Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-21 / 17. szám

1993. január 21., csütörtök HAZAI TÜKÖR Uj követelmények A nemzeti alaptanterv, a NAT részeként a négy osztályos gimnáziumba lépő diákok tan­tervi követelményeit az or- .. szágban hét középiskolában dolgozzák ki. Közöttük egy békéscsabai is van, a Tevan Andor Gimnázium. Nem halogatták Tavaly számos karbantartási és felújítási munkát végezte­tett el a dombegyházi önkor­mányzat. Felújították és kor­szerűsítették többek között a napközi otthonos konyhát és a mellette lévő két tantermet, sör került továbbá az egész­ségház lapostetőjének szigete­lésére, valamint a művelődési ház külső vakolására, tataro­zására is. * Uj műsor készül A Mezőkovácsházán működő Crazy, amatőr színjátszó cso­port sűrített próbanapokkal készül új műsorára. A fáradha­tatlan munka — amely a ter­vek szerint két hónapot vesz igénybe — eredményeként március elején szeretnének bemutatkozni az Óz, a csodák csodája című feldolgozással. Kegyelettel Az elmúlt évben a dombegy­házi önkormányzat umafalat, hűtőravatalt vásárolt a közte­metőbe, villanyt vezetett a sír­kert bejárójához. A környezet esztétikus kialakítására, vala­mint az idős emberek igényei­re is gondoltak Dombegyhá­zon: a temetőben több pihenő­padot is elhelyeztek. Fogyjon a Kiskegyeddel! Újabb fogyókúrás lehetőséget próbálhatnak ki a felesleges kilóiktól megszabadulni aka­rók. A Vasutas Művelődési Ház bekapcsolódott a népsze­rű Kiskegyed című lap fogyó­kúrás akciójába, s hat hónapos csinifitt tanfolyamát már en­nek a jegyében indítja február 1-jétől. A művelődési ház ja­nuárban fogadja még az érdek­lődők jelentkezését. Kárpótlás munka­szolgálatosoknak A Volt Politikai Üldözöttek Bajtársi Szövetsége felhívja mindazok figyelmét, akiket 1951 és 1956 között kulák származásuk miatt katonai be­hívóval munkaszolgálatra vo­nultattak be, hogy a parlament törvényben rendezte a kárpót­lásuk ügyét. Ennek értelmé­ben kárpótlásként a valóban leszolgált időre az első évre havi 500 forint nyugdíjkiegé­szítésre jogosultak, minden to­vábbi évre havi 250 forintra. Ezt kérni kell a megfelelő nyomtatványokon a budapesti Kecskeméti utca 12. alatti Kárrendezési és Kárpótlási Hivataltól. Felvilágosítást és segítséget mi adunk. Válasz­borítékos leveleiket várjuk 1126 Budapest, Orbánhegyi út 8. szám alatti irodánkba. Tele­fon: 1-350-770. Építő békét akarunk (Folytatás az I. oldalról) nagyobb erőt kellett volna kifej­tenie a törvénykezésben és a végrehajtásban. Mások a folya­matos alkuhelyzet fenntartásá­nak szükségességéből indulnak ki: átmeneti korszakban élünk, s ez a törvényesség biztosítéka. Ez álvita volt, s mára kiderült, hogy a két felfogás nem fordít­ható szembe egymással. Ha a kormány lassítja az átmenetet, elveszítjük a térségben meglé­vő törvényhozási előnyünket, a kétszintű bankrendszer létének kedvezményeit. Megint mások a gazdasági rendszerváltás opti­mális ütemét figyelmen kívül hagyva, a fokozódó terhek nagyarányú könnyítése mellett érveltek. Sokáig késett a felis­merés: az átmenet ütemének lassítása, s egy időben a terhek csökkentése elképzelhetetlen. # Az MDF stabilitásra, fele­lős kormányzásra törekvő sze­repvállalása, kiegyensúlyozott­sága és egysége meghatározó fontosságú az ország stabilitása szempontjából. Az országos gyűlésen — programunkat ki­igazítva — arról kell határoz­nunk, hogy a választásokig ter­jedő időben a gazdaságra és a szociális gondokra koncentrál­junk. Másrészt meg kell olda­nunk a kívülről nézve jelentős­nek látszó személyi ellentéte­ket, mégpedig úgy, hogy egyik fél sem sérülhet. • Mi a tét? Az, hogy meg tudunk-e felelni a várakozás­nak: stabil, nyugodt erő mara- dunk-e. S az, hogy az Antall József által vezetett MDF a ’94- es választásokig a hét végén meghatározottak teljesítését célként tűzhesse maga elé. • Mi a cél? Felelősen gon­dolkodva, minden érzékeny­ségünkkel a napi politizálás, a napi gondok felé forduljunk. Kiigazítsuk a rendszerváltás programját, stabil közéletet te­remtsünk. Visszafordíthatat­lanná kell tennünk demokrati­kus folyamatokat. • Mit kell elkerülnünk? Az információs csatornák rend­kívül gyengén működnek, s ez már szinte a párt tevékenységé­nek akadályává lett. Amennyi­ben az országos gyűlés nem tud felülemelkedni a személyi el­lentétekből fakadó ideológiai vitákon, aligha lesz képes meg­felelő alapszabály-módosításo­kat hozni. A szervezeti és infor­mációs megújulás nélkül a párt nem teljesítheti rászabott, s álta­la is vállalt történelmi feladatát. A belső viták személyeskedőek és túldimenzionáltak. Ha az MDF jól funkcionáló európai pártként működött volna, a pártelitet alkotó egyes szemé­lyek között feszülő nézeteltéré­sek már régen a múlté lennének. Máig visszaköszön az MDF megalakulása körüli vita: párt vagy nem párt. Az országos gyűlésre készülve nyugodtan idézhetjük a dán királyfit: Lenni vagy nem lenni? Természete­sen: lenni, és becsülettel vállal­ni a szolgálatot, amit a válasz­tók, s mondhatjuk, a történelem testált ránk. Mi, Békés megyei küldöttek optimisták vagyunk. Békét akarunk a családban, a pártban és az országban. Építő békét. Lejegyezte: Kiss A. János A színpadról leszorul a folklór? Foltin Jolán: Egy új műre költhetek-e? FOTÓ: FAZEKAS FERENC Míg a hetvenes években han­gos volt az ország a vitáktól, hogyan lehet színpadra állítani a magyar néptáncot, mennyire átformálva, vagy az eredeti­hez való teljes hűséggel, mára csend lett. Mi van most a fővá­rosban? — tudakoltuk Foltin Jolán rendező-koreográfustól, a mai magyar ^léptáncművé- szet jeles személyiségétől, aki nemrégiben Békéscsaba ven­dége volt. — Azon vagyunk, hogy megmaradjanak a közösségek — mondta. — Ha megmarad­nak, akkor lehet, már nem be­szélhetünk néptáncművészet­ről, hiszen annyi pénz nem vár­ható, hogy művészetet, színpa­di látványt csináljunk. A cél az lesz, hogy pedagógiailag fogjuk össze a gyerekeket és megtanít­suk őket a hagyományokra: használják a hétköznapokban is. Az az érzésem, jobban előtér­be kerül a klubforma, mint a színpad. Ma a színpadi válság nemcsak azért van, mert az együtteseknek nincs pénze ru­hára, zenekarra: a közönség nem tud jegyet vásárolni, a vi­déki művelődési házak sem együtteseket meghívni. Tánc­együttesem, a Bihari két évvel ezelőtt egyik napról a másikra gaz­dátlanul, támogatás nélkül maradt. Egyesületet alapítot­tunk, alapítványt hoz­tunk létre, a szülők adakoztak és kaptunk némi állami támoga­tást. Azóta pályázatok­ból élünk, papírokat töltök ki, pedig a kore­ográfiákhoz jobban ér­tek. Harcunkat meg­vívtuk a kultúrház emeleti részéért: akar­tuk, a 245 gyerek az utca helyett továbbra is azt csinálhassa amit szeret, jót és szépet tanuljon. —Önmaguknak dolgoznak? — Azért egy-egy fesztiválra áldozatok árán eljutunk a gyere­kek pénzével. Magam is elgon­dolkodom, egy új műre, amely 2-3 előadást érhet meg, költhe- tek-e pénzt. Vagy a gyerekek épülésére fordítsam, mondjuk kirándulni vigyem őket —A hetvenes évek sokszínű­ségének vége? — Azok az évek alapozták meg, hogy a folklórértelmezés­ben, az eredetihez való teljes hűségben sokkal közelebb áll­nak ennek az országnak az együttesei. Itt sikerült a tánc­házmozgalomnak az eredeti pa­rasztzenével a néphez közelibb és igazibb folklórt csinálni. A hivatásos együttesek igyekez­nek a táncszínházát is felvállal­ni, ők még megtehetik. Egyre inkább terjednek a gyerekeknek szóló műsorok. Úgy tűnik, kö­zöttük több keresnivalónk van... Szőke Margit Február 1-jéig kell elküldeni a benevezéseket Márciusban: második drámafesztivál Harmadik éve tanítanak ha­zánkban az amerikai Béke­hadtest vagy Békeszolgálat (Peace Corps) önkéntesei. Azt, hogy az idegennyelv-ok- tatás nálunk nem volt túl ered­ményes, hogy igencsak rászo­rultunk a segítségre és hogy magyar anyanyelvűnkkel nem jutunk messze a mai világban, nem kell különösebben bi­zony garni. A Békehadtest „bevetésének” sikeréről nem tudom, készült-e valamilyen felmérés; az azonban bizo­nyos, hogy az anyanyelvi taná­roktól lehet az idegen nyelvet leghamarabb elsajátítani. Ör­vendetes az is, hogy az okta­tásban és a szabadidős tevé­kenységben teljed a Nyugat- Európában és Amerikában már régen bevált drámapeda­gógiai módszer. A két dolog, az önkéntesek és a komplex nevelési, fejlesztési program természetesen összefügg egy­mással. A tavaly Keszthelyen és Hajdúnánáson megrendezett Első Országos Diák Dráma- fesztiválon több mint 30 isko­lából 500-nál több tanuló vett részt. A Vácon megtartott dön­tőbe 10 iskola csoportja jutott be. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok Tájékoztató Szolgálata (US1S) jelentős pénzalappal és számos szervezet különféle adományokkal, szolgáltatá­sokkal támogatta a fesztivált. A művészi munka színvonalá­ról ismert színházi szakembe­rek gondoskodtak. Az elmúlt év sikeres rendez­vényére és a résztvevő diákok, szülők, tanárok és önkéntesek lelkesedésére alapozva az idén is megrendezik az országos drámafesztivált, azaz ver­senyt, ahol értékes díjak nyer­hetők a különféle kategóriák­ban. A helyi elődöntőket Keszthelyen, Békéscsabán, Salgótarjánban és Székesfe­hérváron tartják március 19— 21-ig, a döntő Kecskeméten lesz április 2—4-ig. A versenyre benevezhet bármely magyar általános, kö­zépiskola, felsőoktatási intéz­mény, kollégium, egyetem, főiskola csoportja egy darab­bal. Természetesen minden is­kola a maga korosztályával versenyez majd. Egy csoport­ban nem lehet 35-nél több tag, ugyanaz az iskola előadhat több darabot is. Az előadás angol nyelvű és nem lehet hosszabb 30 percnél. A szólis­ták csak előadóként vehetnek részt, versenyen kívül. A dön­tőbe minden helyszínről, min­den kategóriából a legjobb 2 vagy 3 darab jut be. A dráma, a komédia és a musical együtt kerül elbírálásra, de a musical­nek több szöveget, kevesebb éneket kell tartalmaznia. Olyan darabbal vagy produk­cióval lehet benevezni, ame­lyet korábban nem mutattak be. Részletesebb tájékoztatást a fő szervezők adnak: Timothy Waters (Vajda János Gimn. Keszthely, Tel: 92/12-576), Christy Rockwell (Árpád Fe- jedelm Ált. Isk. Vác, Tel: 27/ 15-868, Békéscsabán: Maria Kozlak (Szabó Pál téri Ált. Isk. Tel: 66/322-777). A nevezéseket február 1- jéig a következő címre kell elküldeni: Christy Rockwell, Árpád Fejedelem Ált Isk. Ár­pád u. 85. Pf.21. Vác. Olvasóink írják Kinek megfelelő a kondíció? 1993 a tulajdon- és a szerkezetváltás éve lesz nyilatkozta a Magyar Nemzet kérdésére dr. Zsíros Géza. (Ki mit vár az idei esztendőtől?) , A mezőgazdaságban mind a kárpótlásra jogosultak, mint a rész­arány-tulajdonosok őszre a termőföld többségével mint személyi tulajdonnal fognak bírni. Megváltoztatva a szövetkezeti törvény egyes paragrafusait lehetővé tesszük, hogy a kiváló üzletrész­tulajdonosok és tagok tárgyiasítva kivihessék a vagyont a szövetke­zetből. így majd a kárpótlás, a hitel és a készpénz együtt már nagyon megfelelő kondíciót ad a gazdálkodáshoz.” A három évvel ezelőtt meghirdetett cél teljesül. Sikerül vissza­állítani az 1947. évi földtulajdon-viszonyokat. Aki „elég ügyes”, kétszer annyi földhöz juthat, mint amennyi akkor volt. Akkor egymillió-négyszázezer földtulajdon volt Magyarországon. 1990 májusában ,A nemzeti megújhodás program" fát ismer­tetve a miniszterelnök bejelentette: ,A kormány új agrárpolitikát hirdet meg. A mezőgazdasági tulajdonreform alapelve, hogy a föld azok tulajdonába kerüljön, akik várhatóan azt megműve­lik" . A történelem legnagyobb jelentőségű földreformja ennek az ellenkezőjét valósítja meg. A magyar történelem minden eddigi­nél elaprózottabb földtulajdonát hozza létre. Mintegy kétmillió földtulajdon keletkezik, ebből másfél milliónak 1-3 hektár a területe. Ugyanakkor minden eddiginél távolabb kerül egymás­tól a tulajdon és használat. Minden tíz tulajdonos közül hét nem mezőgazdasági foglalkozású, öt nem is ott lakik, ahol a földje van, illetve lesz. A föld kétharmada nem azé, aki megműveli. 1990 tavaszán az új agrárpolitikában a termőföld hasznosítá­sa a tulajdonosok akarata szerint alakul, ők döntik el, hogy egyénileg vagy közösen művelik, bérbe adják vagy eladják. Másfél millió tulajdonos számára ez fikcióvá vált. Törvények kényszerének alárendelten keresik, hogy mihez kezdjenek a pár hektár földjükkel. A szövetkezeti tagok többsége nem akar, mert nem is tud vállalkozni önálló gazdaság létrehozására, meg akarja tartani a szövetkezetei, ahol megvannak a föld művelésé­hez szükséges eszközök, amelyben az összefogás ereje nyújt valamelyes biztonságot a bizonytalanságban. Tudják, hogy a „nagyon megfelelő kondíció” a nagy halaknak szánt lehetőség ahhoz, hogy minél könnyebben és hamarabb elnyeljék a kis halakat. Amíg elkerülhetik, nem akarnak a nagy halak gyomrába kerülni. Viszolyognak attól, hogy az új földesuraktól kérjenek munkát, kenyeret. A szövetkezeti tagok többségének ragaszkodása szövetke­zetükhöz óriási csalódást és dühös indulatot gerjeszt a szövetke­zetek likvidálására összeállt csapatban. Demagóg csúsztatások, fenyegetőzések, hamis törvényértelmezések, módosítások és ki- gészítések össztüze zúdul a szövetkezetekre. Tíz perc hiányzott ahhoz — kesereg Zsíros úr—, hogy megszülessen az a törvény, amelyik kinyitja a szövetkezetek kapuit az „ügyesebbek” előtt, hogy kihordják rajta mindazt, ami biztosíthatja a szövetkezet fennmaradását. Ottmaradnának ezrével a maguk kis földjein eszközök nélkül. Mit kezdhetnének vele? Bérbe adják az „ügyeseknek” vagy eladják annak, akinek pénze van. Ilyen pedig hamarább akad a vezérigazgatók között, mint a sertésgondozók és tehenészek körében. Számukra „már nagyon me gfelelő a kondíció”. Zalai György, Telekgerendás Ki érvvel, ki csatabárddal Hetekkel ezelőtt írtam egy kis jegyzetet. Afféle lokálpatriótaként, aki keserűen érzékeli az újságírói téveszmék és előítéletek káros hatását szülőfaluja megítélését illetően. S míg a magam esendő- ségén és gyarlóságán töprengtem, vágyaimban megjelent az újságírói lét mint az emberi tökéletesség egyik lehetséges állapo­ta. Álmodtam egy eszményi publicistát, meg egy másmilyet is. Őszinte meglepetésemre jelentkezett az utóbbi: Ménesi György­nek hívják. Magára vette az „inget". Bizonyára jó oka volt rá. írásom után biggyesztett reflexiója enyhén szólva is megmoso­lyogtató. Érvek helyett előkerül a bárd(olatlanság). Személyes­kedő megjegyzéseire a lovagiasság szabályai szerint mégis vála­szolnom kell. íme: Tényleg orosztanár vagyok, de van egy másik szakom, sőt másik diplomám is. (Ennek egyébként most az égvilágon semmi jelentősége nincs.) Mértékadó vélemények szerint ejég tűrhetően beszélek és írok magyarul. Ha a Közneve­lés, az Édes Anyanyelvűnk, az Élet és Irodalom és még néhány más országos lap is megjelentette írásaimat, talán nem szorulok arra, hogy Ménesi György összegyűjtött publikációit használjam stilisztikai példatárnak. Ui.: A fényképnek ezúttal a jobb alsó sarokban lett volna a helye, a honorárium felének meg a zsebemben. Valamit valami­ért. Nem igaz? Gerendeli György, Dombegyház ♦ Szelet vetett December 7-én azt írta Gerendeli úr, ha elutasítjuk „kis jegyzetét”, akkor azt egy országos lapban fogja közöltetni(!). Második levelében még ennél is jobban elveti a sulykot, felemlegetvén a sajtótörvényt. Ezúton hozzuk szíves tudomá­sára, hogy egyik „szösszenetét” sem ijedtünkben jelentettük meg: az elsőt egy bájos képzavar okán, ezt a mostanit meg elsősorban a benne található húsznál is több „gépelési” hiba miatt. Ha összeveti Gerendeli úr a nyomtatott szöveget az otthoni indigós példánnyal, meg fogja érteni, miről be­szélünk. (A „szóköz” fogalmát egyébként nem a sajtótörvény, hanem A magyar helyesírás szabályai című akadémiai kiad­vány tartalmazza.) Es végül: hogy ki vette magára azt a bizonyos inget, ez a levelek és a lapunkban megjelent anyagok alapján több mint egyértelmű. A vitát ezennel lezárjuk. N.K. Szerkesztőség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom