már a bicskáját is elővette..., igaz csak egy almát szeletelt fel..., egyszóval ha ilyen piszlicsáré dolog miatt, mint a nyugdíj- emelés két százaléka, így felpaprikázódnak az indulatok..., akkor mi lesz ha egy valóban komoly, országosan fontos ügy kerül majd terítékre? Hát került. A Létminimum Alatt Élők Társaságának alá­írásgyűjtése a Parlament feloszlatásáért. Már százezer van... a kétszázezredik is közel. Ekkor történt. Soha még olyan egységben nem szavaztak és utalták az Alkotmánybíróság elé az ügyet. El is lett utasítva! Dénes kezet fogott Hornnal, Pető Tölgyessyvel, Kupa karonfogva sétált Kádárral (na, nem Jánossal) és Antall keblére ölelte Torgyánt. Lám, lám... ha nagy a baj..., egyet akar..., nem húz szét a ma^ür! ' (JsU'mu A „Szebben” nyertesei Sakkozunk Azok a sakkozást kedvelő nyugdíjasok, akik szeretné­nek, de nem tudnak sakkozni — hely, felszerelés vagy part­ner hiányában —, látogassa­nak el Békéscsabán a nyugdí­jasházba (Luther u. 6/1.). Hét­főtől péntekig 14—18 óra kö­zött kereshetik egymást. A nyugdíjas egyesület kultúrbi- zottsága segíti a sakkélet kia­lakítását. Kiszolgáltatva Hallgatón a Napközben műso­rát a rádióban. A Főtáv 46-ról 129 forintra emeli a légköb­méterenkénti fűtési díjat. In­doklás mindössze annyi, hogy a nemfizetők elmaradt díját költségként beépítik a rende­sen fizetők számláiba. Püff neki! Most kezd csak világosodni az az eset, amikor a vízórát felszereltettük, az ad­dig számlázott 18 köbméteres fogyasztás átlagosan csak hat lett. Évekig háromszoros díjat fizettünk. Ha nálunk is beve­zetik a Főtáv zseniális (rabló) módszerét, ki fogja a rendesen fizető kisnyugdíjasokat meg­védeni? Fázunk! Nyugdíjasbérlettel napi hat­nyolc utat teszek meg a külön­böző helyi autóbuszjáratokon. Ez havi 180—200 eset. Decem­berben például két ízben utaz­tam fűtött autóbuszban. Az körülbelül egy százalék. A töb­bi 99 százalékban a fűtés nem működött. Lapunk január 23—24-ei számában Körös Volán, Békés­csaba aláírással valaki vagy va­lakik megpróbálták magyaráz­ni a bizonyítványt. Hivatkoztak a volt NDK-ás alkatrészhiány­ra, meg a sűrű ajtónyitásra, ami hűti az utasteret. Gondolom ez mind igaz, de ettől még nem lesz meleg. Gondolom azt is, hogy nem 1992 decemberében kezdődtek a felsorolt problé­mák, mint ahogy a téli fel­készülést sem decemberben szokták elkezdeni. Az is igaz, hogy a sűrű ajtó­nyitás hűti az utasteret, de ha van fűtés, sokkal jobb a tempe­ratúra, nem szibériai, mond­juk... közép(kelet)-európai. Egyes rosszmájú (és fázós) uta­sok azt terjesztik, hogy takaré­kosságból még a működő fűtő­berendezéseket is kikapcsolják, ugyanis a városi forgalomban nem kötelező a járműveket fű­teni. Csak a másik oldalon lehet, hogy nagyon sokba kerül az a pár száz liter gázolaj... Mit kínál? A Békéscsabai Városi Nyugdí­jas Egyesület kultúrbizottsága 1993. első félévében az alábbi programot ajánlja tagjainak és minden iránta érdeklődő nyug­díjasnak. Január28.: Nyugdíjasklub­vezetők találkozója. Február 18.: Farsangi mulatság (nyugdíjasházban). Március 8.: Nőnap (nyugdí­jasházban). Április 29.: Kirándulás Haj­dúszoboszlóra. Májusi.: Majális (hely­szín még nincs). Május 22.: Szalonnasütés Mezőmegyeren. Június 14.: Férfinap. Felhívjuk tagjaink és minden nyugdíjastársunk figyelmét, hogy ötleteikkel, programja­vaslataikkal (csak ne kerüljön sokból) segítsék a kultúrbizott- ság munkáját. A második félév­ben is szeretnénk minél több és vonzó programot megvalósíta­ni közös összefogással. A Bamevál gazdasági és szak- szervezeti vezetése hosszú évek óta többféle módon segíti a nagy létszámú nyugdíjas nemzedék életének könnyítését, szórako­zását. Ennek a gondos, jószán­dékú törődésnek már komoly hagyományai vannak. Korábban — több éven át — havonta nyugdíjkiegészítést kaptak az alacsonyabb nyugdíj­jal rendelkező, idős személyek. Nem is olyan régen főszezon előtt tömegesen lehetett üdülni a Velencei-tó környékén. A nyugdíjasok nyáron is üdülhet­tek a vállalat Gyulai Várfürdő­ben lévő üdülőjében. Távolabbi üdülőhelyekre is többen kaptak beutalót (Balaton, Hajdúszo­boszló). Évente két alkalommal ingyen utazhattak a nyugdíja­sok a gyári autóbusszal távoli kirándulásokra (Budapest, Sáros­patak, Tokaj, Ópusztaszer stb.). Tizenhét nyugdíjasklub képvisele­tében 28-an vettek részt azon a meg­beszélésen, amit a városi egyesület kezdeményezett Békéscsabán. El­hangzott az a szomorú tény, hogy a megszűnő vagy átalakuló vállala­toknál a nyugdíjasoknak már nincs helyük. Megfogalmazódott az az igény, hogy szükség lenne egy váro­si nyugdíjasházra, ahol összejöhet­nének klubfoglalkozásra, barátko- zásra, egymás segítésére. Jó érzéssel hallgatták a jelenlé­vők a bélmegyeri nyugdíjasok be­számolóját, ugyanis az ottani önkor­mányzat karácsony előtt három- százezer forinttal támogatta a község nyugdíjasait. Végül megválasztották a nyugdí­jasklubok öttagú tanácsát, melynek tagjai: Pluhár Erzsébet pedagógus, Ivicz Imre FÉK, Szűcs István Bél- megyer, Eperjesi József ESZI és Ölyüs Imréné konzervgyár. A ta­nács tagjai minden hónap első csütörtökjén ügyeletet tartanak Bé­késcsabán a városi egyesület helyi­ségében (Luther u. 6/1.) és várják a nyugdíjasklubok képviselőit javas­lataikkal, elképzeléseikkel a klubok együttműködésére. *** A BEKÖT Sporthorgász Egyesület 1993. február 7-én megtartott köz­gyűlése hozzájárult ahhoz, hogy a 29 nyugdíjas horgászt magába fog­laló nyugdíjas tagozat csatlakozzon a városi nyugdíjas egyesülethez jogi személyként. Áz egyesület közel 20 éves BÉKÖT-nél való működés után kényszerült erre a döntésre, mert lassan az utcára kerülték volna. A befogadó egyesület az alapsza­bályzat szerint biztosítja a horgász­tagozat működését. Az üzem minden év őszén bőségesen megvendégeli a nyugdíjasokat. Ez az összejöve­tel üzemlátogatással kezdődik, majd részletes tájékoztatással folytatódik. Ezután fürge, fiatal dolgozóink egykettőre felszol­gálják a bőséges ebédet. Mind­ez színvonalas kultúrműsorral fejeződik be. Az utóbbi két év­ben ez már két nap alatt zajlott le, mert a sok nyugdíjas egy­szerre sehol sem férne el. A Bamevál Rt. — folytatva a hagyományokat — november 4—5-én hívott meg bennünket vendégségbe. A két napon kö­zel 400 nyugdíjas élvezhette a sokoldalú gondoskodást, a mai vezetők és dolgozók vendég­szeretetét. Az üzemlátogatás végeztével kétfogásos ebédet kaptak süteménnyel és feketé-. vei a munkában megfáradt nyugdíjasok. Az ezt követő mű­A tagok megelégedéssel fogad­ták a klubfoglalkozásokat lehetővé tévő és a közgyűlés megtartásához biztosított helyiségeket. Remélhető­leg jól fogják érezni magukat az egyéb nyugdíjas rendezvényeken is. —Valami elkezdődött—így fogal­mazott a Békéscsabai Városi Nyug­díjas Egyesület elnöke a városi ön- kormányzat képviselőivel való ta­lálkozón. Az önkormányzatot — a polgár- mester távollétében — a közműve­lődési és szociális irodák vezetői képviselték. A tájékoztatóban el­hangzott, hogy az új—ez év február 25-én hatályba lépő — szociális el­látásról szóló törvény milyen felada­tokat ró az önkormányzatra és mi­lyen segítséget adhat—egyéb kate­góriák mellett—a nyugdíjasoknak. Erre a részletes helyi kimunkálás után lapunk nyugdíjas oldalán még visszatérünk. A továbbiakban a nyugdíjasklubok képviselőitől el­hangzott, hogy most már ..nemcsak ismernek, hanem elismernek bennünket”, s ez biztató a jövőre nézve. Az anyagi gondok mellett az évek terhe, az egyedüllét nehezíti az idősek életét. A nyugdíjas egyesület, a közösség támogatása sokat segít­het. Csakhogy ezen közösségek anyagi lehetőségei a templom egere szintjén vannak. — Legyünk szövetségesek — hangzott el a válasz az önkormány­zat képviselőitől. Az érdekképvise­leti szervezetek támogatására van le­hetőség pályázatok útján. A párbe­széd folytatódik, reméljük eredmé­nyesen. sorban neves művészek magyar nótával és régi slágerekkel szó­rakoztatták a jelenlévőket. A nyugdíjasok közel fele tag­ja az évek óta jól működő nyug­díjasklubnak is, ahol kéthavon­ta van összejövetel és valami­lyen előadás. Decemberben év­záró klubfoglalkozást tartottak, melyen közel 150 fő vett részt. A nagytermet szépen beren­deztük, minden személy részére ki voltak rakva—főként jelkép­ként — apró ajándékok, Miku­lás, szaloncukor, banán. A gyülekezés alatt halk karácso­nyi énekek szóltak magnóról, gyertyák égtek az asztalokon. A résztvevők—rövid üdvözlés és tájékoztatás után — jó ét­vággyal elfogyasztották az ebé­det süteménnyel kiegészítve. Mindenki.a nyugdíjasklub ven­dége volt. A műsort adó Rába Néptáncegyüttes tagjait is meg­vendégeltük. Az egészet a klub tagsági díjából rendeztük. Putnoki Gyula nyugdíjas A nyugdíjasok érdekében A Békés Megyei Nyugdíjas Érdekvédelmi Szövetség a közelmúltban elnökségi ülést tartott. A megye — Békés, Békéscsaba, Orosháza, Csor- vás, Szarvas, Sarkad, Dévavá- nya, Vésztő — nyugdíjas egyesületeinek képviselői előtt dr. Pankotai István is­mertette a nyílt levelet, ame­lyet az országos szövetség ko­ordinációs bizottsága küldött a miniszterelnöknek. A levél­ben határozott kérés fogalma­zódott meg a nyugdíjak 16 százalékos emeléséről január 1-jei visszamenő hatállyal és a kétkulcsos áfa miatti kompen­zálásról. Megyénket az országos szövetségben öten — dr. Pan­kotai István, Kiss Lajos, Plen- ter Lajos, Varga János és Bau- kó Mihály képviselik. * Az elnökség értékelte az eddig végzett munkát, ki­emelve, hogy ezen belül az érdekvédelmi és szociálpoli­tikai feladatoknak van a leg­nagyobb fontosságuk. A to­vábbiakban — mivel még vannak úgynevezett fehér fol­tok a megyében — a szövet­ségnek és a már jól működő egyesületeknek az a felada­tuk, hogy igen aktív szervező- munkát végezzenek új, helyi egyesületek megalakításában a nyugdíjasok szervezettségé­nek további erősítése céljá­ból. A nyugdíjasoldalon január 7-én egy felhívás jelent meg az „öreg” szó szebben történő ki­fejezésére. Persze ez nem jelen­ti azt, hogy ez a szó önmagában valamiféle negatív töltést hor­dozna. Ugyanaz a szó lehet me­leg, simogató, örömöt okozó, de lehet kegyetlenül sértő és bántó is, ha használója úgy akarja. Például a csabai szlovákság kö­rében általános volt, hogy a fele­ség „tento moj sztari”-ként (az én öregemként) emlegesse a férjét. Vagy a régi jó barátok találkozásánál elhangzó „öreg fiú” és „öreg harcos” kifejezé­sek is igen kedvesek. Arany János, a szó egyik leg­nagyobb magyar mestere a Tol­di trilógiában az „agg eb” kife­jezést használtatja szereplőivel mint korabeli, életkort is érintő legnagyobb sértést. Sajnos nap­jainkban is megesik, hogy az ifjabb korosztályok kevésbé türelmes tagjai „vén hülye”- ként aposztrofálják a saját hibá­ján kívül nehezen mozgó, „láb alatt” lévő idős embert. A pályázat célja az volt, hogy a feledés homályából hátha föl­bukkannak régi szép kifejezé­sek, vagy esetleg olyan újabbak, amelyek nem mentek át eléggé a köztudatba, s ezáltal is gazda­godik amúgy eléggé szegénye­dő nyelvünk. Ennek mind­annyian nyertesei leszünk. És most lássuk az eredményt. Beküldtek összesen 172 meg­határozást. Természetesen sok volt közöttük az azonos, de volt néhány igencsak egyéni kifeje­zés is. Például „vén kanok”, „kappanok”, de a „hervadó vi­rág” és „harmadvirágzó”, „meg- nyugvó”, „alkonyuló”, „lélek­harangot váró” vagy „emlékőr­ző” kifejezések is előfordultak. A nyertesek: Putnoki Gyula (Békéscsaba) 58 kifejezés (a legtöbb) beküldője és Emőke Józsefné (Békéscsaba), akinek 30 meghatározásából a „csen­desülő” volt a legszebb. Felhívás A Békéscsabai Városi Nyugdíjas Egyesület szociális bizottsága felhívja tagjai és a jogi tagság figyelmét, hogy azok, akiknek nyugdíja 8 ezer forint vagy annál kevesebb, illetve azok a közös háztartásban élők, ahol az egy főre eső' nyugdíj összege nem haladja meg a 8 ezer forintot, jelentkezzenek a békés­csabai nyugdíjasházban (Luther u. 6/1.) nyilvántartásba vétel miatt. Az 1993. február 25-én életbe lépő' szociális ellátásról szóló törvény új támogatási rendszereket is bevezet. Egyesületünk szociális bizottsága a jogosultság megállapítása és az igény benyújtása esetén érdemben tud foglalkozni tagjai érdekképviseletével. Kérjük, hogy jelentkezés esetén nyugdíjszelvényüket hozzák magukkal. Jelentkezni lehet hétfó'n és csütörtökön 14—17 óra között. Békéscsabai Városi Nyugdíjas Egyesület szociális bizottsága — Mi az! Maguk nincsenek megelégedve a kormánnyal? — Nem kérem... mi csak a növekvő munkanélküliséggel, a romló közbiztonsággal, az emelkedő árakkal, a csökkenő bérekkel, a rossz lakáshelyzettel és az alacsony nyugdíjakkal nem vagyunk megelégedve Nyugdíjasok a pádon —Tudja, mire jöttem rá? — Na, mire? — Ha hiszi, ha nem, én egy különleges képességgel rendelkezem! — Na ne mondja, talán kanalakat görbítget? — Dehogy! Képzelje el, nekem fog az át­kom. — Na ne mondja. És mikor jött rá? — Még akkor, amikor a vállalatunknál dol­goztam. Egyszer Sumák Alajos kollégám kihí­zelegte a főnöknél, hogy ő mehessen helyettem a nyugatszumátrai nemzetközi kenderkóc-be­mutatóra. Én csak annyit mondtam: „A frász törje ki ezt az undok nyalizós Sumákot!” —-Na és tán kitörte a frász? — Az nem! De másnapra sárgaságot kapott. Nyolc hetet töltött a fertőző osztályon és az csak természetes, hogy én utazhattam Szumátrába. Egyszer meg a furkálós Zabosi Zolinak — aki kígyót-békát mondott rám a főnöknek — azt találtam mondani: „Még máma hagyjon el a szeretőd!” —Na és elhagyta? — Még rosszabb! A lány teherbe esett Zabo- sitól. A lány apja megfenyegette, ha nem veszi el a lányát, akkor agyonüti. —Na és agyonütötte? — Nem. Zabosinak viszont el kellett vennie a hajadont. Most várják a második kisbabát. De ez még mind semmi. Volt olyan is, hogy elkéredzkedtem a cégtől azzal, hogy szegény keresztanyámat, Gizuska nénit a mátrabütykö- si reuma gyógyfürdőbe kell vinnem, de Bum- bumyák Béla beárult a főnöknél, hogy nincs is keresztanyám, és ezt az egészet csak azért találtam ki, hogy el tudjak menni Mogyoródra, a Forma—1-est megnézni. — Gondolom, hogy megátkozta! —Naná, hogy meg! Hirtelen nem jutott más az eszembe, mérgemben azt mondtam: „Köl­tözzön hozzád az anyósod!” —Na és beteljesült? — De még mennyire! Az anyósáék mezőgi- lisztási tanyájáról a vihar levitte a tetőt, így egyelőre — már negyedik éve — náluk vannak az apóssal együtt. Bumburnyákék azóta né­gyen a kisszobában nyomorognak. De úgy kell nekik! Most jut eszembe, ha már így Összetalál­koztunk, megtenne nekem egy apró szívességet? — Nagyon szívesen. — Akkor, kérem legyen kedves, adjon ne­kem egy ötszázast kölcsön nyugdíjig. — Adnék szívesen, de nincs nálam egy fillér sem! — Hát jó. Ha nem akar adni, akkor nem ad. De akkor viszont azt kívánom magának, hogy az a nagyon jó... — Ki ne mondja! Tessék, itt az ötszázas. Költse patikára és a születése napján csókolja homlokon a hóhér. Na, isten áldja... Sch Egyesületi hírek

Next

/
Oldalképek
Tartalom