Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-29 / 73. szám

1993. március 29., hétfő © SpOKl mELléklet Kétfelé oszlik a tömegsport? Apadó „szabadidős-forintok” A Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa im­már négy esztendeje szervezett formában működ­teti Békéscsaba, s a megye több településének tö­megsportját. Tevékenységével meghatározó mó­don képviselte, s irányította a lakosság mozgási, sportolási érdekeit, igényeit. Mára ugyan megma­radt a klubtanács ebbéli szerepe — az évek során 116 szabadidős klub alakult, melyekből 75 lépett be a klubtanácshoz — ám az elmúlt két-három eszten­dő alatt 45-re csökkent a szabadidős sportkörök száma, miután azok többnyire önállósodtak vagy beleolvadtak más egyesületi életbe. Többekről pe­dig egyszerűen „nem tudni semmit”. Nos, körképünkben néhány olyan, egykor a klubtanácshoz tartozó szabadidős klub képvi­selőjét kerestük meg azzal, hogy megtudakoljuk: mi lett velük, milyen okból szakadtak el a megyei klubtanácstól. Tel­jességre ugyan nem töreked­hettünk terjedelmi okokból, de talán sikerült hű keresztmetsze­tet adni sorsukról, miszerint megállapítható: nem lett rosszabb, kilátástalanabb a helyzetük, sőt, sok ezek közül életképesebb, mint azelőtt. Kirepültek a klubtanács szárnyai alól A sarkadi kispályás labdarúgó szabadidőklub egyike azoknak, amely „kirepült” a klubtanács szárnyai alól. Diószegi Imre, Sarkad sportfelügyelője így in­dokolta meg döntésüket: — Elöljáróban hadd szögezzem le: nincs szó sértődöttségről, a tag­ság egyszerűen így döntött! Nem láttuk különösebb jelentő­ségét, s nem is éreztük a szüksé­gességét annak, hogy szerveze­tileg oda tartozzunk, annál is inkább, mert a helyi versenyek és a különböző teremkupákon való részvétel bőven nyújtanak játéklehetőséget számunkra. A pénzügyi gondjainkat többnyi­re megoldjuk, s ebbe a helyi önkormányzat is hatékonyan besegít, a támogatásból vala­mennyi sarkadi sportegyesület és szabadidős klub részesül. Sőt, helyi támogatókat is meg tudunk nyerni, ha látják az ered­ményeket. Mellesleg a „San­tos” kispályás klub és a lovas és fogathajtók még tartják a kap­csolatot a klubtanáccsal. A békéscsabai postás szabad­idő sportklub természetjárói ha­sonló okból távolodtak el a klubtanácstól — de léteznek. Érdeklődésünkre, hogy mi tör­tént velük, Kocsis Andrásáé tit­kár így reagált: -— Élünk és virulunk! Mintegy negyven ak­tív tagja van a klubnak, s nem­csak az itthoni tájakkal ismer­kedünk, hanem számos európai országban is megfordultunk már. A klubtanács közgyűlései­re, illetve egyéb rendezvényeire azért nem tudtunk kellő lét­számmal eljutni, mert a postai szolgálat, s más elfoglaltság mindig közbeszólt. Most kér­dezhetné: akkor hogy tudunk mégis eljutni sokkal messzebb­re, távolabbra innen, akár több napos utakra? Nos, az említett kirándulások több hónapos szervezés, előkészítés eredmé­nyeképpen jöhettek létre. A passzivitással nálunk is talál­kozni lehet olykor-olykor. A lelkesedés csak addig tart, amíg a tettek mezejére nem kell lépni, pedig az üzem szakszervezete támogatja ebbéli elképzelésein­ket, egyéb rendezvényeinket. Magunk is szervezünk sportna­pokat, farsangi mulatságot, de megragadunk minden egyéb le­hetőséget a mozgásra, s hogy kikapcsolódjunk a hétköznapi munkából. Úgyhogy önállóan működtetjük a sportklubot, per­sze ha érdeklődés mutatkozna, talán újra feleleveníthetnénk a kapcsolatot a szabadidős klu­bok tanácsával. Nem fizették a tagdíjat Valamivel más a helyzet a vész­tői tenisz szabadidő sportklub esetében, de abban mindenkép­pen hasonló az előbbi esettel, hogy önállóan, és lényegesen nagyobb támogatást élvezve működnek. De halljuk, mi is volt az oka annak, hogy külön­váltak útjaik a klubtanáccsal. Turbucz István titkár, szakmai irányító így vélekedett: — Igaz, hogy tavaly nem fizettük ki idő­ben a tagsági díjat, s többször előfordult, hogy ilyen-olyan ok­ból nem jelentünk meg a köz­gyűléseken, sőt a rendezvénye­ken sem, ezért automatikusan zártuk ki magunkat a központi A láb mindig kéznél van A korábbi években nagy tömegeket mozgattak meg a különböző kerékpáros túrák szervezetből. Azóta nem pró­báltuk felvenni újra a kapcsola­tot a klubtanáccsal, hiszen alap­vetően más a helyzet nálunk. A felnőtt férfi teniszezőink a me­gyei II. osztályban szerepelnek, tehát versenyszerűen sportol­nak, s a községi önkormányzat finanszírozza a pályafenntartási és versenyeztetési költségein­ket, ami 90 ezer forintot jelent, de további támogatásukról biz­tosítottak bennünket. így tehát nem igényeljük a klubtanács se­gítségét. A gyerekek alapkép­zésével is foglalkozunk, s egy harmadik teniszpályát is kié­pítünk majd. Tehát nem szűntünk meg, sőt, úgy érzem, feljövőben vagyunk! Nem voltak biztosítva a feltételek A békési karate szabadidőklub kiválását a klubtanácsból Szöl- ló'si Margit, a klub egykori ve­zetője így fogalmazta meg: — Az alapfeltételek sem voltak biztosítva a működéshez, nem­hogy versenyszerű sportról tud­tunk volna beszélni. A helyi ön- kormányzat nem támogatta a szabadidős sportot, s ha a klub­tanács kötelékében maradunk, akkor kimondottan csak sza­badidős klubszinten működ­hettünk volna. Időközben talál­tunk egy szponzort a Colors- Coop Kft. személyében, amely nemcsak az alapfeltételeket biztosítja, hanem a versenyez­tetés költségeit is fedezi. Egye­nesbe jött a karate szakosztály, tudjuk foglalkoztatni a sportág iránt érdeklődő fiatalokat, hi­szen rendkívül megnőtt az igény az önvédelmi sportra. Időközben Kovács Tibor vette át a szakosztály vezetést, én csu­pán mint szimpatizáns segítem a karatézókat. A Geszti Sportegyesület és Szabadidőklub kispályás labda­rúgói és asztaliteniszezői tavaly törtek kenyeret a klubtanáccsal. Jantyik Tibor sportköri vezető így tájékoztatott ennek okáról: — Anyagi okok. miatt váltunk el, azaz nem tudtuk kifizetni a tagsági díjunkat, ezért ki lettünk zárva. Természetesen nem szűnt meg a működésünk, önál­lóan ténykedünk, hiszen e két sportágunkkal a sarkadi városi bajnokságban szerepelünk. A geszti önkormányzatnak hatha­tós a segítsége abban, hogy tel­jes mértékben téríti az útiköltsé­geinket. Tehát azt mondhatom, hogy szabadabban sportolha­tunk, ám ha lesz rá mód, talán visszatérünk a klubtanácshoz. A fenti példáktól merőben eltérő a szeghalmi „Gyémánt gyűrű” cigány szabadidő­sportklub esete, ahol az időköz­ben elköltözött Kupái Lászlóné helyettesét nem találták meg, s így szervezési problémák miatt befulladt a cigánylakosok tö­megsportügye. Csakúgy Béké­sen az asztaliteniszezőknél, ahol Molnár Sándor betegsége miatt — információink szerint — nem folyik érdemi munka. Régen jutott pénz a támogatásra A fentiekből is kitűnik, hogy általában a tagsági díj befizeté­sével volt a legtöbb gondja a kluboknak, amely „nem teljesí­tésével” automatikusan zárták ki önmagukat. Vajon milyen összegű tagsági díjról van szó, s mit kaptak, kapnak cserébe a klubok? Ennek megválaszolá­sára Bertalan Sándort, a klubta­nács titkárát kértük meg, aki készséggel informált: — Amikor megalakultunk, úgy döntött a közgyűlés, hogy a belépő klubok összlétszámától függ a tagsági díj összege. Vagyis: 50 főig 500 forint, 100 főig 1000 és száz fölött 1500 forint. Ugyanakkor azt is ki­mondta az elnökség, hogy min­den klub minimum visszakapja ezt az összeget. Ez nem válto­zott, továbbra is érvényben ma­radt. Többeknek korábban 5— 10 ezer forintot is tudtunk adni támogatásként, sőt olyanok szá­mára, amelyek plusz vállaltak rendezvényeket, módunkban állt akár 20 ezret is nyújtani. De ugyanígy serkentettük az újon­nan belépőket is, / Életképesebbek maradtak-— Ma már ugyanezt nem mondhatjuk el, mert a megyei művelődési és ifjúsági sportbi­zottság, illetve a megyei önkor­mányzat erre nem nyújt fedeze­tet, ezért anyagiak hiányában nem is szorgalmazzuk a klubok belépését. A közgyűlés leg­utóbbi ülésén úgy foglalt állást, hogy csak azokat a klubokat részesítsük támogatásban, ame­lyek közösségi feladatokat vál­lalnak. Csak egy példát hadd mondjak erre: tavaly 27 ezer forint folyt be a tagsági díjakból, s mi csaknem 200 ezret áramol­tattunk vissza a klubok részére. Tehát a rendszeres támogatás ezután már nem lehetséges, ép­pen az említett okok miatt. Ha­csak nem történik e téren látvá­nyos javulás!? — mondta a tit­kár. . Tehát a klubok többsége nem szűnt meg, nem lett rosszabb, nem lett kilátástalanabb a hely­zetük. Ellenkezőleg: nagyobb részük életképesebb, mint az­előtt volt. Ugyanakkor elgon­dolkodtató, hogy a szabadidő- sport igazi gazdája a megyei önkormányzat (lenne), amely az eddigiekben mostohán ke­zelte a szabadidős klubtanács tömegsport iránti törekvéseit. Gyurkó Mihály „...ha sikerülne forrást találni” A Békés Megyei Szabadidősportklubok Tanácsa elnöksége többször elmarasztalta a megyei önkormányzatot, amiért kivonja magát a szabadidősport támogatásából. Nos ez ügy­ben kerestük Szilágyi Menyhértet, a megyei művelődési és ifjúsági sportbizottság elnökét — úgymond, hallgattassék meg a másik érintett is —, mondja el, jogos-e a panasz, miként vélekedik az elmaradt támogatásokat illetően, s milyen el­képzeléseik vannak ezzel kapcsolatban? — A hír, a tájékoztatás igaz, mert valóban nem, illetve kevés pénz jutott a szabadidősportklubok támogatására. Az elmúlt évben az olimpikonok felkészülésére, az élsport és a szakszövetségek támogatására fordítottuk a pénzt, s ez kime­rítette azt a nagyságrendű keretet, amellyel az OTSH-val előzetesen megállapodtunk. Az ezt megelőző években a bizottság rendelkezésére állt egy úgynevezett mecénás keret, amiből még tudtunk szabadidős sportcélokat támogatni. A helyzet az idén sem rózsás, mivel a megyei önkormányzat költségvetésében több mint 600 millió forint hiány mutatko­zott, s éppen ezért, amikor az önkormányzat a költségvetést elfogadta, nem tudott biztosítani keretet támogatási célokra, sem a sportra, sem a kultúrára. Az önkormányzat 31 kulturális és oktatási intézményének működtetésére ugyan megvan a fedezet, viszont egyéb célokra, amelyet mindenki fontosnak tartana—s ilyen a szabadidősport is—nem tudott elkülöníte­ni az önkormányzat. Addig eljutottunk, hogy a négy érintett bizottság — a szociális és egészségügyi, a nemzetiségi és etnikai kisebbségi, a gazdasági és a művelődési és ifjúsági — együttes ülésén megtárgyalta azokat a célokat, amelyekre ha sikerülne forrást találni, akkor a bizottságok ezeket a felada­tokat támogatnák. Tudjuk, hogy a szabadidősportot illene támogatnunk, mint ahogy a megyében működő szakszövetsé­gek működését is, hiszen e nélkül a megyei bajnokságok leállnának. A művelődési és ifjúsági sportbizottság mindent elkövet annak érdekében, hogy a szükséges pénzeszközöket az önkormányzat biztosíthassa. Egy elmaradt riport kapcsán Nem tudom, ki hogy van vele, de az én életemben a sport mindig is megkülönböztetett jelentőséggel bírt. Természete­sen űzni, de legalább beszélni róla. Ha egyszer az életünk szebbé, jobbá tételéről „sikerlistát” készítenének széles, nemzetközi közvélemény bevonásával, a testmozgás minden bizonnyal dobogós helyen végezne. Ez idáig úgy voltam vele, badarság lenne riportot készíteni a sport szeretetéről, hiszen úgyis nagyjából egybehangzó válaszokat kapnék: úgymint „Nagyon szeretem”, „Különösen X sportágért rajongok” és sorolhatnám. Szóval bevallom, féltem a szürke blam-blam szövegtől, meg a megszületendő írástól. Az élet kerekének állandó forgása folytán az ember össze­futhat előre nem várt eseményekkel, tényekkel. Az egyik, semmilyen szórakozást nem nyújtó faluban a szakközépis­kolások a heti 3 kötelező tornaórán kívül, szervezett módon nem nagyon mozoghatnak. Csak úgy, mintegy beszélgetés­képpen megkérdeztem néhányukat, a heti 3 tornaórán kívül van-e igényük testmozgásra. Az első megkérdezett negatív feleletére, vagyis nincs igénye sportolásra, még nem döbben­tem meg, de a negyedik-ötödik párhuzamos, hasonló tartal­mú válasz után már igen. A lényeg: az én megkérdezetteim közül senki sem panaszkodott a szabadidő ésszerű kihaszná­lásának eme válfajának hiánya miatt. Tudjuk, ha tovább kérdezősködünk, bizonyára találunk olyanokat is, akik igényelnék a kulturális testmozgást, de azt is tudjuk, a búzában is megterem a konkoly, de fordítva is igaz a tézis. És ne feledjük el, ezeknek a fiataloknak az átlagéletkoruk 16—17 év, a kérdés önmagától adódik; 10 vagy 20 év múlva a megkérdezettek miként vélekednek a sportolásról, ha egyáltalán tudni fogják, mi is a sport? —B—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom