Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-01 / 26. szám
1993. február 1., hétfő <D cpOKl Taekwon-dósok Mezőhegyesről Hét éve csendben dolgoznak A minap Végegyházán találkoztunk egy maroknyi lelkes karatézóval, akikről hamar kiderült, hogy a Taekwon-do ágat képviselik, s akikről az is kiderült, hogy — a településtől függetlenül — a mezőhegyesi Zalka Máté Ipari Szakmunkásképző és Szakközépiskola diáksport szakosztályának tagjai. A klub indíttatása és működése tehát Mezőhegyeshez kötődik. Egyik hétközi edzésükön kerestük fel őket, s az öltözőben helyet foglalva Máté Józseffel és Máté Tiborral, az egyesület vezetőivel ültünk le beszélgetni. A névazonosság alapján feltételeztük, hogy testvérek, de kiderült még- csak rokonságban sem állnak egymással. A harmadik helyre csúsztak vissza a lila-fehérek a csoportban Bp. Spartacus GSC—Békéscsabai Előre KSE 23—22 (14—14) NB I-es női kézilabda-mérkőzés, Budapest, Kőér utca, 200 néző. V.: Ambrus, Hummel. Bp. Spartacus: KERNER — Nagy A., FARKAS 11 (7), BÍRÓ 4, Halmai 3, V1GLÁSI 3, Mankova 2. Cs.: Lakatos (kapus). Nagy H., László. Edző: Adorján János. Békéscsaba: Megyes — Mezőségi 2, Gherendi 3, SALAMON 5, BOHUS 5, Hochrajter 5 (2), Kovács 1. Cs.: Petri, Csenki 1. Edző: Csulik Pálné. Kiállítások: 10, ill. 8 perc. Hétméteresek: 7/7, ill 3/2. — A klub 1986-ban alakult és kisebb-nagyobb megszakításokkal folyamatosan működött — kezdi a bemutatkozást Máté József, aki kétdanos versenyző, többszörös országos bajnok és Európa-bajnoki bronzérmes. Tíz éve Taek- won-dózik. Hódmezővásárhelyről járt át edzéseket tartani, majd egy helyi „tanuló”, Raskó János vette át az irányítást. Már-már kialakulóban volt az új rend, amikor a katonaság közbeszólt. Ezt követően egy ideig hivatalos edző nélkül működtek. Három évvel ezelőtt indultak újra a régi felállásban, 19 fiatallal. Jelenleg hatvan, zömében diák ismerkedik a sportággal, s jár rendszeresen az edzésekre. Többségük általános iskolás, de sok felnőtt is kitartóan látogatja a tréningeket. Még az évben részt vettek egy csapattal az országos versenyen, jelentősebb eredményt pedig 1991-ben a megyei bajnokságon sikerült felmutatni. Máté Tibor első, Kiss Attila pedig harmadik helyezést ért el. Márciusban szintén megyei versenyen Fejes Zsolt, a 60 kg-os kategóriában lett első. A következő évben a megyei felnőtt bajnokságon Mi- kulán Róbert és Fejes Zsolt nyújtott kiváló teljesítményt. A legnagyobb próba egy budapesti, nyílt nemzetközi verseny volt, ahol Mikulán második helyezett lett. A helyi srácok sajnálattal állapítják meg, hogy az eredményeiket kevesen ismerik még Mezőhegyesen is, így nem részesülhettek — eddig legalábbis —■. semmilyen elismerésben. Jelenleg a klubvezetői feladatokat Máté József vállalta fel, Tibor (aki piros öves) a távolléte alatt helyettesíti, illetve besegít az edzéseken. Ahogy ők mondják: szeretnék minél hamarabb „felhozni” azokat a fiatalokat, akik a versenysportot választották. A többiekkel tömegsport jelleggel foglalkoznak. Január végén egy nemzetközi felnőtt versenyen öt fiatalt indítanak. Az alapvizsgákat évente kétszer, tavasszal és ősszel tartják. A koreái harcművészet ezen ága egyfajta önvédelmi rendszert jelent, ahol az ütés, a rúgás, a kéz- és lábtechnika játszik főszerepet. Érthető, hogy várnak minden bátor (és kevésbé bátor) diákot, felnőttet, aki vállalja a munkát. Hatéves kortól felső korhatár nélkül bárki jelentkezhet náluk, aki kedvet érez egy kis mozgásra, testedzésre. Ez a sport — speciális gyakorlataival — nagyban elősegíti az egészséges életmód kialakítását, a mozgáskultúra önállóan történő fejlesztését. Végül elmondják, hogy egy dolog soha nem hiányozhat: a kitartás! Erre a klub működése a legjobb példa... Halasi Mária I A mérkőzés 10 perces j késéssel kezdődött, I mert a lelátóról egy petárda repült a pályára. Mintegy 60 főnyi nagyon lelkes csabai szurkoló hangos buzdítása mellett kezdődött a csoportelsőséget eldöntő rangadó. A fővárosiak kezdtek jobban, az 5. percre 3—1-re elhúztak, de a vendégek megrázták magukat és két perccel később fordítottak (3—4). Gyors és változatos volt a játék, az előrések — Salamon irányításával — magabiztosan és eredményesen vezették támadásaikat. A 18. percben már három gól volt az előnyük (7—10) és ezt hat percen át tartották (10—13). A játékrész hajrájában a vendégek azonban többször is hibáztak, amit a fővárosiak kihasználtak. Fordulás után továbbra is nagy küzdelem folyt a pályán, s mindkét csapat nagy akarással küzdött. Felváltva estek a gólok (40. perc: 16—16). Ezután azonban „mélyrepülést” hajtott végre a Békéscsaba, Kovács, majd Bohus ziccert hibáztak, Gherendi többször is pontatlanul lőtt. Ezt a időszakot a szövetkezetiek ki is használták és 21—17-re elhúztak. Persze ebben közrejátszott az is, hogy a játékvezetői páros többször is a vendégeket sújtotta ítéleteivel. Ennek ellenére nem adták fel a lila-fehérek, nagy becsvággyal megkísérelték ledolgozni a hátrányt, de a szerencse is elpártolt tőlük, háromszor is a kapufáról kifelé pattant a labda. Ennek ellenére az 54. percben felzárkóztak (21—21), ami újabb reményt adott, ám az 56. percben Ambrus játékvezető egy jogtalan büntetőt adott a szparisok- nak, továbbá egy kétperces kiállítás miatt emberelőnybe kerültek a fővárosiak. Szemmel látható szabálytalanság után viszont nem járt büntető a túloldalon, sőt Salamon góljába bele is fújtak. Az 59. percben Gherendi egy 7 méterest elhibázott, Csenki viszont egyenlített (22— 22). Aztán újra a házigazdákhoz került az előny és az izgalmas utolsó egy percben végig a fővárosiak kapuja előtt pattogott a labda, egyenlíteni már nem tudtak a lila-fehérek. Jó iramú, küzdelmes, helyenként színvonalas mérkőzésen a békéscsabai csapat nem érdemelt vereséget. A vendégek a hazai pálya előnyét élvező fővárosiakat nem tudták „túljátszani”, amelynek a játékvezetők is részesei voltak. Ezzel a békéscsabaiak az alapbajnokságban a 3. helyen kötöttek ki. A rájátszásban — amely február 5-én folytatódik—7 ponttal rajtolnak a lila-fehérek. B. B. A nők így folytatják Miután a női bajnokság másik csoportjában tegnap este, a férfimérkőzés előtt a szegedi lányok 24—16-ra legyőzték a Debrecent, így a rájátszásban a békéscsabai lányok a Tisza- partiakkal folytatják. Ennek értelmében február 5-én, pénteken (17 óra) rendezik a Szeged—Békéscsaba, majd február 10-én, szerdán (18 óra) a Békéscsaba—Szeged találkozót. Szabó Károly: „Partiban voltunk” Küzdelem. Felvételünk nem a helyszínen készült Pick-Szeged—Békéscsabai Előre KSE 26—24 (14—12) NB I-es férfi kézilabda-mérkőzés, Szeged, 2500 néző. V.: Buvári, Pusztai. Szeged: Fekete R. — Oszlánczi 1, Sándor 4 (1), Mezei 2, Borsodi 6 (5), BARTÓK 7, Avar 4. Cs.: Dobos L. (kapus), Csavar 1, SZABÓ L. 1, Dobos Z. Edző: Kővári Árpád. Békéscsaba: TYETYÁK — Arató 1, Szabó R„ FEKETE L. 4, Dvurecscnszkij 3, MOHÁCSI 7 (1), Pocsai 2. Cs.: Begárdi 3, Moldován 4 (3), Dögé, Kiss S. Edző: Szabó Károly. Kiállítások: 10, ill. 14 perc. Hétméteresek: 9/6, ill. 6/4. Óriási érdeklődés kísérte a délalföldi rangadót. Némi meglepetésre a nagy szívvel harcoló lila-fehérek ragadták magukhoz a kezdeményezést: Arató és Mohácsi góljára csak Bartók tudott hamarjában válaszolni. Annál is inkább, mert ezután Tyetyák kapus percei következtek, aki az első negyedórában két hétméterest is hárított (6— 7). A játékvezetők — talán túl szigorúan — kiállították Pocsa- it, majd Aratót, az emberelőnyt viszont azonnal és ellenállhatat- lanul -k [használták a Tisza-par- tiak. Nemcsak beérték a Békéscsabát, hanem fordítottak is, így kétgólos előnnyel térhettek pihenőre. A fordulás után villámraj- tott vett ismét az Előre és nagy meglepetésre újra előnyhöz jutottak ( 14—17). Borsodi büntetői hoztak fordulatot a második félidő derekán, no meg az a tény, hogy a régi öreg, Szabó L. pályára lépett. A finis jól sikerült a házigazdáknak, az 50. percben egy újabb Borsodi büntetővel már náluk volt az előny (21—20). A hajrában Dögé két hibáját kihasználta a Pick-Szeged, s végül otthon tartották a két pontot. A játékvezetőket is meglepte a békéscsabaiak harcossága, sokszor nem is tudták milyen meccsen fújják a sípot. Izgalmas és látványos mérkőzésen szoros csatában nyert a bronzéremre kacsingató hazai csapat, de a lila-fehéreknek sincs mit szégyenkezniük, hősiesen és nagyon jól küzdöttek a Tisza partján, kulturált játékot nyújtottak. Nyilatkozatok. Kővári Árpád: — Egy harcos Békéscsabát győztünk le nagy csatában. Szabó Károly: — Eddigi idegenbeli mérkőzéseinkhez képest óriásit játszott a csapat, először hittek abban a fiúk, hogy van keresnivalójuk más pályán is. Méltó ellenfelei voltunk a Szegednek, amely a hazai pálya előnyét élvezve és kisebb hibáinkat kihasználva nyert csak. Partiban voltunk. V. J. Milánó olimpiát akar Milánó város tanácsa 42 szavazattal 33 ellenében úgy döntött, hogy a város benyújtja pályázatát a 2000. évi nyári olimpiai játékok megrendezésére, csatlakozik tehát a már jelentkezett városokhoz, amelyek közt ott van Berlin, Sydney és Peking is. Milánó jelentkezését heves viták előzték meg. A tanácsosok és a pártok egy része, köztük a baloldali demokraták és a zöldek ellenzik az olimpiát, mert az — véleményük szerint — nemkívánatos irányba tereli a városfejlesztést. Az ellenzők szerint népszavazáson kellett volna megkérdezni előbb a város lakosságát, s csak azután dönteni. Massimo Moratti, a jelentkezést támogató társadalmi bizottság vezetője a viták nyomán lemondott. ,,Azt reméltem, hogy ez a gondolat egyöntetű támogatásra talál, mert a város érdekét szolgálja. A kialakult megosztottság baljós előjel, és kétessé teszi a sikert" —jelentette ki. A polgármester, Piero Borghini is az olimpia mellett tört lándzsát, és azt mondta: ,A rendezés alkalom lehet arra, hogy a kenőpénzbotrány nyomán szégyenkezni kényszerülő város felemelje a fejét és ismét elismerést vívjon ki magának.” A támogatók valamennyien úgy látják: az olimpia remény és nem veszély a város számára. A tervezet szerint a milánói olimpiát teljes egészében magáncégek rendeznék meg, piaci alapon. Az előzetes költségvetés 1385 milliárd líra (közel 1 milliárd dollár) kiadást tartalmaz az új létesítményekkel és infrastrukturális kiadásokkal együtt, és 1461 milliárd (kereken 1 milliárd dollár) bevételt feltételez, tehát a vállalkozást nyereségesnek látja. A támogatók aláhúzták, hogy az olimpia megrendezése „munkát, a foglalkoztatottság növelését, megrendeléseket jelent, jó tehát a városnak és a vállalkozóknak egyaránt”. Többen csak azzal a feltétellel adták igenlő szavazatukat, hogy közkiadások nem fordíthatók az olimpia céljára és a környezeti szempontokat messzemenően figyelembe veszik, az olimpiai falut pedig utólag hasznosítják. Mindezek betartására társadalmi ellenőrző bizottságot javasolnak. A zöldek szerint viszont: „az elején szép szavak és ígéretek hangzanak el, a megvalósításkor azonban a haszonelv mindent félresöpör majd, amit számos szomorú tapasztalat igazát”... Courier is az élen Szeles Mónika után az amerikai Jim Courier fi is megvédte bajnoki címét a 4,8 millió dollár összdíjazású nyílt ausztrál teniszbajnokságon. A 22 éves teniszező a férfi egyes döntőjében négy szettben bizonyult jobbnak a svéd Stefan Edberg- nél, aki ellen az elmúlt évben is diadalmaskodott. Courier az első két játszmában gyorsan, 6:2, 6:1 arányban nyert. Ezután Edberg következett és 6:2- re hozta a harmadik szettet. A negyedik játszmában 5:5-ös állásnál a svéd teniszező többször is lehetőséghez jutott, azonban minden alkalommal hibázott, így a világranglistavezető Courier nyerte az elsőségért járó 410 000 dolláros pénzdíjat. A női párosok döntőjében az első helyen kiemelt Fernandez, Zvereva duó magabiztosan győzte le a Shriver, Smy- lie kettőst. Allofs abbahagyja Az idény végén befejezi játékos pályafutását a német labdarúgás egyik kiváló góllövője, Klaus Allofs. A 36 éves csatár úgy döntött, hogy nem kívánja gyengébb képességű együttesnél folytatni, elérkezett az idő, hogy visszalépjen a profi labdarúgástól. —Nem akarom, hogy egyre többet legyek pályán kívül, tartaléksorban. A Werderrel feltettem a koronát pályafutásomra — nyilatkozta Allofs, aki aktív részese volt a brémai együttes tavalyi KEK- elsőségének. Valóban, az 56-szoros válogatott támadójátékos az elmúlt fordulóban többször a kispadra kényszerült, mivel Otto Rehhagel vezető edző a fiataloknak szavazott bizalmat. Ám ha nem ment a csapatnak, kénytelen volt pályára küldeni Allofsot és ő rendre betalált az ellenfelek kapujába. Tizennyolc éves profi pályafutásának legszebb éveit a csatár Franciaországban töltötte. Előbb az Olimpique Marseille, majd a Girondins Bordeaux együttesét erősítette s nyert francia bajnokságot és kupát is. — Nagyon szerettem Franciaországban játszani. Az én stílusomat a franciák értékelték és anyagilag sem jártam rosszul — mondta Allofs, akinek éves jövedelme akkoriban 1,2 millió márka volt. A válogatottal 1980-ban kivívott Európa-bajnoki cím jelentette számára a csúcsot. A hollandok elleni mérkőzésen például mester- hármast ért el, majd később a nemzeti tizenegy csapatkapitánya is lett. Az ősztől végre fő hobbijának szentelheti minden idejét, szabadon járhat galoppversenyekre. Düsseldorfba költözik és szeretné kitanulni az edzői szakmát, hogy a jövőben esetleg ismét visszatérhessen a profi labdarúgásba. Ez azonban nem ígérkezik könnyűnek, márcsak azért sem, mert a kispadról nem lehet gólokat rúgni...
