Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
GAZDASAG 1993. február 22., hétfő Disznóügy Ötvenmillióra várva Tőke- és hitelinjekció kellene Agrárkölcsön - vidéki bankoktól? Sertés és termelő van, a pénzre viszont várni kell. Vajon meddig? Hírek Bálint gazda Gyulán Gyula . — Közeledik a tavasz? Erre utal, hogy dr. Bálint György címzetes egyetemi tanár egy szebb időket idéző előadás tartására vállalkozott Gyulán. Ma délután ötkor „A kert, mint emberformáló eszköz” című előadására és azt követő beszélgetésre a Mo- gyoróssy könyvtár olvasótermébe várja az érdeklődőket. Siker a borozóban Mezó'gyán. — A községben sem sikerült első nekifutásra megválasztani a teljes létszámú földkiadó bizottságot, hiszen a részarány-földtulajdonosoknak csupán nagyon kis százaléka vett részt a részükre összehívott első közgyűlésen. A hét végén a Toldi borozóba összehívott második közgyűlésen már sikerült kiegészíteni a foghíjas bizottságot. A tizenhetek elnökéül Bugyi János részarány-földtulajdonost választották, aki február 26-án az eddig felállított bizottságok eligazításán vesz részt a gyulai városházán. A mezőgazdaságról Gyula. — A Békés Megyei Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetsége holnaptól háromnapos tanácskozást szervez a gyulai Agro Hotelben mezőgazdasági szakembereknek. Az összejövetelen az alábbi témakörökben hangzanak el előadások, illetve tartanak konzultációt: a földdel és a szövetkezetekkel kapcsolatos törvények végrehajtásának néhány gyakorlati vonatkozása; a termelés szervezetének lehetséges átalakítása a szövetkezetekben; aktuális agrár-, illetve szövetkezetpolitikai kérdések, különös tekintettel a változó viszonyokhoz leginkább alkalmazkodó termelési szervezetre. A tanácskozás előadói a földművelésügyi minisztérium, az országos hatáskörű mezőgazda- sági szervezetek és a megyei hivatalok vezetői lesznek. Takarmányok és tápkoncentrátumok Köröstarcsa. — a Takarmánykeverő Rt. az elmúlt esztendőben ötvenféle tápból és tízféle koncentrátumból 24 ezer 790 tonna takarmányt értékesített, zömében a kisüzemek részére. A takarmánykeverő idei tervei között 25 ezer tonna különféle táp és koncén trátum előállítása szerepel, minden állatfajra kiterjedően. Félmillió a battonyaiaknak Battonya. — a Mikes Kelemen Gimnázium és Szakközépiskola pályázati úton félmillió forintot kapott a Szakképzési Alapból. Az intézmény a pénzből — némi saját erő fel- használásával — egy Pionir rendfelszedő pótkocsit és egy hidraulikus rakodógépet vásárolt. Eladják a Centrumot Békéscsaba. — Az Állami Vagyonügynökség pályázat útján értékesítésre bocsátotta a Centrum Áruházak Vállalat egyes eszközeit és ingatlanjait. Közöttük van a megyeszékhelyi Csabacentrum Kft. üzletrész is. Pályázatra meghirdetett ára: 55,57 millió forint. é&RÉKÉS MEGYEI HÍRLAPÉppen másfél évtizede kezdte meg működését az évi 550 ezer sertés és 35 ezer szarvasmarha vágására, feldolgozására alkalmas Gyulai Húskombinát. Azóta jelentős költségekkel több modernizálásra került sor: felépült az ország legkorszerűbb, 2000 tonna hús befogadására alkalmas hűtőháza, korszerűsítették a darabolót és a csontozót, több gépi rekonstrukció valósult meg, melyek együttesen a hús magasabb szintű feldolgozását teszik lehetővé. Az utóbbi öt esztendőben a korábbi egyenletes növekedéssel szemben a változó piaci viszonyok miatt hullámzóvá vált a feldolgozás: átrendeződtek a belföldi fogyasztási szokások, megváltozott a külföldi piac igénye, csökkent a sertéstartók kedve, hogy csak néhányat említsünk. így aztán tavaly „csak” 248 ezer hízót és 31 ezer 800 szarvasmarhát dolgozott fel az üzem, több mint 6 milliárd forintos árbevételt produkálva. — Magasabb szinten feldolgozott termékek hagyták el az üzemet, darabolt, nemes húsrészek, gondosan kivágott izomkötegek csomagolva kerültek exportra. Termékeink fele külföldön, fele pedig belföldön került értékesítésre. Export árbevételünk meghaladta a 35 millió dollárt — sorolja Varga Ferenc gazdasági igazgató. A Gyulai Húskombinát az utóbbi években szívós munkával megvetette lábát a nyugati országokban. A Közös Piac igényeinek megfelelően, az ottani előírások szerint a legelőkelőbb jogosítványokkal rendelkeznek, termékeik egészségügyi, magas fokú élelmezés-élettani minőségét elismerték. Persze az említett eredményekért, a színvonal tartásáért az átlagosnál nagyobb költséggel kellett fizetni, amit a világpiac elismert, a hazai viszont nem. De amikor nagy nehezen mégis minden sínen volt, beütött a krach, vagyis a sertéspestis. — Az elmúlt év október 14- én állategészségügyi szempontból zár alá helyezték a megyét, tőlünk tilos volt sertést kivinni, egyik napról a másikra kellett átállnunk, termelésünket módosítani — kapcsolódik a beszélgetésbe Za- horán Miklós termelési és fel- vásárlási főosztályvezető. — Lekötött, igen jó export- szerződéseink voltak egész évre, a tilalom pillanatában külföldi kiszállításra az előkészített 300 tonna darabolt hús „beragadt”. A kialakult helyzet rendkívül gyors intézkedéseket kívánt tőlünk. A belföldi piacok felkutatása kellett ahhoz, hogy a megyében felkínált sertésmennyiséget le tudjuk vágni, annak egy részét készletezzük, a kedvezőtlen gazdasági hatásokat — ha nem is teljesen —, de ellensúlyozzuk, miközben 1600 dolgozónknak folyamatos foglalkoztatását továbbra is biztosítsuk — folytatja a gazdasági igazgató. — Csak vállalati érdeket szem előtt tartva a vágósertés felvásárlási árát kilogrammonként nyolcvan forintra kellett volna csökkentenünk. A magasszintű feldolgozással járó költségeink a belföldi piacon nem térülnek meg, de ugyanakkor exportunkat leállították. Mi pedig megkaptuk feladatul: oldjuk meg a megye védőkörzetében, hogy az állategészségügyi intézkedések miatt a termelők ne szenvedjenek hátrányt, a belföldi piac fokozottabb igénybevételével próbáljuk őket segíteni. Igen ám, de a hazai kereskedelemben óriási versennyel találtuk szembe magunkat, ezért különféle húsakciókra kényszerültünk — magyarázza Za- horán Miklós. — Mindezt azért is tettük, hogy minél kisebb húskészletet kelljen hűtőházunkba tárolni, mert kevesen tudják, hogy egy kilogramm hús tárolási díja havonta 7 forint — részletezi Varga Ferenc. Aztán arról beszél, hogy tetemes veszteségeik vannak, a költségeket nem „nyeli le” az export, mint korábban, a kombinát heti árbevétele az előző időszakhoz képest felére csökkent, húskészleteik októbertől több mint ezer tonnával emelkedtek. A gondok ellensúlyozására a vállalat segítségért fordult a mezőgazdasági tárcához: a sertésfelvásárláshoz kilogrammonként 15 forintos támogatást kértek, ebből tízet meg is adtak, de azzal a feltétellel, hogy csak 90 forint feletti sertésáraknál lehet érvényesíteni, április 30-áig. — Ezért mi 90 forintnál magasabb árat fizetünk, az idén a minőségtől függően 90—98 forintot adtunk az élő sertésért. Ismételten kértük a támogatást azért, hogy a körzetben a termelési színvonalat tartani tudjuk, s ne a termelők lássák kárát az állategészségügyi korlátozásoknak — folytatja Zaho- rán Miklós. Kisvártatva még hozzá teszi: a mostani kínálat nagyobb, mint az utóbbi két- három évben bármikor is volt. Mivel megyén kívülre nem lehet élő sertést szállítani, ezért a tilalmi zónán kívül eső társvállalatok nem vásárolnak innén jószágot. A termelők hetente 11—12 ezer darab vágósertést kínálnak fel, vagyis a korábbi időszakban szokásos több mint kétszeresét. Úgy gondolom: a mezőgazdaság és a feldolgozóipar gondos együttműködésével egyfajta egyensúly megteremthető. A kombinát vezetői vallják, hogy minden termelőnek meg kell találnia munkájában a jövedelmezőség mellett a biztonságot is, ugyanis jövőre, sőt a következő években is kell a kombinátnak az alapanyag. A zárlat fenntartásával a termelők nem károsulhatnak, ezért is szorgalmazzák a támogatás kiszélesítését. — Ez nem húskombinátos kérdés, a kilogrammonkénti 10 forintos intervenciós támogatás valamennyi megyei vágóhidat megilleti. Az állategészségügyi zárlat miatt, az exportpiacon való újbóli megjelenésünkre még hónapokat kell várni. A támogatást az árakon keresztül a termelőknek juttatjuk, a távlati, közös üzleti érdekek reményében. Mert nekünk is az a célunk, hogy maradjon meg a megye sertésállománya — summázza Zahorán Miklós. — Milyen időközönként kapják a támogatást, s eddig mennyit utaltak át Önöknek? — fordulok a gazdasági igazgatóhoz. — Havonta lehet igényelni a támogatás összegét, sajnos november 19-étől a mai napig, a többszöri sürgetés ellenére egyetlen fillért sem kaptunk. Egyébként az összeg, amire várunk, több mint 50 millió forint. S mivel eztra pénzt nem utalták át részünkre, ezért 80—100 millió forinttal tartozunk határidőn túl a termelőknek és egyéb szállítóinknak. Az export felfüggesztése miatt olcsóbb hitelekhez sem jut vállalatunk. Ezzel együtt az állami exporttámogatási előleget is az alacsonyabb export arányában kapjuk — mondja befejezésül Varga Ferenc. Szekeres András Egyre sürgetőbben vetődik fel az igény: szükség volna a vidéki bankhálózat kialakítására. Mindennek külön nyomatékot ad az a körülmény, hogy a Világbank külön hitelkerettel is kész egy ilyen pénzintézeti szervezet létrehozásának támogatására. A szakértők és az érintettek véleménye egybevág: az agrárhitel fontos lendí- tője lehet a mezőgazdaság folyamatos termelésének és az ágazat fejlődéséhez nélkülözhetetlen beruházások tető alá hozatalának. Érdemes azonban áttekinteni, mi az újta-módja, esetleg akadálya a vidéki bankok létrejöttének. Szervezeti lépés, például új hálózat megteremtése, netán a meglévő hálózat átalakítása, vagyis a takarék- szövetkezetek profiljának módosítása kínálja a jó megoldást? De mérlegelni kell azt is, hogy az agrárhitelélet vérkeringésének megindulását mennyiben hátráltatják olyan tényezők, mint például a források elégtelensége, az agrártermelés hosszabb ciklusaihoz nem igazodó hitelfeltételek, a hitelbiztosítékok nem kielégítő volta, a megtérülés biztosítékát adó értékesítési lehetőségek hiánya vagy például a földjelzálog hitelintézményének a hiánya. Nos, ha e tényezők az agrár- hitelezés gátjai, akkor megváltoztatásukat követően a meglévő bankok fiókhálózata és a takarékszövetkezeti hálózat versengésének eredményeként megszülethet a vidéki banki rendszer. E vetélkedésnek elsősorban az ügyfelek látnák hasznát—nem lenne tehát helyes a mezőgazdasági hitelezést valamelyik banktípus, bankforma monopóliumává tenni. A pénzintézeteknek maguknak kellene dönteniük: a gazdákhoz közelálló, speciális felkészültségű hálózat, sajátos információs rendszer költségei, szembesítve a kihelyezések várható biztonságával és hozamával arra adnak-e öszA mezőkovácsházi székhellyel tevékenykedő Alföldi Hústermelési Vállalkozás a közelmúltban tartotta évzáró taggyűlését. A zömében élőállat, mezőgazdasági termékek forgalmazásával, exportjával foglalkozó kft. több megyéből 16 tagvállalatot fog össze. Az elmúlt évben 25 ezer db sertést, 443 db tenyészállatot és 3627 db szarvasmarhát értékesítettek. Árbevételük 370 millió forint volt, valamint 3,5 milliós eredménnyel zártak. Az előzetes megállapodások szerint a tagoknak 50 százalékos osztalékot fizettek a törzstőke arányában. Mint azt Benkó' Lajos ügyvezető igazgatótól megtudtuk, tevékenységüket érzékenyen érinti, hogy a mezőgazdaságban tovább csökken az állatállomány, valamint kedvezőtletönzést, hogy bevonuljanak, illetve bennmaradjanak vagy pedig kivonuljanak ebből az üzletágból? Az agrárhitelezés fogyatékosságaiban nem a hitelezés szervezeti formáinak kialakulatlansága a ludas, sokkal inkább az üzemeken kívüli számos piaci tényező, az üzemek gyönge alkalmazkodóképessége, a számos szervezeti és joghézag. A hitelezés megjavításához tehát önmagukban a szervezeti változtatások nem elegendőek. Az utóbbi években mind a hazai, mind a külföldi kereslet erősen csökkent, s ebben nemcsak a hazai jövedelmezőség kedvezőtlen alakulásának, hanem a hagyományos exportpiacok összeomlásának és az importnak is szerepe van. Vagyis nemcsak a keresleti, hanem a hazai agrárkínálati oldal — például a túlzott mértékű gabonatermelés — is okolható a negatív tendenciák érvényesüléséért. Ezek a piaci viszonyok nyomott értékesítési árakhoz vezettek, miközben a mezőgazdaság által vásárolt, költségként jelentkező ipari eredetű nyers- és üzemanyagok, gépek árai emelkedtek, azaz szélesebbre nyílt az agrárolló. Jól érzékelteti ezt, hogy 1970 és 1992 között az agrártermékek felvásárlási árindexe 296,1-re emelkedett, tehát nem egészen háromszorosára nőtt. Ugyanezen idő alatt viszont a mező- gazdasági termelésben felhasznált ipari termékek árindexe meghaladta a 700-at! Ily módon az agrárágazatban a nyereség is rendkívüli módon lekűszükült, ami pedig mégis megmaradt, az a közvetítő kereskedelem zsebébe vándorolt. Mindebből az a következtetés adódik, hogy csak átfogó agrártermelési és agrárpiaci koncepció részeként oldható meg eredményesen a mező- gazdaság tőke- és hitelellátánek a piaci viszonyok. A hús iránt mutatkozó keresletcsökkenés oka egyrészt a magas árakban keresendő, másrészt a járványos betegségek miatt kevesebb állatot tudtak exportálni. Jelenleg is tiltás alatt ez a tevékenység. Az ez évi célkitűzéseik között a piachoz történő rugalmasabb alkalmazkodás szerepel, és ha a lehetőségek engedik, a tavalyi olasz- országi export mellett más országokat is szeretnének „célba venni”. Ajánlatot küldtek malacra, hízómarhára, sertésre Franciaországba és Spanyol- országba. És ami még lényeges: üzleti partnereiknek ez évtől úgy próbálnak segíteni, hogy meghitelezik az élő állat értékében a takarmányt, amelytől remélik, valamelyest nő az emberek állatartási kedve. H. M, sa. Bácskai Tamás Ferenczy Europress Hústermelő zárszámadó
