Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-06 / 4. szám
BOTRÁNYKÖVEK 1993. január 6., szerda A „király” szépségkirálynőt koronáz, társastáncbajnokságon ítélkezik — sorsát új tulajdonosok döntik el Hogyan őrölnek Zsíros Géza Békés megyei malmai? Miért nem válaszolt Gergátz Elemér földművelésügyi miniszter azok levelére, akiknek a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál felmondtak, ám ingyenes vagyonjegyüket — ellentétben a vállalat volt vezetőivel — nem vásárolták vissza? — kérdezte a Parlamentben december 22-én Békéscsaba országgyűlési képviselőnője, Sarkadiné dr. Lukovics Éva (SZDSZ). A miniszter válaszából kiderült, hogy az Állami Vagyonügynökség százmillió forint hitelt ad a vállalatnak, hogy a vagyonjegyeket visszavásárolhassa. A történet kezdete hosszú hónapokra nyúlik vissza. Annak idején, amikor Zsíros Géza’kisgazdapárti parlamenti képviselőt kinevezték a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat élére, az újdonsült „vezér” megnyugtatta a dolgozókat, a csődtömegből kilendíti az üzemet, s kenyeret ad mindegyiküknek. Az ^lső konfliktus akkor alakult ki Zsíros és több beosztottja között, amikor a vezér- igazgató felajánlotta a gépkocsivezetőknek, vásárolják meg azt az autót, amelyen dolgoznak, s utána a cégnél bérfuvarozást vállalhatnak. A gépkocsivezetők az irreálisan magas ár miatt az ajánlatot visszautasították, így az elsők között voltak, akiknek a vállalattól menniük kellett. A következő konfliktust az ingyenes vagyonjegy okozta. Átszervezés címén körülbelül ötszáz embernek mondott fel Zsíros Géza cége, akiktől nem vásárolták vissza az ingyenes vagyonjegyet. — Másodrendű állampolgárok vagyunk — mondták, hiszen a volt vezetők megkapták a vagyonjegy összegét; a melósok—a vállalat anyagi helyzetére hivatkozva — pedig nem. Eközben a munkanélkülivé vált dolgozók azt látták, hogy a központi irodaház körül szemet gyönyörködtető angolpark készül, hogy a vezérigazgató a régi szolgálati autót rádiótelefonos Mercedesre cserélte, hogy szinte nem létezett olyan nap, valamelyik újságban ne Zsíros Géza optimista nyilatkozatát lehetett volna olvasni: „A kenyeret és a cirkuszt én adom a népnek.” Zsíros úrról elterjedt, hogy ő Békés megye kiskirálya — főleg azután, hogy az általa patronált vállalati vezetőket bemutatta a sajtó képviselőinek. Ez ellen nem is tiltakozott, hiszen ezen a bemutatkozáson az derült ki, tényleg neki köszönheti posztját például a békéscsabai kórház, a megyei munkaügyi központ, a népegészségügyi szolgálat, a me- zőhegyesi kombinát s több nagyvállalat vezetője, így a békéscsabai hűtőház vagy a gyulai húskombinát igazgatója. (Ez utóbbit, rejtélyes körülmények között, az ÁVÜ egyik napról a másikra leváltotta.) Zsíros Géza az újságírólel- keket is megnyerte, hiszen nincs esemény a megyében a képviselő nélkül. Hol ő helyezi a koronát a szépségkirálynő fejére, hol társastáncbajnokságon ítélkezik, hol övé a kezdőrúgás Békéscsaba jó nevű labdarúgócsapatánál, az Előré- nél, hol pedig nagyapja ősi földjén — amelyet a kárpótlás során jogosan szerzett meg — ülteti az emlékfát, s veri le a nemzetiszínű szalaggal díszített, mívesen faragott karót a mezsgyére. Az elbocsátott dolgozók eközben tovább küzdenek a vagyonjegy negyven-, ötven-, esetleg százezer forintos értékéért, hol levélben, hol telefonon, s a szűkszavú válasz a következő: „A vállalat jelenlegi pénzügyi helyzetében nem tudja a vagyonjegyet visszavásárolni.” Több mint fél évig vártak a dolgozók arra, hogy a vállalat anyagi helyzete javuljon, október 27-én levelet írtak Gergátz Elemér földművelésügyi miniszternek. A levelet megküldték a köztársasági megbízottnak, az Állami Vagyonügynökségnek, a megyei számvevőszéknek, a Liga és az EDOSZ szakszervezetnek. S miután a szakszervezet kivételével az ötvenhét dolgozó levelére nem érkezett válasz, a város képviselőjéhez, Sarkadiné dr. Lukovics Évához fordultak, aki a levelet a Parlamentben a televízió jóvoltából megismertette a nyilvánossággal. Néhány részlet a levélből: „A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat volt dolgozói nevében kérjük, szíveskedjék felülvizsgálni kérelmünket... A korábbi években a vállalat vezetősége a dolgozók nyereségéből visszatartott részből, valamennyi dolgozó részére ingyenes vagyonjegyet bocsátott ki. A felmondás időpontjában érvényes kollektív szerződés szerint: »Azon vállalati dolgozóknak, akiknek munka- viszonya a vállalatnál létszámleépítés vagy átszervezés miatt szűnik meg, vagyonjegyüket a vállalat a felmondás közlésével egyidejűleg visszavásárolja.« Több dolgozónak névértékben a vagyonjegy összege kifizetésre került, mi azon elbocsátott dolgozók közé tartozunk, akiknek ezt a vállalat vezetője, dr. Zsíros Géza megtagadta. Az elutasításban a vállalat gazdasági, illetve pénzügyi helyzetére hivatkoznak. Mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy ez a romló gazdasági helyzet a szakmai hozzá nem értés és a pazarló pénzügyi politika eredménye. — Tudomásunk van róla, hogy keverőüzem, tápboltok, humánboltok, teher- és személygépkocsik, Ikarus-busz került eladásra. Fentiek értéke igen nagy összeg. Hová lett? — Dr. Zsíros Géza kinevezését követően első intézkedése volt, hogy a vállalati központ területén »angol«-parkot létesített. Az üresedő irodaházat muskátlival díszítette, aminek költsége olyan magas lehet, melyből az elbocsátott emberek egy részének kifizethető lehetett volna a vagyonjegy. Az „Előre” Sportklubot az elbocsátott embereket irritáló módon, bőkezűen támoA kenyeret és a cirkuszt ő adja gatja az igazgató. Hol itt a rossz pénzügyi helyzet? Pedig a negatív ténykedésekből csak néhányat ragadtunk ki példaként.” De még a levél nyilvánosságra hozatala előtt a dolgozók megalakították és be is jegyeztették a Gabonaipari Munka- nélküli Dolgozók Szakszervezetét, s én is ott voltam, amikor képviselőik felkeresték fogadónapján Sarkadiné dr. Lukovics Évát, ahol még arról is szó esett, hogy Zsíros úr tíz vezető beosztású dolgozójára a vállalat pénzén nagy összegű élet- biztosítást köttetett (saját magára is). Ezt követően Zsíros Géza készségesen megszervezett egy vasárnap délelőtti találkozót, melyre meginvitálta az SZDSZ-es képviselőtársát, Sarkadiné dr. Lukovics Évát, s a vállalat igazgatói irodájában rajtunk kívül jelen volt az igazgatóhelyettes és dr. Mátrai Mihály, a kisgazdapárti, jó nevű gyulai ügyvéd is. Zsíros Géza még beszélgetésünk elején elismerte, hogy tényleg kifizettette a vagyonjegy összegét néhány elbocsátott vezető beosztású dolgozónak, még akkor, amikor nem ismerte eléggé a vállalat helyzetét. S arra is rögtön ígéretet tett, hogy egy terménybolt értékesítése után a magukat kisemmizettnek vélő dolgozók vagyonjegyét is visszaváltja, függetlenül attól, hogy mit mond a jogi formula. Ugyanis érvényben lévő kollektív szerződést az irodában nem sikerült találni, csak dátum nélküli módosításokat. (Az igazgató egyébként a kollektív szerződést felmondta, csak ez idáig nem készült el egy újabb módozat.) Arra a bizonyos boltra állítólag többen pályáznak, köztük egy SZDSZ-es és egy kisgazda önkormányzati képviselő is. Zsíros Géza elmondta, hibásnak érzi magát amiatt, hogy a dolgozók nem ismerték meg a vagyonjegy kifizetésének feltételeit, mint ahogy azt sem, hogy a végkielégítésnél jóval többet fizettek ki a dolgozóknak, mint amennyi az erejükből telt volna. Ezután a képviselő vezérigazgató arról szólt, hogy amikor átvette a cég vezetését, azönnal csődöt, majd felszámolási eljárást kellett volna kezdeményezni a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, ahol 2,5 milliárd forint hitelt, 700 millió forint behajthatatlan kinnlévőséget s mindössze 2,2 milliárd vagyont regisztráltak. — Mit jelent az, hogy a malmokból kikerülő liszteszsákokon tulajdonosként a Budapest Bank szerepel? — kérdezem Zsíros Gézától. — Azt, hogy így a vállalatot további hitel nem terheli, viszont a haszon ittmarad, s ezzel a Békés megyei gabonaipar működése .biztosított — válaszolja. — Angolparkot tényleg építtettem a központban, ám ez csak félmillióba került, s a felmondás alatt lévő dolgozók ezzel töltötték ki a munkaidejüket. — A Mercedes? — Fizetésképtelen partnereinktől lefoglaltunk már lovat, több száz hektoliter pálinkát, idetartozik az igazgató Mercedese is. Egy cég ezzel fizetett. A rádiótelefon is egy jó ügylet volt, hiszen a Westel cég egymillió-hétszázezer forintot fizetett azért, hogy felhelyezhessen egy-egy tornyot a békéscsabai és az orosházi silóra, s plusz adott még egy rádiótelefont is. A biztosítási díjjal kapcsolatban az igazgató elmondta, hogy nem tíz emberre kötött életbiztosítást, hanem azokra, akik a gépkocsijukat maguk vezetik, s ezért ki vannak téve a közúti balesetnek. — Igaz-e, hogy Békésben, az ország éléskamrájában lesz a legdrágább jövőre a liszt, mert a búzasilók üresek? — Elhibázott lépés lett volna, hogy az aszály ellenére telerakjuk búzával a silókat, s 35-40 százalékos hitelkamat álljon termésben. Inkább folyamatosan vásároljuk fel a búzát, és hál’ Istennek a paraszt, az egyéni gazda jó áron adhatja el, s a liszt ára is igazodni fog végre a felvásárlási árhoz, a piachoz. Mert eddig álszent és képmutató módon lenyomtuk a mezőgazdasági termékek árait, s ezáltal Békés megye elszegényedett. — Igaz-e, hogy januárban mégis csődeljárás kezdődik a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat ellen, de ezt már Zsíros úr nem várja meg, átadja székét másvalakinek, hogy a csődöt utódja jelentse be — tettem fel az utolsó kérdést. Zsíros Géza válasza: — Remélem, csődeljárás nem lesz, mert nem tartozunk az APEH-nak, a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak, a bankokkal pedig meg-egyeztünk. A szék így egyelőre marad. Egy-két hónapon belül viszont megszűnhet. Ugyanis, ha sikerül jól levezényelni a privatizációt, akkor malmonként és keverőnként meglesznek a tulajdonosok, s ők döntik el, hogyan akarják működtetni azt, amit megvásároltak. Ezután ismét felkerestek a munkanélkülivé lett malomipari dolgozók, s elmondták, elkezdték kifizetni a vagyonjegy összegét, ám Zsíros úr egy ügyes megoldást alkalmazott. Csak 1989. évre fizetik az összeget, kamat és jutalék nélkül, így Kovács Márton, a szakszervezet elnöke 106 ezer forint helyett csak 29 ezret kapott. A levél ismertetése előtt egy nappal egyeztető tárgyalásra került sor a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnál, ahol a vezérigazgatót Kalhammer Mátyás általános igazgató képviselte, ahol jelen volt Mencer Tibor, a GMDSZ elnöke, valamint a Békés megyei munka nélküli gabonaforgalmi dolgozók és a vállalat szakszervezeti képviselője is. Ezen a tanácskozáson többek között kiderült, hogy a bankok búzáját őrlik a Békés megyei malmokban, ahol nincs munka, se kenyér, se érdekvédelem. A vállalat már hónapokkal ezelőtt köteles lett volna csődöt jelenteni, s mára már megérett a helyzet a felszámolásra. Az általános igazgatóhelyettes elmondta, a dolgozók fizetése is veszélyben van, s nincs őrlésre váró búza, mert Zsírost bojkottálták a termelők. Volt, aki így fogalmazott: „A dolgozók pedig mióta a politika nemzetiszínű pántlikával beszűrődött a vállalat falai közé, nem tudják, hogy mi történik körülöttük.” ' Az általános igazgatóhelyettes elmondta: a legnagyobb gond, hogy rendkívül lassan zajlik a vállalat átalakulása, s az ÁVÜ és az FM is egymásnak ellentétes nyilatkozatot tesz, s mivel egyik hónapban más a vélemény, mint a másikban, így az igazgatóhelyettesben is zavar van. — Se gabonánk, se terményünk, se dolgozónk, s eközben a bankok lefaragják tőlünk a sarcot, azok Zsírosodnak — summázta Kalhammer Mátyás, hozzátéve, hogy karcsúsított létszámmal, normális hitellehetőséggel a vállalat működőképes lehetne, de csak huzakodnak a bankokkal. Engelhardt Ferenc szb-tit- kár szerint Zsíros Géza hurrá- optimizmusa választási kampány csupán, ezt okozza, amikor egy vállalat élén politikus áll, mert mást diktál a politika és mást a gazdaság. Kovács Márton, a munka- nélküliek szakszervezetének elnöke ezt állította: — Az első munkásgyűlésen Zsíros úr elmondta, ezt a vállalatot tönkre kell tenni, s akkor aprópénzért meg lehet vásárolni. Ez volt a belépője. Beígérte, hogy azok a gépkocsi- vezetők, akik megvásárolják az IFA-kat, 12 százalékos kölcsönt kapnak, de még 40 százalékos kamatra sem kaptunk kölcsönt. Az én autómért tőlem 300 ezer forintot követelt, másnak eladta 90 ezerért. A hosszú órákon át tartó beszélgetés során szó esett még arról is, hogy a gabonások gyulai üdülője takarmányboltként van nyilvántartva, s hogy energiatakarékosság miatt a két ünnep között leállnak a malmok, de ezt a vezérigazgató titkárnője közölte a dolgozókkal, méghozzá úgy,hogy menjenek el addig fizetés nélküli szabadságra. Végül az egyeztető tárgyaláson egy megállapodás született, mely szerint a Munka Törvénykönyvében biztosított jogok alapján legkésőbb január 15-éig a vezérigazgató munkásgyűlésen tájékoztatja a vállalat helyzetéről a dolgozókat, s hogy a privatizációs bevételeket elsősorban a vagyonjegyek kifizetésére fordítják. Zsíros Géza még az ünnepek előtt elmondta, tájékozódott az* egyeztető tárgyalásokon elhangzottakról, a parlamenti felszólalásról is tudomása van, s összehívja a munkásgyűlést. Ismét megerősítette előző nyilatkozatát: búza van elég, csak nem akarják felhalmozni a raktárakban, hiszen úgy a pénzük benne állna a gabonában. Karácsony előtt hétezer tonnával töltötték fel a raktárakat, s a képviselő ezen kívül még szerzett 15 ezer tonna búzát, amely májusig biztosítja a malmok működését. Ismét felhívta a figyelmet arra, hogy 3,6 milliárd mínusszal vette át a vállalatot, s ma már az adósság csak 840 millió forint. S pontosan a felszámolástól mentette meg a vállalatot kemény intézkedéseivel, hiszen eljött az igazság pillanata: vagy felszámolják a céget, mint több más Békés megyei élelmiszerüzemet, vagy pedig eredményessé teszik, ami egyébként nem „sétagalopp”. À bankok éppen azért tették rá a kezüket a terményre, hogy ne kelljen a vállalatnak több hitelt felvenni a működéshez, s miközben a termény a bankoké, a haszon a vállalaté marad. Az előző vezetőség zúdította a vállalatra a csődtömeget, 700 millió forintos behajthatatlan veszteséget produkált a békéscsabai konzervgyárnál, valamint a szarvasi Dózsa Termelőszövetkezetnél. Nagyon nehezen értik meg az emberek az átalakulást — ismerte el a vezér- igazgató —, hiszen ez fájdalmas dolog, mivel a kapacitással kell szinkronba hozni a létszámot. S ez az eddig elbocsátott 500 dolgozó mellett még további 150 ember elküldését jelenti. Erre a fájdalmas műtétre éppen a vállalatnál maradt dolgozók érdekében van szükség. Egyébként a vagyonjegyre nem jár kamat, csak osztálék, s a vagyonjegy értékét az idén csak 1989-re fogják kifizetni, jövőre a ’90- es év, majd utána ’91 következik — mondta a képviselő, hozzátéve, hogy jó ütemben halad a privatizáció. Minden malomra, keverőre, boltra van érdeklődő, s pár hónapon belül a Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sorsát — mint ahogy az övét is — az új tulajdonosok fogják eldönteni. Cseh Éva (Az írás a Magyar Hírlap DECEMBER 29-EI SZÁMÁBAN JELENT MEG.)
