Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-04 / 29. szám
1993. február 4., csütörtök HAZAI TÜKÖR Meseidők Nagyszénáson a Czabán Samu Művelődési Házban február 9- én 14 órai kezdettel tartja a szegedi Mini-Színpad a „Meseidők” című sorozat harmadik előadását. Egyházzenei kongresszus A tavaly augusztusban gyakorló egyházzenészekből létrejött Magyár Egyházzenei Társaság március 14-étől 16- áig Budapesten, a Régi Zene- akadémián, rendezi meg az első magyar egyházzenei kongresszust. Erről a szervezet titkára, Déri Balázs tájékoztatta az MTI-t. A kongresszust a tervek szerint kétévente fogják megtartani. A kongresszus minden érdeklődő számára nyitott. Normatíván túl Medgyesegyházán az ez évi költségvetés keretein belül az oktatásra szánt összeg 39 millió forint. Ezzel szemben a központi normatív támogatás, amelyet a település e célra átvehet, 19,5 millió forint, azaz fele az év közben felhasznált összegnek. A hiányzó részt — az intézmények zavartalan működése érdekében — az ön- kormányzat saját forrásaiból egészíti ki. Gazdakör-alapító A bánkúti, valamint a med- gyesegyházi gazdák és földtulajdonosok kezdeményezésére február 5-én gazdakör alapító ülést szerveznek a medgyes- egyházi művelődési házban. A 17 órakor kezdődő ülésre várják minden olyan földműveléssel foglalkozó (vagy foglalkozni akaró) megjelenését, akik szeretnének megfelelő vetőmag- és eszközellátást, valamint jobb piaci feltételeket biztosítani megtermelt terményeiknek. Klubtalálkozó A magyarbánhegyesi nyugdíjas klub a napokban ünnepli fennállásának 10 éves évfordulóját. Ez alkalomból február 6-án 18 órától — másik 5 település nyugdíjasainak meghívásával — ünnepi klubtalálkozót és egyben klubavatót tartanak. A találkozón a helyi, valamint a meghívott klubok tagjai adnak vidám műsort. Repülhetnek a Sasok Kétsopronyban 51-en tagjai a helyi Fiatal Sasok szervezetének. Az önkormányzathoz fordultak, hogy segítsék nyári kirándulásukat. A képviselőd testület 300 forintot szavazott meg személyenként a szervezetnek e célra. Nem zárkóztak el a Kereszténydemokrata Unió támogatásától sem: kérik azonban, hogy programösszeállításukkal keressék fel a polgármesteri hivatalt. Jimmy körmei közé vette a tetűt, és klatty Olvasóink írják Törzslakók és „albérlői” az állomáson A nyugdíjasoknak könnyebb munkát találni Nagy aggodalom fogott el, amikor az 1993. január 26-ai számukban elolvastam az „Emelkedik a nők nyugdíjkorhatára?" című cikket. Nekem ugyanazon vállalatnál eltöltött 25 éves munkaviszony után 1993. január 27-ei keltezéssel felmondtak. A munkaköröm nem szűnt meg, de ezután nyugdíjasokat alkalmaznak, mondván, nekik kevesebb bért fizetnek, így kevesebb a bérvonzata, amit be kell fizetni (adó, tb-járulék). Ezek után én azt tartanám logikusnak, ha csökkenne a nyugdíjkorhatár, mivel tapasztalatom szerint a nyugdíjasnak könnyebb munkát találni, mint az aktív dolgozónak. Nem beszélve arról, hogy a 45 éves nő — hirdetésekből ítélve is és személyes érdeklődésre is — már „öregnek" számít, főleg ha nem reprezentatív, dekoratív külsővel rendelkezik. De hát ehhez adottság és megfelelő anyagiak szükségesek, ami sajnos a hozzám hasonló helyzetben lévő nőknek nem adatott meg. A mi vezetőink sok mindenben a Nyugatot akarják követni, de úgy látszik, csak abban sikerül, ami nekünk, kisembereknek a rosszabb helyzetéhez vezet. Mert amíg emelkedik a munkanélküliek száma és a nyugdíjasokat foglalkoztatják az aktív dolgozók helyett, nem tudom, miből számít a társadalombiztosítás a bevételek emelkedésére. Ehhez a témához még sok pro és kontra véleményt lehet hozzáfűzni, de én csupán a saját sérelmemnek szeretnék hangot adni, de úgy gondolom, hogy sajnos nagyon sokakat érint rajtam kívül. (Név és cím a szerkesztőségben) Visszhang (Folytatás az 1. oldalról) — Magának is kijutott belőlük? — faggatom és a kezdeti szabadkozás után beismerő vallomást tesz. — Na jó, egyet találtam a ruhámon, de a körmeim közé vettem, és klatty — ecseteli az eljárást. — Utána azonban bementem a Köjálba, ahol lefertőtlenítettek. Ha már a kis állatkáknál tartunk, illik szót ejteni hálótársáról is, akinek ragadványneve szorosan illik a témához, hiszen Jimmy „Tetvesként” szólítja. Ekkora meglepetés akkor már nem ér, amikor Jimmy beszámol egy napjáról: — Hajnali négykor kelek, majd lófrálok a piacon, a haveroktól kapok kaját vagy pénzt, a vasútállomás WC-jében tisztálkodom, és délután ötkor már általában sziesztázom. Mivel szemei már csukódnak, egy másik férfihez és élettársához fordulunk, akik szintén törzsvendégek itt. — Vándorköszörűsök vagyunk — veszi elő Péter a bizonyítékot, a kis táskát, és mutatja a köszörűkövet. — Sajnos azonban a napi bevételből az étel-ital mellett nem futja albérletre. A tetvekről ők nem beszélnek, a Romániából piacozni érkezettek viszont kiöntik lelkűket. — Ránk fogták azt, hogy mi hoztuk a tetve- ket, pedig inkább Jimmyt kellene megvizsgálni — tolmácsolja társai szavait egy sepsiszentgyörgyi fiatalember. Aztán arról beszél, hogy ők nem passzióból szenvednek ám a váróban napokat, hanem legalább annyi árut szeretnének eladni, amiből telik a gyerekeknek csokira, az asszonynak gyógyszerre. A „kisváróban” lehetnek úgy 60—70-en, az ebből nyíló másik teremben 30-an. A fűtésre panaszuk nem lehet, az „illat” azonban cseppet sem hasonlít a Denimre. Ébren alszanak, ami ilyen körülmények között nem meglepő. Az állandó lakók legidősebb tagja egy 70 éves férfi, aki elmondása szerint valamikor a Körösben A vándorköszörűsök azt mondják, nem telik nekik albérletre hegedült, le sem. hunyja a szemét, egy pádon ülve gubbaszt. Azt mondják róla, hogy nyáron a pénztárablakban volt a törzshelye és az ottani kificamított testhelyzet miatt görbült meg ennyire a háta. Mivel motoszkálásunkkal láthatóan zavarjuk a pihenni vágyók nyugalmát, idejét látjuk, hogy mihamarabb távozzunk. Persze mi sem bánjuk, hogy kilépünk az ajtón, hiszen egy átlagembernek két óra hossza itt bőven elegendő- Nyemcsok László Kő és türelem Tegnap délelőtt a vasútállomáson normális körülmények uralkodtak. Az éjszakai honfoglalásokról Alföldi Károly állomásfőnökkel beszélgettünk. — A hajléktalanok télen megszaporodnak, hiszen itt meleg van — mondta. — Igaz, van Békéscsabán átmeneti szállás, de ott bizonyos dolgokat be kell tartani. Nálunk előírások nincsenek. Nyáron ott a lépcsőház, a park, télen a legegyszerűbb az állomáson aludni. — Régebben is előfordult, hogy fertőtlenítés miatt le kellett zárni helyiségeket? — Tavaly óta három-négy alkalommal. Keressük a megoldást: hajnalban lesz egy razzia megfelelő rendőrségi segítséggel, egészségügyi apparátussal. Autóbusszal a tízegynéhány törzsvendéget meleg helyre szállítanak, megvizsgálják őket, a régen mosott fehérnemű helyett kapnak valami tisztát. De bármilyen jó is az együttműködés közöttünk, hajön egy tetű vei „megáldott” személy bárhonnan, nem kerülhetjük el a bezárást. — Önöknek van olyan eszköz a kezükben, ha valaki nem rendelkezik érvényes menet- jeggyel, elküldhetik. — A 70 éven felülieknek nem kell menetjegy. Márpedig az itteni „vendégek” többsége idős. Aztán, ha valaki vesz egy 10 kilométerre szóló jegyet, már utasnak számít. Végül mondhatja, hogy kísérő vagy váró. Peronjegy már nem kell... De nem is a hajléktalanok jelentik a problémát, hanem az, amikor 300 ember is alszik itt! A Balkán kapujában lévő állomás főnöke vagyok, a gondjaim is balkániak. A piaci napokra több száz utas érkezik Romániából. Mikor már nem fémek el a váróban, a csarnokban is fekszenek a kövön. Érvényes menetjegyük van, de nem férnek fel például a Dacia expresszre. —Nincs elég vonat? —Háromóránként indul. Sokan azonban előző este eljönnek, reggelig itt alszanak. Ha nem adják el az árut, maradnak a következő piacig. Én lennék a legboldogabb, ha annak, aki Budapestre utazik, nem kellenne átlépdelni a földön fekvőkön. De mínusz 17 fok volt tegnap reggel, ma mínusz 14... —Nem szándékozik semmit tenni? — Annyit, hogy erősítem a takarító személyzetet reggelente. Ötször annyi klórmeszet használtunk el, mint a norma. —Milyen segítséget vár? — A város tartsa fenn a hajléktalan szállást, a rendőrség jöjjön sűrűbben, az utasoktól megértést kérek. Ha az idő jobb lesz, megoldódik a probléma... Ilyen állapotoknak kell uralkodnia a vasútállomáson...? _ _ Szőke Margit A közúti igazgatóság nem tud róla... A Békés Megyei Elír lap február 2-ai, keddi számában a , (Miért Battonyánál és Méhkeréknél?" című cikkben a Békéscsabai Közúti Igazgatóság pénzügyi helyzetét érintő, az olvasókat félrevezető információ jelent meg. A tudósításban szereplő tanyai út (4455. j. Battonya— országhatári összekötő út) korszerűsítése, burkolatmegerősítése nem szerepel igazgatóságunk 1993. évre jóváhagyott tervében, így a leírt 40 m Ft sem áll rendelkezésünkre. Máté András igazgató A kékszemű asszony meséje Tisztelt B. V.l Bosszankodva olvasom, hogy egy gyönyörű, fekete hajú és kék szeműtasszony azért vetette el a magzatát, mert a meglévő három gyermek mellett nem tudta volna vállalni a negyedik felnevelését. Mi is három gyermeket neveltünk fel, igaz nekünk könnyebb volt, mert mi még a kommunista rendszerben neveltük fel őket. (Megjegyzem, soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja.) Fiút szerettünk volna, azért mentünk el háromig. Miután nem sikerült, megbeszéltük a feleségemmel, többször nem próbálkozunk. Ez idáig rendben van, mindenkinek szuverén joga eldönteni, hány gyermeket akar. De a kék szemű elfogadhatóbb mesét is kitalálhatott volna, hogy azért vetette el a magzatot, mert 30 ezer forint nem elég arra, hogy felneveljék. Ahol három felnő, ott a negyedik is. Ilyenkor egy igazi szülő arra már nem gondolhat, hogy miből fogom felnevelni. Erre hamarabb kellett volna gondolni. Ráadásul a férje tudta nélkül csináltatta az abortuszt. Hát kérdem én, milyen család az ilyen, ahol nem beszélik meg az ilyen fajta problémát. Nem egy tejesfazékról volt szó, hogy a régi tönkrement és veszek egy másikat a férjem megkérdezése nélkül. Ezek után feltételezhetem azt is, hogy talán nem is a férjétől volt a gyereke, ha így sutyiba vetette el a magzatát. Azért mindent ne fogjunk rá a jelenlegi gazdasági helyzetre. Úgy látszik, a riportert elbűvölte a szépség és a kék szem, mert egyetértett a fiatalasszony döntésével. Én viszont nem. És nem az első eset, hogy nem értek egyet a riporterekkel és a nem tetsző dolgokkal. Csak idáig úgy voltam vele, minek idegesítsem magam, úgysem történik semmi. Lehet, hogy ebben meg nekem nincs igazam?! Mert ha mindenki hangot adna a nem tetsző dolgoknak, hamarabb rend lenne talán. Hochraiter Ferenc r MEGH)VÓ! >v V Kétegyháza Nagyközség Önkormányzatának jegyzője értesíti a Kétegyházi Béke Mezőgazdasági Termelőszövetkezetben nyilvántartott részarány-földtulajdonnal rendelkezőket, hogy 1993. február 12-én délelőtt 9 órakor (pénteken) a Kétegyházi Táncsics Mihály Művelődési Házban részükre közgyűlést tart, melyen az 1993. évi II. törvény alapján a földkiadó bizottság megválasztására kerül sor. ; -> Zsadány Község Önkormányzatának jegyzője 1993, február 7-én (vasárnap) 10 órára összehívja a Zsadányi Magyar—Lengyel Barátság Szövetkezetben földtulajdonnal rendelkezők közgyűlését. A közgyűlés hehe: zsadányi művelődési ház. A közgyűlés célja: a földkiadó bizottság megválasztása. A „kisváróban” mintegy 60—70-en aludtak
