Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-24 / 69. szám
Az oldalt írta és szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet és Lehoczky Péter. Telefon: (66) 450-450 Országos fórumon Orosháza. — Országos küldöttgyűlést tart az Országos Nyugdíjas Szövetség, amelynek legfőbb feladata a szigorú számvetésen kívül az új alapszabály elfogadása lesz. Orosházát Plenter Lajos, a Nyugdíjasok Orosházi Városi Érdekvédelmi Szövetségének alelnöke képviseli. Lesz-e iskolás? Gerendás. — A faluban jelenleg 153 gyerek jár a helyi általános iskolába. A korszerű, minden igényt kielégítő oktatási intézmény viszont akár 200 tanuló okítására is alkalmas lenne. A település vezetői attól tartanak, hogy évek múlva nem lesznek elsősei Gerendásnak. Közmeghallgatás Orosháza. — Az önkormányzat képviselő-testülete március 26-án 17 órai kezdettel közmeghallgatást tart a városháza tanácskozótermében Gyopá- rosfürdő üdülőterület részletes rendezési terve felülvizsgálatának programfelvételi anyagából. (Az üdülőterületről készült területfelhasználási programvázlat megtekinthető a városháza földszintjén.) Köszönet a rendőröknek Csorvás.—Csorvás nagyközség polgármestere küldte az alábbi levelet Békéscsaba rendőrkapitányának: „Március 15-én fogadtuk dr. Habsburg Ottót, a Páneurópai Unió elnökét. Ezúton szeretném megköszönni a városi kapitányság állományának kulturált intézkedéseit, a zavartalan lebonyolítás érdekében végzett munkájukat. Munkájukhoz sok sikert kívánok...” Rémhír volt Tótkomlós. — Még a februári testületi ülésen vetődött fel a kérdés, támogassa-e az önkormányzat • az egyházi óvodát vagy sem. A képviselők az „igen” mellett döntöttek, arányait az önkormányzati óvodákéhoz hasonlóan jelölték meg. A hír — miszerint óvodát, bölcsődét akarnak megszüntetni a faluban — rémhír volt csupán. Támogatások Gerendás.—Az elmúlt esztendőben a település szinte minden lakója részesült valamilyen — közvetlen vagy közvetett — támogatásban. Az önkormányzat 2 millió 300 ezer forintot fordított erre. (Az iskolásoknak megvették a tankönyveket; beiskolázási segélyt kapott minden középiskolás és vidéken tanuló diák; kiadtak több mint 70 gyógy- ellátási igazolványt; a hetven éven felüliek mindegyikéhez 1200 forint segéllyel csengetett a postás.) OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 24., szerda A mesterszakács munkanélküli A magyar gasztronómiáért végzett munkájáért aranyplakettet kapott Segítségre várva Mások is vannak ilyen helyzetben, jól tudja. Mégis úgy érzi, ezért elsősorban nem ő a felelős. Életerős, negyvenegynéhány éves mindössze, dolgozna, szeretné tisztességben felnevelni gyermekeit. A kis faluban munkalehetőség nincs. Pedig bármit elvállalna, van jogosítványa, jártas a kétkezi munkákban is. Munka- nélkülit nem kap, a tönkrement kisvállalkozók keserű kenyerét eszi. (Hajdanán mindent feltett egy lapra, beruházott, a piaci farkastörvények azonban a „kishalat” felfalták.) A segítőkész rokonság kasszája kimerülőben, családjának tartalékait pedig teljesen felélték. Feleségének 6 ezer forintos fizetésébcíl élnek négyen. A szó szoros értelmében ez a pénz csupán a kenyérre elég. Olvasónk nem kér segélyt — egyszer kért, akkor is tanácsot, de szégyenében a nem létező kalapjának a karimáját is legyűrte —, dolgozna! Bármit! Nem válogat! Aki úgy érzi, tud segíteni, tegye meg! (Név és cím az oldalszerkesztőnél. ) Essünk el a bevételtől! (fitt Jt. Orosháza. — A tavalyi világ- kiállításról mostanság már alig esik szó, annál többet foglalkozik a sajtó a következővel, a magyarországival. Van azonban, aki nehezen felejti el a sevillai emlékeket, a hétköznapok szürkeségében is felfelvillan a Spanyolországban töltött néhány hónap. Tercsi József esetében pontosan hat, azaz fél év. Az orosházi mesterszakács októberben tért haza a világkiállításról, ahol — 24 társával közösen — a magyar konyha remekeivel kápráztatta el a látogatókat. Hazatérése óta munka- nélküli, ami — bevallása szerint — nem a legideálisabb állapot, hiszen a tudás szin- tentartása gyakorlást igényel. Igaz, hívták a fővárosba, de nem vágyik a zajos, világvárosi forgatagba, számára az Alföld, Békéscsaba, Hódmezővásárhely jelenti az otthont. Itt van a család, itt vannak a barátok, akik az alatt a hat hónap alatt is nagyon hiányoztak! S hogy egy kis szakmai „vigasz” is érje a mesterszakácsot — ha nem is a tűzhely mellett —, az elmúlt héten megtisztelő elismerést vehetett át Budapesten az Atryum Szállodában. A Sevillában dolgozott magyar csapatból négyen kapták meg azt az oklevelet és plakettet, amely így köszönti a díjazottakat: „A Magyar Cukrászok és Szakácsok Szövetségének elnöksége és mesterbizottsága Tercsi József részére a magyar gasztronómiáért végzett kiemelkedő munkája alapján a szövetség aranyplakettjét adományozza”. Gerendás. — Kistelepülések, munkahelyek megszűnése, elvándorlás. Egyre kevesebb lakója marad a hajdan virágzó falvaknak, közöttük Gerendásnak is. Tavaly sajnos a harminc elhalálozás mellett csupán nyolc szülést regisztráltak. Az 1800 lakosból mindössze 740 az aktív dolgozó. Az önkormányzat vezetői sokat töprengenek, vajon mivel tarthatnák itt a gerendásiakat, mivel csábíthatnák ide a vidékieket. A hajdan 3 ezer lelket is számláló településről nagyon hiányoznak a fiatalok, ezért minden fiatal letelepedőnek felajánlottak egy közművesített ingyentelket. Jelenleg 18 ilyen porta vár gazdára. — Inkább essünk el a bevételektől, de csalogassuk vissza az embereket! —vallják Gerendáson. Nem hiába folyt a vér 131 szénásit „csapoltak meg” / Éjszakai pancsolók Drága nyár! T ót kom lós.—A Rózsa fürdőben mindig kitalálnak valamit! Tavaly például a nyitva tartást hosszabbították meg szombatonként, így heti egy alkalommal éjszakai fürdőzésre nyílt lehetőség. Nagy népszerűségnek örvendett — újdonságnak hatott —, hogy este 9 órakor a kismedencéből nézhették a komlósiak az olimpia megnyitóját, 10 órakor pedig úszhattak még egyet. Az idén is szeretnék ezt a szolgáltatást megtartani és a vasárnappal kibővíteni. A fürdő vezetői azonban nem lehetnek elégedettek, mert a vendégek étkeztetése megoldatlan. Terveznek egy pavilont, ami a választékos vendéglátás mellett még bevételi forrás is lehetne. Szintén a tervek között szerepel a játszótér kialakítása is. Orosháza. — Az árak emelését sok dologgal lehet indokolni. Az önkormányzat képviselőtestülete elé terjesztett beszámoló és javaslat—ami Gyopá- rosfürdő belépődíjainak megállapításáról szólt — hivatkozott a villamos energia, a víz, a gáz, a vegyszerek, a fertőtlenítőszerek, a munkabérek, azok járulékainak emelkedésére. Gyopároson két éve nem „ bántották” a jegyek árát. Az új tarifákkal 2,5 millió forint plusz keletkezne. A képviselők közül néhá- nyan Békéscsaba és Gyula áraihoz viszonyították a helyit. Mások nevetségesnek tartották az összehasonlítást, mivel Gyopárosfürdő jelentős lemaradással küszködik megyénk két városához képest. Valaki azt javasolta, válasszák ketté a főidényt és a téli szezont. — Nem megoldás — hangzott a válasz. — Emeljék a luxus jellegű szolgáltatásokat (masszázs, szolárium stb.)! Csakhogy a gépek korszerűtlenek! A vita végén az alábbi díjak születtek (a teljesség igénye nélkül): felnőtt belépő 1 napra 85, gyermek- és nyugdíjas belépő ára 65 forint. Ugyanez fél napra (délután 15 órától) felnőtteknek 65, gyermekeknek és nyugdíjasoknak 50 forint. Felnőttbérlet 10 alkalomra 800, 30 alkalomra 2200 forint; gyermek- és nyugdíjasbérlet 10 alkalomra 550, 30 alkalomra 1350 forint. Csónak- és vízibi- cikli-kölcsönzés 1 órára 125, úszósapka 1 napra 40 forint. Emelkedtek a parkolási díjak is: kerékpárokért 20 forintot, személygépkocsikért 60 forintot kell fizetni. Orosháza belvárosában, a Győri Vilmos tér 2. szám alatti ingatlan üzlethelyiségeinek megvásárlására több igénylő is akad(na). (Ebben az épületben volt az edénybolt.) Van, aki francia pékséget és üzletet szeretne itt működtetni, de vételi szándékkal élt — ennek az ingatlannak a volt Hangya részére — egy másik vállalkozó is, aki McDonald’s-hoz hasonló üzletet nyitna a jelenlegi húsáruház helyén. A képviselő-testület úgy határozott, a volt Hangya épületét egyelőre nem adja, viszont a hajdani edénybolt értékesíthető Nagyszénás. — Nagy volt a jövés-menés a művelődési házban március 17-én a véradáson. A csabai véradó állomás dolgozói gyorsan, figyelmesen „csapolták” a jelentkezőket. Egy félreeső helyen sápadt fiatalember, Tatár Ferenc ücsörög, — Túljutott már a véradáson? — Igen, most ötödik alkalommal. Először a katonaságnál beszéltek rá. Szorongtam ugyan, de édesapám rendszeres véradó volt, gondoltam, nekem sem árthat. Amíg lehet, szeretnék rendszeresen adni... Zsofenszky Imréné több, mint húsz éve véradó: — Egészségügyi dolgozóként kötelességemnek éreztem. De magánemberként is, főleg azután, hogy megszületett a súlyos beteg kisfiam, akinek három nagy műtétékor megtapasztaltam, hogy a vér tényleg életet ment! Sajnos magas vérnyomásom miatt nem mindig tudtam vért adni, ez annyira bántott, hogy bizony sírva fakadtam! Mint megtudtam Szoó.La- josnétól, a helyi Vöröskereszt titkárától — aki az elnökkel, dr. Baja Jánossal együtt szervezte a lebonyolítást —, a mostani több, mint 20 éves hagyomány nyomán szervezett akción lényegesen kevesebben adtak vért az elmúlt évekhez képest. — Pedig ennek jelentőségét nem lehet kellőképpen kihangsúlyozni! — mondta. — Nem szabadna elfeledkezni arról, hogy a közvetlen fel- használáson túl igen sokféle gyógyszert is készítenek a vérből... Abból a 45,5 literből is, amit aznap a 131 szénási véradótól levettek... J.V.K. Telefonkönyv óóóóóóóó! Vajon mi mindenre jó a telefonkönyv? Természetesen arra, hogy kíváncsiságunkat kielégítsük! Fellapozzuk, ha a memóriánk nem tárolja a megfelelő számot; kisilabizáljuk a képtelenebbnél képtelenebb cégmegnevezéseket; beleragasztjuk a kiegészítőket... Idáig rendben is volnánk! Vannak azonban, akik időt és fáradságot nem kímélve — rosszindulattól vezérelve — egészen másra használják a kiadványt. A napokban több ismerősöm morbid levél tulajdonosává vált. Az esetek közös vonása: a címzettek mindegyike rendelkezik telefonnal! A borítékon feladó nincs, a legtöbbje térítésmentesen, valamelyik cég kontójára utazott. A levélben kivételesen nincs szó pénzről, csak úgy csípőből közli az írója, hogy ez egy láncnak a szeme, amit ha megszakít a boldog tulaj, akkor nagy szerencsétlenség éri, akár meg is halhat! (20 helyre kellene 9 napon belül továbbítani a levélnek a másolatát!) Sajnos tudok olyan esetről, amikor az idős néni a tizedik napon szorongásoktól gyötrődve — pénze nem volt bélyegre — szívrohamot kapott, mert hitt benne. Persze ez a levél annak is bosszúság, aki nem hisz az effélékben. Képtelen vagyok megérteni a levél írójának lelkivilágát, de volna egy javaslatom! Napjainkban életünk és létünk minden téren jobbításra szorul. Talán ha e téren élné ki szervezőkészségét, írhatnékját az illető! További részletes ötleteimmel állok rendelkezésére, adataim a telefonkönyvben megtalálhatók! J. Vági Kata A mesterszakácsot saját konyhájában kaptuk lencsevégre
