Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-16-17 / 13. szám
1993. január 16-17., szombat-vasárnap MŰVÉSZETEK- TÁRSADALOM Szorító Síppal, dobbal, ecsettel A Gellért Szálló karácsonyához az idén majdnem valódi angyalok pengettek égi muzsikát, s a behavazott tájakon átsuhantak a lassanként bibliai homályba vesző családi szeretet szántalpai. A budapesti Benyus család kilenc gyermeke karácsonyi zenével köszöntötte a tízgyermekes nagyváradi Kristófi család festészeti kiállítását. a Zeneműkiadó szerkesztője), de az is, hogy nem mindegyik gyerek indult vagy készült zenei pályára. Ezek a gyerekek játékból muzsikálnak (a két legkisebbről, a 6 és 8 éves kisfiúkról, akik a csengettyűket, kolompokat, triangulumot s időnként a villanyorgonát szólaltatták meg, semmiképpen sem lehet még tudni: a buzgalom vagy a tehetség az erősebb volt, századok óta. Kristófi János is, aki, akárcsak például huszadik századi elődei közül Maczalik Alfréd vagy Mik- lóssy Gábor, a zenei pályát áldozta fel a festészetért. Talán Várad, ez a gyökereiben megtámadott, de hervadásában is tiszteletet és csodálatot parancsoló közép-európai Párizs, a „váradi identitás” követelt magának hitelesebb, hűségeKristófi János: Körös-part Váradon Nem tudom, mennyire tervezték meg a szülők, hogy a kilenc gyermek közül ki legyen hegedűs, csellista, fúvós, nagybőgős, ütős, mindenesetre ebben a „felállásban” úgy szólt ez a családi kamarazenekar (amely időnként közös énekléssel kísérte önnön muzsikáját), mintha hangszerükkel együtt ereszkedtek volna le kijelölt földi helyükre. A képhez hozzátartozik (ezt hasonló családalapítási szándékúaknak mondom), hogy azért indulásnál jól fog jönni, ha legalább az egyik szülő muzsikus (jelen esetben Benyus Sándor, az apa bennük?!); s bár lehet, hogy egy feles hegedű, vagy negye- des gordonka költségesebb, mint egy mechanikus vagy televíziós játék, de hogy melyik ébreszti korábban s tartja fogva tartósabban a gyermekben a játék örömét és a képzelet szárnyalását — ahhoz nem fér kétség. És gyakran találkoztam (újabban ritkán) boldog mérnökökkel, orvosokkal, tisztviselőkkel és gépkocsivezetőkkel, akik minden hét valamelyik estéjén azért jönnek össze, hogy vonósnégyeseket vagy fúvósötösöket játszanak. Nagyvárad zenélő város sebb krónikásokat, mint aminőket a muzsika adhat? Tény, hogy az utóbbi fél évszázadban a zenélő Várad hangjai elhalkultak, de felerősödtek színei és körvonalai. Kristófi egy, ma már magyarok által alig lakott bihari falucska, Mónospetri templomának az orgonája mellől állott fel, s a kolozsvári Művészeti Főiskola elvégzése után, 1955-ben szerződik a Részek (Partium) udvari festőjévé. Váradról, az örökké Nyugatra tájolt püspöki rezidenciából jól el lehetett látni a legsötétebb évtizedekben is. Éppen ezért modem erdélyi művészet legnyitottabb műtermeibe léphetett itt a látogató a két világháború közötti időszakban csakúgy, mint a háború után s manapság. Ez volt a város művészetének feladata: közvetíteni. O azonban nem ebből a feladatból kért magának részt, hanem beállította tudását és tehetségét, mint egy óriási filmlemezt, az Idő sötétkamrájába, s erre vetülnek rá, az agónia legkülönbözőbb pillanataiban rögzített felvételek a premontrei templomról, a színházról, a hidakról, a Bé- mer téri háromszögről, a Kör rös tükreiről, a biharpüspöki parasztbarokk s a Szent László téri szecesszió palotáiról, a Petőfi kertről és az Ady Múzeumról, a király-hágói magas- ■ Ságokról és az érmelléki mélységekről. Álomképek ezek, mert a hűséges pontossággal átvilágított motívumokat örökké valami lágy, pasztellszínű havazásra emlékeztető szfumató borítja, a történelem tüllfüggönye, amely, akárcsak a színpadon, a vágyak és az emlékek régiójában szolgáltat igazságot a veszteseknek. Ám jó ideje egy igazság- szolgáltató Angyalt, eszményi lényt, egy estélyi ruhás hölgyet is szerepéltet műterembelsőt ábrázoló festményein, aki magának a művésznek kellene átadja a Múzsa csókját, az ihlet, kitartás, hit zálogául. És nem csupán az alkotómunkáért, hanem azért is, hogy annyi látószemű közembert, műértőt és művészt nevelt szülőföldjének. Kristófi szerelmes festésmódjának a példáját mindenekelőtt gyermekei próbálták követni (de felesége, Hoványi Judit is művész); valamennyien előbb-utóbb kijárták a Kris- tofLinûterem iskoláját s előbb-utóbb szerepeltek már valamelyik családi kiállításon; erre a mostani magyarországi körútra azonban csak a két „leghűségesebb”: Enikő és Pál kísérte el néhány munkával Kristófi Jánost. Áz ő látásuk szigorúbb, illúziótlanabb, már-már komor. Bizonyára igazuk van. Bizonyára ővelük már így láttatja magát Várad és a világ. Banner Zoltán Akit nem lehet kapcsolni Antal Imre a legényéletről, a halálfélelemről, a humorról Sokáig nem volt szilveszter nélküle... Hosszú évekig nem volt szilveszter Antal Imre nélkül. Volt idő, amikor minden este találkozhattak vele a tévénézők valamelyik csatorna műsorában. Mostanában mintha ritkább vendég lenne a képernyőn. — Mivel telnek a napjai? — Mérsékelt rohanással. Egyszer az otthoni munkák, aztán a benti... — Senki sem segít a háztartásban? — A takarítás az én dolgom. Most például már csak két csillárt kell leszednem és minden ragyog. Biztosan lehetne bérelni valakit, de jobban szeretem magam csinálni, akkor legalább végighúzhatom a kezem a szekrény tetején anélkül, hogy poros lenne. Nem vagyok túlzottan pedáns, nem rohanok a hamutartót kiönteni, ha elnyomnak benne egy csikket, de szeretem magam körül az abszolút rendet. Legénylakás az otthonom, de nem létezik, hogy nálam zoknik, ruhadarabok heverjenek a fotelben. — Köztudott, hogy a konyhában is szeret sürgölődni. — Sajnos mostanában kevés időm jut a főzésre, ezért szívesebben járok a közeli kisvendéglőbe. —Nem a tévé éttermébe? •— Csak akkor megyek be a házba, ha kifejezetten dolgom van. Mostanában ez ritkán fordul elő: havi egyszer a Bongo, kéthavonta a Szeszélyes évszakok felvételekor. Nagyon ritkán akad valami más feladat. Adminisztrációs dolgaim nincsenek, íróasztalom sincs, se székem, ahol leüljek. A múltkor megfogott a telefonközpontos és kétségbeesetten kérdezte: „Antal úr, magát hol lehet kapcsolni?” Sehol — mondtam, és ez tényleg igaz. — Ha alig tévézik, miért a mérsékelt rohanás? — Hál’ istennek a Rádió sokat foglalkoztat. A Calypso, a Kossuth, a Petőfi, sőt a Bartók is. Igazán nem panaszkodhatott!. — Van valami hobbija? — Hogyne. Mindig is volt. Diákkoromban az Olcsó Könyvtár kiadványait gyűjtöttem, mert csak 3—5 forintos könyvekre volt pénzem. Hogy ezek a számomra olyan kedves olvasmányok nehogy szétrongyolódjanak, megtanultam a könyvkötést. Bekötöttem őket és ettől dupla örömet szerzett minden darabjuk. Ezek alapozták meg a mára nyolcezer kötetes könyvtáramat. Mostanában az olvasás mellett a szentendrei kertem a hobbim. —Apropó, újjászületés. Fél a haláltól? — Egyáltalán nem félek. A halál, mint élmény átélhetet- len. Ilyet még senki sem mondott magának: „Nézze, Zsuzsa, hát nem meghaltam!” Tehát a haláltól, mint olyantól nem félek, de az az igazság, hogy nem szeretnék szenvedni és tulajdonképpen nagyon szeretem az életet. — Ezért áll Önhöz ilyen közel a humor? — Föltétlenül. A humor szó a klasszikus orvoslástanban testnedveket jelentett. Mi következik ebből? Ahogy testnedvek nélkül sem, úgy hu- mortalanul sem lehet élni. — Van valami ezen a pályán, amivel még nem próbálkozott? — Akkor tekintem majd teljesnek az életemet, ha legújabb festményeimből kiállítást nyitnak a Nemzeti Galériában és eltáncoltam a királyfit a Diótörőben, László Zsuzsa Ferenczy Europress A színház örök rejtély, csoda, bűvölet. Elvitte magával a titkot... / Hatvanöt éves lenne Ruttkai Éva Ahogy nagyanyáink korában Varsányi Irén, anyáink korában Bajor Gizi, úgy számunkra Ruttkai Éva volt „a színésznő”. Több mint fél évszázadon át a színpadon játszott és elbűvölt, nevettetett és könnyeket csalt nemzedékek szemébe. Pedig mindössze 58 évet élt, ám még nem volt három éves, amikor gyermekszínészként színpadra lépett. Rózsaszínű tüllruhában kis tündért alakít egy mesejátékban Lakner bácsi egykori népszerű gyermekszínházában. „Parancsolj velem, Tündérkirálynő” — mondja az első mondatot a pöttömnyi kislány a szerepe szerint, és ez a mondat lett a címe a sok év múltán nagy színésznő, a sokat szenvedett asszony önálló estjének... Ruttkai vérbeli színpadi színésznő vplt. Noha félszáz filmben játszott, a film nem tudta visszaadni azt a lényéből sugárzó megfoghatatlan hatást, amivel a nagy művészek tudják rabul ejteni a közönséget. O rendelkezett ezzel a különös képességgel. Amikor erről faggatták, csak ennyit mondott: valami titok van itt, amit nem szabad megfejtenünk! Valóban ez a színház: örök rejtély, csoda, bűvölet. O talán tudta a titkot, de elvitte magával, mint a sok szerepélményt, amivel megajándékozott bennünket. A színészi alkotás egyszeri és megismételhetetlen, még ha estéről estére ugyanazt a szerepet játssza, de mindig újból és újból meg kell nyernie a közönséget, fogva tartani, elragadni a művészet világába, a csodák birodalmába. Ruttkai Éva értette a bűvös varázslat tudományát. Elhittük, hogy ő Júlia, a tizenéves, tragikus sorsú Shakespeare-hősnő, pedig valójában már a negyvenedik évéhez közeledett. Èz a szerep minden színésznő vágyálma, ő is így nyilatkozott: „A színésznő számára a legszebb ajándék: Júlia, én 1962 karácsonyára megkaptamf’Ez a szerep sajátos ellentmondást hordoz: amikorra a színésznő képes eljátszani, nem tudja azt az illúziót keltem, amit e gyereklány alakja igényel. O tudta! És tudta Az ember tragédiája Évájaként megmutatni azt a tizenegy alakot, amit a nagy író, Madách Imre megálmodott. Vámos László így nyilatkozott: „O alkalmas leginkább a rendezői elképzelésem megvalósítására, ő testesíti meg azt a tiszta, naiv, hittel teli nőt, akit én Évának hiszek.” Ruttkai Éva életútját, művészi pályáját, emberi sorsát két nagy magyar művész fonta át: Gábor Miklós, aki férje volt, gyermekének apja és Latinovits Zoltán, akivel szenvedélyes, tragikus szerelem fűzte össze. Az Ilyen nagy szerelem című Kohout-darabban játszottak együtt Miskolcon. Ruttkai mint vendég lépett fel és amikor az előadás után vonatra szállt, hogy visszautazzék a fővárosba, az utolsó pillanatban Latinovits Zoltán ugrott fel a vonatra egy csokor virággal és egy kis báránnyal. A vonat elindult és ők összetartoztak nemcsak 16 évig — Latinovits oly fájdalmas, korai haláláig —, hanem örökké... Takács Ilona, MTI-Press A Művészetek-Társadalom oldalakat Niedzielsky Katalin szerkeszti. FÓLIÁSOK, KERTÉSZKEDŐK, KISTERMELŐK! _______________ A z újkígyósi kertészet új felállásban kezdte meg működését, de továbbra is vállalunk palántanevelést. Megrendelhetők márciusi kiültetésre: káposztafélék. Májusi kiültetésre: mindenféle zöldségnövény. Júniusi kiültetésre: őszi káposztafélék palántái. érdeklődni: személyesen a kertészet irodájában vagy az Arany J. u. 91. szám alatt. Telefon: 356-244/47-es mellék. K & L Kft., Lukoviczkiné.
