Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-23 / 45. szám
Obérés megyei hírlap OROSHÁZA ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 23., kedd A falusiak „szívügye” Akiket a Jégre visznek” Valójában nem sérelmekről, panaszokról akartam írni, mégis a már kész jegyzetet cseréltem ki erre. S hogy miért? Az utóbbi napokban annyi panaszos keresett meg, hogy ha főfoglalkozásban űzném a panaszorvoslás mesterségét, akkor sem jutnék a dolgok végére. Örülök, hogy bíznak az olvasók a nyilvánosságban, remélik, hogy egy újságíró közbenjárása eredményre vezet. Persze előfordul, hogy — valaki így summázta velem kapcsolatos véleményét—, jégre viszik” a toliforgatót is. Van ilyen, személy szerint tanulok is belőle, de remélem az is levonja a következtetéseket, aki ilyesmit művel. De lássuk a konkrét heti „termés” egy részét: évtizedes kereskedői múlttal a háta mögött, jégre vittek” egy nyugdíjast Orosháza egyik maszek papírboltjában. Nyugta nincs—nem adtak—, viszont van a bácsinak egy 1991. évi asztali naptára az idénre — ráadásul kitöltve! Érdekes, hogy az üzlet 1992-ben nyílt... Nagyszénásról több idős ember keresett me g föld ügyében. Jó hír, hogy az ő gondjuk megoldódott. Egy anyuka gyermekéért, annak diáktársaiért, sőt, az egész iskoláért aggódott a telefonban. A nagyszénási vállalkozót kisemmizték, jogorvoslatra vár, de szeretné, ha a nyilvánosság erejével tárnánk fel ügyének hátterét. A gyanútlan vásárló egy csizma kapcsán keresett. A pusztaföldvári üzletember falujának javát kívánja szolgálni, de nem kap telephelyet, pedig hiányt pótolna! Égy türelmes, orosházi, telefonra váró lakása előtt árkot ásnak. Csak nem ?! Segítsek! Csináljak valamit! Nézzek utána! írjam meg! Kérdezzek rá! Ha másért nem, hát azért, hogy a hasonló eseteket mások megelőzzék. A „jégrevittek” kérnek erre, akinek viszont nem inge, ne vegye magara! CÁcíe. Orosháza, katolikus templom Az oldalt írta és szerkesztette Csete Ilona. Fotó: Kovács Erzsébet. Telefon: (66) 450-450 Olvasni kell! Nagyszénás. — Tavaly a könyvtár 120 ezer forintot fordított könyvek vásárlására, ebből 10 ezer forint volt olvasói hozzájárulás. Többek között olyan nagyszerű kiadványokra is telt, mint: Larousse, Az emberiség krónikája; a Révai Nagylexikon reprint kiadása; a gyerekeknek szóló Állatenciklopédia. A 26 ezer kötetes állományt tavaly 468 gyermek és 607 14 éven felüli, felnőtt beiratkozott olvasó forgatta. 1993-ban az olvasói befizetésekkel együtt körülbelül 130 ezer forint áll a könyvtár rendelkezésére. Az alapítvány támogatottjai Orosháza. — A Székács József alapítványi pályázat nyertesei a kuratóriumi döntés értelmében januártól (visszamenőleg) támogatásban részesülnek. Középiskolai szakiskola kategóriában: Simon Krisztina, Tóth Árpád, Berkencz Anikó, Borbély Sándor. Felsőoktatásban részt vevők: Tóth Mihály, Fejes Dóra. Angolt Angliában Orosháza. — A József Attila Általános Iskola nyelvtanulási célzattal felvette a kapcsolatot egy angol iskolával, melynek keretében meghívást kaptak 1993 júniusában egy csereüdülésre. További terveik között szerepel egy német nyelv- területen lévő kapcsolat kialakítása is. Drágult az étkezés Gádoros. — A diák- és a felnőttétkeztetésnél felmerülő többletköltségek miatt a térítési díjak emelésére kényszerültek. (Tavaly február óta nem volt emelés.) A legolcsóbb beszerzések ellenére az alábbiak szerint alakultak a díjak: óvoda 54,10; iskola 61,30; gondozási központ (napi háromszori étkezés) 100; házi, szociális gondozás 44,90. Gyerekeknek! Nagyszénás. — A Szegedi Miniszínpad legközelebb március 3-án 14 óra 30 perces kezdettel tart előadást a Czabán Samu Művelődési Házban. Nyílt nap Tótkomlós.—A szlovák iskola dolgozói tájékoztatják a szülő-, két, hogy február 23-án, 24-én és 25-én nyílt napokat rendeznek. Lehetőség nyílik arra, hogy reggel 8 órától délután 4-ig betekintsenek az érdeklődők az iskola munkájába. Nagyszénás. — A közelmúltban a megyei mentőszolgálat eladásra felkínált egy új, hordozható EKG-készüléket. Erről a lehetőségről tudomást szerzett Uhlár János szénási mentős. Tudta, hogy — ellentétben a környező falvakkal — a faluban még nincs ilyen gép, felkereste tehát a helyi illetékeseket, akik nem tartották szükségesnek a műszer megvásárlását. A mentős azonban nem adta fel, megkereste háziorvosát, dr. Ugró Évát, aki támogatásáról biztosította, majd közösen gyűjtést kezdeményeztek a lakosok hozzájárulását kérve. — Hogyan és mennyi idő alatt sikerült összegyűjteni a pénzt? — Munka után és a szabadnapokon jártam a házakat — meséli Uhlár János. — Felkerestem vagy 500 családot, volt ahol pár száz, máshol több ezer forintot ajánlottak fel. Előfordult, hogy anyagi nehézségei voltak a családnak, de az ügyet támogatni akarta, adott 80 forintot. Végül 8 nap alatt sikerült összegyűjteni 100 ezer forintot. — Én nem bíztam abban, hogy ennyi pénzt sikerül összehozni! — kapcsolódik beszélgetésünkbe dr. Ugró Éva. — Sok a nyugdíjas, az idős ember a betegeim között. Legnagyobb meglepetésemre olyanok is adtak, akikről tudom, ők is segítségre szorulnak. Mindezek ellenére az új, Egy gyermekszem mindent elárul, csak tudni kell olvasni belőle. Tiszta csillogásában ott rejlik az ó't körülvett ismeretlen világ felfedezésének öröme, ott nevet a — téged elfogadlak — kedves mosolya. De néha valami bús szomorúság könyörgó', kérő hangja tör fel onnan, mélyről, ami szívét nyomja, és a kis tekintet ilyenkor segítő társra vár, szomjazza az őszinte, feloldó szót. Varázsa van ezeknek a tiszta tükröknek, s ha egyszer valaki beléjük néz—és nemcsak önmagát látja —, megérzi ezt Orosháza. — Félelmetes, ahogy a 7 éves kisfiú bűvöli, „bütyköli” a számítógépet szülei legnagyobb ámulatára. Ez a gyerek jutott eszembe akkor, amikor az Orosházi III. Számú Általános Iskola egyik tantermébe belépve megláttam a gépeket. Mint megtudtam, itt minden felsős gyereknek tanítanak számítástechnikát, két osztály pedig emelt szinten sajátítja el az ismereteket. Vannak már elsősök is, akikre a majdani matematika—számítástechnika tagozatot alapozzák. Orosz László és Tompa Lajos irányításával a számítógé1 pes tanterem reggeltől estig foglalt. Mostanában viszont hordozható EKG-készülék itt van, december eleje óta betegeimet és az ügyeleti esetek vizsgálatát szolgálja. Ennyi és nem több! Ez a szénási történet ékes cáfolata azoknak a pesszimista megála titkot. Mindig keresni fogja ezt a számára ismeretlen, belső világot Szeretne újra — ha csak egy pillanatra is — ilyen nyitott lenni. Oly keveset nézünk ezekbe a vakító valóságot adó szemekbe, pedig nekünk is erőt adnak! Ha néha elkeseredünk, ha szomorúnak érezzük a környező világot, találjuk meg gyermekeink szemében ezt a melegséget, ezt a csodálatos hitet. Tartalmasabb és teljesebb lesz általa az életünk. Faragó Péter, Tótkomlós nemcsak gyerekek koptatják itt a padokat, hanem a szülők is. — Úgy gondoltuk, megmutatjuk az anyukáknak, apukáknak, mink van, és felkínáljuk a lehetőséget gyakorlásra, tanulásra — mondják a tanárok. — A szülők nem akarták elhinni, hogy ingyenes, viszont jó ötletnek tartották, mert sokan jelentkeztek. Nemcsak a gyerekeknek segíthetnek majd otthon, de az új munkahelyen sem lesz ismeretlen a számítógépAz iskola egyébként helyiséggondokkal küszködik, géptelepítésre lenne pénz, csak terem nincs. A „hármasban” elfogadnának külső segítséget is! lapításoknak, miszerint ebben a felfordult, elszegényedő világunkban nem lehet összefogásra bírni az embereket, főleg nem, ha pénzük kiadásáról van szó. Tallózó A Minnesotai Magyarok havonta megjelenő lapjában olvastuk az alábbi cikket: „Az USA CUP (9. Nemzetközi Ifjúsági Labdarúgó Játékok) ismét megrendezésre került. 20 országból és 35 USA- államból 500 csapat több mint 1800 meccset játszott. Európából Magyarországon kívül az angolok, a dánok, a hollandok, az oroszok és a svédek szerepeltek. Magyarországot a 12 évesek csoportjában Orosháza képviselte. A korosztályukban szereplő 64 csapatból a negyedik helyen végeztek. Örömüket még fokozta, hogy az idén a negyedik helyezett csapatok is bronzérmet kaptak. így a kupa történetében Orosháza az első érmes magyar csapat... ...az USA CUP 1993. július 11—-17. között ismét megrendezésre kerül. Reméljük, hogy megint lesz magyar csapat és akik segítették őket, azok most is közreműködnek majd a vendéglátásban, tolmácsolásban stb.” Segítségből jeles! Abban a jeges időben mindenki el volt foglalva a maga bajával, nekem mégis akadtak segítőim — meséli Kovács Antalné orosházi olvasónk, aki azért kereste fel szerkesztőségünket, hogy köszönetét mondjon ismeretlen „támaszainak”. Történt ugyanis, hogy azon a csúszós, fagyos napon Békéscsabáról utazott haza, Orosházára. A konzervgyári réparakodón keresztül szeretett volna átjutni. Megcsúszott és elvesztette eszméletét. Magához térve egy 10 év körüli fiú segített neki felállni, utána két fiatalember—a Mezőgép délutáni műszakjába igyekeztek — fogta karon és vezette át a síneken. Olvasónk köszöni valamennyiük jószándékú segítségét. Szavalok figyelem! Orosháza. — A Magyar Szocialista Párt Orosházi Szervezete József Attila emberi és költői nagyságának tisztelegve szavalóversenyt szervez két korcsoportban (középfokú iskolák tanulói részére és dolgozó fiatalok részére). Időpont: 1993. április 17. A pályázat feltételei: a szavalóversenyre nevezhetnek amatőr versmondók 3 szabadon váNagyszénás. — Hol a kötényem? Hová is tettem? -— gondolkodik hangosan Annuska néni a tűzhely mellett. — Nem tudom kedvesem — válaszolja csendesen a férj. Hangjából annyi melegség, szeretet sugárzik! —Ennyi év után is ekkora az egyetértés? — faggatjuk a nagyszénási Szmuta Józsefet és feleségét, akik február elején ünnepelték 50. házassági évfordulójukat. — A feleségem jó háziasszony, sokat nevet, mókázik. Jól megvagyunk. — Hogyan élték meg az elmúlt fél évszázadot? — Nem együtt! — mondja huncutul a ház asszonya, aki éppen a savanyú krumplilevest főzi ebédre. lasztott költeménnyel, amelyből egy József Attila alkotása. A versenyen a zsűri választása alapján egy verset kell előadni. A jelentkezők számától függően április 16-án elődöntőt tartunk. A versenyre a nevezési lapot március 20-áig kell elküldeni (MSZP Orosháza, Szabadság tér 3., itt lehet nevezési lapot és egyéb információt is kérni). A kategóriák kiemelkedő versmondói és a felkészítő tanárok is jutalomban részesülnek. — Kezdem az elején — veszi át a szót Józsi bácsi. — Szomszédok voltunk, már kicsi lány kora óta ismertem. Később bálba jártunk, akkorra egész szemrevaló, vékony teremtés lett belőle. 1943. február 6-án esküdtünk, márciusban pedig bevonultam. 1944-ben tértem haza, majd legközelebb 1948. augusztus 28-án láttam viszont a családomat. Nem volt könnyű ez az időszak senkinek sem. Utána tanyán éltünk, jöttek a gyerekek, én a szarvasi gazdaságban dolgoztam 23 évet, onnan jöttem nyugdíjba. A házassági évfordulónkon a család — négy gyerek, hét unoka és egy dédunoka a hozzátartozókkal együtt — ülte körbe az asztalt. Voltunk vagy ötvenen! Annuska néni és Józsi bácsi nemcsak a fotós kedvéért mosolyog J. V.K. — Ennek a gépnek az a nagy előnye, hogy egyszerű, könnyen kezelhető, s mivel hordozható, sürgősségi esetekben is azonnal igénybe vehető— mondta a doktornő Gyermekszemek tiszta tükre Szülők az iskolapadokban Délelőtt az iskolások, délután a szülők koptatják a padokat, bűvölik a számítógépeket 50 év békességben
