Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
iRÉKÉS megyei hírlap GAZDASÁG 1993. március 1., hétfő Piacépítés nélkül nincs kiút Beszélgetés Sümeghy Csabával, a Magyar Iparszövetség országos, egyben megyei elnökével A magyar gazdaság körülbelül 30 százaléka magántulajdonhoz kötődik, Békés megyében valamivel kisebb ez az arány. De a magánszférának az általa előállított termelés, az ehhez kötődő beruházások, illetve a jövedelemtermelő képesség és a fontos gazdasági mutatók szempontjából lényegesen nagyobb a súlya a számarányánál. A Magyar Iparszövetség, amely napjainkban a magán— Rendkívül fontos, mondhatni történelmi év van mögöttünk. 1992-ben megtörténtek a szövetkezeti átalakulások, az alapvető szervezeti és tulajdonosi váltás. Soha sem látott általános csőd- és felszámolási hullám söpört végig az iparban. Megyénkben a 70 tagszervezetünkből 22 ment tönkre. A Magyar Iparszövetség elfogadta új alapszabályzatát, amely lehetővé tette, hogy a teljes magyar ipart képviseljük úgy, hogy közben ne sértsük a szövetkezeti szféra érdekeit. Erre az időszakra esik több nemzetközi szervezethez való csatlakozásunk is. S ami nagyon fontos: minden megrázkódtatás ellenére tagszervezeteink zöme egybemaradt. A Magyar Iparszövetség az átszervezés után kiegyensúlyozott, kiszámítható, korrekt és az országos érdekképviseletek közül is meghatározó tényezővé vált. — Az önök szemüvegén keresztül milyen képet mutat a mai magyar gazdaság? —A kormányprogramok jelentős része nem vagy csak késedelmesen valósult meg, hiányzik az államháztartási és az úgynevezett nagy elosztási rendszerek törvényi szabályozása. Tavaly nem indult meg a gazdasági növekedés, sőt tovább romlott a magyar gazdaság teljesítménye. Az iparban az 1988-as csúcshoz viszonyítva 40 százalékkal esett a termelés, amit a „fekete-” vagy másodgazdaság csak részben pótolt. — Mivel magyarázzák a visszaesés okait? — Az objektív nehézségek közismertek. Rendszer- váltás, a KGST- piac szétesése stb. A szubjektív tényezők jórészt a kormányzathoz kötődnek, hiszen hatékony kormányzati intézkedésekkel előbbre tartanánk. —Mondana néhány példát? — A teljesség igénye nélkül: elhúzódik a tulajdoni viszonyok átalakulása, amely visszahat a fellendüléshez elengedhetetlen beruházások elmaradására. Visszatartó erő a magas kamatláb, a sokszor elviselhetetlen adóterhek, illetve a bizonytalan gazdasági kilátások. » Nagy hibának tartjuk a kormányzat részéről, hogy tétlenül szemlélik azt, ami most a csődtörvény végrehajtása során történik. Indokolt lenne, hogy a csődeljárás alá vont vállalatok egy arra érdemesült része segítséget kapjon az újjászerveződéshez. — A vártnál rosszabb gazdasági eredmétulajdon meghatározó körét képviseli, tisztújító közgyűlésére készül. A Békés Megyei Iparszövetség a közelmúltban tartotta meg éves rendes közgyűlését, ahol áttekintették az elmúlt időszakot és megfogalmazták a feladatokat Sümeghy Csabát, a Magyar Iparszövetség és egyben a megyei iparszövetség elnökét ezután kértük rövid értékelésre. A következőkkel kezdte: nyékben kizárólag a körülmények, illetve a nem megfelelő, sokszor nem eléggé átgondolt kormányzati intézkedések ludasak? — Természetesen nem, a gazdálkodókon is sok múlott. A piaci, gazdasági előrelépés magasabb. hatékonysági követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben, különösen a vezetői szellemi tőke kihasználásában kell előrelépnünk. —Megítélésük szerint milyen intézkedésekre lenne mihamarabb szükség a gazdasági holtpont túllépéséhez? — Elnökségünk úgy látja, hogy a gazdasági fellendülés alapkérdése a piacépítési folyamatok mielőbbi felgyorsítása, a beruházási kedv növelése. Elengedhetetlen az eddig elmaradt törvények kormányprogramba vétele, előterjesztése a parlamentnek. Ugyanakkor elképzelhető, hogy a teljes kormányprogram átdolgozásra szorul. A másik fontos terület a piacépítés. Az ehhez szükséges jogszabályok kiadását és végrehajtását fel kell gyorsítani. Például: államháztartási, elosztási rendszerek, kamarai, érdekképviseleti stb. törvények. Növelni kell a beruházásokhoz fűződő adókedvezményeket (fejlesztések nélkül egyszerűen nincs fellendülés). Csökkenteni kell az adóterheket, a kamatokat és javítani szükséges a hosszú távú hitel- felvételi lehetőségeket. — Az iparszövetség szerint az érdekképviseleti törvénynek milyen fő gondolatokat kell rögzítenie? — Hat elemnek mindenképpen benne kell legyen. Az első az állam- hatalomhoz való viszony, a második a kormányzathoz való viszony, aztán a kamarákkal és társszervekkel való kapcsolatok kérdése, a tag- szervezetek képviseleti jogosultsága és kapcsolat a tagszervezetekkel és végül a munkáltatói, munkavállalói képviseletekkel való kapcsolati rendszer. — Milyen esélyt lát arra, hogy mindezekből belátható időn belül bármi is realizálódjék? — Megnéztük, hogy az úgynevezett Kupaprogramból — a tulajdonképpeni kormány- program — mi valósult meg napjainkig. A felsoroltak közül 17, a gazdaságot alapvetően meghatározó törvény még nincs meg! Másfél év alatt ezeket nem is lehet megalkotni. Hogy mire jut a kormányzat2Nos ez attólfügg, hogy egy rövid távú programba mit tudnak összesűríteni a legfontosabb teendők közül. Lovász Sándor Sümeghy Csaba: Az iparszövetség korrekt és kiszámítható érdekképviselet FIAT-centrum Békéscsabán Egyéves „jegybenjárás”, vagyis előkészület után a közelmúltban megszületett a dí- leri szerződés a kizárólagos hazai importjoggal rendelkező FIAT Autó Magyarország Kft. és a Békéscsabai AUTÓ- BRILL Kft. között személy- és haszongépjárművek értékesítésére, azok szervizszolgáltatására és alkatrésszel való ellátására. A csabai kft. a szerződés megkötésekor már igen nagy tapasztalatokkal rendelkezett a nyugati autók értékesítésében. A díleri szerződés értelmében a két kft. közös értékesítési tervet dolgozott ki, állított össze, melyben szerepel az is, hogy az autómárka hírnevéhez méltóan ugyanolyan színvonalon szolgálják ki a vásárlókat, mint Nyugat- Európában bármelyik autószalonban, szervizben vagy alkatrész-kereskedésben. A FIAT márkakereskedés főhadiszállása a megyeszékhelyen, a Vozárik utcában — a szétválás után az egykori Generál Ipari Szövetkezet telepén — van. A szervizműhelyek a FIAT Művek előírásai szerint kerülnek átalakításra, s tervezik, hogy tavasszal Békéscsabán megnyitják az autószalonjukat is. Mogyorói Gyula, az AU- TÓ-BRILL Kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk: valamennyi FIAT típust forgalmaznak, de elsősorban a közép- és kiskategóriás, különösen a hazánkban igen népszerűnek számító Unó és Tipo típusokra, valamint a haszon- gépjárművek közül az igen gazdaságos és megbízható, már komoly sikereket elérő Ducato forgalmazására szakosodnak. A szervizműhely megjelenésében már magán viseli a FIAT—Lancia—Alfa Romeo piros-kék-narancs színösszeállítást, a szerelők képzése és ismétlő képzése folyamatos, a műhelyek célszerszámokkal való felszerelése, az alkatrészraktár feltöltése megtörtént, a szerelők rövid időn belül formaruhában dolgoznak majd. A békéscsabai FIAT-cent- rumot hivatalosan még nem nyitották meg, de a járművek forgalmazását már megkezdték. Tervezik az autók részletre történő értékesítését, a csereakciókat, s azok akik több kocsit vásárolnak — taxistársaságok, intézmények, vállalatok, gazdálkodó szervezetek —, vagyis akik FIAT-flottát alakítanak ki, a darabszámtól függően, tíz jármű vásárlásánál már 15 százalékos kedvezményt kapnak. —szekeres— Kárpótlás Magyarbánhegyesen Magyarbánhegyesen 29-en vettek részt az elmúlt napokban — sorrendjében a harmadik — a művelődési házban rendezett földárverésen. Az összesítés szerint a kárpótlásra jogosultak előzetesen letétbe helyeztek 2 millió 96 ezer forintot, amelyből 1,9 milliót költöttek el. Ezen a pénzösszegen 3779,63 aranykorona-értékű földet vásároltak. Jelentős vételnek számított az a félmillió forint egyösszegű tétel, amelyért 600 forintos aranykoronánkénti áron egy egész táblát kapott meg a licitáló. Egyébként a kijelölt 9 táblából 1-et nem lehetett árverésre bocsátani, mert eltért a Magyar Közlönyben meghirdetett érték a kárpótlási hivatal által meghatározott kijelöléstől. Az árverés vezetője, dr. Hegedűs Pál szolid, probléma- mentes licitnek minősítette az eseményeket, ahol zömében 500 forintért vásárolhattak a résztvevők. A helyi földrendező bizottság részéről pedig elhangzott, hogy mivel több táblában maradtak ki kisebb parcellák, ezért a bizottság összeírta az igénylőket a „lyukak” betöltésére. Ebből adódik az új igény a megmaradó táblarészek ismételt árverezésre bocsátására. A kérdésben illetékes kárpótlási hivatal később tér vissza ezek megoldási lehetőségeire. H.M. Nyílt levél a vagyonügynökség címére Valószínű, tudják Önök is azt a köztudott tényt, hogy a város — szőkébb régiójával együtt — fel van háborodva a Békéscsabai Konzervgyár privatizációs umbuldálásán. Jómagam sem vagyok kimondottan híve a mamutvállalatoknak -— nem is kedveltem sohasem az efféléket—, de ha már egyszer jog szerint, törvényesen örököltük a szocialista nagyzási hóbort idomtalan emlékművét, akkor ugyan kezdjünk már vele valami értelmes dolgot. Tudjuk, hogy az örökös egészen biztosan másként bánik majd az örökséggel, mint azt az örökhagyó tette életében, már csak azért is, mert a megboldogult a továbbiakban természetes rend szerint a dolgok folyásába már bele nem szólhat. Tehát csak kezd valamit az örökös a még akármennyire terhes örökséggel is. Aki nem kezd vele semmit, az kötözni való bolond. Micsoda dolog az, tudós uraim, hogy teljesen titkosan intéznek az illetékesek minden ilyen ügyletet, zárt, párnázott ajtók mögött folynak a bizalmas tágyalások emberek és felszerelések, munkások és munkaeszközök sorsáról, mert mindent megtehetnek azok, akiknek pénz, sok-sok pénz van a kezükben. Értsük meg végre, ezt következmények nélkül nem lehet csinálni! Ennyire nem lehet megsérteni azokat a tömegeket, melyeknek kezemunkája van benne eme lomha gyárakban. Vagy mégis? E gyárat is—a többivel együtt — negyven év alatt építette az ország népe, amely nép sohasem kapta meg a munkája után azt a járandóságot, ami megillette volna. A szocialista évek kormányai a munkás tömegek jövőjét fektették bele az emlékműveikbe. A legérdekeltebb nem rendezhette be tehát a maga és családja életét úgy, amint tették azok, akik most az akkor összegyűjtött tőkével privatizálják azt, amihez éppen nekik van a legkevesebb közük. Ez a gyár nem a negyven évvel ezelőtt szocializált kisüzem—amiért természetesen jogos kárpótlás illeti meg azt, akitől köztulajdonba vették akkoriban az új tulajdonosok. E nagy gyárakat tán azoktól vették el annak idején, akik vagy akiknek örökösei most ezeket megveszik? Ennyi Weiss Manfréd lett volna ebben az országban? Miért nem tudja az állam üzemben tartani ideig-óráig az üzemeit, s majd akkor áruba bocsátani a terhes örökséget, amikor más megoldás már nincs? Nem igaz az, hogy minden téren az állam a legrosszabb tulajdonos! Miért kellett a konzervgyárat is teljesen feldúlni, átalakítani, kft.-síteni? Azért-e, hogy az most már csak egy-két százmilliócskát érjen? — .v így könnyebben mehessen a privatizáció? Vagy tán több száz kilométerről kell drágán idefuvarozni az eltennivalót, mert itt képtelenség megtermelni a nyersanyagot? Esetleg rossz helyre építették a gyárat? Vagy nincs elég munkaerő? Uraim! A kapitalista az ő nagy válságában megtanulta: előbb a tömeget kell helyzetbe hozni, hogy megvehesse hétvégén, fizetéskor azt, amit hét közben termelt. És azt is megtanulta, hogy mindig van a világban olyan hely, ahol éppen az őgyára termékeit várják—egy ideig. No meg azt is, hogy nem beszélhet úgy a munkásával, ahogyan most beszélnek velük a késői tanulók. Petőcz Károly Az első szállítmányban Tipo és Unó típusok érkeztek
