Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-13-15 / 61. szám

1993. MÁRCIUS 13-15., SZOMBAT-HÉTFŐ Ára: 13,80 forint XLVIII. ÉVFOLYAM 61. SZÁM 1848-1849 17-24. oldal Március 15-ei mellékletünk­ben ismét találkozhatnak nem- zetiszínű grafikával, interjút olvashatnak Katona Tamás történésszel, a miniszterel­nökségi hivatal politikai ál­lamtitkárával, idézünk egy 1900. március 11-én megje­lent lapból. Megkérdeztünk néhány olvásónkat, miért sze­retik ezt az ünnepet, képeket láthatnak az Aradon őrzött és tavaly Szegeden bemutatott 48-as relikviákból, több írá­sunk foglalkozik Kossuth La­jossal, Petőfi Sándorral, egy teljes oldalon pedig a honvéd­tisztek gyulai fegyverletételé­ről olvashatnak. Szerdától: Szabó Pál: Magyarország 1956-ban Páratlan értékű irodalomtörté­neti dokumentumot kezdünk el szerdától folytatásokban kö­zölni: Szabó Pál 1956-ban készült riportját. A biharugrai születésű író — akinek április 5-én emlékezünk századik születésnapjára — az 1956-os könyvhéten beutazta a fél or­szágot. Az SZKP XX. kong­resszusa utáni olvadás idősza­ka volt ez. Szabó Pál kritikus és felelős szemmel figyelte meg és írta le közlés előtt álló munkájában a reménykedő Magyarországot. Az író derűlátása korainak bizonyult: riportját a Csillag szerkesztő­sége ’56 augusztusában nem merte közölni. A „Magyaror­szág 1956-ban” eddig nem volt olvasható megyénkben. Lapunkban jelenik meg elő­ször. Erkel-hét az iskolában Erkel Ferenc halálának 100. évfordulója alkalmából egy­hetes rendezvénysorozat lesz a békéscsabai József Attila Ál­talános Iskolában. Március 16- án 9 órakor Erkel Ferenc élete és munkássága címmel fotóki­állítás nyílik az iskola aulájá­ban, megnyitóbeszédet mond D. Nagy András, az Erkel Társaság titkára. Délután az iskolai könyvtárban operavé- títés lesz. Március 17-én meg­koszorúzzák az Erkel utcai emléktáblát, másnap ismét fil­met vetítenek. Március 19-én vetélkedőt rendeznek az 5-8. osztályosoknak. A fődíj tíz gyermeknek budapesti utazás és operaelőadás. Az egész heti rendezvénysorozat és a leg­jobbak jutalmazása nem jöhe­tett volna létre Áchim Mihály Miklós vállalkozó támogatása nélkül. A programokon szíve­sen látnának vendégeket a vá­ros többi iskolájából. Emlékezés nemzeti ünnepünkről Pont kerül a színházi „ügy” végére? Két esztendővel ezelőtt a ha­gyományteremtés szándéká­val döntött úgy a megyei köz­gyűlés, hogy nemzeti ün­nepünkről, március 15-éről minden évben más és más te­lepülésen emlékeznek meg. Az első alkalommal Gyula, ta­valy Szarvas, az idén pedig Mezőberény volt a házigazdá­ja az ünnepi megyei közgyű­lésnek. A helyi Petőfi Sándor Művelődési Központban ren­dezett ünnepség résztvevőit Cservenák Pál Miklós, a város polgármestere köszöntötte, majd dr. Simon Imre, a megyei közgyűlés elnöke méltatta a kezdeményezést, s annak je­lentőségét. Ezután az ünnep­ség szónoka, dr. Pásztor Gyula országgyűlési képviselő lépett a pulpitusra, s emlékezett meg az 1848-as márciusi esemé­nyekről. — 1848-ban már régóta ese­dékes volt a rendi szisztéma felváltása egy modem polgári rendszerrel, amely a márciusi törvényekben körvonalazó­dott, teljesen átformálva az or­szág képét. A polgári jog- egyenlőség bevezetése, a job­bágyfelszabadítás, Szent Ist­ván óta a leglátványosabb vál­tozást jelentette hazánkban. A magyar nemesség legjava a 18. század végétől próbálta biztosítani azt, hogy nem a di­nasztikus, hanem a magyar ér­dekeknek megfelelően formá­lódjék a hatalompolitika. így teljesedett ki az a felismerés, hogy a jogegyenlőségen ala­puló nemzetté válás minden­kinek az érdeke. 1848—49 •olyan célokat valósított meg, amelyek 1790 óta fokozatosan formálódtak. Csodálatos volt, hogy ez a nemzet síkra szállt az alkotmányosságért, az önren­delkezésért, azért, hogy ró-, lünk mások ne dönthessenek. Ez a történelmi sorsforduló sarkallt mindig a kivívott sza­badság megőrzésére, az el­vesztett szabadság visszaszer­zésére mondotta egyebek között dr. Pásztor Gyula, majd a Petőfi Gimnázium tanulói, a Berény Táncegyüttes és cite- razenekara adott rövid ünnepi műsort. A megyei közgyűlés napi­rendjén igencsak aktuális, a (Folytatás a 3. oldalon) A Magyar Sajtó Napja A Tizenkét pont majdhogy­nem örök időkre meghatározta szabadságigényeinket. A saj­tószabadságnak együtt kell járnia az önkorlátozással — kezdte beszédét Göncz Árpád, a Sajtószakszervezet hagyo­mányos sajtónapi ünnepségén a Pilvax Kávéházban, pénte­ken. À köztársasági elnök em­lékeztetett: az 1993-as eszten­dő felkészülés lesz a választá­sokra. Göncz Árpád kiemelte: a sajtónak segíteni kell abban is, hogy a választások idején ne forrósodjon fel a hangulat. A sajtó elsődleges feladata, hogy a különböző nézeteket ismertesse, bemutassa a vá­lasztható utakat és távolság- tartóan mérlegeljen. „A többit bízzuk a nép bölcsességére” — jelentette ki a köztársasági elnök. Mindenkinek joga, hogy őszintén képviselje szi­lárd nézetét, de az ország érde­kében kötelező, hogy eltűrje az ellenvéleményeket is. Attól tartok,' 1994-ben a sajtó képvi­selői lesznek a magyar közélet legfontosabb szereplői — zár­ta beszédét Göncz Árpád. (MTI) Senki meg nem ül!? Miként minden könyvnek, minden ünnepnek megvan a maga sorsa és à maga előtörténete. Ahhoz, hogy március 15. hivatalos ünnep legyen Magyarországon, véget kellett érnie Ferenc József több mint két emberöltőn át tartó uralkodásá­nak, sőt a birodalomnak is elemeire kellett szétesnie. Az ünnep „törvényesítésére” jó hetven évvel az események után, 1919 elején került sor, még a polgári demokratikus időkben. Alig telt el azonban néhány hét, az új hatalom a párizsi kommün kikiáltásának napját, március 18-át nyilvánította a legjelentősebb ünneppé. Március 15. csak 1927-ben lett nemzeti ünnep, ettől kezdve az oktatási intézményekben kötelező volt a megemlékezés, a tanítás szüneteltetése. És ismét világok fordulása kellett ahhoz, hogy március 15. végre külsőségeiben és tartalmában is az iegyen, ami: pirosbetűs MAGYAR nemzeti ünnep. Be hosszú volt az út idáig! Be sok hányattatás árán jutot­tunk el ide! Arany János a pesti forradalom második évfordu­lóján a következőket vetette papírra: „Kelsz és lenyugszol észrevétlenül: /Innep volnál, de senki meg nem ül, / Végzetes évi nap!” Arany mérhetetlen fájdalma, keserűsége érthető, ugyanakkor a tények mást (is) mondanak. Egy évvel az Évnapra című vers megszületése után (tehát 1851. március 15-én) került sor Aradon(!) Szerdahelyi Kálmán jutalomjáté­kára. Az előadás címe: „Márciusi ibolyák”. A műsorszámok között „népdallá vált” Petőfi-versek is szerepeltek, no, meg egy ballada „Szegény honvéd” címmel. „Innep volnál, de senki meg nem ül”? — kérdezhetünk vissza Arannyal közelmúltunk és napjaink március 15-éire. Egészen a legutóbbi időkig visszaszorult családi-baráti körbe ez az ünnep. A hatalom a mai középkorosztályt és a tőle némileg fiatalabbakat — forradalmi ifjúsági napok jelszóval — igyekezett beterelni egy közös szellemi-érzelmi karámba. Látványos rendezvények, „lelkes” demonstrációk, hamis pátosz, nevetséges álviták — ugye, emlékszünk még rájuk? És mégis: aki nem kért a gumibotból, aki egyszerűen csak féltette a maga és a családja egzisztenciáját, nyilvánosan talán csak ezeken a rendezvényeken vállalhatta magyarságát. A pedagógusok jelentős része pedig értett ahhoz, hogy a „három tavaszból” az igazit hangsúlyozza. Voltak persze, akik nem érték be ennyivel: a vári, a belvárosi, a lánchídi csata elvitathatatlanul fontos állomás március 15-éink történetében. A ’70-es, ’80-as évek márciusi ifjai közül mára többen a politikai elithez tartoznak. Ha szembesülnek fiatalkori énjükkel vajon elégedettek-e? Mi jut például most áj eszükbe a (sajtó)szabadságról, a tulajdonról, a szomszédainkhoz fűződő viszonyról, a kirekesztésről, a zsidózásról? Mert — hogy ez utóbbinál maradjak — alig néhány nappal a pesti forradalom kitörése után Pozsonyban, a koronázó városban „sok zsidó kegyetlenül megveretett, mindnyájan, ártatlan családaikkal együtt, aggodalom s rette­gés közt számlálták a perceket.” A felhecceit tömegre, az elkövetőkre Petőfi máig érvényes ítéletet mondott: „ők dob­tak először sarat március 15-ének szűz tiszta zászlajára! ” Tudjuk, ott és akkor a sárdobálás nem ért véget. Talán majd itt és most. „A magyar kormány reméli, hogy az idén a politikai erők nem egymás ellen, hanem egymás mellett, közösen ünnepük meg március 15-ét.” Felelős kormány, felelős szavak. Az ünnep utánra se kívánjunk többet magunk­nak! Ménesi György „ Föl, hazám, föl!” Mezőberény ben e szoborral állítottak emléket Petőfi Sándor­nak, aki úton a harctérre megpihent itt. Orlai Petrich Soma „Petőfi Mezőberényben” című festménye nyomán mintázta meg a költőt ifj. Szabó István szobrászművész FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER Elismerés rendőröknek Március 15-e alkalmából — immár hagyományosan elismerést kaptak a kiemelke­dő, magas színvonalú munkát végző rendőrök. Megyénkből több szakember az ORFK ün­nepségén Budapesten vehette át elismerését: Balta János rendőr alezredesnek, a megyei rendőr-főkapitányság közle­kedési osztálya vezetőjének a belügyminiszter főtanácsosi címet adományozott. Az ORFK vezetője a szolgálat példamutató teljesítéséért di­cséretben és jutalomban része­sítette Lőrinci Lajos rendőr századost, a bűnügyi osztály vezetőjét. A Határőrség Or­szágos Parancsnoka a szolgá­lat példamutató teljesítéséért dicséretben és jutalomban ré­szesítette Balázs József rendőr törzszászlóst, a Battönyai Rendőrőrs körzeti megbízott­ját, amelyet az országos pa­rancsnokság ünnepségén ad­tak át. Az Országos Rendőr­főkapitányság közbiztonsági főigazgatója a szolgálat példa­mutató teljesítéséért jutalom­ban részesítette Csákó József rendőr zászlóst, a Mezőberé- nÿi Rendőrőrs körzeti megbí­zottját, Kiss Lajos rendőr fő­törzsőrmestert, a Szarvasi Rendőrkapitányság járőrét. A Békés Megyei Rendőr­főkapitányságon tegnap tartott ünnepségen dr. Gál László fő-, kapitány soron kívül előlépte­tett főt, hetvenen pedig dicsé­retben és jutalomban részesül­tek. Marad a huszonöt forintos jegy... — Tessenek már utánanézni, hogy az országban hol van még olyan hely, ahol 30 forint­ra emelik a buszjegyet — kéri utánajárásunkat egy kétségbe­esett telefonáló. —Honnan veszi, hogy emel­kedik a buszjegy? — A Heti Mérlegben... Tes­sék várni, olvasom. A Körös Volán kérésére a városi köz­gyűlés a helyi autóbusz-közle­kedési díjak megállapításáról szóló rendeletet március 4-i ülésén módosította. így a ren­delet értelmében az autóbu­szon váltott menetjegy ára 30 forint... # A részletekről Sprőber József- nét, a Körös Volán személy­forgalmi és kereskedelmi iro­davezetőjét kérdeztük. — Szó sincs emelésről. Ma­rad a 25 forintos buszjegyár. A 30 forint arra vonatkozik, aki jegy nélkül száll fel az autó­buszra és ott váltja meg a busz­sofőrtől. — Eddig csak a végállomá­son lehetett váltani, most már felszálláskor is kérhető a me­netjegy? — Bár a városban 57 helyen lehet menetjegyet kapni, még­is előfordulhat, hogy pont ott nincs, ahol kellene. Ézért dön­töttünk úgy, hogy a sofőrnél is kapható lesz. —Mikortól? — Azt még nem tudom... B. V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom