Békés Megyei Hírlap, 1993. január (48. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-11 / 8. szám
HAZAI TÜKÖR \ 1993. január 11., hétfő 130 éve született Réthy Béla gyógyszerész - Száz éve indult útjára a pemetefű-cukorka A cigányt felismerik a szembejövők az utcán Beszélgetés Csalog Zsolt íróval A gyógycukorkák pótlására kikísérletezte a pemetefű-cukorkát — A cigányság helyzete mennyiben változott az úgynevezett rendszerváltozással? — Nagyon sokat változott. A cigányok védtelensége még teljesebb lett. Volt még hova romoljon. Mert azért a pártállami korszakban valami alaplétbiztonságot mégiscsak élveztek, amely messze a társadalmi átlagszint alatt volt, de azért egyfajta védettség volt, hisz kenyerük volt, ha annál több nem is. Ne felejtsük el, a teljes foglalkoztatást megkapták. Egy pillanatig sem akarom a kommunizmus pártját fogni vagy nosztalgiázni, mert én rettenetesen utáltam, de ez kétségtelen tény. Ugyanakkor egy olyan alacsony szinten valósult meg az ő létbiztonságuk, hogy nem volt módjuk, lehetőségük erről a bázisról polgárosodni. % Tulajdonképpen maradt a minimumszint, amely abban a pillanatban, mihelyt a gazdasági fejreállás megtörtént (szerencsétlenségünkre a rendszerváltással egyidőben), akkor rögtön őket tette az első számú vesztesekké. Ok lettek a munkanélküliség első áldozatai, olyannyira, hogy miközben Magyarországon a hivatalos adatok szerint tizenegy százalék körüli a munka- nélküliség, a cigányság munkanélkülisége hetven százalék körül van. — Azelőtt ,,az átkosban" mennyi volt a cigányság körében a munkanélküliség? Erre nincs adat? — De van. A férfiaknál 95 százalék körül mozgott a foglalkoztatottság, a nőknél lényegesen alacsonyabb volt, 45—47 százalék körüli értékeket mértünk 71-ben. Ez utóbbi adat konkrét okokhoz kapcsolódik, nevezetesen, hogy főleg falusiak voltak, ingázniuk kellett volna, márpedig többgyerekes családanyáknál ez nehezen megoldható dolog... — És általában többgyerekesek... — Úgy van. Meg ugyanakkor még egy tradíció is segítette ezt: a cigány asszonynak otthon a helye, az a dolga, hogy az urának gyerekeket szüljön és vacsorát főzzön. Meg bölcsődehiány és egyebek... De férfiaknál, azt lehet mondani, teljes foglalkoztatottság valósult meg. Viszont nagyon rossz helyzetben. Mert a munkaerőpiac pereme volt ez, ahol ugye a legrosszabbul fizetett munkák, az egészségre súlyosan ártalmas munkák, a fizikailag súlyosan megerőltető munkák, a társadalmi hierarchia legalján lévő munkák jutottak nekik. Ráadásul ilyen gettókban. Úgyhogy tulajdonképpen itt a bomba már el volt rejtve, ketyegett azokban az időkben. Ma már nem ketyeg, felrobbant. —Többen emlegetik a vezetőpártok jobbra tolódását, náci eszmék terjedését, bőrfejűe- ket és egyebeket. Ön szerint beszélhetünk-e ezekről, mint valós jelenségekről, és ha igen, veszélyeztetve van-e a cigányság? — A legsúlyosabban. Elég sokat járok vidéken cigányok között, és látom, hogy elemi rettegés van bennük. Azért nincs még olyan messze az az idő, amikor megsemmisítő táborokba vitték őket, az öregek erre emlékeznek, legalábbis a zsigerekben benne van a történetnek az emléke. Bizony, megint ugyanattól félnek, és hadd mondjam, hogy nem egészen alaptalanul. Szóval, valóban, a kormány és a kormánypártok egy olyan mocskos manipulációba kezdtek a jobboldali szélsőségeknek a mozgatásával, felhasználásával, fedezésével, hogy nem babra megy a játék. Nem a cigányság az egyetlen olyan csoportja a magyar társadalomnak, amelyiket ez súlyosan érint, és nem is a zsidókkal zárul a sor. Ez élet- veszélyes játszma. Veszélyezteti a demokrácia jövőjét, és bizonyos kisebbségeket elemi létükben veszélyeztet. Nem hiszem, hogy itt túlzásokba bonyolódnék vagy színezném a kérdést, ez realitás. A magyarországi nacionális kisebbségnek könnyebb a helyzete, ha mondjuk azt az utat választja, hogy integrálódni akar. Egy szlovák vagy román nevet változtat, magyarosít (sokszor még ez sem szükséges), s akkor ettől ő magyar. De a cigányt felismerik a szembejövők az utcán. Akarja vagy nem akarja, ő cigány. — Milyen sürgős gyakorlati lépéseket lát szükségesnek ahhoz, hogy legalább ne romoljon tovább a cigányság helyzete? — Egyrészt tető alá kellene hozni egy valóban korszerű kisebbségi törvényt, amilyen az első és konszenzuson alapuló változata volt ennek a törvénynek, és amelyet aztán félretettek, és hoznak helyette egy rosszabbat. A másik: igen határozott pozitív diszkrimináció lenne szükséges ahhoz, hogy a munkanélküliség drámai helyzetén javítsanak. Ezt nem észrevenni olyan veszélyes struccpolitika, hogy csak katasztrófához vezethet, egész egyszerűen éhséglázadásokig mehet a dolog, és ennek már megvannak a jól felismerhető előjelei. Ezt kezelni kell, ez magától nem oldódik meg. . Molnár H. Lajos 1862. december 24-én Szarvason született, de Békéscsabán lett híres Réthy Béla gyógyszerész, a „gyógycukor- kagyártás atyja” — ahogyan a szakmában tisztelték. O volt ugyanis a hazai gyógycukor- kagyártás megalapozója, amikor 100 évvel ezelőtt, 1892- ben útjára indította a hamarosan rendkívül népszerűvé vált és Monarchia-szerte elterjedt „Réthy-féle Pemetefű czukor- kát”. O még csak a második generációs magyar volt, de már az apja is izzó hazafi, vérbeli „negyvennyolcas”. Nagyapja, Schlotterbeck Kristóf még magyarul sem tudott, amikor morva származású nejével, Scarlski Rozáliával 1805-ben Németországból elindult kelet felé, és meg sem állt Szarvasig. Az itteni tótok nemcsak a nyelvüket elég jól megértő, szülésznő mestersé- gű asszonyt fogadták be, hanem a férfit is, aki vaskereskedést nyitott, s ezen a néven hamarosan szoros kapcsolatokat alakíthatott ki a helység egész lakosságával. A Schlotterbeck házaspárnak három fia meg egy lánya született. A legidősebb fiú, Li- pót a nyomdász szakmát tanulta ki, s lett a megye első önálló nyomdásza Szarvason. A középső, Pál orvosnak tanult, s lett a csabai kórház megalapítója (nevét utca is őrzi), a legkisebb, Vilmos apja mesterségét folytatta. Ok hárman — Vajda Péter költő tanácsára — nevüket Réthyre magyarosították (1844.) Vilmos Szarvason alapított családot, s házasságából 12 gyermek született, nyolcadikként Béla. Ebben az istenfélő hajlékban nagy volt a szeretet, de sok az anyagi gond is. Már a gyermekek megszokták a szigorú fegyelmet, a takarékosságot. A mostoha körülmények megedzették a testvéreket, vérükké vált a munka szeretete is. Abban az időben a család fő tápláléka: szalonna sok kenyérrel, főzelék, kifőtt tészta. A kisebb gyerekek a nagyobbak kinőtt ruháit örökölték. Rongyosan nem jártak, de a foltot nem tartották szégyennek, sőt, az „az anyai szerete- tet” jelképezte. Játékaikat maguk készítették... Béla gyermekkora óta „pa- tikáriusnak” készült, s ehhez már az V. gimnázium elvégzése után (1877) el kellett hagynia a szülői házat: Ternajgó Cézár új aradi gyógyszerészhez került „inasnak”. A teljes ellátáson felül fizetést nem kapott, sőt, az ellátásért még neki kellett havi 10 forintot fizetnie. Munkával alaposan el volt látva, de örömmel dolgozott nagy céljának elérése érdekében. Kimenőt csak kéthetente egyszer kapott, vasárnap délután 3 órától. 1880-ban gyakornoki vizsgát tett, s búcsút mondott Aradnak; Varságh Béla békéscsabai gyógyszerészhez szegődött el. (Éz a patika a Fő téren akkor még 63 éves múltra tekintett vissza, s megye- szerte igen jó híre volt.) Fizetéséből nagyon nehezen tudott megélni, ezért már egy év múlva visszatért Aradra, ezúttal a neves Rozsnyay Mátyás patikájába szegődött el havi 55 forint fizetéssel. (Első keresetéből egy öltöny ruhát vett 15 forintért és egy Petőfi-kötetet 2 forintért!) Ebben a komoly laboratóriummal bíró gyógyszertárban sokat bővültek ismeretei, ami egész pályáját meg is határozta. Itt is igen takarékosan élt; gyűjtötte a pénzt egyetemi tanulmányaihoz, amiket 1882- ben kezdett el a fővárosban. Kénytelen volt anyagi forrást is keresni, amit a Gyógyszerészeti Hetilapnál talált meg. Itt cikkei is megjelentek, de minden munkát szívesen elvállalt: fordított német szaklapokból, ha kellett, de a lap szétküldésének munkájából is kivette a részét. Ezzel együtt is csak úgy tudta elvégezni az egyetemet, hogy volt principálisa, Varságh Béla a hóna alá nyúlt: a komoly és szorgalmas fiúnak kölcsönt nyújtott, hogy majd hozzá térjen vissza.. 1884-ben kitüntetéssel végzett, s nyomban jelentkezett a Varásgh patikában. Most már mint okleveles gyógyszerész szépen keresett, és rendkívül takarékosan élve gyűjtötte a pénzt az önállósodásra. 1882-ben Varságh bérbe adta a patikát derék munkatársának, aki ezzel biztos talajt érezve maga alatt, még abban az évben meg is nősült; feleségül vette egy csabai kereskedő lányát, Vidovszky Erzsébetet. . Mint bérlő teljes önállóságot élvezett, s élt is a lehetőségekkel: az import gyógycukorkák pótlására kikísérletezte és mindjárt útjára is bocsátotta a pemetefű-cukorkát. Ugyanakkor a nagy patika laboratóriumi kapacitásának jobb kihasználására az ugyancsak import „Pain expeller” helyére „Kámfor liniment” néven reuma elleni szert állított elő. Ezek a — most úgy mondanánk: importkiváltó — cikkek olyan sikert hoztak (igaz, Réthy a hirdetésben is élenjárt), hogy újabb és újabb „galenikumot” hozott piacra, s laboratóriumát egyre bővítette. A gyógycukorkák skáláját is kialakította, s olyan cikkek születtek, mint a ment- holdrazsé, a ma is hiányzó szalmiákcukorka meg az ánizshajócska, a torokőr, s ezeket egy sor kereskedelmi cukorka is követte. Azután sor került a háztartási vegyi cikkekre. Népszerűvé vált a Papagáj ruhafesték, keresett cikk lett a likőreszencia, majd a Vanil-tabletta is. Réthy mindig hálával gondolt tanítómestereire, s háláját talán leghasznosabban azzal rótta le, hogy maga is szívesen viselte a fiatalok oktatását, a gyakornokképzést. Réthy még kevés szabadidejét is hasznosan töltötte el: az elsők között ismerte fel a szőlőültetvények réme, a filoxéra elleni védekezést, s annak ellenálló, úgynevezett amerikai vesszőre oltott szőlőt, amivel példát mutatott a környék gazdáinak. Amikor 1914-ben kitört a háború, sokféle alapanyag beszerzése vált nehezebbé. Az így felszabaduló tartalék tőkét Réthy ingatlanokba fektette, míg sokan a nagyobb jövedelemmel kecsegtető értékpapírokat (hadikölcsönt) részesítették előnyben. Az utóbbiak közé tartozott Varságh Béla is, akit azután a vesztes háború, az infláció teljesen tönkre tett. így hozta a sors azt, hogy egykori főnökét, jótevőjét most Réthy vette gondjaiba, s Varságh élete végéig gondoskodott tisztes polgári színvonalának megtartásáról. Réthy távol tartotta magát a politikától, de a gazdasági és a szakmai életben szívesen vállalt szerepeket. Elnöke lett a Magyar Országos Gyógyszerész Egyesület helyi szervének; a Vöröskereszt Egylet békéscsabai fiókjának; a Békéscsabai Takarékpénztárnak; a Csabai Sakk-körnek. Tagja Békéscsaba képviselő-testületének; Békés megye törvény- hatósági bizottságának; a gimnázium kormányzóbizottságának; a Múzeum Egyesület igazgatóságának stb. Jövedelméből jó szívvel gondolt a rászorulókra, s ez tettekben is megnyilvánult: ösztöndíjakkal, alapítványokkal támogatta a Gyógyszerészek Nyugdíj- intézetét; az Országos Közegészségügyi Egyesületet; a Vöröskereszt Egyletet, a Rudolf Gimnázium építését; az Országos Gyermekszanatóriumot; az evangélikus szeretet- házat; a Katolikus Nőegyletet; az Izraelita Kiházasító Égyletet stb. A megfeszített munka is hozzájámlt ahhoz, hogy egészsége korán hanyatlani kezdett. Már a 20-as években bevonta a vállalat vezetésébe két gyógyszerész és a vegyészmérnök fiát, ezért amikor 1935. december 22-én elhunyt, bár családjában pótolhatatlan űrt hagyott, az üzem menetében zökkenő nem következett be. Meg kell említeni, hogy később még egy testvér is részt vállalt a fejlődő üzem munkájából, s külföldön szerzett tapasztalataival nagymértékben hozzájárult a cég szervezeti korszerűsítéséhez, majd vezetője lett a Budapesten létesített lerakatnak. Az örökösök jól sáfárkodtak a rájuk bízott javakkal: munkájuk nyomán komoly középüzemmé fejlődött az egykori gyógyszerészi laboratórium. 1940-ben mindhárom tulajdonost behívták katonai szolgálatra, ezért, hogy a gyár munkájában fennakadás ne legyen, e sorok íróját, az alapító unokáját hívták meg budapesti munkahelyéről. A számos unoka közül azért esett rám a család választása, mert magam szinte ott nőttem fel a gyárban, már diákkoromban megismerkedtem a gyártási folyamatokkal, s kereskedelmi akadémiai végzettségemmel is „jól illettem a képbe”. A gyárat 1949 nyarán — a gyógyszertárral együtt, teljesen jogtalanul — államosították. A családból csak engem tartottak meg, aki a formálisan odahelyezett (primitív) vállalatvezető mellett tovább vittem az ügyeket. A volt tulajdonosok rendkívül toleránsak voltak a helyzettel, s például addig a néhány hónapig, amíg fel nem számolták a gyárat, tőlük kaptam meg a pemetefű-cukorka készítéséhez szükséges, még előttem is ismeretlen összetételű ízesítő anyagokat. Ebben a segítésben az a gondolat is benne volt, hogy az oroszok hamarosan kimennek, akkor pedig a kommunista rendszer is összeomlik, a gyárat természetesen visszakapják, tehát fontos a folyamatosság fenntartása. A gyárat még az államosítás évében „szétprofilozták”. A cukorkagyár felszerelését és berendezését a már államosított Kőbányai Cukorgyárnak kellett átadnunk. Minthogy a család a pemetefű-cukorka receptjét nem volt hajlandó átadni, Kőbányán nem folytatták a gyártást. De nem készítették többé azokat a cikkeket sem, mint amilyen a szalmiákcukorka vagy a szájillatosító ka- su, meg a többi —jól bevezetett— cukorka volt. Egy idő után Békésen elkezdtek csinálni egy fajta cukorkát, amit kineveztek pemetefű-cukorkának, s ehhez le- kopírozták a Réthy-féle pemetefű-cukorka védjegyzett dobozának főbb — megtévesztő — vonásait. A receptjéhez azonban nem juthattak hozzá, ezért megtévesztő, ha a hírverésben azt a látszatot akarják kelteni, mintha termékük az eredeti pemetefű-cukorka lenne. A Réthy-féle pemetefű-cukorka 100 éve született, s 1949-ben — ostoba, bűnös gazdaságpolitika következtében — megszűnt létezni. Az örökösök pedig — Réthy Béla 1986-ban, Réthy Károly 1965- ben, Réthy István 1984-ben elhunytak. Láng Miklós Kezdje okosan az évet! ________ I smerje meg a Külkereskedelmi Engedélyezési Rendszer 1993-as évi változásait a Csaba-College OTK Kft. konzultációval egybekötött céltanfolyamán! Előadó: Dr. Szathmáry Dénes (NGKM Engedélyezési Főosztály osztályvezetője). Az előadás ideie és helve: 1993. január 19. Békéscsaba, Andrássy út 11—17. (Európa könyvesboltnál.) Felvilágosítás a (66) 441-621-es telefonszámon vagy személyesen az előadás helyszínén.
