Békés Megyei Hírlap, 1993. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-17 / 40. szám
1993. február 17., szerda MINDENT BELE Gúnya, Atléta nélkül az Aladdin és a Skodalámpában „Alulról rugdostuk a tabukat” Lehr Ferencet, a Gúnya együttes tagjaként — a névhez az ötletet munkaruhájuk, a levágott ujjú jégerfelső adta — az 1977-es Ki mit tud? győzteseként ismerhettük meg. Tősgyökeres Ki mit tud?-os családból származik, ugyanis húga, Edit 1974-ben népdalkategóriában nyert. A Gúnya együttes aztán „kettévált” és Lehr magánzó humoristaként dolgozott. Persze ez nem zárta ki, hogy az Atléta trióban — újabb ruhanemű — Boncz Géza és Fogarasi János társaságában dolgozzon, Ihos Józseffel a Kandi-kamera alapítója legyen és jelenleg az Aladdin és a Skodalámpa humorista formációban ténykedjen. A népszerű művésszel kondorosi fellépése után beszélgettünk. Vécéülőkéből készült a gitár fotó: lehoczky péter — Úgy hallottam, a személyi igazolványodban a foglalkozás rovatban használtcikk- kereskedőként vagy feltüntetve. Megmagyaráznád? — A feleségemnek volt egy boltja, ahol eladóként besegítettem és imádtam a vásárlókkal foglalkozni. A nejemnek jött egy jobb ajánlat, így én átvállaltam az üzletet. —Ez biztosan jó előgyakor- latnak számított a Kandi-kamerához is. Ki találta ki, hogy ezt az amerikai, nyugat-európai műfajt meghonosítsátok Magyarországon ? — Vágó István szólt, hogy jp lenne kipróbálni. Ott téblá- bolt az Ihos Józsi, így beszállt ő is. Mivel a Vágó később abbahagyta, mi lettünk a „házigazdák”. Az Ez + Az című műsorban viszont jelenleg én már nem kandizok, a Sztár- nyúzókban ápolom a haladó hagyományokat. — Melyik kandi-szám nőtt legjobban a szívedhez és el- árulnál-e néhány kulisszatitkot? — A legaranyosabb az aranyhalas szám volt. Egyedül álltam egy kisállat-kereskedésben, az asztalra pedig egy gömbakváriumot helyeztünk el aranyhalakkal. Bejött a vásárló, akit „odatereltem” ehhez az akváriumhoz, majd egy teljesen kiszámíthatatlan pillanatban belenyúltam. Nagy csobogás mellett bekaptam egy halat, hozzátéve, hogy rengeteg benne a vitamin és kiszaladtam. Bejött az Ihos, aki először arról érdeklődött az elképedt vásárlótól, hogy miért olyan zaklatott. „Egy úr evett abból az akváriumból” — válaszolta a csodálkozó vevő, mire fokozásként Ihos is bekapott egy aranyhalat. Most már elárulhatom, hogy természetesen nem nyers halat ettünk, hanem az ujjaink közé csíptetett sonkadarabokat. A jelenetet egy német úr sínylette meg legjobban. O ugyanis, látva tettemet, szája elé tett kézzel falfehéren rohant ki az üzletből. A másik kedvencem a szeletelős szám, amikoris hús- és kenyerespult mögött ténykedtem. Bárki bármit kért — négy pár virsli, kiló kenyér — szeleteltem. A döbbent vásárlók kérdésére elmondtam, hogy a minisztériumból, vagyok és válaszoltam arra is, miért csinálom. Nagyobb gyereknek jusson nagyobb szelet, kisebbnek kisebb, meg ugye a hűtőbe is jobban ki tudják így porciózni. Egy idős néni volt a legaranyosabb. 10 dkg téliszalámit kért, én pedig elkezdtem szeletelni. Karikára, aztán lefektetve csíkokra, majd gombostű vékonyságúra. A néni végignézte, majd ezt mondta: „Tudja mit, fiatalember? Ebből pástétomot készítek.” Ugyanebben a sztoriban egy nyugdíjas Köjál-ellenőrrel is összehozott a sors, aki tevékenységem láttán megkért, hogy igazoljam magam. Visszavágtam azzal, hogy ő igazolja magát, hiszen én a minisztériumi főnöke vagyok. Ez azonban nem hatott. Beugrott a pult mögé és le akart kenni egy hatalmas pofont. A két gyártásvezető fogta le. A műsorba- ez a részlet nem került be, de az úrral elbeszélgettünk. Elmondtam neki, hogy az övé volt a legtermészetesebb emberi reakció, hiszen lassan már mindent megcsinálhatnak velünk, senki nem kérdezi, kell-e, mit szólunk hozzá. Pökhendiek velünk a hivatalokban, sokan azt hiszik, hogy ők tojták a világot. Emiatt egyre könnyebb az emberekkel játszani — természetesen igyekszünk a jó ízlés határán belül maradni —, hogy aztán együtt nevethessünk. — Téged gitárral a kézben ismert meg a közönség. A fellépő hangszered viszont egy vécébeli ülőalkalmatosságra emlékeztet. — Nemcsak arra emlékeztet, hanem az is. Vécéülőkéből képezte ki ugyanis egy barátom. —A zenénél maradva, kinek a nevéhez fűződik az Aladdin és a Skodalámpa? — Maksa Zoli, a Sóder duó, a Simli show, Boncz Géza, Nádas Gyuri és jómagam hoztuk össze. Eredetileg a Szent István tánczenekar nevet fontolgattuk, később pedig valaki beszólt, hogy legyünk „Ej mi a kő, tyúkanyó kend, a szobában lakik itt Bend”. Ezt azonban kicsit hosszúnak találtuk, főleg ha tervezett hollywoodi fellépéseinken kellene kipla- kátolni. így nem maradt más, mint az Aladdin és a Skodalámpa. —Te belülről látod a humorista szakmát. Milyennek ítéled a jelenlegi helyzetet? — A közönség elkeseredett a saját gondjai miatt és sokszor humorizálni sincs kedve. A humoristát pedig a témátlan- ság fenyegeti, hiszen mindent szabad, semmi nincs tiltva. Sokkal izgalmasabbnak éreztük, amikor tabuk voltak, mert azokat jól lehetett rugdosni alulról. Nyemcsok László Humorista extázisbán Hol szorít a cipó? Kovács Erzsébet képriportja
