Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
1993. március 18., csütörtök HAZAI TŰKOR áBRKÉS MEGYEI HÎRÏAP Visszahívták! A Ford kereskedőinek segítségét kéri: vegyék fel a kapcsolatot az 1990 szeptembere és 1992 augusztusa között gyártott 260 000 Escortnak a tulajdonosával, hogy ellenőriztessék a kormányoszlop beszerelését. A tapasztalatok szerint ugyanis a kormányoszlop kiszerelése és visszaszerelése után fölösleges feszültségek terhelhetik a kormányszerkezet részeit, és ezek szélsőséges esetekben a szerkezet hibáját okozhatják. A hiba . csak a nem állítható kormány- oszlopokon fordulhat elő. A szervokormánnyal vagy állítható kormányoszloppal szerelt Escortokat a felhívás nem érinti. Az ellenőrzés ingyenes, mindössze harminc percet vesz igénybe, és csak arra szorítkozik, hogy megállapítsák, nem szerelték-e még ki a kormányt azóta, amióta az autót gyártották, majd apró módosítást hajtanak végre, amivel a későbbi szerelési hibák megelőzhetőek. Szociális bizottság Battonya önkormányzata a szociális törvényből adódó feladatok ellátására szociális bizottságot hozott létre, amelynek elnöke Boár And- rásné, tagjai: dr. Hajnal Iván BélaésTrenovszki Sándor lettek. A centrumpolitika bűvöletében A magyar politikai élet hőfoka emelkedőben van. A jövő évi parlamenti választások ugyan még messze vannak, de a pártok már megkezdték a stratégiai előkészületeket, a választási programok kidolgozását. Az úgynevezett baloldaliszocialista pártoktól eltekintve a legtöbb párt bevallott és hőn áhított célja a centrum elfoglalása a magyar politikai élet spektrumában. Az uralkodó felfogás szerint akié a centrum, azé a választási győzelem. A centrumpolitikát persze nem a magyar politológusok fedezték fel, a fogalom már régóta ott szerepel a legtöbb parlamentáris demokrácia fegyvertárában. Jelenleg jól működik ez az elv Németországban és Ausztriában, talán Hollandiában és a skandináv államokban, de alig van jelen a francia politikai életben, kihagyásokkal működik Angliában, az amerikai politika pedig túl komplex jelenség, mintsem hogy közvetlen hivatkozási pontként szolgálhatna bármely más ország részére. Olaszországról nem is beszélve, ahol a most zajló tisztulási folyamat egy teljesen külön kategória. Mégis, a centrumpolitikai elméletnek sok híve van Magyarországon — talán azért, mert a séma ellenállhatatlanul egyszerű. De vajon összhangban vaft- e ez az elmélet 1993/94 magyar politikai valóságával? Aligha. Történelmi tény, hogy a centrumorientált politika csak egy viszonylag kiegyensúlyozott társadalmi közegben működik. Sajnos a jelenlegi magyar állapotok távol állnak egy ilyen helyzettől, tele vagyunk éles feszültségekkel. A jövő évi választásokon azok a pártok fognak jól szerepelni, amelyek a leghitelesebbnek tűnő választ fogják adni a magyar társadalom sok fájó kérdésére. íme néhány e sok fájó kérdés közül: — Milyen jövőt várhat az a 700 ezer ember és azok családjai, akik ma munka nélkül vannak? — Miért történik az, hogy a rendszerváltozás nyomán csak a lakosság alig tíz százalékának javult a helyzete, míg a lakosság felének az élete lesüllyedt? — Miért lettek szétverve egyébként jól működő magyar ipari és kereskedelmi vállalatok? — Mit eredményezett az oly sokat hangoztatott „nyitás Európa felé”? Az Európai Közösség változatlanul magas vámokat és szigorú mennyiségi korlátozásokat támaszt a magyar kivitellel szemben, a külföldi tőke a legjobb magyar cégekre igyekszik rátenni a kezét, ráadásul a nyugati pénzvilág egy erősen restriktiv, az ország válságát elmélyítő pénzpolitikát próbál ráerőszakolni Magyarországra? — Miért lett Magyarország a bűnözők eldorádója, hová lett az állampolgárok biztonsága? — Hová lett külpolitikánk nemzeti tartalma? A szomszédállamokban egyre súlyosabb jogsérelmek érik a magyar kisebbségeket, már-már létükben lesznek fenyegetve, de a magyar kormány minderről hallgat vagy legfeljebb időnként néhány nyilatkozattal igyekszik a cselekvés látszatát kelteni. A listát még hosszan lehetne sorolni. Az említett és egyéb problémák egy anyagilag és szellemileg elgyötört, megkínzott és magát létében is veszélyeztetve érző nemzet gondjai, amelyek sokkal összetettebb politikai képet eredményeznek, mint a jól táplált nyugati demokráciák ügyes-bajos dolgai. Mi itt még a létért küzdünk és ilyenkor a centrum kutatása vajmi keveset segít. Dr. Plenter János (A szerző a KDNP békéscsabai helyi szervezetének elnöke) Olvasóink írják ------- - ■■■■ ... — A z itt közölt vélemények nem okvetlenül azonosak a szerkesztőségével. Az olvasói leveleket a szerzők előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, rövidítve jelentetjük meg. A magyar zászló nem szégyen Március 15-én délelőtt csabai polgártársaimmal együtt a Kossuth téren ünnepeltem. Talán a technika ördöge, de inkább a technika hiánya tette polgármesterünk hangját suttogóvá, de nem kizárt, hogy valamilyen gödörből beszélt a város lakóihoz, hiszen a padokra felszökött kíváncsiskodók is csak pipiskedve láttak vagy nem láttak valamit. Igaz, beszédében semmi botlást, semmi hibát nem véltemfelfedezni, hiszen a néma zongoráról sem tudhatom, hogy melyik hangja hamis. A padok mosása vagy újrafestése talán még mindig olcsóbb a városnak, mint egy kis dobogót fölállítani, de hát azt a polgármester úr jobban tudhatja, hiszen építész szakember. Az is lehet, hogy az önkormányzat nem számított ekkora érdeklődésre. Vagy talán még mindig a régi félelmek? Hiszen nemrég még nem nézték jó szemmel ezt a nacionalizmust, ezt a magyarkodást. De úgy látszik, félnek itt mások is. Félhet a kenyérgyár igazgatója, félhet a csabai Volán, az autóklub, a Merkúr, a Generál, a konzervgyár, a Patex, à faipari ktsz, az üdítőipari vállalat, és úgy látszik, még a nem éppen gyávaságukról ismert jaminaiak is félnek, hiszen gyáruk kapuján nem lobogott a piros- fehér-zöld zászló. Vagy csak megkopott, hogy annyira kifakult mint a Barnevál piciny, kopott kis zászlója, amely ott fityegett szinte észrevétlenül a három zászlórúd középsőjén? Nem kophatott el és nem fakulhatott meg, hisz nemrégen még két óriási vörös zászló védte széltől és naptól. Azok voltak csak a szép idők, akkor még nem volt tilos politizálni a gyárakban, annyi vörös zászlót tűzhetett ki az igazgató elvtárs a kis magyar zászlók védelmére, amennyit csak akart. Azután arra gondoltam, hogy ezek talán már nem is magyar üzemek. Mai szóval élve biztosan elkeltek és a gazdag osztrák gyártulajdonos jobban szeretheti saját nemzete trikolórját. De hát ez sem igaz, hisz a csirkegyár, a kenyérgyár, a konzervgyár, a Volán és a jaminai takarékszövetkezet sem kelt el még. És ha jól tudom, a Délkelet című napilap sem a malomipar leányvállalata, ahová ezt a levelet szántam. De miután körbejártam a malmi Délkelet épületét, és sem az épületen, sem a Délkelet kiskapuján nem találtam egyetlen piros-fehér-zöld színt sem. A jó öreg, de jól bevált Népújsághoz fordultam, ahol ott lobogott a jól kopott és jólfakult magyar zászló. Habárfakóságát nem értem, hiszen negyven évig ez is árnyékban volt. Tovább gondolkodtam. Nem volt rá parancs? Belső meg végképp nem? Szegény ország, szegény jelkép? Vagy talán a régi beidegződés, hogy kell mellé egy nagy, erős szín, esetleg a vörös? Tisztelt uraim és hölgyeim! A magyar zászló önmagában is szép. Gyárkapura tűzni sem szégyen, de a nemzeti ünnepünkön direkt mellőzni, már politika. (Név és cím a szerkesztőségben) vissza nem térítendő támogatásra az építészeti értékek helyi védelméhez. Békéscsaba Megyei Jogú Város Képviselő-testülete 22/1992. (VII. 9.) sz. alatt rendeletet alkotott az építészeti értékek helyi védelméről. (Heti Mérleg 28. sz. 1992. VII. 15.) A rendelet 8. paragrafusa intézkedik a fenntartás támogatásáról. 8. paragrafus 1. A tulajdonos kérelmére — javaslatára — a védelemhez szükséges műszaki beavatkozásokra a költségvetésből vissza nem térítendő támogatás adható. A támogatás éves összegét a tárgyévi költségvetés határozza meg. 2. A támogatás pályázat útján igényelhető. A pályázatot a jegyzőnél kell benyújtani. A támogatást igényelheti magánszemély és nem gazdálkodó szervezet, intézmény, akinek az épület, építmény tulajdonában, használatában vagy kezelésében van. Támogatás adható — védelemre érdemes, felújításra, korszerűsítésre szoruló épületre, építményre vagy annak részére — olyan épületre, építményre vagy környezeti érték (park, fasor, utcabútor, felszerelés) megóvására, ami a város védett területére esik és felújítását az építésügyi hatóság elrendelte vagy műszakilag indokoltnak tartja. A támogatás elbírálásánál elsődleges szempont: támogatás nyújtható: a) lakás céljára szolgáló, oldalhatáron álló épületek esetében, védelemre érdemes főhomlokzatra és oldalkert felőli homlokzat felújítására b) lakás céljára szolgáló, szabadon álló épületek esetében védelemre érdemes, közterületről látható homlokzatok felújítására c) közönségforgalmú épületek esetében (pl. kereskedelmi, szolgáltató épület stb.) védelemre érdemes homlokzat felújítására, belső terek rehabilitációit igénylő, de az eredeti állapotot tükröző rekonstrukciójára. 3. A pályázatokat a városgazdálkodási és városfejlesztési bizottság bírálja el és dönt a támogatás mértékéről, elsősorban műszaki indokoltság alapján. A pályázatok tartalmi követelményei: — kérelem a pályázó adataival (név, lakcím, telefonszám), a védendő épületrész leírásával, címével, fotójával, műszaki adataival (alapterület, lakásszám stb.) — előirányzott költségek bemutatása, kivitelezési ajánlat vagy tervezői becslés. Az igényelt támogatás összege, megjelölve a saját erőből elvégzendő munkák értékét. Az 1994. évre áthúzódó megvalósítások költségeit meg kell bontani és a kérelemben jelezni szükséges. A pályázatok benyújtásának határideje 1993. április 15., 16 óra. A pályázatokat a jegyzőnek címezve a polgármesteri hivatal városépítészeti irodájánál kell benyújtani. A pályázatokat a városgazdálkodási és városfejlesztési bizottság 1993. április 28-ai ülésén bírálja el, döntéséről az érdekelteket 1993. május 15-éig értesíti. A támogatások kifizetése az elvégzett munkák számlái alapján 1993. december 15-éig megtörténik. VÁROSÉPÍTÉSZETI IRODA
