Békés Megyei Hírlap, 1992. december (47. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-07 / 288. szám

1992. december 7., hétfő iRÉKÉS megyei hírlap­SPOKV Botrányos mérkőzésen BSE—BSC Szarvas 100:87 (38:47,78:78) NB I-es női kosárlabda-mérkőzés, Budapest, 200 néző. V.: Forrai, Szilvássy. BSE: Németh (25), Korosztvlova(16), DENES (18), BESENYŐI (3/3), Gulyás (6). Cs.: RAUSCH ( 15), Rónaszéki (2), DONKÓ (15). Edző: Madocsai Miklós. Szarvas: Frankó A. (6/6), Kiefer (7), Szavercsenko (6), PARASCSENKO (22), Frankó K. (6/6). Cs.: BERKÓ (24/15), Veres (6), Lévai (2), BALOGH G. (8/3). Edző: Novák Gábor. Az eredmény alakulása. 5. perc: 8:12,10. p.: 14:23,15. p.: 26:36,25. p.: 45:47, 31. p.: 56:56, 34. p.: 65:58, 37. p.: 72:65, 39: p.: 76:76, 42. p.: 80:81, 43. p.: 88:84,43. p.: 95:84(1). Kipontozódott: Frankó A. a 35., Raus a 36., Gulyás a 40., Parascsenko a 44. percben. A mérkőzés előtt egyértelműen a hazai pályán játszó BSE tűnt esélyesebbnek a táblázat 4. és 5. helyén hajszálra egyformán ál­ló két csapat rangadóján. Mégis a vendég Szarvas kezdett job­ban. Kitűnően megszervezett védekezéssel semlegesítették a 203 centiméteres Németh Ág­nest, az Európa-válogatott cen­ter nem élt meg Kiefer és Paras­csenko őrizetében. A szarvasi támadásokban viszont Paras­csenko rendre megverte Né- methet és szorgalmasan gyűj­tötte pontjait. A lelkes Körös­partiak kintről és bentről is ered­ményesek voltak, míg a hazaiak kísérletei nem sok sikerrel jár­tak. A gyors vendégek ellen megpróbálta lassítani a játékot a BSE. Két Frankó A. tripla után 10 pontra nőtt a vendégek elő­nye, s ez a szünetig nem válto­zott lényegesen annak ellenére, hogy néhány téves játékvezetői ítélet a vendégeket sújtva már ekkor borzolta a kedélyeket. Fordulás után váltott a BSE: keményebb lett védekezése, gyorsabb a támadása, s azonnal kihasználták azt a szarvasi rövi­dzárlatot, hogy a vendégek 5 percig nem tudtak kosarat sze­rezni. Pedig a lehetőség meg­volt, de kimaradtak a helyzetek. Elfogyott a Szarvas előnye, kie­gyenlített lett a játék. A színvo­nal nem volt nagy, inkább a játék küzdőjellege dominált. Minden centiméter helyért, ki­harcolt dobóhelyzetéit meg­szenvedett mindkét csapat. Né­meth feljavult, s magassági fö­lényével nem tudtak mit kezde­ni a szarvasi lányok. A támadá­sokban ugyan Berkó triplái még egy darabig tartották az egyenlő állást, ám a hajrára már a BSE indulhatott 7 pontos előnnyel. Csak tetézte a bajt, hogy Frankó K. a 37. percben megsérült és nem tudott tovább játszani. No­vák Gábor edző ekkor utolsó tartalékként bevetette a beteg­ségből alig felépült Balogh G.-t, aki azonnal dobott egy triplát. A vendégek óriási elszántsággal és Balogh kosaraival kiegyenlí­tettek a rendes játékidő végére. A hosszabbítás BSE-kosár- ral indult, amire Berkó azonnal egy triplával válaszolt. Óriási csata alakult ki a két csapat kö­zött, egyik sem hagyta veszni a mérkőzést. A 43. percben, 88:84-es hazai vezetésnél For­rai játékvezető dobás közben elvette a szarvasiaktól a labdát, majd teljesen tévesen két bünte­tőt ítélt a vendégek ellen. Novák Edző tiltakozott, amiért techni­kaival sújtotta. Majd még egy technikait ítélt. Elszabadultak az indulatok. A Szarvas orvosát a játékvezető kivezettette a te­remből, mire ő le akarta tépni a nyakában lógó sípot. Hét bünte­tőt (!) dobhatott zsinórban a BSE e játékvezetői ítélet után, s így gyakorlatilag a hazaiak ke­zébe adta a győzelmet. Be is dobták valamennyit, bár a Szarvas még hárompontosok­kal kísérletezett, de a játékveze­tő által már padlóra küldött csa­patnak nem sikerült fordítani. Mérkőzés után a szarvasiak elnöke, dr. Nyíri Dezső nekitámadt Forrai já­tékvezetőnek és megütötte. Dulakodás kezdődött veze­tők, rendezők és játékosok kö­zött, a szarvasi lányok is mondtak egy-két szép monda­tot Forrainak, akit végül a rendezők szoros őrizetben vit­tek ki a teremből. Nyilatkozatok. Madocsai Miklós: — Bikaviadalhoz ha­sonló volt a második félidőtől a játék, a jobb védekezésünknek és Donkó kiváló játékának kö­szönhetjük győzelmünket. No­vák Gábor: — Forrai játékve­zető alkalmatlan az NB 1-ben való bíráskodásra, ezzel nem mentem csapatom második fé­lidei gyenge teljesítményét. (ardai) A női kosárlabda-bajnokság állása l.MTK 15 12 3 1222—1015 0,900 2. Soproni VSE 15 12 3 1348—1157 0,900 3. Diósgyőri KSK 15 12 3 1218—1075 0,900 4. BSE 15 10 5 1127— 992 0,833 5.Pécsi VSK 15 10 5 1118—1067 0,833 6.BSC Szarvas 15 9 6 1160—1087 0,800 7. Tungsram 15 7 8 1099— 973 0,733 8.BEACM0I Rt. 15 6 9 1096—1200 0,700 9. Kecskeméti SC 15 5 10 991—1087 0,666 10. Szeged SC 15 4 11 1140—1273 0,633 ll.Sabaria 15 3 12 1052—1276 0,600 12.Égisz-OSC 15 0 15 861—1255 0,500 „Csak” leköptem Egy nappal a történtek után megkérdeztük dr. Nyíri Dezsőt, a szarvasiak elnökét, hogyan értékeli a botrányt. — Nem ütöttem „csak”.leköptem a bírót. Ebbe minden kritikám benne volt a működéséről. Elcsalta a meccset. A hosszabbításban ő nevezte ki a győztes csapatot. Akkor szégyellném a dolgot, ha Forrai­nak legalább íelkiismeret-furdalása lenne, hogy tönkretette a Szarvas munkáját, idén már másodszor. De a magyar kosárlabdázás játékve­zetői minden kontroll nélkül működnek a klubok pénzén. Soha semmi­lyen fórumon nem lehet őket megbírálni, így lelkiismeret-furdalásuk sincs. Ellenőrizhetetlen, hogyan lesz valakiből NB 1-es bíró. Forrainak a nevét sem hallottam, a mérkőzés után mondták, hogy nemzetközi minősítésű játékvezető. Ez nem az én szégyenem, hanem a magyar kosárlabdáé. Vereség két másodperccel a vége előtt Komlói Bányász—Békéscsabai Előre KSE 24—23 (11—12) NB I-es férfi kézilabda-mérkőzés, Komló, 900 néző. V.: Klucsó, Lekrinszky. Komló: Horváth Zs. — Burán, Takács 1, Tolsztih 2, Degre, HORVÁTH T. 6, Czakó 3 (1). Cs.: Kulcsár (kapus), BOGNÁR 6, Keszthelyi 3 (1), Papp 1, Szentes 2. Edző: Skaliczky László. Békéscsaba: Tyetyák — Arató 2, Fekete, Moldován 3, Szabó 1, MOHÁCSI 8, POCSAI 4. Cs.: Bogárdi 2 (1), Dögé 3, Kiss. Edző: Szabó Károly. Kiállítások: 4—4 perc. Hétméteresek: 4/2, ill. 2/1. Nagy lendülettel kezdett a Bé­késcsaba, a 20. perc táján már ötgólos előnyre tettek szert (11—6). Ezt követően azonban rövidzárlat következett, a Kom­ló magára talált, miközben előnybe kerültek a vendégek, ám Árató két óriási ziccert elhi­bázott, így fölzárkózott a bá­nyászegyüttes. A szünet után mindent meg­próbált a hazai csapat a fordítás érdekében, de 12—12-ig fel­váltva estek a gólok és mindig a vendégeknél volt az előny. Az 50. percben vette át először a vezetést a Komló, 20—19, majd 21—19 volt az állás. Szí­vós munkával Mohácsi és Bo­gárdi révén kiegyenlítettek a li­la-fehérek, de Keszthelyi bün­tetője utat talált a hálóba (23— 22). Drámai utolsó két perc kö­vetkezett, amelyben embere­lőnybe kerültek a vendégek. Mohácsi egy elrontott akciója után az ellentámadást Horváth a kapu fölé lőtte. A túloldalon viszont Mohácsi 10 másodperc­cel a lefújás előtt kiegyenlített. A középkezdésnél emberfogás­ra jöttek ki a házigazdák, s két másodperccel a lefújás előtt egy taktikai faultot követően a passzra számító Mohácsi és Fe­kete között Keszthelyi a felső sarokba bombázott. A néhány nappal korábbi, solymári mérkőzéssel ellen­tétben egy nagyon jól küzdő Békéscsaba lépett pályára Komlón. A lila-fehérek nem érdemeltek vereséget F. Cs. A Totó 49. heti eredményei 1. Leverkusen—Dortmund ................................3—3 x 2 . Bochum—Bayern München..........................2—2 x 3 . Kaiserslautern—Frankfurt...........................0—2 2 4 . Nürnberg—Mönchengladbach...........0—1 2 5 . VfB Stuttgart—Saarbrücken.........................2—2 x ó. Mannheim—F.Köln.......................................0—0 x 7 . Remscheid—Rostock.......................................3—1 1 8. Cagliari—Napoli..............................................1—0 1 9. Fiorentina—J u ventus......................................2—0 1 10. Pescara—Lazio................................................2—3 2 11. Roma—Parma..................................................1—0 1 12. Ascoli—Lecce________________________3—3 x 1 3. Verona—Bologna_____________________1—0 1 + 1. mérkőzés: 14. Duisburg—Leipzig_____________________1—1 x A futball Jveggel egyszer csak azon veszem észre magam, hogy a szokásosnál precí­zebben simogatom magam a Braunnal. Puskás Öcsit illik si­mára borotválkozva várni. Egyszer ugyan már találkoz­tunk, néhány éve Vácott, amikor a szovjet öregfiúkkal játszott az arany­csapat, de ez benső­ségesebbnek ígérke­zik. Petróczy doktor, a megyei sportigazgató öles virágkosár­ral köszönti minden idők egyik legnagyobb futballistáját, Schneider István pedig az Elő­re FC elnöksége nevében lila­fehér zászlóval kedveskedik. Ezzel nagyjából be is fejező­dik a protokoll első része — Öcsi pogácsafélét kezd ropog­tatni, mert „egy-két pohár la­zított fehér bor még korai... ” Puskás Ferencet a világ bár­melyik pontján őszinte érdek­lődéssel váiják. Most kissé bo­rostás, fekete öltönyben, spa­nyol mokaszines cipőben. Mentegetzőzéssel kezdi, mondván, Kecskeméten tan­kolniuk kellett, mitöbb olajra is szüksége volt a Mercinek, márpedig motorháztetőt ő éle­tében még fel nem nyitott, kö­vetkezésképpen az olajbeöntő helyét sem igen ismeri. A vi­rágkosár (vagy a lila zászló?) kapcsán rögtön eszébe is jut egy sztori: „Nyolc éve lehet, amikor félig inkognitóban itt jártunk Csabán, és Márton Pa­linak hiába mondtam, hogy li­bamáj érdekelne, még spanyol exportról is szó lehet, de őcsak annyit tudott meg ezzel kap­csolatban, hogy van, olcsó, 140, 150 forint. A pályáról egyenest a Hütőházba vitt bennünket, minden rekeszét végigmutogatta, még most is vacogni kezdek, ha rágondo­lok.” Ezen jót derülünk és meg­kezdődik a munkadélelőtt is. Piller Sándor egy dossziét nyújt át a sok időt igénybevevő szóbeli tájékoztató helyett, benne a megye fociutánpótlás- térképe, afféle helyzetkép. Kacsányi Pál utánpótlástitkár és Piski Elemér ifikapitány el­teszi a dossziét. A libamájról ezután már csak annyi szó esik, hogy „mire Pestre értünk, már 40 dollár lett kiló­ja” . Tizenegy éve győzködik Puskást itthonról, hogy vállal­jon feladatot a magyar futbal­lért. Lehet kapitány, nemzet­közi igazgató, bármi... „A gyerekekre gondolva enged­tem, mert ’66 óta folyamato­san süllyed a magyar foci szín­vonala, azt hiszem, tudato­san... mást nem mondhatok, ha például arra gondolok, hogy egymásnak adják-veszik a kocsmákat dotálás címén. Ret­tenetes, hogy eközben ráadá­sul meghalt a játék minden szépsége, a csapatok nem nyerni, hanem «gólt nem kap­ni» akarnak. Tragédia, ahol mi állunk, s mivel Détáriékkal már nem lehet megváltani a világot — bár minden váloga­tottban szükség ven és lesz is néhány rutinos játékosra —, de az igazi egy fiatalokra építő csapat lehet csak. Talán még megvár bennünket a világ! Ha most nagyon tudatosan el­egy szép színház! Életem legszebb napja? Amikor megesküdtünk a feleségemmel FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER kezdjük figyelni a hatéveseket — meggyőződésem, hogy őket még nem kell egyetemen tanult edzésekkel traktálni, in­kább örüljenek a játéknak, fo­cizzanak ahol csak tudnak — a 10—12 évesekkel viszont már nagyon korpolyan foglalko­zunk s elmagyarázzuk nekik, miért is kell rúgni a labdát, akkor öt év alatt a szövetségi kapitánynak már tisztességes választék áll rendelkezésére. Nekem ez ideám és hitem sze­rint jó szervezéssel célba ér­hetünk, a harmincadik helyről esetleg az első tízbe jutnánk. Nálam a technika, taktika, erő. Ezt a sorrendet szorgalmaz­nám, de arról lebeszélném az edzőket, hogy sarkazni tanít­sák először a lurkókat. Az egyik legnagyobb hiba — sze­rintem —, hogy a maiak labda nélkül nem tudnak játszani, ar­ról nem beszélve, hogy tulaj­donképpen 11 beállós játszik minden csapatban. Mondja meg valaki, hogy miért kell a bekknek a lelkét kifutva, az alapvonaltól az összerogyás határán, levegő után kapkodva belőnie a labdát középre, ami már aligha lehet jó. Azt el kell fogadnunk, hogy úgy tízesz­tendőként újjáalakul a sportág, más egyéniségek lépnek szín­re, másra van szükség a nagy eredményekhez. Ezzel együtt hiszek a játék ősi szépségében, számomra a futball olyan, mint egy szép színház“. Az egykori legendás ba­lösszekötő szerint persze jó lenne megverni a görögöket, de bármi további keresniva­lónk akkor is csak egy úgyne­vezett könnyű csoportban le­hetne. A sportigazgatóságon már csak egy kérésre van idő: a sportigazgató szeretné, ha Puskás Ferenc nevét felhasz­nálhatnák a megyében a kicsik focijához. Öcsi válasza: szét­tárt kezek és egy tőmondat „büszke leszek”. Szalad az idő. A Madách utcai iskolában már zsong a tornaterem, a fogadóbizottság dr. Novák Pál igazgatóval az utcai kapu előtt. A hetedikes P. F. Áprilisban ünnepelte 65. szüle­tésnapját. A Kispest, a Honvéd és a Reál Madrid híressége 84- szer volt magyar válogatott, de négysze játszott a spanyol nemzeti színekben is. 83 gólt lőtt piros-fehér-zöldben. A Re­álban egy' BEK-döntőn az ő négy góljával győzték le a Eint­racht Frankfurtot. Edzőként BEK-döntőig vezeUe a görög PanatinaikoszL Szaúd-Arábiá- tól Chilén át Ausztráliáig edzősködött. Hat hete a ma­gyar fiatalokért vállalt misszi­ót. A legtöbben még ma is csak száguldó őrnagyként Ismerik, akik pedig közelebb állnak hoz­zá, azoknak csak „Öcsi". Hanzel Brigitta gerberacsok- rot szorongart. A hátsó sorok­ban edzők, Szombati Gyuri bácsi, Kmács István, Maros- vögyi Károly, Grünvald Béla, Zalai Antal és mások. Zápo­roznak a kérdések. S mielőtt azt hinnénk, a legendákat nem kell ápolni, idézzük csak fel az egyiket: „Tetszett-e játszani világbajnokságon, vagy olim­pián? Megtudjuk, hogy a leg­fontosabb a csúcshoz vezető úton: mindenekelőtt nagyon szeretni, amit csinálunk. A vi­lág legnagyobb játékosa Bo- zsik Cucu volt, a legjobb kapu­sok Grosics, Zémann, Beara, a mai magyarok közt a Pisont gyerekben mocorog valami. Aztán a mindig előjövő örök kérdés: miért is vesztettünk Bemben? „Először is előtte fájt a bokám, de az orvos alkal­masnak talált játékra és akinek ezt mondják, annak ott kell len­nie. Csak úgy mellékesen: már a 7. percben gólt rúgtam! És a 12. percben már 2—0-ra ve­zettünk. Kikaptunk, mert könnyen vettük a meccset, ez az igazság. Azóta tudom, hogy egy meccs kilencven percig tart." Aztán fórum a könyvtárban. Egy edző felveti: 115 ezer fo­rint az évi pályabérletük és ön­ellátóak, ezt is vegye figye­lembe a Puskás-program. Öcsi azt mondja: rajta lesz a szeme a csabai Hungárián. Megígéri, februárban újra eljön, a Ma­dách utcaiak tornájára is kí­váncsi. Már Csongrádban kellene lenni, de a negyedórás, immár hivatalosféle sajtótájékoztató­ra még van idő. — Mi döntött hazajövetelé­ben? — Ötvenhét febreuárjában Bécsben megfogadtam: soha többé. 85-ben már mindenki járt itthon az aranycsapatból. Végül Guszti bácsi győzött meg. Most hat hete tartózko­dom itthon, de a család immár Spanyolországhoz is köt. Min­denesetre ma már eszembe jut: de jó lenne még egyszer kikap­ni seprűvel a muttertől a gan­gon... — Melyik volt élete leg­szebb napja? — Amikor feleségül vettem a feleségem, Kispesten. Puskás így búcsúzik: „Amit tudok, elintézek a megyének. Hogy a jelzett pénznek köze lenne a nemrégibení parla­menti baráti beszélgetéshez? Igen, köze van. Felelős ember Ígérte meg: mindent az ifjú­ságnak. Összegről nem esett szó. És ha nem megy, akkor elmondom * a nyilvánosság előtt, miért nem megy. És ad­dig mondom, amig nem segí­tenek. Mert a balhét nem csu­pán én viszem el...” Fábián István

Next

/
Oldalképek
Tartalom