Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-04 / 29. szám

#KÉ$ MEGYEI HÍRLAP BŰNÜGYEK 1993. február 4., csütörtök Útonálló álszakállal * A Fővárosi Bíróság L. Tamást különösen nagy értékű rablás, illetőleg fegyveresen elkövetett rablás és más bűncselekmények miatt 11 évi fegyházbüntetésre ítél­te. Ki gondolta volna a 43 éves férfiről, hogy ez élete elsőbűncselekmény-sorozata? L. Tamás 3 darab pisztolyt vá­sárolt valahol hozzájuk való lőszerekkel, majd az egyik belvárosi közértbe záróra előtt érkezett. A férfi álszakállt ra­gasztott és gumikesztyűt hú­zott, sőt, a nyári időjárás elle­nére kalapba és hosszú kabát­ba öltözött. Bemutatkozás­képpen közeledve a pénztár felé, pisztolyával a plafonba lőtt. Ezek után a pénztárosra fogta a fegyvert és felszólította őt az aznapi bevétel átadására. A 17 éves fiatal bolti dolgozó ijedtében átadott 37 ezer forin­tot. Ennyivel azonban nem elé­gedett meg a fegyveres rabló, mert még a lezárt pénztár tar­talmát is követelte, és csak hosszas rábeszélés után — mi­után közölték vele, hogy ott egy árva fillér sincs — távo­zott a helyszínről. A sikeres akció után két hét­tel később a Lövölde téri pos­tahivatal pénzszállító kocsiját szemelte ki L. Tamás. Amikor az egyik szállító alkalmazott kihozta a hivatalból az értéke­ket tartalmazó zsákokat és a Robur autóba akarta azokat bepakolni, L. Tamás mögéjük állt és pisztolyt fogott a szállí­tóra. — Ide a lóvét, nem. vicce­lek ! — hangzott az erélyes fel­szólítás, majd a nyomaték ked­véért a levegőbe is lőtt. A figyelmeztetés nagyon is hatásosnak bizonyult, mert az alkalmazottak megpróbáltak menekülni, L. Tamás pedig hat zsákot magához vett. Azokban főleg készpénz volt, 8 és fél millió értékben. A rab­ló ezek után az egyik bérházba futott, ahol a padlásról a tető­térre jutva igyekezett eltűnni. Útközben elhagyta a zsákokat, ám nem jutott messzire, mivel a helyszínre érkező rendőrök útját állták a fegyveres rabló­nak. L. Tamás a tárgyaláson mindent részletesen beismert. Javára értékelte a bíróság a részleges kármegtérülést is. Viszont a büntetés kiszabása­kor súlyosbított a fegyveres rablások elszaporodása a fővá­rosban, az útonálló elkövetési mód, nem utolsósorban pedig az előre kiterveltség is, hiszen mindkét esetben a fegyveres rabló hosszas tanulmányozás után szánta rá magát az „akci­ókra”. Ennek figyelembevételével 11 évi fegyházbüntetést sza­bott ki a Fővárosi Bíróság, majd a fellebbezések folytán az ügy a legmagasabb bírói fórumra került. Ott az elsőfokú ítéletet helybenhagyták, (k. p.) Eltűnt a partner... Halálos vég a szappanoperában M iközben a magyar tv-nézők a „Megveszem ezt a nőt” című, vég nélküli brazil sorozat epi­zódjait szemlélik, tragikus módon ért véget egy másik „szappanopera” Rio de Janei- róban. A Test és a lélek'című sok­folytatásos tv-történet fősze­repeit Guilherme de Padua és huszonhárom esztendős kollé­ganője, Daniela Perez alakí­tották. Afféle szenvedélyes álompárt keltettek életre a képernyőn, s a viszony a felvé­telek után is folytatódott. Leg­alábbis egy darabig, majd a férfi bejelentette, hogy végez­tek. Daniela azonban nem vé­letlenül lett a brazilok bálvá­nya a forróvérű szerető szere­pében, nem tudott beletörődni a minden elmúlik egyszer gya­kori igazságába, s valósággal zsarolta addigi partnerét. Megfenyegette: ha otthagyja, nyilvánosságra hoz számára kényelmetlen adatokat — ezek pontos mibenlétét külön­ben nem részletezte az üggyel nagy terjedelemben foglalko­zó riói sajtó sem. Daniela Perez először nyomtalanul eltűnt, majd csaknem három hét után buk­kantak rá holttestére, amelyen tizenöt, köztük egy halálos se­bet ejtettek — ollóval ! Az első számú gyanúsított Guilherme lett, aki a rendőrségi vizsgálat során mindent bevallott. A nagy összeveszés szentestén történt, és a lány fenyegetései nyomán annyira elragadta az indulat, hogy megölte. Erős felindulásból — erre vall az is, hogy nem készült gyilkoló eszközzel, s csak egy olló akadt keze ügyébe. Megpró­bálta elrejteni a holttestet, de ha később is, végül felfedez­ték. Fejpénzt követelt a zsaroló Aranyban utaztak „Eltűnt” bűntársak Fejpénzt követelt az ukrán zsaroló. Az ugyancsak ukrán idegenvezetőnő nem akart hinni a fülének, amikor dél­után odalépett hozzá egy tag­baszakadt honfitársa és el­mondta: ő foglalkozik Debre­cenben a KGST-piacon a vé­delmi pénzek beszedésével. Ha boldogulni kívánnak, nem akarják, hogy atrocitás érje a csoportot a városban, akkor ajánlatos lesz fejenként és na­ponta a nőknek ötszáz, a férfi­aknak pedig ezer forintot fizet­ni. A pénzt neki kell átadni. Az idegenvezetőnő szabad­kozni kezdett, nincs annyi fo­rintjuk. A nagyvonalú gengsz­ter közölte, nincs semmi baj, dollárban is elfogadja a fizet­séget. Végül megegyeztek, hogy másnap visszamenőleg megkapják a kért összeget is. A csoport a megbeszélés so­rán viszont úgy döntött, nem fizetnek, inkább elmennek Ti- szaújvárosba és ott árulnak. Délutáni órákban érkeztek vissza Debrecenbe. Felmen­tek szobáikba, lepakoltak, majd kiültek a társalgóba be­szélgetni. Fél négy felé ismét feltűnt a 180 centiméter ma­gas, 130 kilós fiatalember há­romfős kísérettel. Tekintete szikrákat szórt, és közölte az idegenvezetővel: amiért meg­próbálták átverni őt, ennek a csoportnak a tagjaitól most már büntetésből a férfiaktól ötezer, a nőktől pedig 2500 forintot kér. Az idegenvezető­nő kérte a zsarolót, igényét be­szélje meg a csoport tagjaival. A nagydarab ukrán odalépett a turistákhoz és rövid tömörség­gel közölte óhaját. Majd nyo­matékképpen hozzáfűzte, ha egy órán belül nincs együtt a pénz, akkor kézigránáttal fel­robbantja a csoport buszát. Miközben az ukránok egyez­kedni kezdtek, megpróbálták az árat lejjebb srófolni, az idegen­vezetőnő telefonon segítséget kéit a rendőrségtől. A kiérkező rendőrjárőr elfogta a két férfit és a két nőt, s előállították őket a kapitányságra. Ott kiderült, hogy a 28 éves ukrán állampol­gárságú Sz. Pavel T. a főnök, az ő fejében született meg a zsaro­lás gondolata. Három társát, mi­vel tudtak Pavel szándékáról, kiutasították az országból, Sz. Pavel ellen pedig őrizetbe vétel mellett eljárást kezdeményez­tek. Az ulo-án maffiózó tagadta a zsarolás tényét, de a 36 turista és bűntársai is ellene vallottak. A 28 éves, Afganisztánban korábban zsoldosként harcoló férfi tavaly szeptemberben ér­kezett Debrecenbe egy turista- csoporttal. Azóta él a város­ban, és feltehető, hogy hasonló zsarolásokból tartotta fenn magát és bűntársait is. Az álta­la megnevezett szálláshelyen ellenőrzést tartottak, de ott ké­zigránátokat nem találtak. Pa­vel azt állította, a városban üz­letelt, s alkalmi szállásokon la­kott, de sem megnevezni, sem megmutatni nem tudott egyet­len ilyen szálláshelyet sem. Ügyét a vizsgálat befejezte után a magyar hatóságok fela­jánlják az ukrán rendőri szer­veknek, mivel a zsaroló és a megzsaroltak is ukrán állam­polgárok. W. D. A két bűntárs „eltűnt”. A fia­talkorú B. Zsolt egyedül áll majd bíróság elé rablás és más bűncselekmények miatt. A szökésben lévő Deák András és Gyűrűs Attila valahol a mar­kába nevet. A társaság főként ékszerrel „hajtott”. Hogy tippjeiket honnan kapták, az egyelőre nem derült ki. Tény, hogy jó érzékkel törtek be budapesti lakásokba, és meglehetősen könnyen. A tizenegyedik kerületi Szabados utcai lakás ajtaját egy csavarhúzóval fe­szítették be. Rövid időn belül két arany gyermekfülbevalót, két pár arany női fülbevalót, egy Sony típusú színes tévét, egy Universum videót vittek volna el. A lakók azonban ész­revették a lopást. Először egy idős ember próbálta feltartóz­tatni a videót cipelő tolvajo­kat, B. Zsolt azonban lefújta spray-vel. Közben leejtették a videót, ami használhatatlanná vált. Még egy lakó közbelé­pett, de őt megrúgták, a földre esett, s ezalatt a betörők elme­nekülhettek. Rövid idő múlva újból a XI. kerületben próbálkoztak, eredményesen. A zsákmány itt egy aranylánc volt, egy kávé­főző és egy video. Akadt olyan hely, ahol a la­kó — várakozásuk ellenére —, otthon volt és aludt. Innen gyors, ütemben eltávoztak, anélkül, hogy bármit is ele­meitek volna. (b. i.) Olvassa a Pesti Riportot! Agyonverés kimaradásért Feleségmese a négy szatírról Hat év fegyházbüntetést kapott Paulik Dezső a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Bíróságtól. Mint többszörös vissza­esőt ítélték el életveszélyt okozó testi sértés miatt. Az élettár­sát alaposan helybenhagyta, aminek a következményei egye­lőre még beláthatatlanok. A férfi már számos alkalom­mal állt bíróság előtt, főleg vagyon elleni bűncselekmé­nyeket követett el, de a bűn­lajstromán szerepel erőszakos közösülés is. Néhány esztendeje élettársi kapcsolatot létesített S. János- néval. Mindketten hódoltak az italozás szenvedélyének, rendszerint együtt itták le ma­gukat a sárga földig, s ahogyan szokott lenni vita, veszekedés lett a szórakozás vége. Pofo­nok, verések szintén gyakran megestek, Paulik ugyanis a mámoros állapotban sokszor elagyabugyálta élettársát. Az asszony egyik nap levit­te a szemetet, amikor régi is­merősével összefutott. A talál­kozás örömére egy közeli presszóban iszogattak, majd amikor S. Jánosné hazatért, párja kikelt magából, miért maradt olyan sokáig távol? Válaszra sem várt Paulik, ha­nem egy hatalmasat lekevert asszonyának. A nő elesett, a földre zuhant, elvesztette esz­méletét. Ekkor az élettárs foly­tatta az ütlegelést, s amikor a nő már magához tért, Paulik kénytelen volt a mentőket ér­tesíteni, mert S. Jánosné rend­kívül rossz állapotba került. Utóbb megállapították, az asszony orra és állkapcsa eltö­rött, de a legsúlyosabbnak a koponyasérülés számított. Hogy aztán az agyat ért táma­dás maradandó fogyatékossá­got okoz-e majd, arról egyelő­re az orvosszakértő nem tudott nyilatkozni. Paulik Dezső viszont állí­totta: egyetlen ujjal sem nyúlt az élettársához. Amikor haza­érkezett, élettársa ittasan el­mesélte: négyen megerősza­kolták és különböző sérülése­ket okoztak neki. A történet­nek csak annyi volt a szépség­hibája, hogy S. Jánosné az egész eljárás során ugyanazt állította: ezek szerint az élet­társa intézte el őt brutálisan, mert kifogásolta a kimaradá­sát. Szó sem volt erőszakos közösülésről. A bíróság többek között ki­hallgatta az asszonynak azt az ismerősét is, akivel néhány percet a presszóban töltött. Az illető elmondta: S. Jánosnén egyetlen sérülés sem volt, rö­vid beszélgetés után elváltak egymástól, és látta, amint a nő hazatért. Ezek után a megyei bíróság mérlegelve a bizonyítékokat, arra a következtetésre jutott, hogy csakis Paulik intézhette el a nőt. A legmagasabb bírói fórum pedig elfogadta az első­fokú ítéletet, így a férfi bűn- cselekményeinek listája egy újabb fejezettel bővült, (k. p.) / Agyú az udvaron Menekülés az éjszakában Az 54 éves győri asszony na­gyon sietett, és ez lett a veszte. Éppen egy temetésről tartott hazafelé, és mivel lekéste a Győrbe tartó buszt, megpró­bálta leállítani a mellette elsu­hanó gépkocsikat. Az egyik meg is állt, és a benne ülő 44 éves győrújbaráti autósbolt­tulajdonos, Vitárius József szívélyesen kocsijába invitál­ta a nála tíz évvel idősebb nőt. Az—mivel nagyon sietett — elfogadta a segítséget, nem is sejtve, hogy ezzel kezdetét veszi az a rémálom, ami még mostanában is gyakran kísérti. A férfi felajánlotta, hogy hazaviszi az asszonyt, arra kérte csak, hogy előtte tehes­sen egy kis kitérőt, mert egy kulcsot kell átadnia egy isme­rősének. Az asszony beleegye­zett, egy idő után azonban gya­nússá vált, hogy az ismerős csak nem akar megérkezni, kérlelni kezdte a férfit: vigye végre haza. Az eddigi kedves vendéglá­tó haragosan felcsattant — mondván, alkoholt ivott, ő az­nap már nem vezet, maradjon éjszakára a vendég, majd más­nap hazaviszi. A megszeppent nő tovább rimánkodott, ám ez nem hatotta meg a felajzott férfit. Vitárius nekivetkőzött, majd fajtalankodásra szólítot­ta fel a megrettent nőt. Az el­hárította a férfi közeledését és tovább kérlelte. — Innen nem mész sehova — rikoltotta a férfi, majd az ágyra, teperte és megerősza­kolta a félelemtől sokkos álla­potba került, védtelen nőt. Az aktus után Vitárius ébersége csökkent, így amikor a szom­széd szobába ment, a nőnek alkalma nyílt a szökésre. Fél pár csizmát, szoknyát és kabá­tot magára rántva rohant ki a téli estébe, majd sokáig ta­nácstalanul bolyongott a hegy­oldalban. Végül egy ismerős házában talált menedéket. A rendőröket a nő által megjegy- zett rendszámtöredék vezette nyomra. Vitárius József azon­ban a kihallgatások során ma­kacsul tagadott, csak annyit is­mert el: a hölgy járt nála. A hétvégi házban tarott szemle során egyébként nagy mennyiségű kispuskalőszerre, különböző orosz lőszerek egész arzenáljára, valamint egy házilag barkácsolt, táv­csöves puskának tűnő eszköz­re bukkantak a rendőrök. Meg­döbbenésük azonban akkor lett teljes, amikor a ház udva­rán egy 79 milliméteres, hatás­talanított lövegre bukkantak. — mészáros —

Next

/
Oldalképek
Tartalom