Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-15 / 38. szám
& 1993. február 15., hétfő SPO^A Kati a csapatkapitány,Anna az irányító, de a válóságban ki dirigál a pályán? Frankó Anna és Katalin — két név, amely elválaszthatatlan a szarvasi kosárlabda elmúlt évtizedétől. Attól a sikeres tíz évtől, amely az NB I-be vezette a Körös-parti gárdát, s amely ott tartósan megkapaszkodott. Testvérek, akik egyaránt ugyanazt a sportágat szeretik, mi több, magas szinten űzik. A csapatban hasonló a szerepkör, ám a profi világban megszokott kíméletlen a verseny. Szombatonként másfél órára nyitott könyv a két hölgy élete, de vajon két mérkőzés között hogyan élnek, mit gondolnak, éreznek? A nyolc Frankó testvér közül ketten: a kosaras csapatkapitány, Kati (balról) és húga, az együttes irányító játékosa, Anna. A legnagyobb ünnepet az jelenti, ha a szülői házban valamennyien összejövünk fotó: kovács Erzsébet — Mit jelent számotokra a testvérszó? A családi kapcsolatnak milyen jelentőséget tulajdonítotok? Frankó Anna: — Egyszerű családból származunk, nyolcán vagyunk testvérek, vagyis nagy családban nőttünk fel, ahol mindig mindenki egymásért tett. Jó érzés, hogy mindig, mindenkor számíthatunk egymásra. Ma is — noha már valamennyien külön lakunk — a legnagyobb ünnepet az jelenti, ha a szülői házban valamennyien összejövünk. Frankó Katalin: — Számomra a testvér szó egy lelki pluszt jelent. Ez biztosan összefügg azzal, hogy amiben lehet és amiben tudunk, mindig segítséget nyújtunk egymásnak. Ez nemcsak Csöpivel (Anna beceneve a családban — a szerk.), hanem valamennyi testvéremmel így van. Nővérünktől kaptunk kedvet — Mikor kezdtetek el sportolni? Katalin :—Nővérünk kosárlabdázott először, tőle kaptunk kedvet, s azután amikor az iskolában lehetett jelentkezni, én is elmentem. Nem voltam más, mint a többi gyerek, legfeljebb abban az iőben a balkezes játékos volt ritkább. Szirony Pál tanár úr sokat foglalkozott velünk, s talán a kitartásunk volt nagyobb, mint a többieknek. Anna: —Én kisgyermek korom óta minden mozgást szeretek, először tornáztam, de mégis inkább hegedülni tanultam. Majd 4. osztályos koromban mentem el először kosarazni annak hatására, hogy a nővérünk és Kati már lejárt, a hegedű elmaradt, a kosárlabda megmaradt. — A profi sportban meglévő egyéni teljesítménykényszer a csapaton belül is rivalizálja a játékosokat. Nálatok ez hogy van? Mit jelentett Annának hosszú ideig Katalin árnyékában játszani? Katalin: — A lényeg a csapat minél jobb eredménye, nem lehet rivalizálni, mert ez egy csapatjáték, s ha valaki kilóg a sorból, s csak a saját csillogására gondol, azt előbb-utóbb a csapat sínyli meg. Csöpivel sohasem rivalizáltunk és nem hiszem, hogy az árnyékomban lett volna, de tudom, hogy nagyon nehéz időszakai voltak addig, amíg a csapatba tudott kerülni, amíg elismerték. Erről sokat beszélgettünk. Anna: — Nekem évek mentek el úgy, hogy csak nagyon keveset kerültem a pályára. Kevés bizalmat kaptam az edzőimtől, árnyékban voltam, de nem Kati árnyékában. Ilyet sohasem éreztem. De a sportnak ezzel a részével — hogy ki kivel rivalizál — nem foglalkoztam, nem érdekelt. —Amióta a Szarvas NB I-es, nem játszottatok más klubban. Mit jelent számotokra a BSC Szarvas? Anna: — Itt születtem, ide köt minden. A család, a barátok, az ismerősök. Akár nyerünk, akár vesztünk, másnap megszólítanak az utcán. Ez jó dolog. A mai profi világban nem divatos ilyennel foglalkozni, hiszen oda megy az ember, ahol többet fizetnek. Tudjuk, ritka dolog egy sportpályafutást egy klubban végigjátszani. Katalin: — Mielőtt a Szarvas NB I-es lett, Zalaegerszegen játszottam két évet, az ottani első ligás csapatban. Mégis igazi nagy öröm volt hazajönni és a Szarvassal NB I-be jutni. Itthon még vesztes meccs után sem kapunk olyan rossz kritikát a nézőktől, mert ismerik a gondjainkat, s egy gyengébb teljesítmény mögött hamarabb észreveszik az egyéb dolgokat is. Az idei évben pedig igazi oroszlánbarlang lett a hazai pálya és a közönségünk is egyre nagyobb. — Katalin! Csapatkapitányként vagy testvérként utasítod-e Annát? Anna! Te vagy a csapat irányítója, nővéred pedig a csapatkapitány. Ki dirigál a másiknak a pályán? Katalin: — Egyik sem igaz. Legfeljebb mint játékos mondom a véleményemet, s ha Csö- pi úgy gondolja, akkor hallgat rám, ha nem akkor sincs semmi. Anna:—A pályán elvben az irányító mondja meg, hogy mit játszón a csapat. A baj ott kezdődik, ha ezt nem tudjuk megvalósítani. Ekkor azonnal öt irányító lesz. Képes legyen fanatizálni — Szerettek-e edzeni? Ki a jó edző? Anna: — Mivel szeretek mozogni, ezért szeretek edzeni. Nehéz megfogalmazni, hogy ki a jó edző, de a szakmai hozzáértésen túl fontosnak tartom a pedagógiát, pszichológiát, a rátermettséget és hogy képes legyen győzelemre fanatizálni a csapatát. Katalin: — Főleg a labdás edzéseket szeretem. Az a jó edző, aki kihozza a játékosból azt, amit tud és segíti fejlődését. —Mit akartok elérni a sportban? A magánéletben? Anna:—Egy jó bajnoki szereplést, jövőre egy nemzetközi kupaszereplést. A magánéletben egészséget, családot, biztos anyagi helyzetet. Katalin: — A sportban jó lenne egy kiemelkedő eredmény, a magánéletben sok mindent, de az egyelőre legyen az én titkom. —A sport mellett jut-e másra időtök? Anna: — A ma profi sportja teljes embert kíván, nehezen jut másra idő. Különösen nem a szórakozásra. Azonban ez az időszak arra is jó, hogy az ember felkészüljön arra az életre, ha már nem sportol. Óvónői és testnevelői diplomám van. Egyébként a hobbim az olvasás, a zene, a kötés és a mozgás, én minden sportot szeretek. Katalin: — Én óvónő vagyok, s ez a választás azzal is összefügg, hogy mindig is szerettem gyermekekkel foglalkozni. Sőt, szabadidőm nagy részét ikerpár keresztgyerekeimmel — Csillával és Csabával — töltöm. Egyébként sokat olvasok vagy zenét hallgatok. A szerelem csodálatos —Mi a különbség a női és a fél fi sport között? Anna: — Nem tudom, mert férfi csapatban nem volt szerencsém játszani eddig. De komolyra fordítva a szót, egy férfi csapatban könnyebben lehet dolgozni. Katalin: —A férfi kosárlabda látványosabb, gyorsabb. — Szeretitek-e a divatot? Van-e időtök nőnek lenni? Katalin: — Igen, de nem biztos, hogy a legújabb divat szerint öltözöm. Inkább az egyéniségemnek megfelelő ruhákban szeretek lenni. Anna: -—A divat szélsőségeit nem szeretem. Úgy gondolom, hogy aki nőnek született, annak mindig, minden időben nőnek kell lennie. —Szerelem? Anna: —A szerelem nagyon csodálatos dolog. Voltam szerelmes és vagyok is. Nem hiszem, hogy az embernek szégyellnie kelljen az érzelmeit. Katalin: — Természetesen voltam, de ez mindig két ember dolga. — Van-e valamilyen titkos vágyatok? Anna: —Természetesen, de ez titok... Katalin:—Nincsenek titkos vágyaim, de álmodozni azt néha szoktam egy kicsit. De ki ne álmodozna? — Gyermekkorotokban mik akartatok lenni? Anna: — Soroljam? Sok minden, de igazából az, ami vagyok. Katalin: —Ugyanazt mondhatom, mint Csöpi. Talán annyit tehetnék hozzá, hogy a gyerekeket mindig szerettem, s ez motivált, amikor pályát választottam. Barátnők — Barátnők? Egyáltalán egy ilyen összezártságban, így szűk közösségben kialakulhat-e baráti kapcsolat? Anna: — A barátság fontos dolog. Nem hiszem, hogy az összezártság meghatározó lenne a barátság kialakulására, de nem is zárja ki. Nekem például a csapat gyúrója, Bencsik Katalin a legjobb barátnőm, de már akkor is az volt, amikor még nem dolgozott nálunk. Egyébként sok olyan ember van a környezetemben, akikkel nagyon jó, baráti kapcsolatom van, s ez számomra jó dolog. Katalin: — Én sem hiszem, hogy feltétlenül abból a közösségből kell megválasztani a barátnőt, akikkel az ember nap mint nap együtt van. Vannak barátnőim a sport berkein belül, de azon kívül is. — A sportolás legnagyobb veszélye a sérülés. Féltek-e tőle? Egyáltalán féltek-e valamitől? Katalin:—A sport velejárója a sérülés. A mai gyors és kemény játékban pedig sokkal nagyobb a veszély. Többször voltam sérült, annál rosszabb fizikai és lelki állapot nincsen. Szerencsére a súlyosabb sérülések elkerültek. De ezt le is kopogom... Anna: — Nincs olyan sportoló, aki ne sérülne meg. A kisebbeket könnyen elviseli az ember, a nagyobbakat nehezebben. Ám félelemmel nem lehet pályára menni. De az életben sem jó dolog. Most biztonságban érzem magam, s nem félek. De a mai világban sole mindentől lehet félni. Betegségtől, az országban meglévő bizonytalanságtól, az anyagi, egzisztenciális biztonság elvesztésétől. Inkább nem sorolom. Gyerekekkel foglalkozni... — Egyszer mindenki befejezi a sportpályafutását. Remélem, hogy ez még nagyon soká lesz, de akkor mit fogtok csinálni? Anna: — Valamelyik szakmát, de a lényeg, hogy gyerekekkel foglalkozzam. Katalin:—Majd a jövő dönti el, hogy mit fogok csinálni, de a szívem és az óvónői diplomám a gyerekekhez húz. — Van-e a sporttal kapcsolatban valami ars poeticátok? Anna: — Én Hemingwaytől olvastam, hogy „a sport arra tanít, hogy becsületes küzdelemben győzzünk, vagy emelt fővel veszítsünk”. —Egy utolsó kérdés. Az idei szezontól újabb testvérpár akadt a szarvasi játékoskeretben. Balogh Gabit is követi testvére, Ramona. Családi csapat lesz a Szarvas? Lesznek-e olyan sikeresek, mint ti? Anna: — Ennek csak örülni lehet. Remélem, sikeresebbek lesznek, hiszen Ramona még nagyon fiatal. Katalin: — Azt mondják, hogy a sport elüzletiesedik, s emiatt rideg lesz. Úgy gondolom, amíg ilyen testvéri példákat fel lehet mutatni, addig ennek a veszélye kisebb. A. A. Kedvenceik Anna Katalin énekes Elton John nincs színész Kevin Costner Mel Gibson színésznő Brook Sheelds Jennifer O’ Neil könyv Remarque: A diadalív árnyékában Theodor Dreiser: Amerikai tragédia film Lánglovagok Akasztani való bolond nő lemez komoly és könnyűzene egyaránt a hangulatomnak megfelelő zene sportoló Lary Bird nincs példakép minden olyan sportoló, aki eljutott a sport legmagasabb csúcsára nincs Sara Lee Corp.: 40 millió Atlantának A Sara Lee Corp., amely az atlantai Hanes and Champion nevű lerakata révén főként sportfelszereléseket árusít, 40 millió dolláros szponzori támogatással sorakozik fel az 1996- os nyári ol impiát szervezők mögé. A Sara Lee Corp. az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának (USOC) is átutal pénzt az amerikai sportemberek minél eredményesebb, sikeresebb felkészülésére. Cserébe a Sara Lee Corp. jogot szerzett arra, hogy mind Atlantában, mind az 1994-es lille- hammeri téli játékokon ötkarikás emblémákkal ellátott trikókat és más termékeket árusíthasson; vélhetően megtalálja hát üzleti hasznát is az adakozó kedvű cég. Mélytengeri világrekord Légzőkészülék nélkül, úgynevezett állandó ballaszt használatával 60 méter mélyre hatolt a tenger szintje alá egy 25 éves kubai sportolónő', s ezzel a mélytengeri merülés — Európában csaknem ismeretlen — sportágában új világcsúcsot állított fel. Deborah Andollo kedden, a Kubához tartozó Ifjúság szigetén, a tenger alatti fényképezés e napokban zajló világbajnokságának színhelyén érte el az új rekordot. A sportsikerról szóló helyi beszámolók szerint 2:17.34 percet vett igénybe a merülés, amellyel a kubai lány az eddigi 58 méteres csúcsot döntötte meg; ezt egy olasz búvárnó' tartotta. A férfi búvárok közül is csupán néhányan vannak világszerte, akik 60 méternél mélyebbre ereszkedtek légzóltészülék használata nélkül. A szigetország kedvező' természeti adottságai miatt az utóbbi években mind kedveltebb színhelyévé vált a búvárkodással összefüggő' sportoknak. Az idegenforgalom ezt igyekszik is kihasználni a speciális sportturizmus fejlesztésével; az Ifjúság szigetét és a többi tengerparti üdüló'- helyet sokan keresik fel a szigonyos búvárhalászat és a vízi világ fotózásának külföldi szerelmesei közül. Nő a férfi kosárlabdacsapatban Sajnálhatják a Polgár-szülők, hogy lányaik sakkoznak és nem kosárlabdáznak — akkor könnyebben bejutottak volna a férficsapatba — legalábbis Angliában. A februári végi mérkőzésen Cambridge ellen egy nő, a 24 éves Jodie Evans is játszik az oxfordi egyetem férfi kosárlabdacsapatában. A formabontó csapatösszeállításra az adott lehetőséget, hogy Evans kisasszony néhány hete éppen Oxfordban készül doktorátusra, miközben „civilben” a kanadai női kosárlabdaválogatott tagja. Felkészültsége nyilván növeli az egyetemi csapat győzelmi esélyét, így e női idegenlégiós esetében engedtek a nemek közti hagyományos brit ellenszenvből. Keresztapák A Borussia Düsseldorf asztalitenisz-csapata nemes cselekedettel hívta fel magára a figyelmet. A Bundesliga legmagasabb osztályában eredményesen szereplő klub, amelynek az egyéni Európa-bajnok Jörg Rosskopf a sztárja, kollektíván keresztfiává fogadta a harmadik világ egy hátrányos helyzetű gyermekét. Az Indonéziából származó nyolc éves Ismail L. Making a jövőben a düsseldorfi asztaliteniszezők keresztapai szeretetét élvezi. — Nem lehetünk közömbösek a világ történéseivel szemben. Amennyiben tudunk, kötelességünk segíteni a rászorulóknak. Különösen akkor, ha gyermekekről van szó—nyilatkozta Jörg Rosskopf.-SRÉKÉS MEGYEI HlRUP
