Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13-15 / 61. szám
0 1993. március 13-15., szombat-hétfő 1848—1849 é RÉKËS MEGYEI HÍRLAP A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán ban Petőfi tudvalevőleg mézesheteit töltötte), Szende Béla, a hetvenes években volt honvédelmi miniszter, aki ily minőségében Fe- rencz József királlyal 1876- ban Gyulán volt újra, miről kis naptárunk múlt évi számában írtam, Ormay Norbert és a Nagyváradon később mártírhalált szenvedett lengyel Rulikovszky Kázmér is. Damjanichot a grófi kastély oldalszárnyában helyezték el a mai uradalmi irodahelyiségben, ahol felesége, Csernovits Ezeket a£ adatokat és egyáltalán a fegyverletétel itt megírt részleteit a világosi fegyverletétel után Gyulára hazajött volt honvéd, boldogult édesapám, Kóhn Hermann elbeszélésén és Oláh György már említett történelmi művén kívül még a hetvenes években hallottam és jegyeztem fel néhai Kalmár Mihály uradalmi igazgató, Farkas Zsigmond számtartó, dr. Erkel Rezső akkori uradalmi orvos, Bach József, a kastély öreg házmestere, és a honvédtisztre akart sújtani, mire a cserkesztisztek felugorva helyükről és ugyancsak kirántva kardjukat, közbe akartak lépni. A megtámadott honvédtisztek francia nyelven kérték őket, maradjanak nyugodtan, elbánnak ők maguk támadóikkal és mind a kettő jó vívó lévén, olyan ügyesen védekeztek dákóikkal, hogy az osztrák két főtisztet a kávéház sarkába szorították és egyiknek kardját is kiütötték a kezéből. Erre a cserkesz tisztek bravó kiáltásokAz utókor tisztelgése: Gyula város önkormányzata koszorúz a honvédtiszti emlékhelyen (1991-ben) Az 1848/49-es szabadság- harcról megjelent memoárok nagyrésze is — kivéve néhai Oláh György „Békésvármegye 1848—49.” jeles történelmi művét — alig pár szóval, vagy még pár szóval sem vesz tudomást róla, hogy a világosi fegyverletétel voltaképpen Gyulán fejeztetett be 1849. augusztus 13-át követő kilenc nap múlva, augusztus 22-én a grófi kastély és óvár közötti téren. Többet mondok, Gyula városában magában is, 80 esztendő múltával, ma már csak kevesen tudják, hogy ez a város volt a végtelenül tragikus eseménynek a szomorú színhelye. Világosnál ugyanis a Görgey parancsnoksága alatt álló negyvenezer főnyi honvédseregnek csupán a legénysége — közembertől őrmesterig terjedő része — tette le a fegyvert. A tisztikar — tábornokoktól kezdve hadnagyokig — mindnyájan megtartották kardjukat. A tisztikart — mintegy ezerháromszázán voltak — az oroszok Világostól Kis- jenőig hozták. Ott a csapat kétfelé vált. Az egyik Nagy- zerind és Hlyén keresztül Sarkad felé, a másik pedig Kisjenőtől Székudvar, Nagypél és Gyulavarsánd felé menetelt és mind a két csapat augusztus 19-én érkezett Gyulára. A honvédtisztekkel együtt három orosz lovasezred jött Gyulára. Az orosz tisztikar, melynek vezetője Anrep tábornok volt, a grófi kastélyt foglalta el. A legénység egy része az óvárt szállotta meg, túlnyomó része pedig sátortábort vert fel a sarkadi út bal oldalán. Másnap, augusztus 20-án egy osztrák ezred is bevonult a városba s a vásárteret foglalta el; vezetője az aradi várnak későbbi szomorú hírnévre vergődött, majd később tragikus véget ért parancsnoka, Howiger tábornok volt, de Gyulára jöttek Montenuo- vo herceg és Reischach osztrák generálisok is. Gyula város lakossága akkoriban alig volt több mint 12 ezer embernél; házainak száma a mainak felé- nyije sem. — Az ezerhá- romszáznyi honvédtiszt valamennyi szállást kapott mégis. Alig volt zsellérház is, amelynek vendége ne lett volna. Az előkelőbb honvédtisztek a belvárosi házakban' laktak. A későbbi aradi tizenhárom közül Gyulára hozták az oroszok Damjanichot, Kiss Ernőt, Nagy Sándort, Leiningen grófot, Török Ignácot, Lahnert, Lázár Vilmost, Aulichot és Knézich Károlyt. Rajtuk kívül itt voltak többek között báró Podma- niczky Frigyes, báró Lip- thay Béla, gróf Teleky Sándor (akinek kohói kastélyáEmília már hónapok óta élvezte gróf Wenckheim Jó- zsefné Jankovich Stefánia vendégszeretetét. De Damjanich csak nappal lehetett felesége mellett, éjszakára az óvár kapuja jobb oldalán lévő kis szobába csukták el, a mellette lévő másik kis szoba pedig Lahner cellája volt. Kiss Ernő rokonánál, Kiss Jánosnál, a későbbi megyefőnöknél lakott, abban a házban, ahol ma az úri kaszinó van. Nagy Sándor a református lelkészlak, Leiningen gróf a Németh Antal, most Bekker Antal bádogos iparos házában, Aulich a Másik András órás, most özv. Deimel Lajosné házában, Lázár Vilmos Király Ferenc uradalmi tiszt, ma Kovács Erzsébet úrnő házában, Knézich Károly a Czé- gényi István, most dr. Berkes Sándor egészségügyi főtanácsos, nyugalmazott kórház igazgató-főorvos házában, Török Ignác Tor- mássy János volt megyei főorvos, ma özv. Gróh Mi- hályné házában, Ormay Norbert dr. Csausz Lajos orvos, most Brém Lőrinc kanonok volt lakásában, báró Podmaniczky Frigyes Fe- rentzy Alajos, ma Kertész Lajos kereskedő házában, báró Lipthay Béla Moldo- ványi Károly, később Keller Imre ügyvéd házában, gróf Teleky Sándor a Vresicz, ma dr. Follmann János ügyvéd házában laktak. Czégényi István és Végh József földbirtokosok, a fegyverletételben részt vett néhai Wieland Károly honvédtiszt, később kígyósi jegyző, Wieland Dénes gyógyszertártulajdonos barátom édesatyja és akkor még életben volt számos szemtanú elbeszélése után. A honvédtisztek — mint említém — karddal oldalukon jártak-keltek a városban. Az orosz tisztek tüntetőleg barátkoztak, akárhány karöltve sétált velük; az osztrák tiszteket lenézték, alig viszonozták szalutálá- sukat, ami utóbbiakat végtelenül bántotta. Augusztus 20-án kora délután a következő eset történt a Koronában, amely a mostani állami polgári leányiskola helyén állott és akkor az egyedüli kávéház volt Gyulán. Cserkesz- és honvédtisztek feketéztek a szűkös kávéházban, amelynek közepén biliárdasztal volt és azon kardtalanul két honvédtiszt játszott. Egyszerre bejött két osztrák tiszt, amit a biliárdozók nem vettek észre, úgy hogy a lökésben levő egyik honvédtiszt háttal állva akaratlanul meglökte az egyik osztrák tisztet, de mint úriember nyomban „pardon”-t mondott. Az osztrák tiszt vagy nem hallotta vagy — ami valószínűbb — nem vett tudomást a pardonról, hanem mind a kettő kardot rántott kai tapsolni kezdtek. A megszégyenített osztrák tisztek, éspedig egyikük kardja nélkül, dühösen elmentek a kávéházból és nyomban jelentést tettek Howigernek a Koronában történtekről. Augusztus 21 -én Gyulára érkezett Rüdiger orosz tábornok is, aki Világos után a Nagyváradon székelő Pas- kievicstől kért instrukciót, mi történjen a Gyulára hozott honvédtisztekkel. Az osztrákok ugyanis, akiknek nagyon fájt, hogy Görgey nem őelőttük, hanem az orosz előtt tette le a fegyvert, nagy súlyt helyeztek rá, hogy legalább a honvédtiszteket ők fegyverezzék le és Anreptől követelték, hogy adja át nekik a még fegyveresen járó tiszteket, amiről azonban az oroszok, Paskievics utasítását várva hallani sem akartak. Ez az orosz és osztrák tisztek közötti viszonyt Gyulán teljesen elmérgesítette. Monte- nuovo és Reischak osztrák generálisok tiltakoztak az oroszok eljárása ellen, mint amely—szerintük—ellentétben áll az osztrák és orosz császárok között kötött konvencióval és futár útján jelentést küldtek a Pesten levő Haynau tábornoknak. Konfliktusra azonban nem került sor, amennyiben a Gyulára érkezett Rüdiger meghozta az orosz fővezér parancsát, hogy a honvédtiszteket ők — az oroszok — fegyverzik le és csak a lefegyverzés után adják át az osztrákoknak, akik pedig presztízs- kérdést csináltak a dologból és fogcsikorgatva vettek arról tudomást, de nem tudtak a dolgon segíteni. Augusztus- 21-én a késő délutáni órákban Anrep orosz tábornok kiadta a parancsot, hogy valamennyi honvédtiszt köteles másnap reggel 6 órakor az óvár előtt megjelenni, hol lefogják őket fegyverezni. Megengedte, hogy a honvédtisztek házigazdái is megjelenhetnek a várkertben, de osztrákoknak — sem tiszteknek, sem a legénységnek — nem volt szabad a lefegyverzés megtörténtéig oda belépni. A magyar tisztek, akik az oroszok tüntető rokonszen- ve után igen vérmes reményekkel néztek jövőjük elé, s abban az illúzióban voltak, hogy nemcsak kardjukat, hanem az oroszokkal kötendő szövetség révén tiszti rangjukat is meg fogják tartani, sőt a vérmesebbek abban is reménykedtek, hogy az oroszokkal együtt fogják az osztrákokat megtámadni, végtelenül lehangolta a kiadott parancs, amelynek keserves voltát csupán az a körülmény enyhítette, hogy mégsem az osztrák, hanem az orosz előtt teszik le a fegyverüket, ami nagy megnyugvás volt rájuk nézve. Másnap, augusztus 22- én, a kora hajnali órákban megnyílt a várkert kapuja és a szegény honvédtisztek, akiknek túlnyomó része az egész éjszakát átvirrasztotta, bevonultak a kertbe és a velük betóduló házigazdáikkal teljesen betöltötték az óvár és a kastély homlokzat között fekvő, akkor még be- fásítva nem volt, teljesen üres, tágas teret. Osztrák katonákat a várkert kapuja előtt őrködő oroszok egyet sem engedtek be, rajtuk kívül mindenkit. A honvédtisztek tábornokaik köré csoportosultak. Reggel hat óra körül megkezdődött a lefegyverzés szomorú aktusa. Ez pedig úgy történt, hogy orosz törzstisztek jelentek meg mindegyik honvédtiszti csapat előtt s szalutáltak a csoport élén álló tábornoknak és kérték előbb az ő, majd tisztjei kardját és pisztolyait. Az így lecsatolt kardokat és egyéb fegyvereket a tér közepén halmozták fel. Knézich tábornok, tisztjei élén a kastély oldalszárnyán levő pinceajtó mellett volt. A pinceajtó s köztük azonban egy szekér állott, azon egy borral telt nagy hordó, melyet a pincébe kellett volna legurítani, de ezt a fegyverletétel utánig elhalasztották. Amikor egy orosz őrnagy Knézich elé lépett és előtte szalutálva kérte kardját, a tábornok a kard végét fogva, a markolatot a kocsikerék elé tette, s odaszólt a kocsisnak: indíts. A kocsis elértette a tábornok szándékát és megindította a lovakat, úgy hogy a a szekér kereke a markolatot letörte s ekkor Knézich a markolat nélkül maradt kardhüvelyt és a benne lévő pengét adta az orosz őrnagynak,aki pár pillanatig tétovázva ránézett, de azután a megcsonkult kardot a szekér elé dobta. Gróf Almásy Dénes és családja, mely vitéz Técsy László szobrászművészünkkel az óvár kapubejárata felé művészi kivitelű bronztáblával világítja meg a gyulai várhoz fűződő nevezetesebb eseményeket, a 80. évforduló alkalmából hazafias, nemes buzgalommal egyidejűleg Damjanich és neje volt szobáján kívül, a pince bejáratánál Knézich komor cselekményét külön bronztáblákkal örökítette meg. A lefegyverzés délelőtt 10 óráig tartott. Ennek befejezte után az oroszok beengedték az osztrák katonákat a várkertbe, átadták nekik a honvédtiszteket és az ezektől elvett fegyvereket. Az osztrákok Világos óta, különösen pedig Gyulán átszenvedett megszégyenítésük hatása alatt valóságos brutalitással vetették magukat a honvédtisztekre; közülük azokat, akik előzőleg az osztrák hadseregben szolgáltak és onnan léptek át a magyar hadseregbe, egytől egyig vasra verték és valamennyi honvédtisztet részint kocsikon, részint gyalog útnak indítottak Aradra, ahol is azután valamennyit a várban bebörtönöztek. Igen sok honvédtisztnek azonban módjában volt a gyulai lakosság segítségével megszökni, amiben a muszkák is elősegítették őket. Ezek a szökevény honvédtisztek azután hosszú időkön át bujdostak a pejréti és oláhréti nádasokban és a Gyula városát környékező akkori időben még óriási erdőségekben. A zömük végleg megmenekült, de voltak, akiket elfogtak és utólagosan állították őket az aradi haditörvényszék elé. A gyulai polgárság, dacára annak, hogy a többszörös rekvirálás kiürítette éléskamráikat, az Aradra szállítás előtt élelmiszerekkel, ruhaneműkkel bőségesen ellátta és sírva-zokogva kísérte a honvédtiszteket a Farkashalomig, sőt azon túl is végzetes útjukra, melynek gyászos befejezése a dicső tábornokokra nézve tudvalevőleg október hatodika, a többire pedig a josefstadti, olmützi, vagy a kufsteini katonai fegyház lön... (Részlet Kohn Dávid helytörténész 1929-ben írt munkájából.) BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP Közéleti napilap. Főszerkesztő: dr. Arpási Zoltán. Felelős szerkesztő: Niedzielsky Katalin, Seleszt Ferenc. Kiadja a Népújság Kft. Felelős kiadó: Martin Feldenkirchen ügyvezető igazgató és dr. Tóth Miklós kiadóvezető. Szerkesztőség és kiadó: 5600 Békéscsaba, Munkácsy u. 4. Levélcím: 5601 Békéscsaba. Pf. 111. Telefonszámok: központ (66) 450-450; főszerkesztő: (66) 446-242; telefax: (66) 441-020; kiadó: (66) 441-545. Telex: 83-312. Terjeszti a Magyar Posta és egyéb terjesztő szervek. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 319 forint, egy évre 3388 forint. Készül: a Kner Nyomdában, Békéscsaba, Baross u. 9—21. Vezérigazgató: Balog Miklós. HU ISSN 12151068