Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-13-14 / 37. szám

àRÉKÉS MEGYEI HÍRI jf MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM 1993. február 13-14., szombat-vasárnap Swayze, A Puszta acél című amerikai film magyarországi premierje február 19-én lesz. Nomad, a főszereplő, A végzet harcosa: Patrick Swayze. A homályborította jövőben magányos vándor vág ke­resztül a sivatagon. A háborúk dúlta világ még nem tért magá­hoz a csapásoktól, a víz a leg­nagyobb kincs, s ritkák a ter­mékeny oázisok. A pusztasá­a végzet got a buckalakó mutánsok uralják, s velük kell minden­nap megküzdeni a túlélésért hősünknek, Nomadnak... Swayze rajongóinak hadse­rege — akik még mint délceg déli úriembert, Orry Maint fe­dezték föl maguknak az „Észak és Dél” című grandió­zus tévésorozatban — talán nem is gondolta volna, hogy Swayze eredetileg magasan harcosa kvalifikált táncos volt, és olyan társulatoknál tökéletesí­tette tudását, mint a Harkness Balett, a Joffrey Balett és az ABT társaság. Tánctudomá- nyáról mindenki meggyőződ­hetett a „Dirty Dancing” című filmben. A sok évnyi gyakor­lat nagy segítségére volt, ami­kor a harcművészet fogásait és a gondosan kidolgozott párvi­adal-jeleneteket kellett elsajá­títania a Puszta acélban. Swayze nem is tud olyan időszakra visszaemlékezni életében, amikor a színpad ne játszott volna szerepet életé­ben. Édesanyja, Patsy Sway­ze, táncos és koreográfus volt, és Patrick mindent megtanult tőle, amint „lábra tudtam áll­ni”. A tánc iránti szeretete és tehetsége hatalmas elszánt­sággal párosult, és Houston északi külvárosában, ahol fel­nőtt, kortársai szinte mulattak rajta, micsoda elszántsággal és méltósággal készült minden idejében választott pályájára. Swayze tehetsége és szorgal­ma azonban meghozta a gyümölcsét: a Broadwayn el­táncolhatta a legnagyobb fő­szerepeket. S a színház után meghódította a filmvásznat is... A Nyilas Misik iskolája Ahol a lélek művelése létkérdés A szülők és a pedagógusok tapasztalata összecseng: gyerme­keink lelki nevelése és ebben a művészet szerepe rendkívül fontos a mai világban, talán fontosabb, mint valaha. A tárgyi tudás, az oktatás az éremnek csak az egyik oldala, a másik a szeretetteljes lelki gondoskodás. Mindkettő akkor lehet iga­zán eredményes, ha a szülők és a pedagógusok — az otthon és az iskola — képesek együttműködni, egymást segíteni. A művészeti nevelés jelentőségéről beszélgettünk a Békéscsa­bai 9-es Számú Általános Iskola vezető pedagógusaival. — A lélek művelését, a szín­ház szeretetére nevelést mindig is alapvető kérdésnek tartottuk, és ma különösen annak tartjuk — kezdte beszélgetésünket Széplaky Endréné igazgatónő. — Templomnak tekintjük a színházat, ahová időnként el­visszük a gyerekeket, előtte ün­neplőbe öltöztetjük a lelkűket. Azt szeretnénk, ha előadás után emelkedett hangulatban men­nének haza. Ez a törekvésünk Miszlay István igazgatósága óta folyamatos és töretlen fogadta­tásra lelt a mindenkori színház­vezetőnél. Nélkülözhetetlen­nek tartjuk a gyermekszínházat, de csak azt a gyermekszínházat, amely két alapvető szempontot hajlandó figyelembe venni: az egyik az életkori sajátosság, a másik a magas színvonalú pro­dukció. Hogy miért éppen a 9-es isko­lában ültünk le beszélgetni? En­nek több oka van. Nem titok, hogy az igazgatónő férje nyug­díjas színművész, mégsem ez a lényeg. Volt olyan időszak, amikor ebben az iskolában a tanulók 100 százaléka rendel­kezett színházi bérlettel, a ki­csik gyermekelőadásokra, a fel­sősök ifjúságira. Nagy szeretet­tel és hálával emlékeznek Lo­vas Edit korszakára, aki „euró­pai színvonalra emelte a gyer­mekszínházat Békéscsabán”. A tanárok szerint azért, mert felis­merte: a színház szeretetére már a kisgyermekeket nevelni kell, és azért fáradozott, hogy szak­mailag a maximumot nyújtsa. Szó esik a Soós Imre országos művészeti táborról, a rendha­gyó irodalmi órák sikeréről. Az iskola és a színház példa­értékű együttműködése más té­ren is megnyilvánult: húsz év­vel ezelőtt már volt Légy jó mindhalálig bemutató Békés­csabán! S Nyilas Misire akkor is a 9-es iskolában találtak rá: Ma­day Emőke játszotta a főszere­pet. Mint ismeretes, a jelenlegi Nyilas Misi, azaz Sánta Laci szintén a 9-es iskola tanulója. Az egész nevelőtestület büszke Lacira, aki Nyilas után a Kis Herceg címszerepét is játssza. Túl sok fantázia nem kell ah­hoz, hogy kitaláljuk, mekkora terhelést, igénybevételt jelent két ilyen nagy szerep egy ötödi­kes-hatodikos gyermeknek. S nem árt, ha a pedagógusok sze­retik a színházat, hogy elnézzék a diáknak, ha nem készült, ha hiányzik az iskolából, mondjuk félévkor, amikor a jegyeit kelle­ne lezárni. Köszönetét persze nem kaptak (nem is vártak), de még rendes kikérőt sem... Ami­kor elkezdődtek a próbák, Laci nem ment iskolába. Tanárai ag­gódnak, felelősnek érzik magu­kat: kíméletlen a 3 hetes fel­készülési idő a premierre, a 2-3 előadás naponta, nincs kettős szereposztás. Laci azt mondta: „Belehalok, hanem lehetek Kis Herceg...” Ezért engedték el. Beszélgetőpartnereim büszkén sorolják a neveket: hány tanulót, színészpalántát adtak már a színháznak! Az Oli­ver című musical gyerekhadára magam is emlékszem, az volt az iskola fél énekkara. Aztán két kisfiú a Hamlet csabai előadásá­ban. — Igazi barátság volt a szín­ház és az iskola között. Naponta érzékelték a gyerekeink: rajzol­tak díszletet, jelmezt készítet­tek, és olyan boldogok voltak, amikor a színpadon viszontlát­ták a terveiket — mondja Győr- fi Károlyné igazgatóhelyettes. — Kár, hogy vége lett. Pedig az iskolák azt remél­ték, hogy a hagyomány folyta­tódik. A Jókai Színház történe­tében a gyermekszínház évtize­dek óta külön és kiemelten ke­zelt fejezet volt. Erre a tevé­kenységre a színház támogatást kapott, itt készültek a televíziós koprodukciók, évente 4-5 gyer­mekdarabot mutatott be a társu­lat, és a színészek nem tekintet­ték mellékesnek ezt a feladatot, éppen ellenkezőleg. Tímár Zol­tán igazgató-főrendező beikta­tása után levélben kereste meg a megye iskoláit, a műsortervhez ötleteiket kérte. A 9-es iskola válaszolt, és a pedagógusok most azt sérelmezik, hogy véle­ményüket valójában nem vette figyelembe a színház vezetője. Benedicty Gyuláné azt hang­súlyozza, hogy a gyermekekből lesz a jövő közönsége: — A gyermek a legnagyobb kritikus, ha az előadás olyan, hogy azon elcsodálkozik, önfe­ledten átéli, akkor feltöltődik. Ma azért nagyobb a színház fe­lelőssége, mert a gyerekeket egyre nehezebb olvasásra szok­tatni, a rengeteg tévécsatorna, a video eláraszt bennünket. De valódi — irodalmi, esztétikai, erkölcsi — értéket hol kaphat­nak? — Nem közömbös, hogy a szülők hogyan viszonyulnak az iskola törekvéséhez — mondja László Istvánné. — A szépér­zékre, a jóra igyekszünk nevel­ni. Volt olyan szülő, aki egy-egy szép előadás után örömmel új­ságolta, hogy újra el kellett vin­ni a gyermekét, mert annyira tetszett az előadás. Most kicsit félve nézünk a Kis Herceg elé, ami nem alsósoknak való. Valami megszakadt: a gyer­mekszínházi hagyomány Bé­késcsabán és az együttműködés az iskolával. De megszakadt va­lami a szívekben is. Talán azért, mert más időket élünk ma, mint tegnap vagy húsz évvel ezelőtt. Sok minden változott, így a színház arculata, az iskola tö­rekvései, a gyermekeink ízlése is. Talán éppen ezért érdemes folytatni, ami szép volt. Nœdzœlsky Katalin Szerb írók önmagukról és a háborúról Hallgatnak a múzsák Dusko Trifunovity: „Ha tud­nám a megoldást, a hadszínté­ren lennék vagy a politikusok között” Dragomir Popnovakov: „A Vajdaságban idáig jól meg­voltunk egymással” Kása Pelity: „A mi kívánsá­gunk csak ennyi: éljünk!” „A háborúban hallgatnak a mú­zsák.” — Nem látom azt az okot, amely előidézte a jelenlegi drá­mát —jelenti ki Rása Pelity. — Ezen az Isten adta földön nem fertőzhetik meg külső erők a népeket, a nemzetiségeket, az egyéneket. A mi kívánságunk csak ennyi: éljünk! — A Vajdaságban idáig jól megvoltunk egymással, nem hi­szem, hogy ide is átterjedhetne a háború — veszi át a szót Drago­mir Popnovakov. — Nagyon sok magyar barátom van, ők cáfolják, hogy bárki is megsér­tené a jogaikat. Válaszolnék e kijelentésre, de Popnovakov olyan gyorsan „lerántja a leplet” a vajdasági magyarok egyik jeles képvise­lőjéről, hogy jobbnak látom más irányba terelni a beszélge­tést. Afelől érdeklődöm, mi­lyennek látják a Magyarorszá­gon élő szerbek helyzetét. — Kétlem, hogy elégedettek lennének—így DuskoTrifuno- vity. -— Sietek azonban leszö­gezni: identitásuk megőrzésé­ért maguk a szerbek is többet tehettek volna. — Annál is inkább, mert a magyar egy erős, beolvasztó tí­pusú nép — folytatja Popnova­kov. — A honfoglalás után a magyarok asszimilálták az itt élőket, ez köztudott. De hogy magunkról beszéljek: csak 1690-ben 50-70 ezer lehetett a Magyarországra menekült szer- bek száma. Hová lettek, miért nincsenek ma több százezren? A kérdésre nem tudtam és nem is akartam válaszolni, hi­szen innen kezdve képletesen sem beszéltünk volna egy nyel­ven. Sajnos. S hogy így van, ez legkevésbé a mi bűnünk. Mi pusztán irodalmi kérdésekről szerettünk volna szót váltani. Mhnfst György A közelmúltban jó sorsom összehozott a mai szerb iroda­lom három kiválóságával. Dusko Trifunovity a legidő­sebb, 1933-as születésű. — Azokban az években nőt­tem fel, amikor sok mindent el lehetett érni, de sok mindent el is lehetett veszíteni — mondja számomra kissé talányosán. — Boszanszki Brodban születtem, nagyon sokáig, 35 évig Szaraje­vóban éltem. Ott körülbelül 35 könyvet írtam, verseket, drámá­kat, regényeket. Mégis talán ar­ról vagyok a leghíresebb, hogy a televízióban én vezettem a nép­szerű zenei műsorokat. Jelenleg Újvidéken élek, hiszen Boszni­ában dúl a háború, és én már csak életkoromnál fogva sem vagyok alkalmas ilyesmire. Különben is: ha értékes az iro­dalmi munkásságom, akkor há: ború nélkül is az. Szándékom­ban áll még néhány könyvet megírni. Dragomir Popnovakov a kö­vetkezőket mondta el magáról: — 1938-ban egy bácskai fa­luban születtem. A jugoszláviai népiek irodalmából diplomáz­tam. 1980-tól négy éven át a Vajdasági írók és Költők titkára voltam, jelenleg egy könyvkia­dó és -forgalmazó vállalatot ve­zetek. Eddig hat könyvem je­lent meg, ezek közül a legismer­tebb a Szerb rapszódia. Mivel érinti a magyarországi szerbe­ket, folytatásokban a budapiesti Narodne Novine is közölte. A vállalatomnál olyan régi köny­vek megjelentetését tervezzük, amelyek az elmúlt 50 évben in­dexen voltak. A célunk nem ke­vesebb, mint a szerb szellemi­ség feltámasztása, megerősíté­se. Elsőként egy ismert törté­nésznek, Sztanoje Sztanoje- vitynek a Szent Száva című mű­vét adjuk ki. Szent Száva volt az első szerb irodalmár, a szerb egyház megalapítója, írásbeli­ségünk megteremtője. Rása Pelity Kelet-Szerbiá- ban született, Pozsarevác köze­lében. — Gyermekkoromat patri­archális családban töltöttem, innen az ilyenfajta demokrá­cia iránti igényem, az öntuda­tom és a pravoszláv meggyő­ződésem — bocsátja előre. — A nyugati kultúránál közelebb áll hozzám a bizánci. Eddig 11 könyvet írtam a felnőtteknek, egyet pedig a gyermekeknek. Az íráson kívül antológiákat szerkesztek, ezekből eddig öt látott napvilágot. Az első a borról szól. Ez a kötet megmu­tatja, hogy a bor mennyire je­len van a szerb költészetben, a szerb kultúrában. A második antológiámat az anyáknak, az anyák tiszteletére állítottam össze. Tudomásom szerint ez az utolsó olyan könyv, amely­ben még együtt szerepelnek a jugoszláv költők. Megjelené­se után létrejött az az állapot, amely ma is tart. Terveimben szerepel egy kötet a szentekről és egy a vasárnapról. Ezekre azért van szükség, mert az em­ber elvesztette Istent, a patriar­chális életet, a meghitt vasár­napi ebédet, az egybegyűlt családot. — Ez így van — szaladt ki a számon —-, bizonyság rá a há­ború. Hogyan lehetne önök sze­rint véget verni ennek az eszte­len öldöklésnek? — Ha tudnám a megoldást, a hadszíntéren lennék vagy a po­litikusok között — nevet fel ke­serűen Dusko Trifunovity. — Mivel ezt nem tudom, azon dol­gozom, hogy szebbé tegyem a még hátralévő életet. Ki kell várni a dolgok alakulását, s ez nem hazafiatlanság. Ön idézte: Temesvári vendégjáték Gyulán Gyulán vendégszerepeit csütör­tökön a temesvári színház ma­gyar és román tagozata; az előa­dásokat az Erkel Ferenc Műve­lődési Házban tartották meg. Délután a román színtársulat egy zenés mesejátékot, a „Hét tengeren és hét mesén túl,, című darabot román nyelven mutat­ták be a helybeli nemzetiségi színházbarátoknak. Este a Te­mesvári Csiky Gergely Színház névadójának „Buborékok,, cí­mű művét játszották. A temes­váriak gyulai vendégszereplé­sére a bánsági város színházai­nak határ menti kapicsolatépítő törekvése jegyében került sor. Építőanyag-vásár - amíg a készlet tart! — Nyílászárók 10% engedménnyel — betonáruk 10% engedménnyel — árengedményes olasz padlólapok 850—1110 Ft/m2 — cseh diószén 598 Ft/q — orosz kőszén 615 Ft/q — tatai gyöngybrikett 510 Ft/q — importcement 560 Ft/q. (Az árak az áfát tartalmazzák!) 30 q feletti tüzelő- és cementvásárlás esetén a megye területén ingyenes házhoz szállítás! Február 15-étől a tüzelőutalványokat is beváltjuk! Bő választékkal várjuk kedves vásárlóinkat! TÜZÉP Kereskedelmi Kft. Békéscsaba, Ipari út 13. Telefon: 324-831, 321-948.

Next

/
Oldalképek
Tartalom