Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-15 / 38. szám

KÖRKÉP 1993. február 15., hétfő Erzsébet-díj az újságíróknak is A bálok bálja az Intercontinentálban Speter Erzsébet asztalánál Czine Mihály professzor, irodalomtörténész (jobbról) és dr. Lőkös Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője fotó: lenyó László Csonka bizottság Dobozon Csupán félig volt sikeres Do­bozon az a csütörtök délutáni gyűlés, amelyen a földkiadó bizottság megalakítására jöt­tek össze a földrésztulajdono­sok. Az előzetesen meghirde­tett gyűlésre azonban nem je­lent meg a 2100 érintett egy- harmada, ily’ módon a földki­adó bizottság 17 tagjából — a törvény rendelkezései értel­mében — csak kilencet vá­lasztottak meg. A második for­dulóra ma 17 órakor kerül sora művelődési házban, amelyre továbbra is várják az érdekel­teket a bizottsági tagok meg­választása érdekében. Van költségvetés Okányban Az okányi önkormányzat kép- viselő-testülete a napokban tar­totta februári ülését. A napiren­den szerepelt az önkoimányzati vagyonról szóló rendelet, me­lyet vita után elfogadtak. A falu idei költségvetését is megtár­gyalták. Ennek során felvető­dött az a kérdés, hogy az önkor­mányzat intézményeinek lét­számát, költségvetését külső szakemberekkel meg kell vizs­gáltatni. A testület végül 64,7 millió forint bevétellel és ugyanennyi kiadással az ez évi költségvetést jóváhagyta. A képviselők rendeletet alkottak a temetőkről, meghatározták idei munkatervüket, majd egyéb ügyekben döntöttek. A csoportmunka dinamikája Hétfőn délután 15 órakor foly­tatja Békéscsabán a megyei könyvtárban Ranschburg Ág­nes pszichológus Carl Jung szellemében ősszel megkez­dett előadássorozatát. A fel­dolgozásra kerülő téma címe: „Miért nélkülözhetetlen rivá­lisunk a másik?” A bálok bálja címmel illették legtöbben a 111. Magyar Saj- tóbálat, amelyet szombaton rendeztek Budapesten a Duna- Intercontinentálban. Ahogy mondani szokás, ott volt min­denki, aki számít, politikusok, újságírók mindkét (vagy ki tudja hány) táborból. Csak né­hány név az illusztráláshoz: a miniszterek közül Balsai Ist­ván, Jeszenszky Géza, a jelölt Katona Tamás, egy sor állam­titkár, pártelnökök, Horn Gyu­la, Orbán Viktor, Pető Iván, Torgyán József, az újságíró társadalom valahány pólusá­nak képviselői, Betlen István, Havas Henrik, Chrudinák Ala­jos, Sugár András, a két szer­vezet, az újságíró szövetség és az újságíró közösség vezetői, a kulturális, művészetei élet je­lesei. Erre az alkalomra jött haza Floridából Speter Erzsébet, aki a kollegák szívét megdo­bogtató bejelentést is tett a bá­lon: az általa alapított díjat — amit eddig a kiemelkedő hazai és határon túli magyar irodal­mi, művészeti teljesítménye­kért ítéltek oda — publiciszti­kai kategóriával bővítette. A jövőben tehát magas színvo­nalú újságírói munkáért is ad­ható jelentős összeggel járó Erzsébet-díj. Igényes, változatos műsor szórakoztatta a mintegy 800 résztvevőt — Esztergályos Cecília és Antal Imre voltak a házigazdák —, lehetett próba­választásra vállalkozni, el kel­lett találni, melyik párt kapja a legtöbb szavazatot 1994-ben (az SZDSZ és a FIDESZ „nyert”), de műsoron kívül is akadt több színfolt. Az egyik ezek közül Horn Gyula és Tor­gyán József folyosói csevegé­se volt, melynek során a kis­gazdavezér megkockáztatta azt a jóslatot, miszerint 94-ben az MSZP és a kisgazdapárt kapja a legtöbb voksot. Horn válasza: a tipp első fele bejön, de a másodikkal komoly fenn­tartásai vannak... A közelben álló Juszt László nyomban megkérte Torgyán Józsefet, mondja ezt a nem mindennapi tippjét mikrofonba, mire Tor­gyán úr úgy tett, mint az a bizonyos Bodóné, amikor a bor árát kérték, gyorsan más­ról beszélt. Az éjszaka fénypontja áz éj­féli Duna-parti tűzijáték volt, ami a hírek szerint hagyomány lesz, ez jelzi majd a báli sze­zon kezdetét. Szó ami szó, erre az éjszaká­ra sikerült a tüzet a vízzel összebékíteni, most már csak a hétköznapokon kell(ene) megpróbálni... S.F. Kisebbségek közelében (Folytatás az 1. oldalról) is, hogy nem érdekeltek az MDF gyengülésében, de ha esetleg a demokrata fórum 1994-ben szavazatokat vesz­tene, azokat a KDNP szeretné megszerezni. Bízik abban is, hogy ’94-ben a centrumban ál­ló, jobbközép pártjuk sokkal jelentősebb szerépet játszik majd. (nyemcsok) Az MSZP előtt az MDF-es képviselő Csupán néhány embernek volt szokatlan, hogy Varga Zoltán orosházi országgyűlési képvi­selő nem a Magyar Demokrata Fórum, hanem a Magyar Szo­cialista Párt előtt számolt be eddig végzett munkájáról. — ígértem jobb minőségű utakat, a kórház rekonstrukci­ójának befejezését, a térség ivóvízhálózatának javítását, az arzénmentes vízprögram megvalósítását és telefont. Úgy érzem, hogy nagyobb részük már teljesült, s nyugodt szemmel nézhetek a választó- polgárok szemébe. Ennyit ígértem, ennyit teljesítettem — mondta Varga Zoltán. Ezután szólt arról, milyen indítékok vezettek ahhoz, hogy elforduljon Csurka Ist­ván politikájától, s tagságát át­tegye az általa alapított oros­házi MDF-ből Szénásra. — Két kérdésre kell a politi­kusnak válaszolnia, amikor el­vállalja, hogy képviseli a vá­lasztókerületet. Az egyik, hogy túltegye magát egyfajta identitásválságon, érezze ho­vatartozását, másrészt, hogy legitim képviselő legyen. Amikor felmerül, hogy kivel, személy szerint mely politi­kussal, és annak milyen néze­teivel értsen egyet, s melyek­kel nem, akkor találja meg iga­zából a helyét, ha erre határo­zott választ ad. Az MDF-frak- cióban olyan hangok jelentek meg, amelyekkel már nem tudtam egyetérteni. Ilyen Csurka hangja, s ilyen jelenség indított arra is, hogy lemond­jak a Monopoly csoport-beli tagságomról — érvelt Varga Zoltán. A képviselő a hallgatóság kérdéseire válaszolt, s közülük talán legtöbbet az elszegénye­dés és a munkanélküliség té­maköréből kellett megvála­szolnia. P. J. „A LEGNAGYOBB ROSSZ ÉS A NYŰBB BŰN A SZEGÉNYSÉG.” LEGSZÖR­(Shaw) Ünnepelt a kisebbség Sarkad térségében „A kezeimet is vegyétek meg!” Mint minden éjszakán, február 13-án, szombaton is sűrű sötét­ség lepte be Sarkad térségét, ám két helyen, a sarkadi Peli­kán étteremben és a Méhkeré­ki Művelődési Házban a szo­kottnál is nagyobb világosság ragyogott. Ez a nap a kisebbsé-. gek napja volt a térségben. Sarkadon a megyei cigányklu­bok találkoztak egymással, és egy hajnalig tartó bál kereté­ben muzsikáltak, énekeltek, táncoltak, míg Méhkeréken a Hagyományőrző Néptánc­együttes megalakulásának 45. évfordulóját ünnepelte a falu román nemzetiségű lakossá­ga. A méhkeréki esemény je­lentőségét hangsúlyozta, hogy az ünnepségről a Magyar Tele- vízió is készített felvételeket. Mint dr. Rúzsa György méhke­réki polgármester elmondta, nagyon örül, hogy a 350 férő­helyes kultúrház ezen az estén szűknek bizonyult, mert ez azt jelenti, hogy mind a meghívott vendégek, mind a helybéliek nagyra értékelik az itt őrzött zene- és tánckultúrát. A Nem­zeti és Etnikai Kisebbségi Hi­vatal mindezt még azzal is ki­fejezésre juttatta, hogy a helyi néptáncegyüttesnek 100 ezer forintot adományozott a 45. évfordulójára. A Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Alapít­vány ugyanakkor 80 ezer fo­rinttal járult hozzá ennek az emlékünnepségnek a megren­dezéséhez. A méhkerékiek ezt az alkal­mat használták fel arra is, hogy felidézzék két közelmúltban elhunyt méhkeréki származá­sú hagyományőrző, Nyisztor György népitáncos és Kovács Tivadar zenekarvezető mun­kásságát. Gyuri bácsiról, aki hat éve nincs már a népi tánco­sok körében, Born Miklós, a megyei táncszövetség elnöke emlékezett meg, míg Kovács Tivadarról egy budapesti ta­nítványa, munkatársa, Sebő Ferenc népzenekutató be­szélt: — Azt mondják, a kultúra öröklődik. Engem Tivadar ta­nított meg rá, hogy ez nem igaz. A kultúrát tanulni kell. Egy alkalommal, mikor Svéd­országban jártunk, valaki meg akarta venni Tivadar csodála­tos hangú hegedűjét. A mester át is adta kipróbálásra a hang­szert, ám az nem szólt szépen. Ekkor azt mondta a vevőnek: „A kezeimet is vegyétek meg hozzá!”... Magyar Mária Nincs háború, de béke sem radt „takarítást”, a közbizton­ság megteremtésére vonatko­zó ígéretét. Kétségbe vonta, hogy a sportegyesület tavaly több mint egymilliót kapott volna, s hajói értettük, a fiata­lok lakásépítésének támogatá­sát szorgalmazta. Fölösleges­nek találta az általános iskolai tornaterem megépítését, jobb­nak ítélte, ha évi 480 ezerért az iskoláktól több kilométerre lé­vő sportcsarnokban tartanák meg a testnevelési órákat. Mócz György és Dehelán István hozzászólását követően Szántó Petemé kért szót. A kereskedelem hiányosságait a testületen kérte számon, s el­panaszolta, hogy reggel a tej- csarnokban egy úr azt mondta neki, hogy „ha nem bírok a bőrömmel, összecsomagol­nak, s mehetek vissza Pestre”. Kevesellte a művelődési ház költségvetését, kifogásolta az utak, a járdák állapotát, s azt állította: ha Kétegyházán megszólal valaki, megfélem­lítik. Dr. Mungyán György elíté­lően szólt a kétegyházi köz­morálról, s felsorolta a botrá­nyosnak ítélt helybéli történé­seket. Lempert László és több más — akár többszöri — hoz­zászóló után a polgármester, a jegyzőnő, a testületi tagok és a hivatali dolgozók egyike-má- sika részletes választ adott a kérdésekre. Az ülés végén többen is ki­fogásolták egyes hozzászó­lóknak a nemzetiségi feszült­ség kiváltására is alkalmas, nap folyamán tett megállapítá­sait. Hangsúlyozták: Kétegy­házán mindig is békében éltek a különféle anyanyelvet be­szélők. A falugyűlésen tehát — szerencsére — elmaradt a „gátszakadás, földindulás”, s a rendezvény megmaradt an­nak, amit e fórumoktól eddig is, máshol is megszokhattunk. Kiss A. János Pártvélemények a falugyűlésről A gyűlés után Csumpilla Péternével, az MSZP helyi vezetőjével és Szelezsán Péterrel, az SZDSZ kétegyházi szervezetének ügyvivőjével arról beszél­gettünk: akarta-e most a közvélemény ezt a falugyűlést, illetve miként véle­kednek a törvényesen be nem jegyzett „konkurenciáról”? Csumpilla Péterné: — A lakosság döntő többsége semmit sem vár, csak az iránt mutat érdeklődést, hogy milyen csetepaté lesz. A költségvetés az önkor­mányzat feladata. A falugyűlésen csak egy csoport jelent meg, az, amely az egészet kezdeményezte. A pártok nem szóltak hozzá, ez nem is lett volna célszerű. A magukat függetlennek mondókat jobban meg kellene ismernünk. Tanácskozásaikat végighallgattam. Amit felvetnek, részben igaz. A falugyű­lésen azonban mindezt nem a szokott élességgel vetették fel. Vannak közöttük nagyon józanul gondolkodók is. Nem akarom megbántani őket, de néha túlzásokba bocsátkoznak, s személyekre „mennek”. Úgy látszik, ez ma divat. Szelezsán Péter: — A mai összejövetel olyan „függetlenek” kezdeményezé­se, akik megbánták, hogy hatalomra segítették a mostani vezetést. A polgárok keveset értettek a beszámolóból. A költségvetés alulfinanszírozott, hasonlít az 1991-eshez. A testület, a hivatal nem áll feladata magaslatán. ígéreteket tettek, amelyeket a jövőben sem tudnak majd teljesíteni. Az SZDSZ megke­reste a függetlenek csoportosulását. Tárgyalási ajánlatot tettünk nekik. Ál­láspontjaink között nincs nagy különbség, ám átgondoltabb nyilatkozatra van szükség. Az SZDSZ felvállalja a képviseletüket. Kifogásoljuk, hogy az új testületi tagokat nem eskették fel. A beszélgetés végén mindkét párt képviselője fontosnak tartotta hangsú­lyozni: Kétegy házán nincs és nem is volt nemzetiségi probléma. K.A.J. Saraiéira szorítva Ki a legmagyarabb!? Igazán nem mondhatjuk, hogy koszorús színműírónk nem gondol ránk. Pistánk mindig kigondol valamit a mi szóra­koztatásunkra. Most például azt találta ki, hogy játsszunk magyarságosdit. Miután nem érkezett elég fel-, bocsánat bejelentés a magyarság elleni vétkekről mentés hon­anyánk bizottságához, nosza kifundálta, hogy csak az igaz magyarokat támogatják. Természetesen, hogy ki az igaz magyar, azt ők, illetve egy bizottság dönti majd el. Lelki szemeimmel már látom is ezt a zordon, kacagányos-prusz- likos honmentő testületet, amint szigorúan vallatom fog mindenkit. Javasolnék néhány szempontot a vizsgálathoz, először mondjuk anatómiából: népnemzeti-e a gerince, nem feltűnően vörös-e a vére, ami bolsevik beütést takar, van-e elég nagy füle, hogy meghallja, ha valaki bántja a magyart, vérben forog-e a szeme, ha a kommunistákról esik szó? Aki mindezen szigorú követelményeknek megfe­lel, annak helye van az Úton. A többiek meg takarodjanak Európába, mert ez az út nem oda vezet. Gila Károly ( Folytatás az 1 .oldalról) ség ennyi. A tévedésért a hall­gatóságból senki sem kért el­nézést... Megtudtuk, hogy az összes adathoz eddig is bárki hozzáférhetett volna, hiszen a testületi ülések anyagait a könyvtárban folyamatosan el­helyezték. Á vitában Parászka Péter többek között kifogásolta a ká­beltévé működését, a segély- csomagok szétosztását, s a polgármestert munkarendjé­nek ismertetésére kérte. Vitat­ta, hogy a polgármester és a testület miért nem ragaszko­dott a falu első emberét érintő egyik újságcikkben leírtak ki­vizsgálásához. Hasonló ügyekben szólalt meg Árgye- lán István is, aki az újfalusiak hátrányos helyzetét vázolta fel, s a falu gázellátásának megszervezéséről érdeklő­dött. Szóvá tette, hogy a Mező­gépnél nagy mennyiségű ve­szélyes hulladékot tárolnak. Grósz György a „függetle­nekhez” tartozását hangsú­lyozva számon kérte a polgár- mesteren a hivatalban elma­Árgyelán István az újfa­lusiak hátrányos helyzetéről beszélt FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom