Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-28 / 23. szám
àRÉKÉS MEGYEI HÍRLAP NYUGDÍJASOLDAL 1993. január 28., csütörtök Sarkadi sikerek A Sarkadi Nyugdíjas Egyesület és a hozzátartozó 25 szervezet, valamint a vonzás- körzeti klubok megtartották az 1992. évi küldöttközgyűlésüket. Ezen Kiss Lajos elnök elmondta, hogy a több mint kétezer szervezett nyugdíjas igényli a velük való törődést, és tömegesen vesznek részt a klubok és az egyesület munkájában. Látogatják a tehetetlen egyedül élőket, kikérik társaik véleményét, javaslatot tesznek anyagi megsegítésükre, s szervezik a kultúr- esteket, a kirándulásokat. Jártak Sopronban, Pécsett, Erdélyben és még sok más szép helyen. Kapcsolatuk az ön- kormányzattal országosan is példamutató. Mindezt Tóth Imre polgár- mester is megerősítette, s hozzátette, hogy a nyugdíjasokat továbbra is támogatják, s elvárják részvételüket a város munkájában. A gyűlésen részt vevő országos elnök, Bleyer Jenő biztosította a tagságot, hogy a vidék hangja, öröme, gondja és baja eljut a szövetség központjába és az elnökség képviseli. Tudják, hogy Békés megye az utóbbi hónapokban szervezetileg és moz- galmilag nagyot fejlődött, és hogy többek közt Sarkad, Gyula, Békéscsaba, Orosháza — mint egyesület — kiváló munkát végez. A sikeres gyűlést a nyugdíjasok színvonalas kultúrműsora zárta. Klubélet, segítség, kirándulások Az Élelmiszer-kisker. Vállalat gyulai nyugdíjas klubjának a vezetője az 1992. év utolsó összejövetelén számolt be a múlt évi munkáról a megjelent 54 tagnak. A klub évek óta előre kidolgozott program szerint tevékenykedik, s havonta tartunk összejövetelt, amiken 40-50 tag szokott részt venni. A klub fenntartásához a vállalat egyik alapítványából kapunk hozzájárulást, ám ebből segélyezésre is fordítunk bizonyos összeget. Tavaly sikerült elintézni 6 személynek a nyugdíjemelését, s év közben a súlyosabb betegeket meglátogattuk és kisebb ajándékokat vittünk nekik, s ha kellett, a gyógyszereket is kiváltottuk. Voltak kiemelkedő klubdélutánjaink is, mint például az áprilisi, amikor videovetítést tartottunk az előző évi kirándulásunkról Faulháber György felvétele alapján. Májusban ünnepi műsort szerveztünk anyák napjára, ahol a városi cserkészcsapat köszöntötte a nagymamákat. Majd szendviccsel, üdítővel, kávéval és naranccsal kedveskedtünk nekik. A júliusi klubdélutánt pedig a 100 éves cukrászdában fagylalt mellett beszélgetve fejeztük be. Jól sikerült 3 napos kirándulásunkon májusban 22 tagunk élvezte Pécs és környékének a szépségét. Szeptember végén ugyancsak 3 napot töltöttünk Szentendrén és Vi- segrádon, összesen 32 taggal. Októberben pedig tagjaink részére kedvezményes áron biztosítottuk a zöldség, burgonya és alma beszerzését. Utolsó összejövetelünk ünnepi hangulatban, megvendégeléssel és tombolával telt el, majd a kölcsönös jókívánságokkal ért véget. Strifler György klubvezető Határozottan és egységben! A Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetsége még decemberben négynapos elnökségi ülést tartott Gyulán és ezután beszélgettem Bleyer Jenő elnökkel és Nemes István központi irodavezetővel az eddigi munkáról és a további elképzelésekről. Elmondták, hogy az alulról felfelé szerveződő nyugdíjas érdekképviselet (klub, egyesület, szövetség és más szervezet) mind társadalmilag, mind szervzetileg felgyorsult növekedést ért el. Ma az országos szövetségnek több mint 220 tagegyesülete van és széles körű mozgalmi munka folyik szerte az országban. Megalakulása (1989) óta az érdekképviselet mellett a béke erősítése volt az egyik cél, s a szövetség ellenzi, hogy bárki a nyugdíjasokat politikai fenyegetésre, kalandor- ságra használja föl. Követelőzésről szó sincs, csupán annyit kémek mind erőteljesebben, amennyit a 30- 40 éves tisztességes munka után az emberek megérdemelnek. Sajnos a szövetség a központi szervekben, ahol a nyugdíjasok sorsa dől el (talán a túlzott szerénység miatt), nem tudott még súlyának megfelelő kapcsolatokat kiépíteni. Például az érdekegyeztetésben, az idevágó parlamenti bizottságokban, a társadalom- biztosításban és az önkormányzatok többségében. Javult viszont a tagság tájékoztatása a Nyugdíjasok Lapja által, amelyből a megyék közül Békésben fogy a legtöbb: 1600 példány. Márciusban országos küldöttgyűlés lesz, itt kerül sor a vezetés megerősítésére, fel- frissítésére és az új szervezeti szabályzat megalkotására. Alapvető feladatként határozzák meg, hogy a vezetőség következetesen és határozottan lépjen föl a nyugdíjasok törvényben rögzített jogainak teljesítése érdekében, valamint biztosítani az intézményes jelenlétet mindenütt, ahol ezt az érdekképviselet megkívánja. Nagyon fontos hangsúlyozni a pártsemlegességet, vagyis azt, hogy a szövetség csak a saját tagságához húz, ugyanakkor támogat minden olyan szerveződést, amely a védteleneket és az idős kordákat támogatja. Határozottan az egység mellett foglalt állást ezelőtt is a szövetség, és ezután is azt vallja, hogy nincs szükség semmiféle felsőbbszintű tanácsnak vagy kamarának nevezett szervekre. Mert ha megosztottá válnának a nyugdíjasok, akkor az érdemi munka helyett a szervezeti vetélkedés uralkodna el, s ennek a több mint kétmillió nyugdíjas látná a kárát. Dr. Pankotai István MEGYEI ELNÖK Jóban, rosszban együtt Immáron 50 éve. Bizony régen volt, amikor a békéscsabai Kovács András és neje, Kovács Ilona megismerkedett, megszerette egymást, és egybekelt. De nemcsak régen volt, hanem vérzivataros időre esik a házasságkötés is, 1943 legelejére. — A háború alatt többször behívtak katonának — mondja a férj —, hol Orosházára, hol Szolnokra kellett mennem, máskor meg ide Békéscsabára vonultam be. Hétszer kaptam behívót, s bár tüzér voltam, egyszer se vittek ki a frontra. S nagyon nagy szerencsém volt, hogy a hetedik behívás után leszereltek. — Ezért már nem kellett sírnom — mondja a feleség —, sőt megkönnyebbültem, de csak addig, míg nem.jöttek a zord idők a parasztságra. A beszolgáltatások, padlásseprések és az erőszak. És ekkor már a gyerekek is megvoltak. Három kislányunk született ugyanis. — Tanyán laktunk — veszi át a szót a legidősebb lány, Juhász Jánosné —, ott jártunk a Kocsiszki-féle iskolába. Két teremben 4-4 osztály, mert az alsósok is együtt tanultak, meg a felsősök is. Most is csudálkozom, hogy ennyi gyereket, mert tényleg sokan voltunk, hogy lehetett olyan jól tanítani és még rendet is tartani. Aztán fölcseperedtek, s lassan a férjhez adás gondja jött. Szépen bocsátották szárnyra őket, két évenként egymás után, ahogy születtek is. Kovácsék világéletükben parasztemberek voltak, és elmondhatják, hogy a sors nem volt kegyes hozzájuk, most mégsem kértek kárpótlást. — Nem, mert mit tud már az én koromban a földdel kezdeni az ember. Csak ráfizetés lenne. Kicsi ugyan a nyugdíjunk, de eddig még a háztáji föld pótolta, s reméljük ezután is. A mi téeszünk az, a telekgerendási Vörös Csillag, ahonnan kevesen léptek ki. Bízunk benne, hogy eztán is megáll a lábán. A nevelésnél nincs szebb A sarkadi Vass András állítja, hogy amikor hosszú postai szolgálat után szakoktató lett a helyi postaforgalmi középiskolában, elérte, amire már gyermekként vágyott: pedagógus lett. S az is maradt a nyugdíj előtti 12 évben. Pedig a postát is nagyon szerette. Nem csoda, hisz 13 évesen ott kezdett el dolgozni; alulról felfelé haladt, minden lépcsőfokot végigjárt, mire hivatalvezető lett belőle. Ismerte is a szakma minden csínját-bínját, tudta tehát mire megtanítani a diákokat, a nevelésben pedig az élet tapasztalatainak vette hasznát. —Mi volt még meghatározó az életében ? —A munka mellett a család. És mindkettőben a példaképem az édesapám volt. Otőle hallottam: „...fiam, mindennek az alapja a munka”. Pedig még alig látszottam ki a földből. S mikor a háborúba vitték csak 11 éves voltam, mégis rámbízta a családot. így, ilyen bizalommal nevelt bennünket egyszerű falusi ember létére. És ha valamit sajnálok, az az, hogy nem tudtam eléállni és megmondani neki: édesapám, teljesítettem a kötelességemet. Nem, mert Vass András édesapja soha nem jött haza a háborúból. O pedig már 13 évesen postás, távirat-, majd levélhordó, később a belső munkákat végzi, s végül már ő vezeti a hivatalt. — Mindent a magam erejéből értem el, de azt is vallom, hogy a régi posta olyan volt, mint egy család, nem is lehet elfelejteni, pedig napi 16 órát dolgoztunk. — Mégis elcsábította az iskola... — Könnyű Katit táncba vinni! Az igazi álmom a nevelés volt, s ehhez a három gyermek és hat unoka sem volt elég. Egy egész iskola kellett hozzá. S merem remélni, hogy nem hiába töltöttem ott az időt. — Jól érzem én, hogy egy boldog emberrel beszélgetek? — Jól! Boldog és elégedett vagyok. Vagyont ugyan nem gyűjtöttünk, de a feleségemmel 42 éve élünk szép családi életet, és az unokák a mindenünk. És a posta és az iskola is szép emlék. Az oldal anyagait Vass Márta írta. Szerkesztette: Béla Vali • • Öregség Se nem szégyen, se nem dicsőség. Állapot. Mint volt a fiatalság is, ami oly sok ifjú embert, főleg lányt, gőggel, büszkeséggel tölt el. Holott nem érdem, csupán egy kellemes szakasza az életnek. Egyébként út, átmenet a felnőttség, majd a középkorúságfelé, ami meg az öregséghez vezet. Ha megéri valaki. Mert aki a kenyere javát megette, az volt fiatal is a maga idejében, de a mindenkori fiatal soha nem lehet biztos benne, hogy öreggé fog válni. Sokféle veszély leselkedik rá, igaz, másokra is. De folytatom szorosan azzal, amivel elkezdtem. Öreg vagyok én is. Sokadmagammal. S ezen a szépítő kifejezések mit sem változtatnak. Még az sem, ha valaki tapintatosan idősnek titulál. Attól egy fillérrel sem lesz több pénzem, jobb módom. Viszont: hívhatnak engem akár a Belzebub öreganyjának is, fütyülök rá, ha minden évszakban meg tudom venni a zöldségek és gyümölcsök özönét, s mindazt a drágaságot, ami korszerű, vagyis az egészséges táplálkozáshoz szükséges. És nem gond a mozi, a színház, a könyv, a koncert stb. Gondolom, más így van vele. Szólíthatják akár cukifalatnak is, attól még, ha hideg van, hideg is marad a lakása, és a zsíros kenyeréből nem lesz sajttal hintett sonkás zsömle. A megbecsülést nem a szavakon, hanem az élet minőségén lehet lemérni és persze érezni. Különben nekem az öreg kifejezés inkább kedves, mint sértő, mert gyermekkorom faluját idézi föl, ahol a nagyszülőket öreganyám, öregapám megszólítással tisztelték meg azr unokák. A szülém és a becéző szülikém is divatban volt. És sok helyen, hiszen még akkor létezett a háromgenerációs család, igaz, már bomladozóban. Egyre több fiatal pár kívánta ugyanis az önállóságot, a külön fedél alatti házasságot, hogy abba se anyós, se após ne szóljon bele. De még a saját édes szülője se, aki külön élve és ritkábban látva, sokkal édesebb. Édes... Nálunk, főleg az öregfalusi részen, sok parasztcsaládban hívták így az anyát, az anyám vagy édesanyám helyett. Ilyen bizalmasan. Hallani mindig szívmelengető volt, s ma is jólesik rágondolni, pedig hol van már az a világ ? Amikor még tiszteletadást jelentett az öreganyám, öregapám megszólítás, nemhogy sértő lett volna. Nekem most sem az. ., ... 6J Vass Marta A békéscsabai Molnár Lajosék unokái: Lajcsi, Tibi, Enikő, Rebi, Dóri, Ági és Pétiké Oláh Hajnalka és Évike Okányból Egy régi kép Sarkadról. Ekkor még csak öt unokája volt Váss Andrásnak: András, Attila, Enikő, Laci, Beáta
