Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-09 / 33. szám

Az oldalt szerkesztette: Kiss A. János. Telefon: (66)450—450 Enged az APEH Gyula. — Az APEH arról tájé­koztatta Nagy Mihályt, a város ipartestületének titkárát, hogy mindazok, akik alanyi áfa-men­tességüket az idén is fenn kíván­ják tartani, február 28-ig telje­síthetik bejelentési kötelezett­ségüket. Mint ismeretes, január 31-éig kellett volna megtenni ezt, azonban a szükséges nyom­tatvány hiánycikké vált. A tervezés napja Lökösháza. — A képviselő- testület január 25-én megtar­tott ülésén elfogadta munka­tervét és az 1993. évi végleges költségvetést. Erkel-bál az Erkelben Gyula. — Az Erkel gimnázi­um szombaton este, az Erkel Művelődési és Közösségi Házban rendezte meg szalaga­vató ünnepségét és bálját. A nagy sikert aratott műsorban többek között a Beleznai Györgyné által vezetett ének­kar, a gimnázium irodalmi színpada lépett fel. A jelenle­vőket Kopányi Attila diáki­gazgató szavai után Kereské- nyi Miklós, a gimnázium igaz­gatója köszöntötte. A gimná­zium baráti körének frissen alapított emlékplakettjét a helyszínen Ibos Gyula tanár úrnak adták át. A másik kitün­tetettnek, Sziráki László tanár úrnak a közeljövőben Buda­pesten nyújtják át az elisme­rést. A szalagok feltűzése után társastác-bemutató, vacsora és bál következett. Kiadják a földet Kétegyháza. — A község jegyzője február 12-én, pénte­ken 9 órára, a művelődési ház­ba tűzte ki a részarány-földtu­lajdonosok közgyűlését. Ezen választják majd meg a földkia­dó bizottságot. A határozatké­pességhez a jogosultak lega­lább egyharmadának jelenlé­tére van szükség. Az esemény 1100 kétegyházit érint közvet­lenül. Be kell vallanunk... Gyula. — Az APEH munka­társai február 12-én, pénteken 8-tól 16 óráig és 15-én, hétfőn, hasonló időben a gyulai ipar­testületnél átveszik és alaki szempontból átnézik a vállal­kozók adóbevallásait. Az oldalt B. Sajti Emese, Béla Vali és Kiss A. János írta. A fotókat Lehoczky Péter készítette GYULA ÉS KÖRNYÉKE \ 1993. február 9., kedd Gyula vendége lesz Kapus György Nánási János tűzoltó századossal, a Gyulán sorra kerülő nemzetközi tűzoltó csillagtúra operatív szervezőjével beszélget Kapus György Ausztria idegen- forgalmi hivatalának magyar- országi irodáját vezeti. Édesap­ja a II. világháború után Brazí­liába került. Ott született Kapus úr. Édesanyja brazil. Ausztriá­ban 1977-ben telepedett le. Osztrák állampolgár. Dolgo­zott. légitársaságoknál, végig­járta a szállodai ranglétrát. Bécsben a közgazdasági egye­tem idegenforgalmi szakát vé­gezte el. Hét nyelven beszél. — Ausztria idegenforgalmi nagyhatalom. Mégis, mintha nem várt módon, teljes ko­molysággal törődne a korláto­zott számú magyar érdeklődő­vel. ■— Valaha Magyarország volt Ausztria egyik fő ven­dégküldője —válaszolta Kapus György. — A magyarok nélkü­lünk is jönnének Ausztriába, de látjuk: hihetetlenül informálat- lanul indulnak el. Ezen igyek­szünk segíteni. Manapság már nem elég egy szép táj: ha nem tudatosítjuk, hogy oda kell menni, s mit kell ott megnézni, akkor nem jönnek az emberek. Ausztria idegenforgalmi vonz­ereje óriási munka eredménye. Az idegenforgalomban dolgo­zókban tudatosítani kell, hogy mit jelent számukra a vendégfo­gadás. — Feladatuk az is, hogy az osztrákok figyelmét felkeltsék Magyarország iránt? — így közvetlenül nem. De a két országnak közös idegen- forgalmi jövője is van. S ez számunkra sem mindegy. Az a határ, amely Ausztria és Ma­gyarország között húzódott, most keletebbre került. Erről mintha megfeledkeznének Magyarországon. Ami Auszt­riát illeti: ma már nem sokkal kerül többe egy ausztriai üdülés, mintha a Balatonnál töltené a szabadságát valamely magyar család. De nem erre akarunk alapozni. Ausztriában minde­nek előtt embernek tekintik az odalátogatókat. Másik erőnk a természet és a vendégek szere- tete. A maguk erejéből Gál Ottó: Az informatikát akarjuk fejleszteni Senkinek sem könnyű manap­ság, miért éppen a gyulai moz­gáskorlátozottaknak lenne az? Sajátos gondjaik számbavéte­lére, ha lehetséges, megoldá­sára már régebben létrehozták egyesületüket. A Mozgáskor­látozottak Gyulai Egyesülete — neve ellenére Dévaványá- tól Battonyáig — számos más település sorstársait is össze­fogja. Bár valami belvillongás — lehet, hogy egy szimpla sér­tődés — megosztani látszik a mozgáskorlátozottakat, az ér­dekképviselet súlypontja vi­tathatatlanul ebben az egyesületben található. — December 22-én a HIT- alapítvány képviselői megke­restek bennünket — mondta Gál Ottó, az egyesület elnöke. — Az alapítvány a szájjal, láb­bal festők képeinek reproduk­cióit árusítja. Az ebből szár­mazó bevételt a mozgássérül­tek megsegítésére, éltetkörül- ményeinek javítására ajánlják fel. A felhasználásról az egyesületek szabadon dönte­nek. Azóta 30 ezer forintot át is utaltak a számlánkra. — Mire fordítják ezt a pénzt? — Egy számítógépes háló­zatot akar kiépíteni az orszá­gos szövetségünk. Az infor­matikát magunk is fejleszteni akarjuk. Erre gyűjtünk. Gyor­sabban és hatékonyabban sze­retnénk intézni a rászorulók ügyeit. Sál Máriától, az egyesület titkárától megtudtuk, hogy nem csupán 930 tagjukat segí­tik. Az mozgáskorlátozottak érdekvédelmének nem feltéte­Sal Mária elmondta, hogy nem csupán a tagjaikat segítik le az egyesületi tagság. Az ér­demi munka akár csak felvá­zolása is egy újabb beszélge­tést igényelne. Most csupán egy érthetetlen helyzetet ten­nénk szóvá. Vajon miért kell minden alkalommal orvosi vizsgálatra ideutazniuk azok­nak a mindkét lábukat elvesz­tett, végleges állapotú moz­gássérülteknek, akik számára az egyesület bármit is el kíván intézni? Sí, Elek A németországi Crailsheimból érkezett rövid eleki látogatásra Schneider József tanár. Három német kollégájával tavaly né­met nyelvi szemináriumot tar­tott a helybeli óvónőknek, taná­roknak. A német kormány tá­mogatásával az idén már öt ilyen szeminárium lesz Ma­gyarországon, az egyik lehető- séget Schneider úr akarata sze­rint ismét Elek kapja. Tavalyi útja során került szóba, hogy az eleki gyerekek örömmel síelnének, volna is ho­vá menniük, csak éppen nem rendelkeznek a szükséges fel­szereléssel. Az Elekről elszár­mazott tanár most különféle sí­léceket, sícsizmákat, síbotokat, síöltönyöket és síkesztyűket ho­zott magával. Valamennyit az eleki gyerekeknek ajándékozta. Kilencven német nyelvű köny­vet is eljuttatott a helyi német egyesülethez, melyet a lakosság remélhetően haszonnal forgat­hat majd. A harisnya helyett Gyula. — Megszűnt a négyhá­zas híd lábánál lévő harisnya­bolt. A helyében nyílt, szépen berendezett boltban bőrkabáto­kat, mellényeket, dzsekiket áru­sítanak nagy választékban. A legújabb divat szerint megvarrt bőrkabátok meglepően olcsón kaphatók. Hét színben és nem akármilyen minőségben árusí­tanak farmernadrágokat, szok­nyákat, kosztümöket és férfi szövetnadrágokat. Nem kérdés Csak tudnáni, mit kell ezen fontolgat­ni?! A minap arról olvashattunk, hogy a miniszterelnöki hivatal ifjúsági ka­binetje javában rágja a ceruza végét: központi költségvetésű rendezvénnyé tegyék-e a gyulaiak EDÜ-jét? Fiát persze. S ha ez túlzottan gyulai­ul hangzik, mondjuk másképpen. Amennyiben akad ilyen célra—s kell, hogy legyen — valamennyi az adófi­zetők pénzéből, adják pártatlanul azok kezébe, akiknél biztosnak látszik a befektetés. Akkor idekerül az a pénz­mag, ide az Erkel Diákünnepekre. Egyébiránt volt két évük az illetékeseknek, hogy elgondolkodjanak a dolgon. Az EDU három évtizede siker. Túlélte az előző rendszert, s nem kis dolog, elkerülte az új világ ideológiai bunkóskodá- sait is. Ne feledjük: két éve (is) maguk a gyerekek akarták az EDÜ-t, s a polgármester személyesen állt ki érte. Ha néhány an most a szívükhöz kapnának, netán levegő után kapkodnának, nyugtassuk meg őket: az EDÜ nem a múlt idők falova. S ha egyáltalán faló, akkor régen is az volt. Olyan szilaj szerkezet, amely a fiatalos lendületet, az őszinte érdeklődést, az örülni tudást és a megmérettetés vágyát hordozza magában. Vagy így vagy úgy, de erre kell lennie pénznek. A veszély inkább más irányból leselkedik: minél hivatalosabb a támogatás, annál nagyobb a kísértés: megfogalmazódhat­nak „elvárások”. Márpedig ezeket annak idején a helyi KISZ-nek mindvégig sikerült kivédenie. Azt hiszem, hogy erről a mai szervezők sem gondolkodnak másképpen. Egyébként arra a pénzre tényleg szükség volna. Vöröskeresztes jótékonysági bál Gyulán A Vöröskereszt Gyula Városi Szervezete jótékonysági bálát rendez Gyulán, február 20-án, szombaton az Erkel Hotel Gyógyüdülőben. A bál fővéd­nöke dr. Göncz Árpádné. A nyitótáncot a gyulai tár­sastánc-együttes mutatja be, de lesz tombola, vacsora és tánc is. A 800 forintos belépő­jegyekből származó bevételt a vöröskereszt gyulai szerveze­te szociális célokra kívánja fordítani. így az idősek, bete­gek, az elszegényedett réte­gek, a többgyermekes csalá­dok megsegítésére, valamint a beteg gyerekek külföldi gyógykezelésére. Jegyeket elővételben a pol­gármesteri hivatal 10-es szo­bájában, az Erkel Művelődési Központ információs irodájá­nál és az Erkel Üdülő „Nosz­talgia” termében lehet rendel­ni. B.S.E. Fülkeszaporulat Az őskáosz kellős közepén ne­héz meggyőző érveket említe­ni a gyulai telefonhelyzetről. Sőt, a fejlesztés ígéretéből is­mételten kirekesztettek — a leghátrányosabb területeken élők — könnyen vörös posztó­nak is tekinthetik ezt. Mégis említést érdemel, hogy a posta előtt egy újabb ikerfülkét he­lyeztek el. Ki ne emlékezne az elmúlt nyarak éjszakába nyú­lóan, fülkék előtt kígyózó so­raira: németek, jugoszlávok igyekeztek felhívni szerettei­ket. Fülke tehát már lenne, de lesznek-e ismét németek, utódjugoszlávok? A posta előtt már négy korszerű telefonkészülékről hívható a nagyvilág

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom