Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
Ms MEGYEI HÍRLAP GAZDASÁG 1993. február 8., hétfő KETBILLIOS ALLAMADOSSAG - MENEDZSELÉSRE VARVA • KETBILLIOS ALLAMADOSSAG - MENEDZSELÉSRE VARVA Külső adósság Belső adósság A csendes átütemezés sikere Az állam a legaktívabb hitelfelvevő Hazák külső adósságának történetétől immár elválaszthat- latan Németh Miklós 1989. november 21-ei bejelentése. A miniszterelnök akkor nyilvánosságra hozta: hazánk bruttó adósságállománya meghaladja a 20 milliárd dollárt, a nettó adósságállomány pedig a 14 milliárd dollárt. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de még a rendszerváltás sem ingatta meg azt a tudatos adósságmenedzselési koncepciót, amelyet a nyolcvanas évektől fogva a Nemzeti Bank szakemberei érvényesítenek. Ennek lényege: a rövid lejáratú hiteleket közép- és hosszú lejá- ratúakra cserélik át, lehetőleg az értékpapírpiac igénybevételével, s igyekeznek a devizafajtákat is differenciálni. E munka eredményeképpen idén az összes bruttó adósságnak mindössze tizedrésze rövid Ezen keveset változtat az a tény, hogy az adósságszolgálati ráta egyre süllyed, ami elvileg azt jelenti: egyre könnyebben teszünk eleget nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek. Ezek évente átlagosan másfél milliárd dollár kamat és két-két és fél milliárd dollár tőkerész kifizetését jelentik. Igaz, 1993-ra az MNB- ben némileg derűlátóan egymil- liárd dollárt alig meghaladó kamatfizetéssel és kétmilliárdnyi tőketörlesztéssel számolnak. Hogyan jutott idáig az ország? Az ötvenes években még nem vettünk fel hiteleket. A magyar gazdaság eladósodási hajlama azonban már a hatvanas években megmutatkozott. A gazdasági reform forrásigénye csak fokozta a hitelszomjat. Ekkor azonban még csupán félmil- liárd dollárnyi volt az adósság- állomány, ami a hetvenes évek elejére elérte a 800 milliót. téve a különféle devizák árfolyammozgásainak, valamint a hitelező országok kamatpolitikájának. A hiteleket ugyanis eredetileg mozgó kamatra adták. A kamatlábak pedig az égbe szöktek, amikor a nyolcvanas évek elején az Egyesült Államok meghirdette a szigorú monetáris politikát. Az adósságállomány menedzselése ekkorra olyan nehézségekbe ütközött, hogy áttörte a politikai gátat: a moszkvai ellenzés ellenére hazánk belépett a Nemzetközi Valutaalapba, és felvette a kapcsolatot a Világbankkal. A nemzetközi háttér és a ki- emelekedően sikeres 1984-es esztendő derűlátásra sarkallta a politikai vezetést, amely hozzálátott a gazdaság dinamizálásához. A gazdasági szerkezet érdemi megváltozása nélkül azonban mindez inkább csak további 1973 1980 1986 1988 1989 1990 1991 1992* Bruttó adósságállomány (millió $) 2118 11455 16906 19603 20390 21270 22658 22000 Nettó adósságállomány (millió $) 805 7571 10668 13967 14900 15938 14559 13200 Folyó fizetési mérleg egyenlege (millió $) 53-733 -1495-807 -1437 127 267 350 Adósságszolgálati ráta (1) (%) 27.6 41.4 75.1 46.7 38.5 45.5 32.0 29.2 Kamatszolgálati ráta (2)(%) 5.8 17.8 17.8 14.9 15.7 16.4 11.4 10.9 •Várható (1) Adósságszolgálat/áru- és szolgáltatásexport. Kivéve: 1973,1980, ahol: adósságszolgálat/áruexport (2) Nettó kamat/áru- és szolgáltatásexport. Kivéve: 1973,1980, ahol : nettó kamat/áruexport lejáratú. A hitelfelvétel pedig általában nem ütközött akadályba, aminek oka a Magyar Nemzeti Bank hagyományosan jó nemzetközi hímeve és a kitartóan szigorú monetáris politika kedvező megítélése volt. Mindennek alapját nem utolsósorban a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodások adták. Tavaly azonban az IMF-es szakemberek nem járultak hozzá egy három évre szóló 400 millió dolláros hitel felvételéhez. Ennek a hitelnek a hiánya egy pillanatra sem veszélyeztette az esedékes kamat- és tőkerészek törlesztését, annál is inkább, mert az MNB addigra már ötmilliárd dollárnyira duzzasztotta fel devizatartalékait, s az exporteredmények is kedvezően alakították hazánk folyó fizetési mérlegét. A nemzetközi megítélés szempontjából azonban lényeges lett volna — s lényeges ma is — a megállapodás. Enélkül ugyanis megszakadhat a hitelek „rulírozásának” gyakorlata — az, hogy sikeresen görgetjük magunk előtt a hatalmas adóssághegyet. Az első nagy eladósodási hullám az 1973-as olajválság következménye volt, amelyre a magyar gazdasági vezetés nem megfelelően reagált. A folyó fizetési mérleg egyre romlott, aminek az oka a cserearányok drasztikus romlása volt. Ha akkor visszafogják a növekedésorientált gazdaságpolitikát, még talán lehetett volna változtatni. Ez azonban az életszínvonal növekedésének visszaesését is jelentette volna, amit a politikai vezetés nem vállalt. Forrásként a külföldi hitelek felvétele adódott. A hetvenes években összesen mintegy 3,5 milliárd dollárnyi hitel áramlott a magyar gazdaságba. Ezek a hitelek ráadásul olcsónak is voltak mondhatók, hiszen éppen a kőolajválság következtében felhalmozott petro- dollárokból származtak. 1978-ra az ország fizetőképessége már veszélybe került a rengeteg adósság s a romló külgazdasági teljesítmények következtében. Az ország ekkor már belekeveredett abba a csapdába, amelyből nagyon nehéz kievickélni. Túlságosan ki volt károkat okozott. A voluntarista döntés következtében 1984 és 1988 között az adósságállomány megkétszereződött, s ekkorra már meghaladta a 16,6 milliárd dollárt. A Grósz-kormány feladatává így ismét a gazdaság stabilizálása vált. A világútlevél átgondolatlan, „közérzetjavító” bevezetése és az utána kirobbanó bevásárlóturizmus következtében újabb egymilliárd dollár áramlott ki az országból. A Németh Miklóstól származó bejelentés időszakától kezdve állandó számháború folyik, s egymást túllicitáló adatok látnak napvilágot hazánk külső adósságállományáról. Ezeknek már csak azért sincsen értelmük, mert a dollárban kifejezett összeg nagyban függ az amerikai pénznem esedékes árfolyamától. Márpedig a magyar adósság zöme japán jenben és német márkában van. A dollár kifejezett nettó adósságállomány az Antall-kormány időszakában csökkent, és másképpen ítélik meg a magyar külső tartozásokat a nemzetközi pénzpiacokon. Az ok kettős. Egyfelől bevált az MNB „csendes átütemezési” taktikája, másfelől 1992-ben már 14 milliárd dollárt tett ki a honi export: ezt összevetve az esedékes törlesztőrészletekkel vált elviselhetőbbé az adósságszolgálat. A magyar adósságválság történetének legfőbb tanulsága az, hogy a megalapozatlan gazdaságdinamizálási törekvések egy csapásra felboríthatják a beállt pénzügyi egyensúlyt és az adósság ugrásszerű növekedéséhez vezetnek. Merényi Miklós Mi micsoda? Bruttó külföldi adósságállományon egy ország külfölddel szemben fennálló összes hiteltartozását értjük. A nettó külföldi adósságállomány a külfölddel szembeni hazai követelések összegével kevesebb a bruttónál. A nemzetközi folyó fizetési mérleg tartalmazza egy ország áru- és szolgáltatásexportjának és -importjának egyenlegét. Magában foglalja továbbá a kamat- és osztalékjövedelmeket. Adósságszolgálaton azt értjük, hogy egy adott időpontban mekkora tőkerészt és mennyi kamatot kell törleszteni a bruttó külföldi adósságállományból. Az adósságszolgálati ráta olyan mutató, amely egy ország áru- és szolgáltatásexportjából származó jövedelmet viszonyítja az esedékes adósságszolgálathoz. A közvélemény először még a Németh-kormány által beterjesztett 1990. évi költségvetési törvény vitájából szerezhetett tudomást az elózó' évtizedekben felhalmozott államadósság nagyságáról: ekkor hozták elő- ször nyilvánosságra a külső' és belsó' adósságunk adatait. A belső' adósság összege akkor 1300 milliárd forint volt. 1991 végére már 1644 milliárdra nó'tt, 1992 decemberére pedig a magyar belsó' adósságállomány 2136 milliárd forintra duzzadt. Közgazdász szerzó'nk az állam- adósság struktúrájáról ír. Az elmúlt két évben feltűnően felgyorsult a belső államadósság növekedési üteme, s elérte a 2100 milliárd forintot. A hivatalos 2500 milliárd forintos GDP-hez (bruttó hazai termék) viszonyítva ez 80 százalékos arányt jelent. Az államadósságból mintegy 1700 milliárd forintot tesz ki a külső államadósság. Ezeket az MNB nagy részben a költségvetési hiány finanszírozására vette fel a korábbi évtizedekben. A belső államadósság ennek megfelelően 400 milliárd forint (lenne). A képlet azonban nem ilyen egyszerű. A 2100 milliárd forintból 900 milliárd forintot tesz ki az MNB által a költségvetés számára felvett devizahitelek forintban számított értékének a forint folyamatos leértékeléséből adódó növekedés. Éves költségvetési hiányunk folyamatosan növekszik, a bruttó hazai termékhez (GDP) viszonyítva 1970-ben 0,6, 1975-ben 0,8, 1980-ban 0,9, 1985-ben 1,2 és 1990-ben már közel 3 százalék, 1992-ben pedig — ha a hivatalos GDP-adatot elfogadjuk — 8 százalék! Az államadósság növekedési üteme nagyon magas. Míg az ország külső nettó adósságállománya 1992 végére az előző évihez viszonyítva 14,5 milliárd dollárra csökkent, és a lejárati struktúrát is sikerült javítani, addig az államadósság dinamikusan nő, s mind a kamat-, mind a lejárati feltételek a költségvetés számára rövid időn belül romlani fognak. A költségvetés adóssága az MNB-vel szemben összesen mintegy 1700 milliárd forint. Az előbb említett 900 milliárd forint — leértékelésből származó — adósság után a költségvetés egyáltalán nem fizet az MNB-nek kamatot, és a visszafizetésnek sincs meghatározva a lejárati ideje. Mi több, az is vitatott: valós államadósságról van-e szó? A MNB visszterhes kölcsönei esetében (mintegy 800 milliárd forint) pedig a költségvetés pusztán a jegybanki alapkamat 40 százalékát fizeti kamatként az MNB- nek. A költségvetés 1700 milliárd forintos MNB-tartozásain kívül mintegy 400 milliárd forintot tesznek ki a magánszférával szembeni tartozásai. Amennyiben az 1993-as költségvetési tervben megfogalmazottak szerint a költségvetés — MNB-vel szembeni — adósságának lejárati ideje és kamatviszonyai gyorsan a reális pénzpiaci feltételekhez igazodnának, ez az elkövetkező évek törlesztési és kamatterheit nagy mértékben megnövelné. A ’90-es költségvetési törvényben szereplő 1993— 1995 közöttre vonatkozó adatokhoz viszonyítva: Törlesz- Kamat Adósság tés fiz. szolgálat Mrd Ft Mrd Ft Mrd Ft 1993 15,5 65 80,5 1994 15,7 63,7 79,4 1995 15,7 65 80,7 Az államadósság felhasználásáról igen kevés adat áll rendelkezésre. A ’90-es költségvetési törvény 831 milliárd forint állam- adósság felhasználásáról ad magyarázatot. Eszerint 440 milliárd forint szolgált az állami költség- vetés folyó hiányának fedezésére, 20,5 milliárd forint egyes vállalati tartozások költségvetési átvállalását fedezte, 5,8 milliárd forint a kereskedelmi bankok alapításához szükséges állami tőkejuttatást finanszírozta, 23,6 milliárd forintot fordított a költségvetés a vállalati készletnövelést finanszírozó forgóalap rendezésére, közel 8 milliárd forinttal járult hozzá a költségvetés nemzetközi szervezetek alaptőkéjéhez, 34,6 milliárd forint volt szükséges a vissza nem vásárolt kincstárjegy- és kötvényállomány finanszírozásához, 25 milliárd forintot kapott a költségvetés a Világbanktól a különféle projektek pénzelésére, 8,4 milliárd forintot tesznek ki a rubel viszonylatban felvett hitelek, és végül 263 milliárd forintot költött a költségvetés államilag generált nagyberuházások közvetett finanszírozására. Bős— Nagymaros is sokba került. Az 1990 után keletkezett belső adósság azonban már nem különböző — címzett — célokra fordítódik, hanem a költségvetési hiány egészét fedezik belőle. Elméletileg a költségvetés számára a jegybanktól vagy a pénzpiacról felvett kölcsönök azonos kamatterhet jelentenek. Csak míg az első esetben az állam ily módon növeli az inflációt, a másik módszerrel kiszorítja a magánszférát a pénzpiacról. Nálunk most, hogy az állam az előzőről az utóbbira áll át—azaz: hosszú lejáratú államkötvényeket bocsát ki a deficit és az államháztartás hiányának finanszírozására — mindkettő igaz. A hazai tőkepiacon a legaktívabb kölcsönfelvevő az állam. Ezt bizonyítja, hogy jelenleg már több mint 400 milliárd forint értékű hosszú lejáratú államkötvény van forgalomban. Sinkovics Alfréd Mennyit ér a kétbillió? Adósságcsapda? Unokáink isfizetnifogják? Az ország eladósodása kapcsán csak a múlt rendszer nagyberuházás-centrikus, illetve az életszínvonal „szinten tartását" finanszírozó — a gazdaság teljesítőképességével semmiképpen összhangban nem álló — hitelfelvételi kényszereit szokták volt felróni. Kevesebb szó esik arról, hogy a politikai rendszerváltást követően — részben a valóban terhes örökség, részben a felemás gazdasági rendszerváltás okán — az ország külső adóssága ugyan csökkent, ám ehhez képest meghatványozódott a belső eladósodás. S ez legalább annyi veszélyt rejt magában, mintha tovább folytatták volna a korábbi ,,bőkezű” gazdaságpolitikát. De mit is jelent a belső államadósság közgazdasági fogalma? ■ Tömören: az állam által a jegybanktól és a belső pénzpiac többi szereplőjétől felvett kölcsönöket. (Amiből finanszírozzák a költségvetési hiányt, az államháztartás hiányát stb.) A belső adósság értéke jelenleg 2100 milliárd forint, vagy ha egy tetszetősebb számmal akarjuk kifejezni, 2,1 billió. Ez nagyon sok pénz. Hogy mennyi? Például annyi, mint amennyire az állam privatizálható vállalkozói vagyonát becsülni szokták. Majdnem annyi, mint amennyi új értéket (GDP) az elmúlt évben előállítottunk, s csak valamivel kevesebb, mint az ország lakosságának fogyasztása. A kétbilliós belső adósság persze halmozódó adat: sok éve görgettük magunk előtt, mire ilyen nagyra duzzadt. Am a jelenlegi kétbilliós összegben azért már az is benne van : a jelenlegi kormány csak ígérgeti az államháztartás, a nagy szociális rendszerek reformját. Már pedig, amíg ezekhez a tételekhez nem nyúlnak érdemben hozzá, addig a költségvetési hiány és ezáltal a belső államadósság csak nőni fog. Unokáink állják a cechet? Tévedés. Most már az ükunokáink pénzét ( is) pocsékolják. g Kérdés a kapitányhoz Mi mennyi? — kérdez vissza a klasszikus vicc matróza. Azt nem tudom, hogy a vicc ismert-e az angolszász világban, ám abban biztos vagyok, hogy az általa jellemzett szituáció nem ismeretlen a Nemzetközi Valutaalap hazánkban tárgyaló szakértői számára. Nem csekély a tárgyalások tétje, hiszen az IMF megbízottjai ezek alapján készítenek jelentést a szervezet igazgatótanácsa számára a magyar költség- vetés helyzetéről, így végső soron ezek alapán dől el: milyen feltételekkel, mennyi hitelhez juthatunk 1993-ban. A valutalalap mérlegszámítási módszere eltér a magyarországi gyakorlattól, így alapfeladattá válik az adatok értelmezése, a különböző statisztikai metódusok összehasonlítása. Ám nem is a számok lényegesek — hangsúlyozták többször a magyar pénzügyi illetékesek —, az IMF arra kíváncsi, hogy megfelelő koncepció alapján dolgozik-e a gazdaságpolitikai vezetés. Nem fontos az áfa-kulcsok száma és mértéke, nem kapott „fekete pontot” a költségvetés törvényerőre emelése után bejelentett hitelkonszolidációs program, és nem számít a költségvetési hiány szakadatlan burjánzása. Áz adatok értékeléséhez valóban kiegészítő információk GDP értéke hiány a GDP (milliárd forint) százalékában 1988 1452 1,3 1989 1730 3,1 1990 2079 0,06 1991 1871 6,1 1992* 1777 11,1 *A Gazdaságkutató Intézet prognózisa alapján szükségesek. Nem mindegy, hogy azonos mértékű költség- vetési hiány növekvő vagy stagnáló, esetleg csökkenő gazdaság körülményei között alakul ki. Információk azonban a legkönnyebben épp a különböző mutatók összehasonlításával, egymásra vetítésével nyerhetők. Érdemes tehát egybevetni a gazdasági teljesítményt jelző GDP-mutató értékét a büdzsé hiányával. Az eredményből következtethetünk arra, indokolt-e bagatellizálni a deficit növekedését. Ferencz Gábor A költségvetés hiánya (milliárd forint) 1988 19,7 1989 54,0 1990 1,4 1991 114,2 1992 198,4 Megjelent a Népszabadság 1993. február 3., szerdai számában.
