Békés Megyei Hírlap, 1993. március (48. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-01 / 50. szám
1993. március 1., hétfő <B SPORT BÉKÉS MEGYEI HÍRLAP „Vasasosok, figyelem!” Minta a hazai futballkluboknak f, Jó két esztendeje e sorok írójának szerencséje volt megfordulni az Arsenal stadionjában. Az Aston Villa elleni rangadón nem csupán a ■° játék kápráztatott el, hanem az a fény is, amely Highburyben a jobb oldali állóhely felól áradt a pálya teljes keresztmetszetében. Itt alakították ki azokat a páholyokat, amelyek tulajdonosai a klub első számú mecénásai, állandó támogatói. Viszonzásként a legkevesebb, hogy a csokornyakkendős urak (és nem ritkán hölgyek) fehér asztalok mellett, az alkalomhoz illően highballt, vagyis magas pohárban felszolgált whiskyt jeges szódával, esetleg fanyar barna sört, Guinnesst kortyolgatva élvezik a meccseket, miközben helyükbe jön a sport kínálta társasági élet... A meccs után bepillanthattam a szentélybe. A „leszedetlen asztalok” sem kisebbítik a csodálkozást. Nálunk az ilyesmi egyelőre elképzelhetetlen. Azaz... lehet, hogy a Fáy utcában nemsokára valami hasonlóra mégiscsak készülnek. A formaruhás vasasosok egyike, az ifjabbik Mészöly Kálmán Hová is vezetett volna Mészöly Kálmán első útja, amikor hazatért Szaúd-Arábiából, mint a Fáy utcába. A viszontlátás örömébe azonban üröm is vegyült. „Megdöbbenve láttam, hogy a játékosok ütöttkopott melegítőben, ragtapasszal foltozott szerelésben edzettek. Tudom, hogy nehéz időket élünk, de egy Vasas nem süllyedhet idáig. Ez azonban csak az egyik része terveimnek, mármint hogy változtassunk ezen! A másik, hogy tegyük a klubot otthonosabbá és akik ebben segítenek, azokat maximálisan szolgáljuk ki. A szponzorokat, a klubhű, állandó vendégeket azzal is meg akarjuk becsülni, hogy kényelmesen leültetjük őket, ha- rapnivalóval, egy pohár itallal kínáljuk őket. Egyszóval kiszolgáljuk a Fáy utcába látogatókat.” □ Mindez azóta már demonstrált formát is öltött. Ha egyelőre nem is tudta a Vasas-Smir- noff futballvezetése angyalföldi otthonába invitálni a kezdő lépéseket segítőket; üzletembereket, művészeket és más szimpatizánsokat. A Stefánia úti Sissi kávéházban sok érdekes tervről hallottunk. Először Faragó Zoltán, a „Gázperfekt” építésügyi vállalkozás vezetője, Bácsi Sándor megvásárlója, Mészöly gyerekkori barátja és egyik segítőtársa, majd Meszéna Miklós beszélta tervekről. A piroskékek ügyvezető elnöke így kezdte:,,Vasasosok, figyelem! Hívunk benneteket és mindenkit, aki valamivel is kötődik a klubhoz. Reméljük senki sem bánja meg, hogy újra eljött közénk és támogat majd bennünket.” Később megemlítem Meszénának, hogy nemrég az akkori sportminiszter azt mondta: majd jobban megy a Vasasnak is, ha az elnök nem személyi sofőrrel és luxuskocsival viteti magát a belvárosba... „Erre én csak azt tudom válaszolni, ha a 17 éves Zsigulinkra gondolt Horváth úr, akkor szívesen kicseréljük az ő kocsijával. Sajnos egy ideje bizonyos körökben divat lejáratni a Vasast, mondván, a pártállam egyesülete volt. Jó lenne azért nem elfelejteni a lényeget sem, hogy hány olimpiai és világbajnok nevelkedett a Vasasban. Ez szerintem fontosabb! Mivel állami támogatást változatlanul nemigen remélhetünk, ezért is hívtuk segítségül a vállalkozókat, szimpatizánsokat.” Mészöly lelkesen magyarázza: , figyelőre nem tudjuk, milyen lesz a fogadtatás, de meg kell próbálni. Szeretnénk bevezetni a tavaszi idényben, hogy ötvenezer forintos bérlettel — egyelőre az elnöki iroda teraszáról — kényelmesen nézhesse a tulajdonos a tavaszi meccseket, a szünetben és utána pedig fehér asztal mellé invitáljuk. Itt szeretnénk lehetőseget teremteni üzletembereknek állandó találkozási lehetőségekre. Később esetleg a nézőtér arra alkalmas pontját is átalakítjuk. Kísérletről van szó, de reméljük, még beszélhetünk róla, méghozzá nem mint kudarcba fulladt kezdeményezésről." □ Az asztalok körül sok ismert arc. Például Kánya Katáé, a népszerű színművészé. — Én régi vasasos vagyok, valaha gerelyhajító voltam, de érdekesebb, hogy a lányom a Vasas vívója... Azért is jöttem boldogan, mert a színházi szakma hasonló gondokkal küszködik, ugyanúgy nincs pénz, mint a sportra. Amellett, hogy ez elszomorító, minden alkalmat megpróbálunk megragadni, hogy hallassuk a hangunkat s elmondjuk minél többször: támogatásra pedig szükség van! Sokan vagyunk, ha kicsit teszünk is a közösbe, csak számít valamit. — Két éve nem játszik színházban. — így alakult, nem szeretek nyafogni, annál inkább a sorsomat magam irányítani. Ezért most rádiós és televíziós műsorokat készítek, amelyek minden szempontból sajátjaim. Ezt is nagyon szeretem, izgalmas munka és-ráadásul műsorvezetőként is kipróbálhatom magam. Egy másik asztalt régi futballisták ülnek körbe. Ihász Kálmánt faggatjuk: milyen kapcsolat fűzi a klubhoz mostanában? — Az a típus vagyok, akit ha hívnak, szívesen megyek, ha nem hívnak és elfelejtenek, akkor tudomásul veszem. Nem szeretem magamra felhívni a figyelmet. A régi barátok között azonban mindig jól éreztem magam és ha itt most áldozatokra kérnek, akkor partner leszek. Húsz évig belső családtag voltam, engem itt nem lehet megsérteni, a Vasast mindig imádni fogom! Amit itt Kálmán akar, nagyszerű, de nem egészen újkeletű, én is régóta szorgalmazom. Kellenek a szimpatizánsok, látható volt: előbb-utóbb megszűnik a támogatás, hogy minket valaki eltart. Azokat az embereket viszont, akik tesznek is valamit, meg kell becsülni. Ezt a bérleti rendszert nagyon jónak tartom. Ha valaki tud, legyen módja segíteni! Egy alkalommal Békefi Jenő elvitt bennünket az Anderlechthez, ahol ezt csodálatosan csinálják. Ettől mi még messze vagyunk, de legalább az első lépéseket megtettük. Egyébként konkrét feladatom nincs a csapatnál, kötő kisiparos vagyok, üzleteknek dolgozom. □ Nem titkoltan azért is számolunk be az angyalföldiek kezdeményezéséről, mert egyszer talán a Kórház utcában is megvalósítható lenne. A sajtóhelyek mellett, az ülőhelyek fölött kiváló páholyokat lehetne kialakítani. A futballt itt is szeretik, itt is parkolnak már Mercedesek szombat délutánonként, ha pedig szeretik, támogatják is. Igaz, nem eredeti az ötlet Csabán sem. Zalai László az elsők közt pendítette meg annak idején. De aztán a holland edzőt elűzték, s vele az ötlet is talonba került. Hátha egyszer lesz, aki előveszi... Azért azt semmiképpen se feledjük el, hogy egy jól szereplő, győzelmeket arató csapat kell leginkább ahhoz, hogy jöjjenek a szimpatizánsok. Fábián István Nagy visszatért, Kovács újra elkezdte Az elmúlt hét végén Debrecenben, a hagyományos Bocskai István ökölvívó-emlékversenyen szerepelt a Colors SE Békés három versenyzője, a katonaságtól leszerelt és hazatért Nagy Gyula, a hat év után ismét csatasorba állt Kovács Mihály és a tehetséges Kugler Gábor. A 14 egyesület 38 öklö- zőjét felvonultató viadalon a békésieknek csak az ország legjobbjai közé tartozó paksi ellenfelek jutottak a sorsolás szeszélye folytán, akik egyébként elsöprő fölénnyel nyerték az összetett versenyt. Velük szemben már a puszta talponmaradás is dicséretes fegyvertény, ami most két bronzérmet is eredményezett Nagy és Kovács révén. Az első napi küzdelmekben Nagy a 60 kilósok versengésében pontozással győzött Juhász ellen. Másnap a döntőbe jutásért a többszörös magyar bajnok Kalocsaival küzdött, de a harmadik menetben feladásra kényszerült döntő fölény miatt. Edzője, Szabó Sándor így kommentálta a feladás okát: — Nem láttam értelmét annak, hogy Gyula fölöslegesen szenvedjen olyan vereséget, ami a továbbiakban lelki zavarokat okozhat. Ebben a vereségben az is döntő volt, hogy még csak másfél hete kezdte el a munkát. Kovácsnak is meggyűlt a baja a korábbi magyar bajnok és olimpikon Bognár ellen, akivel szemben a nyitómérkőzésen „csak” pontozásos vereséget szenvedett 57 kg-ban. A továbbiakban már nem vállalta az öklözést vállsérülése miatt. Kugler a legnépesebb mezőnyben viaskodott a 63,5 kilós súlycsoportban, amelyben négy magyar bajnok is nevezett. Petro- vics ellen ő sem mehetett biztosra, a 3. menetben feladni kényszerült a párharcot, s csak helyezett lett. Szabó edző így véleményezte a hajdúsági szereplést: — A válogatottakkal és olimpikonokkal teletűzdelt mezőnyben színvonalas küzdelmeknek lehettek tanúi a nézők. Készülve a március 24—27-e között Tatabányán sorra kerülő magyar bajnokságra, úgy vélem, meg lehetünk nyugodva, mert most ászok ellen mérkőztünk. További hír a békésiek háza tájáról, hogy juniorversenyzőjük, Surman Zoltán e hét végén a fővárosban megrendezendő, Énekes István — kiemelt rangú — emlékversenyen öklözik majd a 63,5 kilogrammosok küzdelmében. (Gyurkó) Az új név: Colors Sportegyesület Békés A közelmúltban két időközi közgyűlést tartott a Békési SE, amelyen módosították az alapszabályt és megváltoztatták az egyesület nevét. Az elfogadott új alapszabály szerint, 1993. február 22-étől az egyesület neve: Colors Sportegyesület Békés. Mint Takács János ügyvezető elnök elmondta, a vezetésben nem történt változás. A Colors SE mintegy 1,7 millió forintos támogatást kap az idén a városi önkormányzattól. A működéshez szükséges anyagiakat a Colors Coop Kft. biztosítja. A több válogatott kerettagot, utánpótláskorú súlyemelőt nevelő Start SE megszűnt, s kérte csatlakozását a Colors SE-hez. így a jövőben Békés legnagyobb sportegyesülete 10.szakosztállyal — asztalitenisz, atlétika, kajak-kenu, karate, kézilabda, labdarúgás, sportlövészet, ökölvívás, sakk, súlyemelés — rendelkezik. Egykori Vasas-játékosok a Sissi kávéházban. Raduly, Machos, Ihász és Puskás dr. A SZERZŐ FELVÉTELEI Mészöly órája... Ez a baráti találkozó is bizonyítja: Mészöly mindig is törte valamin a fejét, amire környezetében odafigyeltek. A mintegy kétszáz vendég mindegyikéhez külön is odamegy, vált néhány baráti szót, koccint egy kispohár fehér borral. Ne maradjunk ki a sorból! Azt kérdeztük, így az idénykezdés okán, visszaemlékszik-e még arra a meccsre, amikor békéscsabai edzőként a kezdés előtt lecsatolta az óráját?... De innen folytassa a Szőke Szikla! — Hogyne, annál is inkább, hiszen az volt a bemutatkozásom az élvonalban, 1976 augusztusában. Kispesten játszottunk, nem kell bizonygatnom, a Honvéd esélyesebb volt. Ezért aztán a taktikai értekezlet végén azt mondtam: „Gyerekek! Ez az első meccsem, ha olyan eredményt érünk el, ami miatt nem kell szégyenkeznünk, akkor ezt az órát a csapatnak ajándékozom, illetve sorsoljuk ki! Nos, Pásztor Józsi játszott a legjobban, sőt a 26. másodpercben ő rúgta a gólunkat is, de a végén Kocsis Lajos 11-esből egyenlített. Ez igazán nem volt rossz eredmény, bedobtuk hát a kalapba a neveket, s ha jól emlékszem, Tuskó húzta ki — Pogács Feri nevét. Hozzáteszem, nem ajándékba kaptam azt az órát, tehát nem fűződött személyes emlékem hozzá, de úgy gondoltam, egy ötlet arra, hogy a játékosok érzékeljék: itt van ez a Kálmán, képes lecsatolni az óráját, nekünk adja, mert ezzel is motiválni akar bennünket, legyünk társai, akarjunk együtt valamit. Hátha elgondolkodnak rajta... Hát valami ilyesmit akarunk most a Fáy utcában is. Nézd meg, itt vannak a játékosok, mindenki formaruhában, elegánsan. Valamennyien érzékelik, hogy segíteni akarnak nekik. És talán ennek hatására is egy kicsit magasabb sebességre kapcsolnak! Ki kell jutnunk a nemzetközi porondra.
